Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)
Emlékalbum 1.
10 A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG egymással és meghatódva, mert ismét meggyőződtem arról, hogy szurkolóink jóban-rosszban kitartanak a zöld-fehér színek mellett. Bizonyítja ezt az önzetlen segítőkészség, ami ismert művészeink részéről ismételten megnyilvánult. Ez a klubhűség, szeretet tette lehetővé, hogy 1971 március óta rendszeres és színvonalas programot tudott összeállítani a Nagy Béla vezette klubtanács. Nagy siker és telt ház volt Aradszky László és Kemény Kázmér zenekarának show estjén. Élmény volt Győrffy György színművész által szervezett irodalmi est. Maradandó élményt jelentett Kollár Endre zenetörténész szakavatott műsora. Sok látogatója volt a rendszeresen megtartott filmvetítéseknek is. A programból természetesen a sport sem maradhatott ki. Lázár Gyulával és Gyetvai Lászlóval találkoztak szurkolóink. A rövid nyári szünet után szeptembertől ismét megindult a klub lüktető élete. Mi a terv? A rendszeres filmvetítéseken túl havonta ellátogatunk a Filmgyár házivetítőjébe, ahol egy-egy nagysikerű archív filmet nézhetünk meg. Csoportos látogatást tervezünk a Várba, ahol elsősorban az elmúlt években megnyílt Történeti Múzeumot akarjuk megtekinteni, amely Európa egyik legszebb és legmodernebb kultúrcentruma. Folytatjuk az irodalmi és zenei klubesteket, közismert művészek közreműködésével. Továbbra is rendelkezésére áll klubtagjainknak a több, mint 1200 kötetes könyvtár, a biliárdterem, a sakk és a kártyaszoba. Persze nincsen öröm üröm nélkül. Új, modern klubházunk lehetőséget ad az eddigieknél kulturáltabb klubéletre, mégis esténként gyakran szűknek bizonyulnak a helyiségek... Major János (1971) EGY VISSZAVONULT BIRKÓZÓ Kiss Barna alig titkolta meglepetését: hogyan is juthatott újságíró arra a gondolatra, hogy vele foglalkozzék. Egy visszavonult birkózóval! Igaz, a birkózó nem is olyan régen vonult vissza, s csak 1971-től tekinthető „nyugdíjasnak”. Még így is előfordult kétszer az edzésen, mert egyszeriben nem lehet abbahagyni a birkózást. De csak csodálkozott, hogy írni fognak róla. A sajtó ugyanis soha nem kényeztette el. Kiss Barna is azok közé tartozott, akit a Ferencváros közgyűlésén tisztességgel elbúcsúztattak, jegyzőkönyvben megemlékeztek róla, s kapott egy szép herendi vázát a visszavonulás alkalmából.- Azt hittem, ezzel a herendi vázával minden be is fejeződött. Rendjén is találtam, most meg emlékeznem is kell!- Kérdés, hogy van-e mire?- Persze, hogy van. Húsz év a birkózószőnyegen hozott emlékeket.- Kellemeseket vagy kellemetleneket?- Ilyet is, olyat is. Ez már a sporttal együtt jár.- Kezdjük a kellemessel. Mire emlékszik vissza a legszívesebben?- Egy magyar bajnokságra. Az egyetlenre, amit megnyertem. Az én súlycsoportomban nagy sikernek számított még a helyezés is. Nagyszerű birkózók voltak a súlycsoportomban. De 1959-ben szabadfogásban nyertem, méghozzá Gurics Gyurka előtt! Ez az én legkellemesebb emlékem!- És a kellemetlen ?