Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)
Emlékalbum 2.
47 A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG Serleg a fő helyen lehető legteljesebb szellemi és testi képzettségre törekedett. 1919- ben kezdte meg könyvtárosi hivatását a Szabó Ervin könyvtárban, s több, mint három évtizeden át az egyik leghasználhatóbb munkaerőként ismerték. Közben, természetesen - élve a kínálkozó lehetőséggel - rendkívül széles körű műveltségre tett szert. S mint edző? Legalább olyan nagy volt, mint játékos... Európa hírű úszócsapatot formált a BEAC- ban, az ő irányítása mellett érte el világsikereit 1928-37 között Csík Ferenc, a berlini olimpia 100-as gyorsúszó bajnoka. Lobbanékony, heves vérmérsékVilágnagyságok, nagyszerű sportemberek, rendkívüli egyéniségek egész sorát adta 75 éves fennállása során az FTC a magyar és a nemzetközi sportéletnek. A legtöbb közülük hűségesen ragaszkodott a klubjához, mint ahogyan a családjához szokott az ember. Akiről az alábbiakban szó esik, alighanem mind között Fazekas Tibor- nyolcvankettedik évét tapossa - az első ferencvárosi vízilabda-csapat egyetlen életben maradt tagja. A vízilabda-szakosztály 64 éve, 1910-ben alakult Fazekas Tibor ott bábáskodott a bölcsőnél, s a csapat megalakulásától kezdve egészen pályafutásának befejezéséig, 1928-ig, a klubhűség megtestesítőjeként küzdött a zöld-fehér színekért... Nem csak küzdött, hanem minden tőle telhető módon segítette, fejlesztette, szervezte, erősítette. Szerény, nagyműveltségű és nagy tekintélynek örvendő, kivételes egyénisége volt egyébként nemcsak az FTC-nek, hanem a magyar, sőt, a nemzetközi vízilabda életnek is. Visszavonulása óta mind kevesebbet hallatott magáról, alakja csaknem teljes feledésbe merült... Mennyire érdemtelenül!... A magyar vízilabdázás első tizenöt évében az FTC meghatározó, döntő szerepet játszott a sportág meghonosításában és fejlesztésében. Természetesen a továbbiakban, mind a mai napig is jelentős a szerepe, ezekben a nehézségekkel teli kezdeti időszakokban azonban a klub kifejezetten úttörő feladatot töltött be, sokáig egyedül képviselte a nemzetközi szintet. Fazekas Tibor mint egyesületi csapatának és később a válogatottnak is a kapitánya, mondhatni, letű, indulatos emberként ismerték. Az ma is. Magas igényeket támaszt és nem tűr ellentmondást.- A vízilabdázás bűvölete ragad el - magyarázta. - Ennek a játéknak különleges légköre, magas feszültsége van. Aki nem érzi szüntelenül ezt a forró vibrálást, azzal persze nem tudok időnként szót érteni... De ugyanakkor ez az, ami éltet, ami nem hagy megöregedni, ami őrzi a derűt, a lendületet és az energiát bennem... Ez a legnagyobb kincs, amit a Ferencvárosnak köszönhetek, s amint látható, már soha nem is felejthetem... Gallov Rezső (1974) szinte Komjádihoz mérhető jelentőséggel vette ki a részét a magyar vízilabda hegemónia kialakításában. A későbbi, a legelső aranycsapat kiválóságai - Halassy, Bozsi, Vér- tesy - mind-mind egyöntetűen vallották: amit tudunk, azt csaknem kivétel nélkül a nagy öregtől, Fazekastól tanultuk, lestük el... Hátvéd volt. Higgadtsága, nyugalma, s mindenekelőtt káprázatos lábmunkája imponáló volt. Adottságai és technikai felkészültsége révén tökéletesen tisztán szerelt. A szó szoros értelmében alkotó típusú játékmester volt, korát jóval megelőző taktikai felkészültsége segítségével irányító tevékenységét világszerte méltán csodálták. Klasszisára mi sem jellemzőbb, hogy a kezdetleges indulástól a legragyogóbb világsikerekig, vezető szerepet tudott játszani a sportágban. Az olimpián első alkalommal szerepelt, válogatottban már helyet kapott 1912-ben, Stockholmban; ott küzdött 1924- ben Párizsban, s 1926-ban, majd 1927-ben is oroszlánrészt vállal az Európa-bajnokság megnyeréséből. Tizenhat évié játszott biztos tagként - 32-szer szerepelt - a válogatottban. Élő legenda. S a Ferencváros igaz, tántoríthatatlan híve ma is. Otthonról ugyan nehezebben mozdul már ki, de ha csak teheti, megtekinti a Fradi labdarúgó-mérkőzéseit, hűséges figyelemmel követi a sajtó hasábjain, a tv és a rádió közreműködésével a klub sokszínű életének minden apró változását. 