Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)

Emlékalbum 2.

48 A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG vette a felszerelést: cipőt, fehér in­get és a hosszú, kék színű pantal­lónadrágot trikóanyagból, meg a - most úgy mondják - sortot. Edzés? Hát bizony, az még kezdetleges volt. Egy felügyelő foglalkozott velünk, úgy-ahogy. Béla bácsi tornász volt..., de a futballmérkőzéseket nem mulasz­totta el végig szurkolni. „Malaky a mérkőzések előtt azzal buzdítot­ta csapatát: Fiúk, ha győzünk, lesz sör, ha jól elveritek őket, virslit is kaptok.” Szmetana Béla bácsi még látta a „Nagy Öregeket”: Schlossert, Pa- takyt, Fritz kapust és Borbás dok­tort... Elnézegette volna őket még so­káig, de jött a világháború, e néven az első, 1917-ben behívták őt is. Sportszerelését gondosan berakta a tornász-öltöző szekrényébe, a szekrényt lelakatolta, aztán vitték őt Lemberg-be, onnan Ukrajnába. Másfél év múlva összeomlott a front, hazakerült. A felszerelés már nem volt meg. Sportszenvedé­lyét egyébként is más „útra terel­te”. A hegyi ösvényeket járta, Bör­zsönyt, Pilist... természetjáró lett. Egy darabig vívni tanult karddal, de a futball szeretete visszacsalo­gatta olykor a régi pályára. Még a háború előtt megszerzett kereske­delmi érettségije után drogista volt; van egy fotója 1926-ból, ami­kor széttárt karja mellett éppen egy tizenegyest lőnek be neki a Fradi- pályán, a két legnagyobb drogéria csapatának barátságos mérkőzé­sén. Hegyeinket, városainkat bejárta már, takarékoskodott és szabad idejében szétnézett a nagyvilág­ban. Legény ember korában, ké­sőbb feleségével Ausztriában, Svájcban, Olaszországban járt. „Voltam a pizai ferdetorony tete­A jubileumát ünneplő FTC lab­darúgói az elmúlt 75 év alatt közel ezer nemzetközi mérkőzést ját­szottak. Ezeknek a találkozóknak a felét az egész világot átfogó tú­ramérkőzések jelentették. Akadt 3 mérkőzésből álló portya, de voltak olyan esetek is, amikor 10 mérkő­zésen (vagy ennél többször) léptek pályára az FTC labdarúgói. A 75 éves FTC - a távoli Ausztrália meglátogatásával kezdte meg a ju­bileumi évet. Hetvenhetedszer in­dultak útnak a zöld-fehérek. Ezút­tal repülővel, formaruhában. Va­jon gondolt-e az utazók közül va­laki arra, hogy ez a nagynevű jén. Húzott a mélység... a haran­gok rezonáltak a szemközti temp­lomok falán. De a legszebb Ró­ma.” Rágyújtok, kínálom őt is.- 1938 óta nem dohányzom. Ép­pen aznap, mikor abbahagytam, eljött hozzánk feleségem nagy­bátyja:- Mit szól hozzá Aladár bácsi, leszoktam a dohányzásról?!- Majd egy hónap múlva dicse­kedj! Négy hét múlva, a „hóforduló­ra” vacsorára hívtuk. Feltűnt neki a parádés előkészület:- Mi az, milyen ünnep van ma!- Harmincegy napja nem dohá­nyoztam! Azóta 36 nikotinmentes éve múlt el. 1962-ben ment nyugdíjba. A tét­lenség nem ízlett, pedig nem unat­kozhatott. A kirándulás, a bélyegy- gyűjtés is ment tovább, de a munka hiányzott. Meg a nyugdíj se sok. Jelentkezett a Fradiba.- Lélekben addig is ott voltam. Most is mondom mindig: a Fradi az én második otthonom. Akkor portásnak alkalmaztak, 1964-ben meg raktáros lettem, majd a köz­ponti raktárt vettem át. Jó magasan van a hivatala, a fel­ső emeleten - „tévé toronynak” hívja. Ott is meglátogatom. Három kókuszkockát tesz elém, unszol, fogadjam el. Szétnézek a raktár­ban. Rend és tisztaság. És bő „áru­kínálat”. Nagy gondja van arra, hogy időben töltse fel a lecsökkent készletet. Jó kezekben van az ar­zenál. Tisztelik, becsülik is érte. Béla bácsi: három évvel előbb született, mint a most háromne­gyed századot ünneplő klubja. Syposs Zoltán (1974) egyesület hogyan is kezdte meg a világjárást? Röviden az első portyákról, egyes utazások érdekességeiből adunk némi ízelítőt, majd felsorol­juk a legtöbbet utazó magyar lab­darúgó-csapat menetrendjét is. A dicsőséges angliai út 1911 novemberében napvilágot látott a hír, hogy az FTC „footbal- listái” karácsonykor Hamburgban, majd Brémában és Berlinben lép­nek pályára, sőt „ezen kívül egy angolországi angazsmán irányá­ban is tárgyal az FTC”. Bizony so­kan a fejüket csóválták s a szak­sajtó is méltatlankodott. „Mi a ma­gunk részéről ezt a hosszú túrát nem helyeseljük. Gyönyörű és sportszerű ajándék a lelkes csapat­tagoknak, de egyrészt vereségek­kel jár, másrészt letöréssel fog végződni. Pedig ott még nem tar­tunk, hogy az FTC-t nemzetközi viszonylatainkban nélkülözni tud­juk.” Nem is kellett „nélkülözni” az FTC-t, hiszen ezen a portyán sorra születtek a szép eredmények. Az első túramérkőzésen Hamburgból Schlosser (3), Pataky és Weisz góljaival 5:3-as győzelem a Viktó­ria Hamburg ellen. Majd Brémá­ban 5:0, s a berliniek büszkesége, a Hertha is 4:2-es vereséggel vo­nult le a pályáról. 