Fradi újság (1995)
1995 tavasz / 10. szám
5 FRADI ÚJSÁG Bubcsó Norbert, középpályás Természetesen nagyon örülök az újabb sikernek, de örömöm nyilván teljesebb lenne, ha legalább egyszer szóhoz juthatok. A kispadon is csak ritkán vártam az esetleges bevetésre, jobbára csak a tartalékcsapatban rúghattam labdába. Éppen ezért be kell vallanom, kicsit keserű szájízzel emlékszem majd vissza erre az egyébként csodás esztendőre. Mindettől függetlenül nagyon szurkoltam a srácoknak, s nem hiába. Hatalmas bravúr, hogy a bajnokság megnyerése mellett a Magyar Kupában is végig álltuk a versenyt, s az első összecsapás alapján azt a trófeát elhódíthatjuk. Czéh László, középpályás Sokat küszködtem sérülésekkel, így elég kevésszer játszottam az idény folyamán. De a mai Fradiban éppen az a csoda, hogy a kiemelkedő egyéniségek mellett legalább 16-17 majdnem ugyanolyan képességű játékos alkotja a keretet, így tudtuk elviselni a meghatározónak számító emberek hiányát is, mindig akadt olyan, aki a hátán vitte a csapatot. A mindent eldöntő Debrecen elleni találkozón jött ki igazán a Fradi-szív, amikor 1-3 után egymásért hajtottunk. Külön öröm, hogy ezen a mérkőzésen is góllal járultam hozzá a sikerhez. Soha nem szerepeltem bajnokcsapatban, most ez a boldogság is megadatott a számomra. Goran Kopunovics, csatár Nekem az a véleményem, hogy minden egyes meccs rendkívül fontos volt. A Pécs elleni találkozó után gondolhattunk először arra, hogy ez a bajnokság egyszerűen már nem csúszhat ki a kezünkből, akkor húztunk el vagy tíz ponttal a minket üldöző Újpesttől. Onnantól kezdve már csak erre a pillanatra vártunk, ami most a Debrecen elleni mérkőzés lefújását követően adatott meg: bajnokok vagyunk! Gondoljon mindenki bele, ha ezt a bajnokságot mondjuk a nyolcadik forduló után kezdjük, akkor hány pontot vertünk volna az UTE-re? Nagy öröm számomra, hogy bár csak félévet játszottam végig, igen sokszor betaláltam az ellenfelek hálójába, így én is kivettem a részem a sikerből. Gregor József, csatár Kevés mérkőzésen játszottam, de megérte, hogy itt maradtam a Fradinál. Amióta ideigazoltam, két Magyar Kupát, két Szuper Kupát nyertünk már, nagyon hiányozna az életemből, ha szeretett klubommal nem szereztem volna bajnoki aranyérmet. Mondanom sem kell, ennél szebb búcsút el sem tudtam volna képzelni, jövőre egy osztrák együttesben folytatom pályafutásomat. Ahogy minden bizonnyal legtöbben, én is erre a Debrecen elleni összecsapásra gondolok majd vissza a legszívesebben, csodálatos volt, ahogy a csapat a sírból hozta vissza az egyik, de talán a legfontosabb bajnoki pontot. Hrutka János, védő Azért emelkedhettünk ki ebből a mezőnyből, mert - bár nem játszottunk sokszor látványosan - majdnem mindig hoztuk az eredményeket. Tavasszal például mindössze egyetlen vereséget szenvedtünk, azt is a Győrtől. Egyszerűen több tartásunk volt, mint a legnagyobb vetélytársnak, az ÜTE-nek. Szívesen emlékszem vissza a Megyeri úti diadalra, vagy Népstadion-beli Honvéd elleni 4—3-as győzelemre, utóbbira már csak azért is, mert gólt is fejeltem. Aztán persze ez a Deb- recen-meccs, 1-3-nál már nem voltam a pályán, majdnem elájultam az idegességtől a Sprin- ger-szobornál. Fantasztikus volt, ahogy fordítottak a fiúk. Kecskés Zoltán, középpályás Nagyszerű közösségbe csöppentem, s