Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)
Emlékalbum 1.
8 A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG FRADISTÁK MARADTAK Öt éve történt, hogy a Bp. Spartacus női kézilabda szakosztályának a vezetője beszélgetésre invitálta Zubornét, Zsolnai Évát, s minden kertelés nélkül közölte: fiatalítanak, nem tartanak igényt a 32 éves sportoló játékára.- Nem éreztem magam öregnek! - emlékezik vissza Zuborné. - Hétről hétre jól ment a játék, gólokat dobtam és gyakran megdicsértek. Nem hagyom abba! - gondoltam magamban, s elmentem az Üllői útra, a Fradihoz. Igaz, itt kicsit nehezteltek rám, mert amikor kezdő kézilabdázó koromban hívtak az FTC-hez és nemet mondtam. Most mégis elfelejtették ezt és befogadtak, s öt évvel meghosszabbították játékos pályafutásomat. Zsoli, ahogy a klubban becézik, röplabdázóként kezdte sportbeli tevékenységét, a válogatottságig is eljutott, de 1965-ben Szófiában súlyos térdsérülés érte. Kreisz László dr. a közben elhunyt ismert sportorvos azt ajánlotta, hogy felépülése után, próbálkozzék olyan sportággal, amelyben többet kell futnia, mert ez sérült lábának előnyösebb. így lett kézilabdázó, és amikor feladták a leckét, hogy válasszon, hátat fordított a röplabdának.- De nem bántam meg, felejthetetlen éveket töltöttem a sportéletben, s ezek közül a legszebbeket éppen az FTC-ben. Háromszor nyertünk egymásután bajnokságot, nemzetközi hírnevet vívtunk ki és soha nem mondták nekem azt, hogy öreg vagyok... Most mint játékos elbúcsúztam. Nagyon jólesett az a megemlékezés, amely a klub közgyűlésén elhangzott és én továbbra is fradista maradok. A klub sportiskolájában edzőskö- döm. * GYURIKA. A név hallatán különösebb bemutatásra nincs szükség, mindenki tudja, hogy Gyurika Dr. Kárpáti Györgynek Kalmár István az FTC elnöke adta át a közgyűlésen a jubileumi vázát nem más, mint dr. Kárpáti György, 35 éves, egy tündéri kislány papája, 163-szoros válogatott, három olimpiai és ugyanennyi Európa-bajnoki aranyérem tulajdonosa, 416 alkalommal szerepelt bajnoki mérkőzésen és HUSZONÖT - igen csupa nagybetűvel! - év óta megszakítás nélkül az FTC tagja. Pedig őt is csábították más klubokba, mesés ajánlatokat tettek, hogy más színekben szédítse az ellenfeleket, kápráztassa el a nézőket és lője a parádés gólokat. „Kint vagyok a vízből” ez volt a címe egyik könyvének, amelyet Peterdi Pállal írt. Most készül az újabb: „Megszáradtam”.- Hát igen. Akármennyire is nehéz elképzelni, már nem kell hétről hétre készülnöm a bajnoki- és kupatalálkozókra, gyötörni magam az edzéseken - mondja Gyurika. - De hálás vagyok a sorsnak, a sportnak, mert azt, amit kaptam tőle, azt, hogy láthattam az egész világot, nem lehet elfelejteni. A „Vizek zsonglőré”, ahogy egyszer valamelyik külföldi újságíró elnevezte, híres szellemességéről, örökös jókedélyéről. Mégis meglepetés, hogy színészi tehetséget elárulva egyik főszereplője Karinthy Ferenc „A tetovált nő” című tv-játékának, amelynek felvételei után kijelentette:- Ehhez képest gyerekjáték volt a téli Magyar Kupa döntő, amikor a Szolnok elleni mérkőzés a hosszabbítások miatt két és fél órát tartott. Inkább akkor is filmszerepet vállaltam volna...- Kérünk egy sztorit - mondtam.- Ezt még senki sem írta meg! Tokióban éreztem a legjobban magam, mert ott minden konfekcióáru rám volt szabva. A ruhák, az ingek, a cipők és egyebek. Igen, Gyurika nem óriás. Csak a vízben volt az! Kozák Mihály (1970) A VERHETETLEN FTC KAJAKNÉGYES Lehet, hogy nem a legklasszisabb, lehet, hogy nem a legizgalmasabb a négyes kajakok versenye. De hogy a legszebb, a leglátványosabb, ahhoz kétség nem fér. Ha pedig az FTC négyeséről beszélünk, akkor azt is el kell mondanunk, hogy ez a négyes nem csak erős tud lenni a mezőnyben. A négy fiú és edzőjük, Péhl József tudja, mi a titka a győzelmeknek. Mert évek hosszú sora óta a Fradi nyeri a magyar bajnokságoknak ezt az aranyát. Idén azonban úgy tűnt, nem lesz könnyű dolga a legénységnek. Papíron erősebbnek tűnt a nagy rivális, a lila-fehér hajó. Az első