- Az is egy magyar bajnokság története. Egy olyan bajnokságé, aminek az aranyérmét már a zsebemben éreztem, de végül is kicsúszott onnan. Délelőtt Gurics Gyurkával birkóztam, győztem. Akkor volt az, hogy már ott éreztem a bajnoki aranyat a zsebemben, de délután kikaptam Pititől. Igaz, mégegyszer visszajött a lehetőség, mert Gurics megverte Pitit, a mérlegelésnél viszont tíz dekával voltam nezehebb. így lett Gyurka akkor bajnok. Máig is sajnálom azt a tíz dekát! ízig-vérig Fradi sportoló. Itt kezdett, itt is fejezte be pályafutását. Harmonikus barátság fűzi össze a szakosztállyal. Szőnyegen kívül is.- Házat építettem, de kellett a munkáskéz is, s a magamé kevés volt. Jöttek a srácok építkezni. Ha akarnék se tudnák tőlük elszakadni. Minden tégla rájuk emlékeztet... Várszegi János (1971) LÁTOGATÁS JUHÁSZ PISTÁÉKNÁL Juhász István a labdarúgásban is végigjárta az összes „osztályt”. Először egy bajnoki érmet vett elő.- Ezt még kölyökben nyertem. 1960 szeptemberében igazolt le a Fradi. A kölyök háromban kezdtem, aztán úgy kerültem fel a kettőbe, majd az egybe. Tizenöt éves voltam akkor amikor ezt az érmet a nyakamba akasztották. Két másik érmet is mutat.- Ezek már ifi-emlékek - meséli. - Az egyik a Caligaris, a másik a Viareggioi torna aranyérme. Micsoda pompás ifi gárdája volt akkor a Fradinak... Ezután közösen állítottuk össze eddigi „fociéletrajzát”. Az utánpótlásban 8 mérkőzésen játszott. Ezután a B-válogatott következett 14 mérkőzéssel, majd az olimpiai csapat.- Mexikóban is tagja lettem az olimpiai bajnok együttesnek. íme a bizonyság - az aranyérem.- Tehát töretlen volt a pályája ?- Majdnem. 1969-ben elértem álmaim legszebbikét, nagyválogatott lettem. Háromszor jutottam szóhoz. Nem volt szerencsém! Cserejátékos voltam a 3-3-as magyar-csehszlovákon, szerepeltem a 0-2-es svédek elleni összecsapáson, majd az emlékezetes 3-2-es dán-magyaron, amikor Albert Flóri és Dunai Anti megsérült. Idehaza még soha nem játszottam a nagy válogatottban! Talán majd egyszer... Mert nem adom fel. Ismét a Fradiról beszélgettünk.- Nagyon szeretem az FTC-t! Soha nem mennék el innen. Háromszor nyertünk bajnokságot, kétszer ezüstérmet, és egyszer bronzot.- Sok szép emléke van?- De még mennyi! 1970 decemberében már a negyvenedik országba jutottam el a Ferencvárossal.- Melyik volt a jubileumi ország?- Uruguay. Montevideoban egy kis fürdéssel meg is ünnepeltem... Csengettek. Magda asszony érkezett haza (Dr. Tóth Magdolna belgyógyász a Tétényi úti kórház orvosa).- Nehéz napom volt - mondta.- Jó, akkor pihentetésképpen beszélgessünk egy kicsit a futball- ról...- Én nem nagyon szeretem a futballt - vallotta be őszintén. - Mindössze ötször vagy hatszor láttam a Fradit. Ha a labdarúgást nem is szeretem túlzottan, a Ferencvárost annál inkább, mert Pista olyan sok szépet mesélt a klubról.- Hol ismerkedtek meg?- Természetesen a kórházban. Pista egyik rokonát látogatta meg s ott találkoztunk. Akkor nem is tudtam róla, hogy labdarúgó. Csak később mesélte el.- Nehéz labdarúgó-feleségnek lenni?- Hát nem könnyű. Keveset vagyunk együtt, de megértem, sokat kell gyakorolnia. Ezt mint orvos, tudom magamról. Azt szeretném, ha Pista idén tovább fejlődne a pályán, s a tanulásban is előbbre jutna. Közös vágyunk, hogy egyszer megszerezze a doktori címet.- Csak a jogtudományokban?- Elsősorban ott, s ha lehet akkor a fociban is - átvitt értelemben. Ismerem Pistát. Szorgalmas, igyekvő, aki lépésről lépésre küzdi előre magát. Nem született klasszisnak, de szorgalommal szinte mindent elérhet. Varga Béla (1971)
