Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)
Emlékalbum 1.
7 A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG osztályt, a szép, ízlésesen felszerelt konyhát, majd a tornácot, a verandát. Jó érzéssel nyugtáztam: Géczi Pista szép, kulturált körülmények között lakik. És láthatóan boldog - amit később sűrűn hangsúlyozott is.- Miként percek alatt azt is megállapítottam: nagyon szereti a családját, csinos, házias feleségét, nem különben a két gyerekét. Géc- ziéknél ugyanis a négyéves Anikó és a kétéves Gabika tartozik még az „összképhez”, mégpedig hol megszeppenve, hol lármázva, ahogyan az gyerekekhez illik. A tornácról és a szobákról az volt az első benyomásom: gazdái sok-sok műgonddal rendezték be amikor ideköltöztek.- Nem volt könnyű - magyarázta Pista. - A házat ugyanis úgy szereztük, hogy régi sokkalta kisebb budai lakásunkat elcseréltük, méghozzá ráfizetéssel. Nagyon elhanyagolt volt, sokat kellett vesződni vele, amíg „kipofoztuk”. De végül is sikerült... Magam fabrikáltam a kerítést, feleségem keverte, adogatta a cementet, én pedig formáltam a drótsövény alapjait. Ha jól megnézek mindent: még készen sem vagyunk teljesen. Lesz itt tennivaló az elkövetkezendő hónapokban is. Csak egészség legyen... Ez utóbbi mondatot feltűnően éles hangsúllyal megnyomta és láttam rajta: észre is vette, hogy felfigyeltem rá. Tudtam: azzal összefüggésben emelte fel a hangját, hogy - nem is olyan régen — hosszú ideig beteg volt, sérült.- Az még nem lett volna baj - jegyezte meg szomorkásán, amikor erre tereltem a beszélgetést. - A probléma ott kezdődött, hogy sérülésem alatt a kutya se nézett felém. Ráadásul - minthogy olyan természetű volt a sérülésem - a biztosító sem fizetett... Bizony, akkoriban szörnyű heteket éltem át. Nem lennék azonban őszinte, ha eltagadnám, hogy „tüske” azért maradt egy kevés... Mészáros edzőre, meg szegény Tátrai Sanyi bácsira azért is gondolok több szeretettel. Értük rajongtam akkor is, amikor edzőim voltak és szívesen emlékszem rájuk ma is, oly sok esztendő után... Mészáros Józsi bácsi különben a felfedezőm volt. Ő cipeltetett el Egerből és megígérte: ha szorgalmas leszek, nemcsak a Fradiban védhetek majd egyszer, de a - válogatottban is. Nem csalódtam benne... A Ferencvárosban immár tíz esztendeje védek, több száz bajnoki, illetve nemzetközi mérkőzést játszottam, de - bekerültem kétszer a válogatottba is. Sajnos, többször nem... De még reménykedem... Hiszen csak 26 éves vagyok, és az elmúlt 10 év alatt olykor talán nem is ment a védés nagyon rosszul... Négy esztendőn keresztül például én kaptam a legkevesebb gólt az NB I-ben! Ami pedig a válogatottat illeti, amikor először állított be Baráti Lajos bácsi, még 20 éves sem voltam. Ezért bízom benne, hogy éretten, sok-sok tapasztalattal, egyszer-egyszer felfigyelnek még rám... Nagymarosi László (1970) HEGYCSÚCS - MÜNCHEN ELŐTT Ha Gyarmati Andreáról volt szó, évek óta gondban voltak a szakemberek, hogy hová is számítsák: a jövő nagy reménységei, vagy a jelen nagyságai közé. Bátran, mindkét kategóriába sorolható. A vízivilágban különben sem szokatlan jelenség a felnőtteket verő gyerek. Az ausztrál csodagyerek óta különben sincsenek csodák. Gyarmati Andrea sem csoda. Ha valamit egyáltalán csodálni lehet, akkor az végtelen céltudatossága és uszodaszeretete. Mindkettőt volt kitől örökölnie. Régi „vizescsalád” sarja. Olimpiai bajnok anya, olimpiai bajnok apa... Senki sem csodálkozhat tehát azon, hogy Andrea négyéves korában már tudott úszni, s nyolcéves volt, amikor az első hivatalos versenyen elindult. És van egy stopperórája, amelyre a következő dátum van bevésve: 1958. szeptember 13. Ezen a napon úszott szabályosan, kifogástalan stílusban huszonöt métert. Ajándékba egy stopperórát kért.- Minek neked stopper, hiszen nem is ismered még a számokat?- kérdezte a mama. - Majd fogom!