Fradi újság (1996)
1996 tavasz / 9. szám
12 ^<\ FRADI ÚJSÁG ■■■■■■ Beszélgetés ifjabb Albert Flóriánnal ^amnak a rendszerrel nem volt szerencséje, nekem a körülményekkel Az ismert kiváló publicista, Szálé László ezúttal nem a szokásos jegyzetével jelentkezett lapunkban. Azt kérte, hadd írjon ezúttal is „Más szemmel”, de - interjút. „A jelenlegi magyar futball egyik kiemelkedő' játékosával, ifjabb Albert Flóriánnal ritkán készült hosszabb beszélgetés pályájáról, pályán kívüli életéről. Bár naponta látjuk, nagyon keveset tudunk róla. Most sajnos megint megsérült, de emiatt talán ő is rá tud szánni egy kis időt egy hosszabb beszélgetésre.” Rá tudott szánni. A jelenlegi hazai újságírás és a jelenlegi magyar futball két kiválósága valóban leült egymással. íme... Nagy Zsolttal, egykori ifista társával mérkőzés után- Nagyon jó formában játszott végig tavasszal, csak úgy röpködtek a nyolcas, hetes osztályzatok, és most itt van megint egy súlyos térdsérülés. Mi történt?- A 20. percen becsúsztam, a labdát elrúgtam, az ellenfelem - nem tudom, miért és hogyan csinálta - térdével a térdemet, talpával a lábfejemet „intézte el". Rögtön cipóra dagadt a térdem, szerencsére nincs szakadás, csak jobb belső térdsza- laghúzódás. A cipőmet a stoplija kiszakította, a következmény: csonthártyagyulladás.- Azért kérdezem a részleteket, mert a tévé-összefoglaló vasárnap nem mutatta meg, hogy egy válogatott játékost hordágyon visznek le a pályáról pár nappal az angol-magyar előtt, sőt, a Nemzeti Sport összefoglalójában is hiába kerestem, ott a 20. percnél nem jegyeztek föl említésre méltó eseményt.- A háttér rovatban a kis színesek között leírják az esetet.- Talán mert olyan kis színes lett a térde. Kék-zöld véraláfutásokkal. Pechnek tartja, hogy megint a jobb térdét érte találat, vagy ez a lába kevesebbet bír, sérülékenyebb?- Ezt a rúgást a másik lábam sem bírta volna ki. De az igaz, hogy erre a térdemre jobban oda kell figyelnem, autós kifejezéssel élve nem tökéletes a kenése, ezért évenként feltöltésre kell majd járnom, hogy „olajozottan” működjön. „Csank számított rám az angolok ellen”- Játszott már a Wembley stadionban?- Nem.- Most nem is fog. Pedig az osztrákok ellen - ahogy egy „bolond" fradista barátom mondta - kisütött a nap, amikor a Floresz bement a pályára.- Csank János is elégedett volt velem, a meccs végén odajött hozzám és azt mondta, számít rám az angolok ellen, valószínűleg a kezdőcsapatban.- Nem haragszik arra a játékosra, aki megint megfosztotta egy válogatottságtól?- Nem. Csak akkor haragudhatnék, ha tudnám, hogy szándékosan csinálta. Ezt azonban nem tudom. Ha a mozdulat szándékos volt is, az biztos, hogy nem akart súlyos sérülést okozni nekem.- Legfeljebb egy kicsit „odapakolni"?- Azt már megszoktuk, hogy az edzők Lisztesre, Albertre külön őrzőt állítanak, akik követő emberfogással állandóan a nyakunkon vannak. Ezek között vannak játékosok, akik sok apró rúgással igyekeznek fölmorzsolnia „célszemély" idegeit, elérni azt, hogy ne tudjon az ember csak a játékra koncentrálni, hanem foglalkozzon a sérelmeivel is. Márpedig ez a teljesítmény rovására mehet. A modern futball tökéletesen tiszta és hideg fejet követel, hibátlan erőállapotot, csak így lehet minden szituációban a legjobb döntést hozni. Fájós lábbal, indulatos fejjel ez nehezebben megy. Nyilván az ellenfélnek épp ez a célja: kizökkenteni, hibára késztetni.- Úgy látom a meccseken, jól bírja a gyűrődést, nem fetreng, zokszó nélkül áll föl, szinte sosem reklamál.- Az idők folyamán megtanultam, hogy ez a legcélravezetőbb. Én az apám miatt úgyis sokkal kevesebbet engedhetek meg magamnak.- Nem többet?- Szó sincs róla. Nem csinálhatok olyat, hogy azt mondhassák, persze, neki szabad, mert a nagy Albert fia.- Nem lehet könnyű hibátlannak lenni.- Nem vagyok hibátlan, de igyekszem minél kevesebb hibát elkövetni. „A szurkolóknak minden meg van bocsátva”- Ilyen fontos, hogy mit mondanak? A szurkolók úgyis beszélnek össze-vissza.- A szurkoló, az szurkoló. Neki minden meg van bocsátva. Amikor itt, az Üllői úton az egész stadion egy emberként biztatja a csapatot, az utánozhatatlan érzés, és azt csak tőlük kaphatjuk meg. Furcsa arra gondolni, hogy ezt az élményt a többi magyar játékos talán sosem éli át.- Kivéve, ha a Fradihoz igazol.- Valóban, az új fiúkat mindig lenyűgözi a Fradi-közönség.- Az embernek az a benyomása, mintha nem is nagyon akarná itt hagyni őket. Mintha már letett volna á külföldi folytatásról.- Nem akarok mindenáron kimenni. de persze, ha megvan az ár, akkor s.'.esen megyek.- És van az az ár?- Két komoly ajánlatom van, a feljövőben lévő izraeli foci két élcsapata hív, anyagilag is igen kedvező feltételekkel. Huszonkilenc éves vagyok, túl sok időm nincs már hátra, s gondolnom kell a futball utáni időre is. Tavaly megházasodtam, augusztusra várjuk az első gyerekünket...- Mit szeretnének?- Hogy egészséges legyen. Semmi mást. Ha sikerülne kimenni, a kapott pénzből ki tudnám fizetni azt a lakást, amelyben most mint bérlők lakunk.- Nem gondoltam volna, hogy a Fradi egyik meghatározó játékosának nincs saját lakása, különösen a Bajnokok Ligája sorozat „nagy kaszálása" után.- Pedig így van. Az emberek dobálóznak a milliókkal, de elfelejtik például a negyvennyolc százalékos adókulcsot. Nagyon jól kerestünk, de az állam zsebét jobban megtömtük, mint a sajátunkat. Nemrég hallottam a menedzserünktől, hogy csak a játékosok százmillió körüli adót fizettek be az államkasszába.- De azért maradt is.- Persze, nem panaszképpen mondom. Egy nyugdíjas bácsi aligha hallgatná szívesen, ha siránkoznék a pénz miatt. Ettől még igaz, hogy az izraeli szerződés jól jönne a családnak.- Mitől függ, hogy sikerül-e?- Már csak a szerencsétől. Itt voltak a Csepel elleni meccsen, de sajnos megsérültem. Azt mondták újra jönnek a BVSC vagy a ZTE elleni mérkőzésünkre. Meccsfelvételeket láttak már rólam, azt mondták épp ilyen típusú játékosra van szükségük. De az edzők élőben akarnak látni, vagy olyan kazettát kérnek, amelyen a kamera csak engem követ.