1910. óta lankadatlan szeretettel tagja a ferencvárosi családnak. G. R. (1974) Az FTC idei fair play díját Ma- darassi Gyula nyerte. A díj két részből áll. Egy serlegből, amelyet egy évig őrizhet a győztes, s egy veretből, amely mindvégig a nyertes versenyző tulajdona marad. Kézszorításunk és gratulációnk után egy kérdés Madarassihoz:- Hol áll a serleg a „vitrinében"?- A fő helyen. Ennél nagyobb serleget még sohasem nyertem... Ami azért különösen érdekes, mert Madarassi Gyula évtizede a világ legjobbjai közé tartozó magyar kajakosokkal idehaza közel egyenrangú teljesítményt nyújt. Már ifjúsági korában, a későbbi ifjúsági Európa-bajnokságnak megfelelő kritérium versenyen nyert aranyérmet, résztvevője volt az 1969-es moszkvai felnőtt EB- nek is, ahol ötödik helyet szerzett. Itthon pedig az évek során nyolc bajnoki aranyat nyert! Az utolsót tavaly, s voltaképpen ezzel nyerte a fair play díjat is. Mert nemcsak saját győzelméért harcolt eközben, hanem a négyesben ülő másik három FTC versenyző diadaláért is. Az történt ugyanis, hogy a rajt után kiszakadt a hajó kormányát rögzítő lábtámasza. A hajó gyaÚgy mondták, hetven éves. Nem is látszik többnek. Amikor beszélgettem vele, tisztáztuk: a Millenium évében született, éppen neve- napján lép hetvenkilencedik évébe. Nyugodt, rokonszenves jelenség. Pár mondata meggyőz, hogy túl szerény ember is. Reggel nyolctól késő délutánig ott található a Fradi harciterepén túli mögöttes részben, a „hadtápterületen”. Az arzenálban. Ő a klub központi raktárosa, a fő kelléktáros. Akiről nem szoktak írni, nem szokták a mérkőzést kommentálva felsorolni a góllövők neve után, hogy „a csapat felszerelését kiállíttatta: ...” Nincs reflektorfényben, a kulisz- szák mögött mozog. Mégis, az intézmény teljességéhez tartozik, felelős poszton dolgozik, értéket kezel. A jó gazda gondosságával. Valaha tornász volt, a nyújtó, a korlát és a gyűrű volt a „műfaja”. Itt kezdte a Fradiban, kis gyerek korlatilag minden más vezérevezős számára kormányozhatatlan lett volna. Bizonyára nem kell különösebben bizonygatni, hogy a négykörös, tízezer méteres versenyen mit jelent a kormány hiánya. Minden más vezérevezős azonnal feladta volna a versenyt. Madarassi még csak nem is szólt a társainak. Lábával maga elé kotorta a kormányt, - közben mintha mi sem történt volna - evezett, s lábujjai közé szorította a bothoz hasonló kormányrudat. A szó szoros értelmében véres harcot folytatott a győzelemért. Az első megtett ezer méter után véresre törte ujjait a kormány, a táv végére, amikor győztesként haladt át a négyes célvonalon, Madarassi ujjait az élőhúsig koptatta a bot.- Egy hónapig tartott utána, amíg rendbejött megint... De mert rögtön nem álltam meg az evezésben, a rajtnál, sportszerűtlen lett volna a már leevezett ezer méterek után feladni a versenyt a hajóban ülők előtt, csak mert nekem vérzik és fáj a lábam. Úgy gondoljuk, jó helyre került az a serleg. N. J. (1974) volt még, mikor délutánonként a pályán sündörgött:- Tizennégy éves koromtól FTC-párti voltam - meséli. Emlékszem arra a húsvétra 1910-ben, március végén, amikor soha addig nem látott óriási tömeg özönlött a Fradi-mérkőzésre. Az angol Surrey Wanderers ellen játszott a csapat és 3:0-ra győzött. Az örömtől tomboló tömeggel együtt ordítottam én is: góóól! Ott határoztam el, hogy aktív sportoló leszek. Két év múlva az új pályán, az Üllői úton odaállt Malaky Mihály elé:- Jöhetek?- Gyere! Kedélyes ember volt, szerettem őt. így lettem ifjúsági tornász. Sajnos, azóta elkallódott az igazolványom. Akkorácska volt, mint egy Piatnik-kártya, zöld átlós csíkkal. A pálya még be sem volt kerítve, körülötte nagy homokbuckák voltak. Az „A”-lelátó alatt volt a tornaterem. Apám megElő legenda Hűség zöld-fehérben Szmetana Béla
