Fradi újság (1995)

1995 tavasz / 10. szám

6 Szergej Kuznyecov középpályás Nem volt könnyű mindkét fronton helytállni, de arra nem is gondolhattunk, hogy akár bajno­ki aranyról, akár a kupagyőze­lemről lemondjuk a másik érde­kében. Elmondhatatlan öröm számomra, hogy amióta az Üllői útra szerződtem, másodszor is mi lettünk a legjobbak a pontva­dászatban. A magam részéről a Debrecen elleni találkozó a leg­emlékezetesebb, két okból is. Egyrészt ezen a mérkőzésen dőlt el végérvényesen, hogy bajno­kok lettünk, másrészt az én fejes­gólommal egyenlítettünk a vége- felé. Bármerre is vessen a sor­som az életben, örökre fradista maradok. Telek András, védő Véleményem szerint annak köszönhetjük a bajnoki címet, mert mindenkinél jobb volt az át­lagteljesítményünk. Ismét na­gyon jó közösség alakult ki az Üllői úton, a nehézségek, a ren­geteg sérülés ellenére is álltuk a harcot a vetélytársakkal szem­ben, megalkuvást nem ismerve hajtottunk egymásért. Szívesen gondolok vissza az UTE elleni csúcsrangadóra, ahonnan jó já­tékkal hoztuk el a nagyon fontos három pontot, a Pécsett aratott győzelmünkre, ahol 0-1 -ről tud­tunk fordítani, és persze erre a Debrecen elleni összecsapásra. Bevallom, 1-3-nál kicsit meg­ijedtem, hogy halasztjuk a baj­nokavatást, de talpra tudtunk áll­ni. Nagyon boldog vagyok! Zavadszky Gábor, csatár Azért tudtuk megnyerni az idei bajnokságot, s játszunk már so­kadszor kupadöntőt az utóbbi években, mert túlnyomórészt olyan játékosok alkotják a kere­tet, akik más együttesben is meghatározó emberek lennének. Ehhez jön még pluszba az a bi­zonyos Fradi-szív. Csodás esz­tendőt zártunk, számomra a CSZKA Moszkva és a Porto elle­ni KEK-visszavágók voltak a leg­emlékezetesebb összecsapások, utóbbin gólt is szereztem. Na­gyon sajnáltam, hogy a sérülé­sek miatt tavasszal csak ritkán jutottam szóhoz, de a kispadról és a lelátóról is nagyon szurkol­tam a srácoknak. Nemhiába... Dr. Szívós István, ügyvezető elnök Eav bainoki aranyérem kivívá­FRADI ÚJSÁG sakor a legtöbben mindig az utolsó mérkőzésre emlékeznek vissza a legszívesebben. Meg­győződésem, hogy 1-3 után ilyen feszültségben csak és kizá­rólag a Ferencváros lett volna képes felállni a padlóról. Ebben a drámai kilencven percben ben­ne volt minden, ami a Fradit jel­lemezte az idei esztendőben. A huszonötödik bajnoki cím meg­nyerésével ezek a fiúk beírták a nevüket a klub aranykönyvébe. Az utóbbi időkben sokat bántot­ták őket és a vezetést, igaztala- nul. A Magyar Kupa döntőjének visszavágójára is esélyekkel ké­szülünk, gondolom, az eredmé­nyek után talán nem kell magya­rázkodnunk. Albert Flórián, szakosztályi alelnök Mi soha nem hivatkoztunk ar­ra, hogy sok a sérültünk, vagy hogy mennyire tartalékosán lé­pünk pályára. Nézetem szerint is mindig azok alkotják a legjobb tizenegyet, akik éppen azon a mérkőzésen játszanak. Pedig olyan is előfordult, hogy a portói KEK-találkozóra nem vonultunk ki tizenhatan, csak tizenöt játé­kossal utaztunk ki... A klub cí­merében található három E betű­höz végig tartotta magát a csa­pat, s elsősorban ez vezetett a diadalhoz. Minden győzelemre szívesen gondolok vissza, de az újpesti 3-1 mindenképpen ki­emelkedik közülük. Ott és főként a Debrecen ellen mutatta meg a gárda az igazi arcát. Novák Dezső, vezető edző Hosszú távon a legegyenlete­sebb teljesítményt mi nyújtottuk, míg az ellenlábasok szerencsére idejekorán „kipukkadtak". Három tényező alapvetően határozta meg a bajnokság menetét. Egy­részt rengeteget számított, hogy ősszel a hatalmas lendülettel kezdő UTE-vel a sok sérülés el­lenére is lépést tudtunk tartani. Tavasszal a két döntő fontosságú rangadón, Újpesten és a Kispest ellen is győztünk, valamint a pé­csi sikerünk után hirtelen tíz ponttal megugrottunk a táblázat élén. Számomra az újpesti 3-1 volt a legemlékezetesebb baj­noki mérkőzés, de a CSZKA és a Porto elleni KEK-visszavágók is a legszebb pillanatok közé tar­toznak. Gratulálok játékosaim­nak! Mucha József, pályaedző