hiába nem sikerült gyökeret eresztenem a kezdőcsapatban, cseppet sem bánom, hogy idejöttem a Megyeri útról. Óriási élmény a Ferencvárosban futballozni, az már csak ráadás, hogy a bajnokságot megnyertük, és valószínűleg a Magyar Kupában is mi diadalmaskodunk. Mindenki egyformán akarta a sikert, erre nagyszerű példa, hogy nem egy mérkőzést a csereemberek döntöttek el. A magam részéről a Csepel elleni találkozóra emlékszem a legszívesebben, akkor léptem pályára először zöldfehér színekben, s nem is ment rosszul a játék. Keller József, középpályás Azzal emelkedtünk ki a mezőnyből az idei bajnokságban, hogy messze mi nyújtottuk a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt. Nem játszottunk túl látványosan, viszont - talán az egyetlen, Győr elleni hazai fiaskó kivételével - arcpirítóan gyengén sem. így az apróbb bakik is belefértek. A magam részéről természetesen erre a Debrecen- meccsre emlékszem a legszívesebben, hiszen nemcsak hogy kifejezetten jó találkozót vívtunk, itt szereztük meg a bajnoki címet is. Nagy öröm, hogy ebben a csapatban én lehettem a csapat- kapitány, s hogy az utóbbi öt esztendőben kivétel nélkül mindig volt okunk az önfeledt ünneplésre. Remélem, idén még lesz kötelezettségem. Szeretném újból magasba emelni a kupát... Lipcsei Péter, középpályás Könnyeimmel küszködve távozom az Üllői útról. Fantasztikus éveket töltöttem itt, s a Fradinak köszönhetem azt is, hogy a Porto világhírű csapatában folytathatom a pályafutásomat. Az idei bajnokságban tán kevésbé játszottunk olyan jól, mint a legutóbbi bajnoki cím megszerzésekor, de az eredményeket mindig hoztuk, s ez a döntő. Az akarattal meg azt hiszem, soha nem volt baj. Számomra a sok szép emlék közül egy három mérkőzésből álló széria emelkedik ki, amikor a Pécs, a Sopron és a Vasas ellen összesen hétszer találtam a hálóba, ezért is végezhettem ennyire elöl a góllövőlistán. Ezt a Debrecen elleni mérkőzést, s az azt követő ünneplést soha nem fogom feledni. Lisztes Krisztián, középpályás Nagyon örülök, hogy a tavalyi kupagyőzelem után egy bajnoki címmel és egy - valószínű - újabb kupagyőzelemmel kezdődik a felnőttek közötti pályafutásom. Remélem, meg tudtam hálálni a vezetők belém vetett bizalmát, eddig hét gólt rúgtam ebben az esztendőben. Még egy évig zöld-fehérben folytatom, s szeretném, ha jövőre is hasonló sikerekben lenne részünk. Három mérkőzésre emlékszem vissza a legszívesebben, a CSZKA elleni visszavágóra, amelyen hosszabbításban harcoltuk ki a továbbjutást, az újpesti 3-1-es győzelem és ez a Debrecen ellen elért döntetlen. Csodás érzés együtt ünnepelni ezzel a fantasztikus szurkolótáborral. Nagy Zsolt, csatár Azért nyertük meg a bajnokságot, mert az elmúlt esztendőkben valósággal belénk ivódott a győzni akarás, az utolsó percig űztük, hajtottuk az ellenfelet. Mindennek ékes bizonyítékául szolgált ez a fantasztikus kilencven perc, amit a Debrecen ellen produkáltunk. Egyszerűen nem csinálhattuk meg a közönségünkkel, hogy még egy hétig várjanak a bajnokavatással, s 1- 3-nál minden tartalékenergiánkat mozgósítottuk. Csodás élményt szereztünk mind magunknak, mind a zöld-fehér híveknek ezzel a bajnoki aranyérem megszerzésével és a kupamenetelésünkkel. Örömöm csak a Magyar Kupa elnyerése után lenne teljes. Páling Zsolt Tény és való, nem