Fradi újság (1993)
1993 / 13. szám
FRADI ÚJSÁG 11 A mi tiroli túránk ELMEGYÜNK, ELMEGYÜNK - HOSSZÚ ÚTRA MEGYÜNK... Az FC Tirolt kaptuk? Az nem is olyan rossz! - mondogatták a Fradi szurkolók az európai labdarúgó kupák sorsolása után. Verhetőek ezek az osztrákok, meg aztán Innsbruck sincs túl messze. Legalább sokan leszünk idegenben is. És lön, valóban rengetegen, mintegy háromezren rándultak át a sógorokhoz. Jómagam egy már higgadtabb korosztályú csoporttal, a Fradi forint klub és a Dohotourist szervezésében jutottam ki az Alpok lábánál fekvő csodás városkába. Már hétfőn éjszaka elindultunk a Mercurius Kft ingyen adott autóbu- szával(l) a klub székházától. A Fradi étteremben a „tiszteletünkre” még a zárórát is kitolták, nehogy éhgyomorral, pláne szomjasan keljünk útra! Köszönet ezért Körmöczy Oszkárnak, Kelemen Jánosnak, de a főnökökön kívül valamennyi szakácsnak és pincérnek. Aztán felbőgött a motor - és Pe- terdi András ezúttal három napig ingyen, minden ellenszolgáltatás nélkül vezette buszunkat! A határig jó hangulatban múlattuk az időt. Nagy Béla, a Ferencváros fáradhatatlan krónikása, múzeumi „teremőre” (mellesleg lelkes whisky gyűjtő), a túra szervezője már éjfél előtt bekonferálta a buszban ülők részére az ajándéksorsolást. Gazdára talált megannyi jópofa ereklye, mint a Fradi ajándékboltban is kapható Fradi fejpánt, sál, sapka, autóillatosító, haj- dai Fradi lemez, kulcstartó, meccsjegy a visszavágóra... Csak a 13.- nak kihúzott név tulajdonosa nem kapott semmit - ő lett a Mr. Pech oklevél átvevője. A már 79. évében járó szegény Fellegi Bandi bácsit érte ez a csapás, no és a „körítés” - 5 liter bort kell neki a Fradi étteremben befizetni... Aztán következett egy újabb sorsolás. Ilyenben sem volt még részem: schilling sorsolás éjfélkor - mindez egy autóbuszon! Lázár Mátyás törzsszurkolónkat érte ezúttal a szerencse - az összegyűjtött schillingek hozzá vándoroltak... Aztán még nevetgéltünk, cukkolódtunk egy keveset, majd fokozatosan el- szenderedtünk. Többen is felriadtak, mikor a roppant szigorú német határőrök nem engedtek be az országukba, holott jókora kerülőt spórolhattunk volna meg egy kis tranzittal. De nem - fordulhattunk vissza Ausztriába, s kerülhettünk vagy 60-80 kilométert - feleslegesen. Sajnos másnap az utánunk jövő buszok is ilyen „szívélyes” elterelésben részesültek... Mérgünk azonban nemsokára csillapodott, amikor először megpillantottuk a tiroli tájakat. Egészen belefeledkeztünk a már-már valószínűtle- nül zöld gyepbe. (Hiába, zöld az Isten!) a sok zöld látványába. Lélegzetelállító hatalmas sziklaormok, erdők, hegyek, vízesések övezték útunkat, amerre csak haladtunk. Még az sem lohasztotta lelkesedésünket, hogy az időjárás ekkor csúnyábbik arcát mutatta. Kraut Bandi - vagy 35 éve ő is törzsszurkolónk - még arra is megesküdött, hogy jegesmedét látott, miközben egy újabb tréningruhába burkolózott... Természetesen rövid időre azért megálltunk, átmozgattuk elgémberedett tagjainkat, elintéztük folyó ügyeinket. Még jótékonykodtunk is egy keveset: a maradék pogácsával megetettünk egy egész hattyúrajt... Jóságunk láttán még a nap is kisütött. MOST MÁR NEKÜNK IS VAN EGY RÓZSA SÁNDORUNK... Másodjára már a program szerint, Kufstein váránál álltunk meg. Itt raboskodott hajdanán Wesselényi Miklós, Batsányi János, Teleki Blanka, Lővey Klára s közülük talán a leghíresebb Kazinczy Ferenc, aki meg is írta itteni „élményeit” Fogságom naplója c. könyvében. Na és a 13-as cellában raboskodott Rózsa Sándor, a hírhedt rablóvezér... A vár' egészére 50 schilling a belépő, de kedves idegenvezetőnk, Kelemen Laci bácsi megmagyarázta az osztrákoknak, hogy mi a Császár-toronyban csak a magyar vonatkozású cellákat szeretnénk megtekinteni, így engedjék el a számunkra borsos belépőt. Ha hiszik, ha nem, ingyen felengedtek a toronyba... Azért az őröknek hálából adtunk jónéhány Fradi forintot - mintegy borravalóul, emlékül. Nemigen értették a dolgot, de a Franzstadt névre elmosolyodtak... Mosolyt