Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)

Emlékalbum 2.

47 A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG Serleg a fő helyen lehető legteljesebb szellemi és tes­ti képzettségre törekedett. 1919- ben kezdte meg könyvtárosi hiva­tását a Szabó Ervin könyvtárban, s több, mint három évtizeden át az egyik leghasználhatóbb munka­erőként ismerték. Közben, termé­szetesen - élve a kínálkozó lehe­tőséggel - rendkívül széles körű műveltségre tett szert. S mint edző? Legalább olyan nagy volt, mint játékos... Európa hírű úszócsapatot formált a BEAC- ban, az ő irányítása mellett érte el világsikereit 1928-37 között Csík Ferenc, a berlini olimpia 100-as gyorsúszó bajnoka. Lobbanékony, heves vérmérsék­Világnagyságok, nagyszerű sportemberek, rendkívüli egyéni­ségek egész sorát adta 75 éves fennállása során az FTC a magyar és a nemzetközi sportéletnek. A legtöbb közülük hűségesen ragasz­kodott a klubjához, mint ahogyan a családjához szokott az ember. Akiről az alábbiakban szó esik, alighanem mind között Fazekas Tibor- nyolcvankettedik évét tapossa - az első ferencvárosi vízilabda-csa­pat egyetlen életben maradt tagja. A vízilabda-szakosztály 64 éve, 1910-ben alakult Fazekas Tibor ott bábáskodott a bölcsőnél, s a csapat megalakulásától kezdve egészen pályafutásának befejezéséig, 1928-ig, a klubhűség megtestesítő­jeként küzdött a zöld-fehér színe­kért... Nem csak küzdött, hanem minden tőle telhető módon segítette, fejlesztette, szervezte, erősítette. Szerény, nagyműveltségű és nagy tekintélynek örvendő, kivéte­les egyénisége volt egyébként nemcsak az FTC-nek, hanem a ma­gyar, sőt, a nemzetközi vízilabda életnek is. Visszavonulása óta mind kevesebbet hallatott magá­ról, alakja csaknem teljes feledés­be merült... Mennyire érdemtele­nül!... A magyar vízilabdázás első ti­zenöt évében az FTC meghatáro­zó, döntő szerepet játszott a sport­ág meghonosításában és fejleszté­sében. Természetesen a továbbiak­ban, mind a mai napig is jelentős a szerepe, ezekben a nehézségek­kel teli kezdeti időszakokban azonban a klub kifejezetten úttörő feladatot töltött be, sokáig egyedül képviselte a nemzetközi szintet. Fazekas Tibor mint egyesületi csapatának és később a válogatott­nak is a kapitánya, mondhatni, letű, indulatos emberként ismer­ték. Az ma is. Magas igényeket tá­maszt és nem tűr ellentmondást.- A vízilabdázás bűvölete ragad el - magyarázta. - Ennek a játék­nak különleges légköre, magas fe­szültsége van. Aki nem érzi szün­telenül ezt a forró vibrálást, azzal persze nem tudok időnként szót ér­teni... De ugyanakkor ez az, ami éltet, ami nem hagy megöregedni, ami őrzi a derűt, a lendületet és az energiát bennem... Ez a legna­gyobb kincs, amit a Ferencváros­nak köszönhetek, s amint látható, már soha nem is felejthetem... Gallov Rezső (1974) szinte Komjádihoz mérhető jelen­tőséggel vette ki a részét a magyar vízilabda hegemónia kialakításában. A későbbi, a legelső aranycsapat kiválóságai - Halassy, Bozsi, Vér- tesy - mind-mind egyöntetűen val­lották: amit tudunk, azt csaknem kivétel nélkül a nagy öregtől, Fa­zekastól tanultuk, lestük el... Hát­véd volt. Higgadtsága, nyugalma, s mindenekelőtt káprázatos lábmunkája imponáló volt. Adottságai és tech­nikai felkészültsége révén tökéle­tesen tisztán szerelt. A szó szoros értelmében alkotó típusú játék­mester volt, korát jóval megelőző taktikai felkészültsége segítségé­vel irányító tevékenységét világ­szerte méltán csodálták. Klasszisára mi sem jellemzőbb, hogy a kezdetleges indulástól a legragyogóbb világsikerekig, ve­zető szerepet tudott játszani a sportágban. Az olimpián első alka­lommal szerepelt, válogatottban már helyet kapott 1912-ben, Stockholmban; ott küzdött 1924- ben Párizsban, s 1926-ban, majd 1927-ben is oroszlánrészt vállal az Európa-bajnokság megnyeréséből. Tizenhat évié játszott biztos tag­ként - 32-szer szerepelt - a válo­gatottban. Élő legenda. S a Ferencváros igaz, tántoríthatatlan híve ma is. Otthonról ugyan nehezebben moz­dul már ki, de ha csak teheti, meg­tekinti a Fradi labdarúgó-mérkőzé­seit, hűséges figyelemmel követi a sajtó hasábjain, a tv és a rádió köz­reműködésével a klub sokszínű életének minden apró változását. 