Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)

Emlékalbum 2.

46 A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG Mi lett velük? Vasember Ilyen intéző a labdarúgó csapat­nál Monostori Károly, immár 14 esztendeje. Vajon gondolta-e az egykori labdarúgó, hogy intézőként fogja segíteni egykori csapatát?- Ki gondol labdarúgó-korában arra, hogy mit fog csinálni, ha be­fejezi a játékot? Magam tőzsgyö- keres Fradistának vallom magam, bár a Kispestben kezdtem játszani, s két éven át ott rúgtam a labdát. De régen is volt, talán igaz sem volt!... 1934-ben kerültem a Fradi­hoz, sok mérkőzésen játszottam, sok nagyszerű labdarúgóval, Sáro- sival, Toldival, Lázárral rúgtam együtt a labdát négy kerek éven át. Aztán egy sérülés befejezte a pá­lyafutásomat. Nem akartam edző lenni, az öreg fiúk csapatában kezdtem újrajátszani, s ott rúgtam tovább a labdát 12 évig. Ennyi dióhéjban Monostori Ká­roly története, s talán szerénység­ből nem említette a nagy nevek mellett, hogy egyszer rá is került a válogatott mez. A szorgalmas labdarúgó, azután tíz éven át csak szurkolóként lel­kesedett a labdarúgásért, a Fradiért.- Kimondhatatlanul örültem, amikor 1960-ban felkértek legyek intéző. Boldogan vállaltam - mondja. Ki mit tud? Mit tudottal intézői feladatkörről?- Csak annyit, amennyit minden labdarúgó tud, hogy egyet, s mást el kell rendeznie, de hogy mi is az tulajdonképpen azt csak akkor tud­tam meg, amikor elkezdtem csinálni. Mit csinál az intéző?- Gondja van a játékosok igazo­lására, számon tartja, hogy érvé­nyesek-e a sportorvosi igazolások, gondja van a vidéki mérkőzések szállására, az étkezésre, a szabad idő programokra. Mindehhez kell az edzőnek, a sportorvosnak a ta­nácsa, egyetértése. Figyelembe vesz az intéző külön­leges igényeket?- Inkább úgy mondanám, elke­rüli a különleges igényeket. Tu­dom, hogy melyik labdarúgó me­lyik társával van szívesebben együtt, úgy intézem, hogy amikor vidéken például a szálloda szoba kulcsait átadják, akkor ezt már ne kelljen kérniük, eleve úgy szól az „összeállítás”, ahogy szeretnék. És az igazolások? A sok vitára okot adó játékosszerzések?- Járom a többi mérkőzést is, ki­sebb csapatokat is megnézek, soha nem lehet tudni, hogy kire hívhatja fel az ember a figyelmet. Driblik? Én kérem szépen világ életemben szerettem a tiszta dolgokat, soha ilyesmiben nem vettem részt. Mikor elégedett?- Természetesen, ha győz a csa­pat, s ha mindenki rendben van. S mikor van álmatlan éjszakája?- Ha belső bajok vannak, mert a rossz formát is meg lehet érteni, azon túl lehet lenni, de ha bajok marják a csapatot, akkor nagyon nehéz kilábolni abból a bizonyos hullámvölgyből. Ilyet is megér­tem, meg persze sikereket, szép győzelmeket. A „három” kívánság Melyik volt a legemlékezetesebb?- Az 1964-es bajnokság meg­nyerése. Csodás érzés volt, hogy valamiképpen én is ehhez a gárdá­hoz tartozom! Jó dolog intézőnek lenni?- Annak aki szereti, feltétlenül. Állandó nyüzsgést, munkálkodást jelent, izgalmat, élményt. Milyen kapcsolat fűzi a többi klub intézőjéhez?- Azt hiszem, nincs haragosom, én legalább is senkit sem tartok an­nak. A Ferencvárosnál több edző is megfordult, míg Monostori intéző maradt.- Úgy látszik, könnyebb intéző­nek lenni, mint edzőnek. De az biztos, hogy minden edzővel együtt tudtam dolgozni. Ha nem lenne a Ferencvárosnál, melyik csapatnál lenne intéző?- Megmondom őszintén egyik­nél sem. Melyik nagy külföldi kluboknak intézné a dolgait?- Engem nem csábítanak a nagy nevek, a hírességek, láttam én ele­get belőle az FTC-nél. Szóval én nem lennék még a híres Ajax inté­zője sem, csak a Fradinak. Mi a három kívánsága?- Nyerjen megint bajnokságot az FTC! És a másik kettő?