- felelte Andrea. És az első 25 méter emlékére megkapta az órát, amelynek számlapját nem is ismerte, de már akkor, négyéves korában biztosan tudta, hogy erre az órára szüksége lesz, mert a számokkal, a másodpercekkel, tized- másodpercekkel harcolni fog. Napjainkra az új pillangókisasszony olyan fejlődést ért el, hogy ámul a világ. Igazán gyerekfejjel tagja volt a mexikói olimpiát járt magyar küldöttségnek, s a nagyok között is a legnagyobbak versenyén felcsillantotta a magyar úszósport jövőjét. Andrea a világ legjobbjai közé úszta magát Mexikóban. Jöhet a folytatás! - nyugtázták itthon az eredményt. A jelent és hosszú időre a jövőt is jelenti. Két olimpia között félúton ezt most, Barcelonában bebizonyította. A torinói Európa-bajnokság óta nem állt magyar úszónő a győzelmi dobogó tetején. Tizenhat év után Andi került fel először. A hosszú szünet és elkeserítő várakozás csak növeli sikerének fényét. A győzelem kérdése csak a 100 méteres pillangóúszás döntőjéig volt kérdés. Aztán, hogy ez a csupa mosoly gyereklány felnőttes komolysággal megjelent a rajtkövön, s nekivágott a távnak, bizonyos volt, hogy véghezviszi a legnagyobb tetteket: a reményeket, esélyeket, s mindezt egy korábbi vereség után... És most? Jönnek a hétköznapok. Az FTC népszerű versenyzőjének Barcelona - állomás volt a pályafutásában. Nagyon fontos, nagyon emlékezetes állomás, sikeres állomás. De a jövőt tekintve azt mondhatjuk, két olimpia között - hegycsúcs.. . Réti Anna (1970) ZÖLD-FEHÉREK FEKETE-FEHÉRBEN Néhány momentum az FTC szakosztályának a múltjából. Megalakuláskor az ÉDOSZ patronálásá- val indultunk az országos csapat- bajnokságban, ahol a legmagasabb osztályban évekig a középmezőnyben szerepeltünk. 1957-től az FTC szakosztálya lettünk. A hatvanas évek közepén sajnos búcsút kellett vennünk az OB I mezőnyétől. Három évig ettük a II. osztály keserű kenyerét, de végre 1968-ra sikerült egy olyan jó szellemű csapatot összekovácsolni a szakvezetésnek, hogy a csapat minden mérkőzését fölényesen nyerte, és óriási előny után visszakerült az OB I-be. Az 1969. évi bajnokságban töretlen lendülettel folytatták sakkozóink eddigi jó szereplésüket és meglepetésre újoncként az 5. helyet szerezték meg. Ennek az eredményes két évnek az alábbi versenyzők voltak a részesei. Flesch János nemzetközi mester, Polgár István és Portisch Ferenc mesterek, Dr. Nagy Béla, Zilahy Ádám, Höröm- pő Gyula, Örvényi Béla, Pozsgai Imre, Gara György, Maráczy Érnő, Pavlik Oszkár, Sebők Béla mesterjelöltek, Tóth Géza, Dra- veczky Koós Ádám, Sárközi Gyula csillagos I. oszt., Gálos László, Reischig Rezső, Valis János I. o. és Kovács Péter II. o. versenyzők. A csapattagok eredményes szerepléséhez nagyban hozzájárult a csapat első három tábláján játszó mesterek szakmai munkája is, akik a szakosztályban az edzői teendőket is ellátják. Bercsányi Ottó (1970) A GOLYÓK ÉS A BÁBUK MESTEREI Horváth József és Csányi Béla (képünkön) egyaránt vidékről került fel a FTC tekeszakosztályába. Horváth Kaposvárott a Vasutasoknál, Csányi Szegeden előbb egy italboltban mint állítófiú, majd a szegedi IKV versenyzői között ismerkedett meg ezzel a sporttal. Horváth hat éve tagja az FTC-nek, mint a Híradásipari Műszaki Főiskola hallgatója került a fővárosba. Csányit 1969-ben a szíve hozta fel a Ferencvárosba.- Hat év során négy magyar bajnoki cím és két második helyezés kiharcolásában vettem részt - mondta Horváth. - Csak abban léphetnénk előre, ha az új stadionban egy négyes pálya is helyet kaphatna - jegyzi meg a tekézők nagy álmát Horváth József. Egyébként az FTC két kitűnő te- kézőjének legnagyobb élménye az idei bolzanói világbajnokságon való részvétel volt. Válogatott csapatunk a harmadik helyet vívta ki magának, párosban Horváth a csepeli Kiss Imrével a hatodik helyet szerezte meg. Nincs nagyobb vágyunk - folytatta a gondolatsort Csányi Béla mint az, hogy a legközelebbi világbajnokságon, 1972-ben Münchenben győztes csapat tagjai legyünk. Mindketten a sportág vidám, fiatal megszállottjai. A 20 éves Csányi még egy erőpróbára készül: 1971-ben lesz Kolozsváron az ijfúsági EB.- Azt a célt melengetem, hogy az első három hely valamelyikén végzek majd. Maros László (1970)