1910. óta lankadatlan szeretettel tagja a ferencvárosi családnak. G. R. (1974) Az FTC idei fair play díját Ma- darassi Gyula nyerte. A díj két részből áll. Egy serlegből, amelyet egy évig őrizhet a győztes, s egy veretből, amely mindvégig a nyer­tes versenyző tulajdona marad. Kézszorításunk és gratulációnk után egy kérdés Madarassihoz:- Hol áll a serleg a „vitriné­ben"?- A fő helyen. Ennél nagyobb serleget még sohasem nyertem... Ami azért különösen érdekes, mert Madarassi Gyula évtizede a világ legjobbjai közé tartozó ma­gyar kajakosokkal idehaza közel egyenrangú teljesítményt nyújt. Már ifjúsági korában, a későbbi ifjúsági Európa-bajnokságnak megfelelő kritérium versenyen nyert aranyérmet, résztvevője volt az 1969-es moszkvai felnőtt EB- nek is, ahol ötödik helyet szerzett. Itthon pedig az évek során nyolc bajnoki aranyat nyert! Az utolsót tavaly, s voltaképpen ezzel nyerte a fair play díjat is. Mert nemcsak saját győzelméért harcolt eközben, hanem a négyes­ben ülő másik három FTC ver­senyző diadaláért is. Az történt ugyanis, hogy a rajt után kiszakadt a hajó kormányát rögzítő lábtámasza. A hajó gya­Úgy mondták, hetven éves. Nem is látszik többnek. Amikor beszél­gettem vele, tisztáztuk: a Milleni­um évében született, éppen neve- napján lép hetvenkilencedik évé­be. Nyugodt, rokonszenves jelen­ség. Pár mondata meggyőz, hogy túl szerény ember is. Reggel nyolctól késő délutánig ott találha­tó a Fradi harciterepén túli mögöt­tes részben, a „hadtápterületen”. Az arzenálban. Ő a klub központi raktárosa, a fő kelléktáros. Akiről nem szoktak írni, nem szokták a mérkőzést kommentálva felsorolni a góllövők neve után, hogy „a csa­pat felszerelését kiállíttatta: ...” Nincs reflektorfényben, a kulisz- szák mögött mozog. Mégis, az in­tézmény teljességéhez tartozik, fe­lelős poszton dolgozik, értéket ke­zel. A jó gazda gondosságával. Valaha tornász volt, a nyújtó, a korlát és a gyűrű volt a „műfaja”. Itt kezdte a Fradiban, kis gyerek korlatilag minden más vezéreve­zős számára kormányozhatatlan lett volna. Bizonyára nem kell kü­lönösebben bizonygatni, hogy a négykörös, tízezer méteres verse­nyen mit jelent a kormány hiánya. Minden más vezérevezős azonnal feladta volna a versenyt. Madarassi még csak nem is szólt a társainak. Lábával maga elé kotorta a kor­mányt, - közben mintha mi sem történt volna - evezett, s lábujjai közé szorította a bothoz hasonló kormányrudat. A szó szoros értelmében véres harcot folytatott a győzelemért. Az első megtett ezer méter után véres­re törte ujjait a kormány, a táv vé­gére, amikor győztesként haladt át a négyes célvonalon, Madarassi ujjait az élőhúsig koptatta a bot.- Egy hónapig tartott utána, amíg rendbejött megint... De mert rögtön nem álltam meg az evezés­ben, a rajtnál, sportszerűtlen lett volna a már leevezett ezer méterek után feladni a versenyt a hajóban ülők előtt, csak mert nekem vérzik és fáj a lábam. Úgy gondoljuk, jó helyre került az a serleg. N. J. (1974) volt még, mikor délutánonként a pályán sündörgött:- Tizennégy éves koromtól FTC-párti voltam - meséli. Emlék­szem arra a húsvétra 1910-ben, március végén, amikor soha addig nem látott óriási tömeg özönlött a Fradi-mérkőzésre. Az angol Sur­rey Wanderers ellen játszott a csa­pat és 3:0-ra győzött. Az örömtől tomboló tömeggel együtt ordítot­tam én is: góóól! Ott határoztam el, hogy aktív sportoló leszek. Két év múlva az új pályán, az Üllői úton odaállt Malaky Mihály elé:- Jöhetek?- Gyere! Kedélyes ember volt, szerettem őt. így lettem ifjúsági tornász. Sajnos, azóta elkallódott az igazolványom. Akkorácska volt, mint egy Piatnik-kártya, zöld átlós csíkkal. A pálya még be sem volt kerítve, körülötte nagy ho­mokbuckák voltak. Az „A”-lelátó alatt volt a tornaterem. Apám meg­Elő legenda Hűség zöld-fehérben Szmetana Béla

Next

/
Thumbnails
Contents