Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)

Emlékalbum 1.

A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG 11 FRADI FUTBALLTÖRTÉNELEM (Egy részlet a sorozatból) Az 1903-as esztendő az FTC tör­ténetében az első bajnokságot je­lentette és egyúttal azt, hogy meg­tört a BTC egyeduralma. Bajnok­ságot nyert csapatunk játékát bon­colgatva a korabeli szakemberek az egységet emelték ki elsősorban, amit elősegített az a tényező is, hogy egész év folyamán jóformán ugyanazzal a csapattal tudtak a mérkőzésekre kiállni. Az első baj­nokság megnyerésén túl még egy számottevő siker fűződik az 1903- as évhez. A Polonyi Géza ország- gyűlési képviselő által felajánlott „Ezüstlabda” vándordíját mindjárt az első kiírásban megnyerte az FTC! A sikerek vonzották a „mecéná­sokat”, akik ha nem is nagy ösz- szegekkel, de a maguk szerény módján, jó szívvel, lelkesedéssel támogatták az FTC-t. Gráf József, egy ferencvárosi pékmester példá­ul a mérkőzések után sóskiflikkel kedveskedett a játékosoknak. Ezért is nevezték ellenfeleink „sóskiflis csapatnak” azokban az években az FTC-t... Dr. Cseley József minden mér­kőzés félidejében letett az öltöző asztalára 50 db finom cigarettát és 22 db Regalia Media szivart. Lel­kes támogatója volt az egyesület­nek anyagilag és a szervezési munka területén is dr. Fürst Zsig- mond, a kerület hatósági orvosa. Ezenkívül sportorvosi minőségben esténként ingyenes rendelést tar­tott a játékosoknak és ha szükség volt rá, gyógyszerrel is ellátta őket. Kis juttatások voltak ezek, a já­tékosok mégis nagy örömmel és jó szívvel fogadták. 1903-at írtunk akkor... Említettük, hogy az idő tájt a mérkőzésvezetők is a játékosok köréből kerültek ki. Nagy megtisz­teltetés érte a ferencvárosi Hor­váth Ferencet, amikor felkérték a Wiener SC és a Cricketterek mér­kőzés vezetésére. O volt az első külföldön - Bécsben - közremű­ködő magyar játékvezető. Igaz ek­kor ő már nem játszott, az FTC „football-osztályát” irányította. Nagy Béla (1971) ÚJBÓL JÁTSZANAK AZ ÖREGFIÚK Hajuk őszes, homlokuk barázdás, ám mégis hogy imádják változat­lanul a focit. A közönség pedig tapsol nekik mindig és mindenhol. Ahol csak fellépnek, Pesten és vi­déken egyaránt...- 1968 júniusában alakultunk újjá, azóta „léptünk fel” rend­szeresen. Tehát pontosan három éve... De mondhatom, még soha nem keltettünk csalódást. Éppen ellenkezőleg: annyira pozitív a mérlegünk, hogy sokszor magam is csodálkozom, ha fellapozom jegyzeteimet - mondta Hirschpold Árpád az old boyok intézője.- 1969-ben kereken 10 mérkő­zést játszottunk, s minden esetben győztünk! Mégpedig úgy, hogy egy híján éppen 60 gólt rúgtunk, védelmünk pedig mindössze 25-öt kapott. De nagyon jó az 1970-es mérleg is: 17 mérkőzésből 14-szer „két pontot” szereztünk, egy dön­tetlenünk volt, s mindössze két­szer hagytuk el vesztesen a pályát. Ez a szereplés dicséretére válna akár egy ifi csapatnak is, érthető tehát Hirschpold Árpád, a lelkes „főintéző” boldogan mesélte a há­rom évről, a 36 hónapról, amióta rendszeresen játszanak az öregfi­úk, s miközben kellemesen szóra­koznak, öregbítik a Fradi hírnevét, városainkban éppúgy, mint a ki- sebb-nagyobb községekben. Pilla­natnyilag az a legfontosabb cél, hogy jól érezzék magukat az egy­kori játékosok, ápolják a baráti kapcsolatokat, elmeséljék egy­másnak, kit merre sodort az élet, hol dolgozik.- Mindenkiből komoly, megbe­csült ember lett az életben is - nyugtázta a végeredményt Hirsch­pold Árpád, aztán fejtegette: bár­mennyire is messze kerültek sokan az Üllői úttól - sőt Budapesttől - egy-egy barátságos mérkőzés al­kalmával mindig teljes azért a lét­szám, sőt sokszor annyian ülnek a cserepadon, ahányan a pályán ját­szanak. .. Nagymarosi László (1971) TÜSKE Dr. Fenyvesi Máté regényes életútja (részlet) Egyre jobban bízott benne, hogy egyszer válogatott lehet az ango­lok ellen is. És ez 1962-ben bekö­vetkezett. Rancaguában csoport- mérkőzést vívtunk, Anglia ellen. Akárcsak az emlékezetes 6-3-as mérkőzést, ezt is Leo Horn, az év­század bírója vezette.- Hetvenhat válogatott mérkő­zést játszottam, de ez a 90 perc maradt számomra a legemlékeze­tesebb. Óriási volt az iram, drámai a küzdelem, az izgalom. Az első félidőben Tichy góljával vezet­tünk, de Flowers egyenlített. Flóri! Hogy csillogott! A hajrában igazi Albert-gólt lőtt és 2-1-re győz­tünk! Végre én is tagja lehettem annak a csapatnak, amely diadal­maskodott Anglia legjobbjai fe­lett! Fenyvesi hízelgő bírálatot ka­pott a sajtóban: „A tőle megszo­kott játékot mutatta, nemcsak há­tul segített, hanem lendítője volt a támadósornak” * Még egy Fenyvesi a Ferencvá­rosban! Tévedés? Pedig szó sem volt tévedésről. Máté öccse, a nála néhány évvel fiatalabb József, a Ferencváros játékosa lett. S akár­csak fivére, ő is szélső volt, de nem a bal, hanem a jobboldalon játszott. Megkezdődött az 1962-es őszi bajnokság. A Fradi nagyon szeszélyesen szerepelt. 