- Ugyanaz!... Ebből a beszélgetésből kikere­kedett az intéző munkája, feladata, gondja. Monostori intéző 61 éves, s mint nyugdíjas „időmilliomos”, de igazi portréjához az tartozik, hogy akkor is minden szabad per­cét a csapatnak szentelte, amikor nem volt ilyen bőviben az időnek. Az intézői munka csak látszólag technikai feladatokat takar, mert valójában az intéző ért a főzéshez (menüt rendel és tudja, hogy ki mit tud enni mérkőzés előtt), sőt a dip­lomáciához is... L. Réti Anna (1974) A koratavaszi fények ott villódz- nak a jó öreg Császár frissen festett falain, kerge vitustáncot járnak a hullámok hátán... Az igazi játék azonban ott folyik benn a vízben, az egyik kapu előtt. Kézről-kézre jár a labda. Tíz-tizenkét éves KSI-s gyerekek ügyeskednek. Forognak, perdülnek, lőnek - csupa mozgás, dinamizmus, vidámság a fel-fel­csapódó vízcseppek szivárványos kísérőjátéka mellett. A középpontban a labdák ke­reszttüzében, az eleven nyüzsgés fókuszában hófehér hajú mester áll. Dehogy is áll! Épp olyan for- dulékony, fürge, gyors, akár a ta­nítványok, a gyerekek s éppen olyan nevetős, legfeljebb abban különbözik tőlük, hogy a megoldá­sai ötletesebbek, és hogy szemmel láthatóan jobban kezeli a labdát.- Csodálatos az öreg! - tiszte­leg elismeréssel egy törzsvendég. - Ugyan mennyi lehet?... Ötven­öt?... A különleges acélból formált, hajlott korú, de szálfa egyenes ví­zilabda művész - Vértesy József. Nem ötvenöt, nem is hatvan - het- venhárom éves. Kifogott az időn, fittyet hány az éveknek és az öregségnek. Lenyűgöző, amit és ahogyan ta­nít... A játékos, szellemes techni­kát, az ismeretlen trükköket, min­dig ébren tartva azt a vezérelvet, amiért annak idején az FTC-be ment játszani, s amit az ott töltött, dicsőségekkel teli esztendők során példásan megvalósítottak a gya­korlatban: az összmunka, a csapat­játék mindenek felett! S ez pedig csak akkor lehet tökéletes, ha test­véri, igaz barátok ápolják az együt­tes közösségi szellemét. A szoros együvé tartozás érzésének elmé­lyítése valóban az egyik leghaté­konyabb jellemzője az FTC min­denkori sikereinek. A III. kér. TVE-ben tanult meg úszni, de 1919-től a vízilabda „ta­nulmányait” már az FTC-ben kezdte. Kiemelkedő tehetsége, Speisegger Ernő, valamint a két nagyszerű játékos, Fazekas és Wenk segítségével hamarosan a legjobbak közé emelkedett. 1920 és 1928 között hat alkalommal nyerte meg az FTC az országos bajnokságot. Diadalainak csúcs­pontján, 1925-ben Párizsban - nagy európai útjának befejező ál­lomásaként - legyőzte az 1924- ben olimpiai bajnokságot nyert francia válogatottat is, itthon biz­tosan nyerte a bajnokságot. A le­gendás együttes - amelyben Vér­tesy József főszerepet játszott - igazán megérdemli, hogy ez alka­lomból felsoroljuk a tagjait: Nagy, Barna, Fazekas, Wenk, Nádas, Ke­serű II, Vértesy, Tűri. A Magyar Vízipóló Törté­netében az FTC aranycsapatát méltató sorok között ezt olvashat­juk Vértesy Józsefről: „...modern, kombinatív csatár­stílust játszott, minden helyzetből imponáló biztonsággal dobott ka­pura, s akárhány mérkőzésen csak­úgy ontotta a gólokat.” Gyors, vérbeli gólratörő csatár volt, s 1923-ban már Komjádi Bé­la, a magyar vízilabda sport nagy vezéregyénisége, olimpiai sikere­ink megalapozója is szárnyai alá vette. 1923 és 1937 között hetven- három alkalommal kapott helyet a nemzeti válogatottban. Ez az idő­szak a sportág hazai történetének első nagy sikerkorszaka, s benne csaknem minden fegyvertény ré­szese lehetett az FTC fiatal játéko­sa. Ott volt 1924-ben a párizsi olimpián, amikor a nevezetes „ca- talaunumi” vízi ütközet lezajlott, s háromszori hosszabbítás után ma­gyar győzelemmel zárult (7:6) a háromszoros olimpiai bajnok an­gol válogatott elleni mérkőzésünk. Négyszeres Európa-baj nők játékos volt, három olimpián vett részt - 1924-ben, 28-ban és 32-ben. Ott volt tehát olimpiai hagyományaink alapkövének letételénél Los Ange­lesben, az első olimpiai győztes együttesben is. Számos technikai újítást vezetett be, s azóta sem született olyan ma­gyar, és más nemzetiségű játékos sem, aki annyi gólt szerzett volna, mint ő. A legemlékezetesebb volt talán valamennyi közt a harmincas évek közepén Budapesten lejátszott MagyarországN-émetország mér­kőzésen így szerzett gólja... 3:l-re győztünk, két gólt is lőtt. Az elsőt és a másodikat, az utóbbit úgy, hogy háttal a kapunak kapásból, jobblábbal a bal felső sarokba bombázott. Még a mérkőzés után is hosszasan ünnepelték a remek teljesítményéért. A vízilabdázás nagy rajongója nehezen szakadt el a varázslatos játéktól. Talán akadnak, akik ké­telkednek, de tény, hogy még ke­rek ötven éves korában is - 1951- ben - aktívan játszott a Gyárépítők csapatában Szalay Ivánnal, Gyulai Pállal együtt. Vasemberünk világéletében a

Next

/
Thumbnails
Contents