kápráztattuk el ötletdús játékkal szurkolóinkat, de nagy igazság: inkább haloványabb teljesítménnyel nyerjünk, mint szemet gyönyör- ködtetően kikapni. Leszámítva a Megyeri úti rangadót, főleg tavasszal maradtunk adósak a látványos futballlal, ám azt hiszem, a bajnoki címet jelentő Debrecen elleni döntetlen után ezt már senki nem veti a szemünkre. Az is sokat számított, hogy a jelenlegi társaság magja már régóta együtt van, képesek vagyunk egymásért a pályát is felszántani. Én mégis egy kupameccsre emlékszem a legszívesebben, hiszen ritkán két gólt egyazon kilencven perc alatt, a Kispest elleni Magyar Kupa visszavágón még ez is sikerült. Simon Tibor, középpályás Az döntött elsősorban, hogy a rangadókon rendre mi győztünk a legfőbb vetélytársakkal szemben. A gyakori sérülések ellenére sem szakadtunk le soha az élmezőnytől, amikor meg átvettük a vezetést a táblázaton, már nem lehetett megállítani minket. Jó a játékosállományunk, s a Fradiban uralkodó légkör is hatalmas pluszt jelent mindannyiunk számára. Hadd emeljem ki a szurkolótáborunkat, egy aranyérem képletesen nekik is járna, kitartó biztatásuk nélkül aligha jutottunk volna idáig. Véleményem szerint idén a CSZKA és a Porto elleni KEK-visszavágókon játszottunk a legjobban, Európa élvonalához tartozó két csapatot is le tudtunk győzni. Ez erőt és hitet adhat a jövő évi BEK-szerepléshez is. Szeiler József, kapus Véleményem szerint mi rendelkezünk a legjobb játékosállománnyal, és az is sokat számított, hogy idén végre nem jelentkeztek gazdasági problémák, a járandóságainkat időben megkaptuk. Csak a játékra kellett koncentrálnunk. A gyakorta emlegetett kapuskérdést illetően hadd jegyezzem meg, kicsit Tonó és én is vesztesnek érezhetjük magunkat, az állandó bizonytalanságban mindkettőnknek alaposan megcsappant az önbizalma. De boldogságom természetesen így is határtalan, ez a Debrecen elleni találkozó a három bekapott gól ellenére is örökre csodás emlék marad. Szekeres Tamás, védő Vitathatatlanul mi voltunk a legegységesebbek az egész mezőnyben, nagyon akartunk, mindenki „meghalt" a pályán, ha kellett. Tartásunkat bizonyítja, hogy mindig volt valaki, aki átsegítette a csapatot a holtpontokon. A Debrecen elleni drámai kilencven percre még sokáig fogok emlékezni. Az egyik bekapott gólban „benne voltam’’ egy kicsit, röviden adtam haza a büntető előtti szituációnál. Ezért kettőzött erővel hajtottam tovább 1- 3-nál is. Óriási érzés volt, hogy éppen az én fejesgólommal jött vissza a remény az egyenlítésre. Ha a Magyar Kupát is megnyerjük, a sok sikeres Üllői úton eltöltött esztendő közül is az idei a legszebb. Szűcs Mihály, középpályás Végtelenül boldog vagyok, hogy három év elteltével újra bajnokcsapat tagja lehetek. Talán egy picit több közöm volt ehhez a bajnoki címhez, mint az előzőhöz, hiszen idén már nemcsak tíz perc erejéig léphettem pályára. Akkor egyébként lényegesen jobban meg kellett szenvednünk az elsőségért, az utolsó fordulóig nyílt küzdelem folyt a Váccal, ezúttal hamarabb eldőlt az aranyérem sorsa, az UTE nem tudott velünk lépést tartani. Ha jól számolom, tizenöt mérkőzésen jutottam szóhoz, tavasszal gyakorta sajnos még a cserepadra sem ülhettem le. Számomra a Kispest elleni hazai 3-2 a legemlékezetesebb összecsapás, talán ott játszottam a legjobban.