1. Bp. Honvéd 19 pont - 6. FTC 14 pont... Mészáros József edző azonban nem kedvetlenedett el.- Majd tavasszal - mondta. A tavasz valóban sok izgalmat ígért, de nemcsak a Ferencváros­nak, hanem a válogatottnak is. Cardiffba utaztak, a Wales elleni Nemzetek Kupa mérkőzésre. Egy pont elérése volt a cél, ez már a továbbjutást jelentette. És micsoda meccs volt. Mintha 11 robotember játszott volna!- Hogy itt egy pontot szerzünk? Nehogy egy sima ötöst kapjunk! - mondtam magamban, amikor az egyik védő akkorát taszítot rajtam, hogy majd kiszálltam a lelátóra... És a játékvezető? Ő volt a tizen­kettedik walesi! Igazán semmi sem volt, mégis megadott egy li­est a hazaiaknak, amit a ragyogóan védő Szentmihályi sem tudott há­rítani. 0-1 után még nagyobb erővel küzdöttünk, s már csak percek vol­tak hátra a mérkőzésből, amikor Tichy a jobbszélen(!) ellőtt Willi­ams mellett...- Tüske! - kiáltotta, és pontosan lábra adta a labdát. Fenyvesi to­vábbfutott vele, beemelte a kapu elé: - Lajos! De mi történt? Lajos a földön... Igen, igen az az igazi 11-es! És Tichy mesteri módon lőtte a labdát a hálóba, 1-1 lett az eredmény, to­vábbjutott a csapat. Lajos a válogatottban nagyszerű társ volt, a bajnokságban viszont az egyik legnagyobb ellenlábas. Megkezdődött a futball üldözési verseny „Mészáros recept” sze­rint. A Honvéd az első tavaszi for­dulóban kikapott, a Fradi győzött - csökkent a hátrány. így ment ez hétről hétre, s a 20. forduló után már ez állt a tabellán: I. Ferenc­város.. .- Pontosan emlékszem a Hon­véd visszaesett, az Ú. Dózsa lépett a helyébe. Következett a számunk­ra döntő 25. forduló. Tarjánba utaztunk. Az autóbuszon egymás mellé ültünk öcsémmel. Medgyesi Lajos a busz „pilótája” alaposan rálépett a gázra, szinte elsuhantak mellettünk a kilométerek. Már fél­úton lehettünk, amikor öcsém ol­dalba bökött: „Mi lesz Máté?” Én is erre gondoltam. Tíz éve játszot­tam már a Ferencvárosban, baj­nokságot még egyszer sem nyer­tünk, de úgy éreztem, ilyen közel még soha nem voltunk hozzá. De Tarjánból két pontot elhozni na­gyon nehéz, és ha Benéék Pécsett is nyernek, akkor ott vagyunk, ahol a part szakad. Talán... Sokan várták a csapatot, Pestről is több százan jöttek el biztatni kedvenceiket, gondolva arra, hát­ha... hátha bajnokot avatnak. Heves volt a játék, a bányászok vezetést szereztek, de a két Feny­vesi ezen a napon csodát művelt. A 25. percben Albert átadásából az egyébként nem túl gólerős Józsi egyenlített. De ez még kevés volt. Máté következett, a hajrában gyö­nyörű egyéni játék után bombagólt lőtt! Mindkét Fenyvesi bajnokcsa­patnak lett a tagja és Máténak pá­lyafutása alatt ez még háromszor sikerült. Kozák Mihály (1971) TOVÁBBRA IS AZ ÉLEN MARADNI Javában folyik már a bajnokság, de a Fradi flíradó kötelessége, hogy visszatekintsen az elmúlt idényre, a nagyszerű második helyre, amelyet a Képes Sport így értékelt: „Egységesebb, taktikai­lag fegyelmezettebb gárda lett a Ferencváros, mint a korábbi baj­nokságban volt. Egyenletes telje­sítményének s lelkes csapatjátéká­nak köszönheti az 1970-71-es lab­darúgó bajnokságban elért máso­dik helyet. Legmegbízhatóbb alakzatának a hátvédsor bizonyult, de - a gyakori változtatások elle­nére - a csatársor is kitett magáért, a rangadó mérkőzéseken lelkese­désük, küzdeni akarásuk meghoz­ta a sikert. A tavaszi fordulóban mesterhármast értek el, legyőzték az Újpesti Dózsát, a Bp. Honvédőt és a Vasast. A Páncsics vezérelte hátsó alakzatot nagyszerűen segí­tette az új szerepkörben bemutat­kozó Bálint. Az újra magára talált Juhász István pedig a forduló leg­jobb ferencvárosi játékosa volt. Csanádi Ferenc sikeres bajnoki szereplést ért el csapatával.”- Amikor az idény elején átvet­tem a csapatot, öt mérkőzésből négy ponttal rendelkeztünk és ha nem lettek volna a jutalompontok, akkor... Szóval elég siralmas volt a helyzet, ehhez járult még a de- moralizáltság. Mindez sok gondot okozott, de hamarosan sikerült olyan légkört teremteni, amely a további munkát elősegítette. A ba­ráti kapcsolatok javítása, az ellen­

Next

/
Thumbnails
Contents