beülőben, a vezérevezős, vagy ahogyan a víz partján mindenütt nevezik, a „sztrók”, Madarassy Gyula foglalt helyet. A 25 éves, pompás ritmusérzékű versenyző nem először bizonyította be, hogy hallatlan csapásszámot tud diktálni. Ötszázon és ezer méteren egyaránt győzött Mészáros Györggyel párosban. S akárcsak a kisebb egységben, itt is Mészáros ült mögötte. Mészárosról talán nem is kell külön portrét írni, nem szükséges felrajzolni versenyzői pályafutásának temérdek ragyogó sikerét. Csak egy mondat róla, az edző szájából:- Nem kívánhatok magamnak soha jobb versenyzőt, mint ő!... A harmadik beülőben Koltai Károly. Ó a kimondottan jó csapatember. Rendelkezik azzal a kimondottan jó, nagy fizikai erővel, amely egy négyes megindításához okvetlenül szükséges. És a négyesben le sem merevedik. A lendületes csapásszámnál, a nagyobb sebességnél végig laza tud maradni. Végül leghátul Csizmadia István. Az olimpián bronzérmet nyert hajóban is ezen a helyen ült. Van tehát gyakorlata is. Meg adottsága is, hogy „megfogja” a csapások erejét, ami a négyesben ülő versenyzőknél, még válogatott szinten is ritkaságszámba megy. Adva van tehát négy kitűnő versenyző. De négy kitűnő versenyző még - nem csapat. Erről éppen Csizmadia mesélt egyszer:- Furcsa dolog a négyes. Versenyek előtt - és ezt már mindenki tudja rólam - azt szoktam mondani a fiúknak: „Hajtsatok helyettem, én meg majd hajtok helyettetek”... Hetek, hónapok munkája során szinte észrevétlenül alakult ki szokás: csak becézve, és csak kicsinyítő képző alakban szólították egymást. És lehet valami sértőt mondani akkor, ha úgy kezdődik a mondat, hogy „Karcsika”?... Vagy netán „Gyurika”... Bár róla mi még semmi rosszat nem hallottunk 37 éves, és a 37. magyar bajnoki aranyat nyerte! Naményi József (1970) HÁROM VÍZILABDÁS BARCELONÁBÓL... Kolumbus Kristóf távolba néző, hatalmas szobra őrként áll a barcelonai kikötő felett. Felfedezettje, Amerika felé tekint, s ugyanekkor a magasba emelkedő kezével szinte csalogatja a katalán fővárosba érkezőket... Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy elkísértem a magyar küldöttséget Spanyolországba, s nemcsak közeli szemlélője voltam az eseményeknek, hanem együtt töltöttem napjaimat sportolóinkkal. Ami mindjárt meglepett az, hogy a három ferencvárosi vízilabdázó Steinmetz János, Kásás Zoltán és Wiesner Tamás szinte egy lépést sem mentek külön, bármi is volt a program, őket csak együtt lehetett látni. Úgy hiszem, ami magatartásukat illeti, igazán nem lehet panasz rájuk, átérezték azt, hogy Európa- bajnokságon vannak, minden idegszálukkal a mérkőzésekre koncentráltak, s hogy nem mindig sikerült kifogástalan teljesítményt nyújtani, az a sportban előforduló jelenség.- Most már utólag bevallom, szorongva utaztam Barcelonába, hiszen ilyen nagy eseményen még soha nem vettem részt, soha nem láttam annyi nagy csapatot mint az Európa-bajnoki mezőnyben - emlékezett vissza az alig 20 esztendős Wiesner Tamás. - Először az osztrákok, majd a románok ellen szerepeltem, s lámpalázamat csak a hűs víz hűtötte le, bár még akkor is az első percekben alig találtam a helyem. Klubtársaim úgy látszik ezt észrevették, mert mindketten nyugtattak, s szerencsémre ott volt még Gallow Rezső, a Népsport munkatársa - aki mint vízilabdaedző, a KSI-ben felfedezett. Nagyon sokat tanultam Barcelonában, többek között azt, hogy még a legnagyobb ellenfelektől sem szabad megijedni, bátran fel kell venni a harcot, mert csak így lehet nemzetközi tapasztalatokat szerezni. Kásás vette át a szót, s Wiesner közbevágott:- A Vidám Parkot meséld el! Zoli kicsit zavarban volt, de aztán mégiscsak vallomásra szánta el magát.- Az úgy volt, hogy utolsó este elmentünk a Vidám Parkba, s mit sem sejtve felültünk a kívülről nagyon szelídnek tűnő hullámvasútra. Igen ám, de a kocsikban még derékig sem ért a „védőkorlát”, s a nagy rohanásban mindig azt éreztem, hogy „kiszállok”, Ráadásul leszakadt a nadrággombom, úgyhogy egyik kézzel a nadrágomat fogtam, a másikkal a kocsi szélét...