Rengeteg nehézséggel kellett megbirkóznunk az idei bajnoki évad során. A páratlan sérülés- hullám ellenére mindig pótolni tudtuk a hiányzókat, ez is bizo­nyítja, hogy játékosállományunk kifejezetten erős, legalábbis ha­zai viszonylatban. Majdnem minden rangadón jól játszott és nyert a csapat, csak a még len­dületben lévő Újpesttől kaptunk ki ősszel az Üllői úton. Azt hi­szem, ez a Debrecen elleni mér­kőzés mindenki számára gyö­nyörű emlék marad, ahogy ez a gárda fel tudott kelni a padlóról 1-3 után, az a legszebb Fradi- hagyományokat idézte, mint ahogy akkor sem vesztették el a fiúk a hitüket, amikor a lila-fehé­rek utcahosszal vezették a táblá­zatot. Ezért vagyunk most - de jó kimondani - bajnokok! Hajdú József, kapusedző Egyértelműen az UTE elleni tavaszi rangadó hozta meg a for­dulópontot, az mindenképpen sorsdöntő győzelemnek bizo­nyult. Szerintem ott játszottunk a legjobban. A bajnoki címet azon­ban nem csak annak a sikernek köszönhetjük. Egy bajnokság harminc találkozóból áll, s mi bírtuk a legjobban a sorozatter­helést, ráadásul a Magyar Kupa küzdelmeiben is végig érdekeltek tudtunk maradni. Egyetlen meccsre mindenki kellőképpen fel tud készülni, de sokra, minta példa is mutatja, már nem. Azt hiszem, erre ma idehaza csak a ferencvárosi játékosok képesek. Havasi Mihály, klubtitkár Minden egyes győztes meccs­re szívesen emlékszem, de talán mindenki megérti, hogy mégis ennek a Debrecen elleni döntet­lennek örülök a legjobban, hisz ezzel az egy ponttal már behoz­hatatlan előnyre tettünk szert a táblázaton. Ezúton is szeretném megköszönni a szponzoroknak, hogy támogatásukkal biztosí­tották a klub huszonötödik baj­noki címének megszerzéséhez szükséges feltételeket. Hálánkat talán úgy fejezhetnénk ki legin­kább, ha az aranyérem mellé a Magyar Kupát is újfent elhódít­juk. Mindannyian sok sikert kí­vánunk a Portóba szerződött Lip­csei Petinek, jövőre nélküle is megpróbáljuk megismételni az idei bravúros szereplést. Dr. Török Lajos, intézményvezető Ritkán játszott látványosan, szemre is tetszetősen a csapat, de azt főleg az eredmények isme­retében hiba lenne számon kérni a fiúkon. Az Üllői úton amúgy is nehéz a betömörülő védelmek el­len gyönyörködtetni a szurkoló­kat. A CSZKA Moszkva elleni ku­pavisszavágón, és az utóbbi, Debrecen elleni hazai bajnoki mérkőzésen mutatta meg igazi erejét a gárda, amikor is vesztett helyzetből is képes volt fordítani. Idén sem szűkölködtünk hát fe­lejthetetlen estékben, amelyen ez a fantasztikus és csodálatos kö­zönségünk együtt örülhetett a já­tékosokkal. S tették mindezt eu­rópai módon, ahogy a legna­gyobbakhoz illik. Mindenkinek gratulálok ezért, és köszönöm ezt a sokadik sikeres esztendőt. Bodnár József, masszőr Ez már a harmadik bajnoki cím, amit „belegyúrtam” a fe­rencvárosi futballisták lábába. Az idei aranyérem elsősorban a kö­zösség diadala. Míg mi kisebb megingásoktól eltekintve szinte végig egyenletes teljesítményt nyújtottunk, addig az újpestiek képtelenek voltak tartani a kezde­ti hatalmas lendületüket. A Me­gyeri úton aratott szenzációs győzelem, valamint a Kipest el­leni 4-3 után már gondoltam, hogy ezt a bajnokságot már csak mi nyerhetjük. Ezek a mérkőzé­sek jelentették a fordulópontot. A Debrecen elleni 3-3, a hőn áhí­tott beteljesülés pedig csodála­tosra sikeredett. Dóra János, szertáros Szerintem a Pécsett aratott győzelmünk volt a legfontosabb, akkor már érződött, hogy az UTE nem tud minket behozni. A Me­gyeri úti rangadóig viszont még cseppet sem tűnt egyértelműnek, hogy megvalósíthatjuk a kitűzött célokat... A sokszor emlegetett Fradi-szív, a csapatmunka dia­dala ez a bajnoki cím, ez volt az a plusz, ami kiemelte a gárdát az egész mezőnyből. Az apróbb megszakításokkal itt töltött tíz esztendőmben most ünnepelhe­tem a harmadik bajnoki aranyér­met, tiszta szívemből kívánom, hogy az elkövetkezendő évtized­ben is legalább ugyanennyi di­csőségben legyen része a fiúknak. Naszály György

Next

/
Thumbnails
Contents