1912. január 1- én 7:2-es győzelem a Preussen el­len. Január 8. London. Sporttörté­neti dátum. Angliában magyar csa­pat először mérkőzik s mindjárt óriási sikerrel: FTC-Woking 3:2. Amire senki sem gondolt: 5 mér­kőzés, 5 győzelem! Budapesten, de szinte az egész országban ünnepségek, örömtü- zek, felvonulások követik egy­mást. S a portya egyetlen veresége- az English Wanderers elleni 1:4- sem csökkenti az óriási sikert. Közel 20 ezren várták a játékoso­kat. Pataky Mihály, a csapat akkori újonca - ma 80 éves - így emlé­kezik vissza a nem mindennapi fo­gadtatásra: „Zászlókkal és virágokkal élje­nezték az FTC-t a lelkes szurko­lók. Az óriási tömegben szétszó­ródtunk és hosszú idő telt el, amíg a ránk várakozó konflisokba fel- szállhattunk. Csak lassan tudtunk haladni végig a Rákóczi úton, s bi­zony a nagy tömeg megbénította a forgalmat. Amíg az Üllői útra ki­értünk, több óra telt el. Az FTC- pályán az MLSZ vezetői vártak, s óriási babérkoszorúval köszöntöt­tek bennünket. A színházak dísz­előadást rendeztek tiszteletünkre. Ez a nagyszerű fogadtatás, ez az ünneplés életem legszebb emléke maradt.” Az FTC sikerei révén olyanok is felfigyeltek a labdarúgásra, akik addig közömbösen szemlélték a gyermekcipőben járó magyar sportot. Az FTC ezáltal híveket szerzett a magyar sportnak s óriási elismerést a zöld-fehér színeknek. „Ami ma az FTC-nek sikerült, sikerülhet holnap másnak, s csak egyet nem lehet tőle sohasem elvi­tatni. Az úttörő dicsőségét!” Az első túrázó magyar csapat két évig „pihent a babérokon”. A fra- disták 1913 karácsonyán a jóval gyengébb francia és spanyol csa­patokhoz látogattak el. Biztos zöld-fehér győzelmek születtek. Még gólokat is alig kaptak... Örökrangadó - külföldön Az első világháború, a kedve­zőtlen nemzetközi viszonyok miatt sokáig szüneteltek a portyalehető­ségek. 1919 júniusában nagy ne­hézségek közepette utazott az FTC Bécsbe. A Rapid tornát rendezett, amire az FTC-n kívül még a fény­korában levő MTK-t is meghívták. A torna kiírása szerint a két ma­gyar csapatnak egymás ellen is kellett játszani. Az első „örökrang­adó” külföldi pályán l:0-ás vere­séggel zárult. A folytatás is egé­szen lehangoló volt. (Rapid 0:5, Rudolfshügel 1:6). Ezúttal csak egy páran várták a hazaérkező csa­patot, azok is inkább a vezetők vol­tak s a vereségeken kívül - a defi­cit után érdeklődtek. 1920-tól beindult a túragépezet. Szinte egymást érik a vendégsze­replések. Sok esetben gyenge el­lenfelekkel, szinte bemutató jel­leggel folytak le a találkozók. Sportértékük nem mindig indokol­ta ezeket a kiruccanásokat. A ne­héz gazdasági helyzetben levő or­szágban azonban az FTC-nek is pénz után kellett néznie. 1923 március. A Real Madrid és a Madrid válogatott elleni sikeres szereplés után a spanyolok min­denáron el akarták „kapni” a Fra­dit. A túra utolsó mérkőzésére a Santander Racing elleni találkozó­ra jól „felkészítették” a játékveze­tőt. A mérkőzés folyamán öt (!) ti­zenegyest adott a Fradi ellen! A nevetséges indokok alapján meg­ítélt büntetőkből Amsei kettőt ki­védett, hármat a spanyolok fölé, il­letve mellé rúgtak. Ez az ötven év előtti eset alighanem egyedülálló a labdarúgás történetében. 1923 december. Magyar csapa­tok közül elsőnek hívják meg ke­letre az FTC-t. A Galataszeráj el­len már akkor sem sikerült győzni, viszont a török válogatott addigi legsúlyosabb hazai vereségét (FTC-Törökország 3:0) a zöld-fe­hérektől szenvedte el. Győzelem a világbajnok ellen 1928 december. Öt évvel később ismét egy „fehér folt” a túra szín­helye. Egyiptomban sorozatban születtek a jó eredmények, az óri­ási lelkesedéssel játszó hazaiak el­len. Az Egyiptom válogatottja el­leni 4:1-es győzelem, szép vissza­vágás volt a magyar válogatott olimpiai 0:3-as vereségéért. 1929 nyarán ismét egy „történel­mi túra” következett. A Fradi át­Világjárás

Next

/
Thumbnails
Contents