fakasztott az is, ami Rózsa Sándor cellájában történt. A szurkolói csoportban Rózsa Tamás is velünk tartott. Ám amikor a híres rabló cellájából kijött, már őt is Rózsa Sándorra keresztelte a névadásra is képes Nagy Béla... Miután történelmünk e kis szeletét behabzsoltuk, máris indultunk tovább a németországi Mittenwald felé. A szállásunk ugyanis itt, az osztrák-német határon lévő kis településen volt. Bizony alig vártuk, hogy a hosszú utazás fáradalmait kipihenhessük. Korán elaludt mindenki. Már, akit nem zavartak fel különböző kopogásokkal, vagy nem zavarta szobatársának éktelen horkolása... INNSBRUCKI NAPUNK Másnap a mérkőzés napján kora reggel ébredtünk, s közkívánatra körsétát tettünk Mittenwald utcáin. Goethe nem véletlenül nevezte a helyet egy képes mesekönyvnek. Tényleg mesébe illő miliőt tapasztalhattunk, ahogy a házak falát mindenhol kipingálták: egy kedves jelenetet a bibliából, valamilyen népmeséből, vagy ha éppen mást nem, egy helyi viseletbe töltözött vígadó parasztot. És az a rengeteg virág... Szóval mindannyian egyet értettünk, hogy el lehetne itt tölteni egy kellemes hónapot, akár kettőt is. Csak hát akkor hogyan látnánk az Üllői úti meccseket... A rácsodálkozás után elindultunk Innsbruckba. A hegyi szerpentineken kacskaringóztunk, ismét csodás tájak tárultak elénk. Szó szerint a felhők között jártunk, no nem a boldogságtól, igaz ekkor még szomorkodásCsoportunk az Innsbrucki Olimpiai síugró stadionban Itt még csendes volt a Tiroli stadion - és mi is nevettünk... ra sem volt igazán okunk. Egyszerűen rettentő magasságokban közeledtünk Tirol fővárosa felé. Innsbruckba érkezve alaposan körülnézhettünk, megtekintettük a város nevezetességeit. Meglátogattuk a Téli Olimpia nagy sáncát. Láttuk az egykori olimpiai láng kihűlt helyét - persze, hogy fényképek garmadáját készítettük. Nagy Béla Lázár Mátyással karöltve még a városközpontban lévő Olimpiai múzeumot is felkereste és megtekintette. Fradi vonatkozású emlékekkel természetesen nem találkozott, de a vetítőtermek, video-bokszok, a kivilágított tárlók, a hajdani olimpiai fáklyaváltók bizonyára nagy emlékként élnek bennük. Lassan közeledett a mérkőzésre- menés időpontja. Az idő múlásával egyre több „Zöld Sas” szurkoló integetett zászlókkal, sálakkal, no és söreikkel. A pályához közeli egyetlen étteremben csakis fradisták eszegettek és iszogattak. Tegyük hozzá mindjárt, nagyonis európai módon. A zöld-fehér áradat az egyesületi kérelmeknek ezúttal nagyon megfelelt, kulturáltan viselkedett, atrocitásról még csak nem is hallottunk. A gyönyörű fekvésű stadionban is magával ragadó volt a hangulat, szurkolótáborunk szépen viselkedett - a ferencvárosi fiúk nagy bíztatásban részesültek. Félidőig bizakodtunk, utána már csak az idő múlásáért imádkoztunk. Ez bizony nem a mi esténk volt... így nem meglepő, hogy a meccs után lehajtott fejű fradisták csendben vonultak el a vereség színhelyéről. A szokottnál lényegesen csendesebben buszoztunk vissza mi is a szálláshelyünkre. Bár a vacsorát derék vendéglátóink a szálló szobáiba mindenkinek odatették, volt akinél érintetlen maradtak a finom falatok... FRADISTÁK A FLAMINGÓBAN Reggel természetesen elindultunk hazafelé. Bizony nemigen tudtunk szabadulni a csúfos vereség nyomasztó emlékétől. Szinte mindenki azt fejtegette a buszon, hogyan kaphattunk ki három góllal? Azért néha kipillantottunk az autóbusz ablakán, s az újfent csak a gyönyörű német hegyi tavacskák szépségében leltünk némi vigasztalásra. Ott mentünk például végig a Waldes See partszakaszán. Ez a tó „mindössze” 196 méter mély! A csónakokban ültek a pecá- sok, valószínűleg nem a fenekező horgot hozták magukkal... A német-osztrák határnál megint nem volt szerencsénk - két és fél órát feltartóztattak bennünket különféle „papírügyek” miatt. Ráadásul még többszáz márka büntetéssel is sújtották, az ő hibáik miatt is előforduló adminisztrációs „bűnöket”... Végigszáguldottunk Ausztrián, s időközben előkerült az a videokazetta is, amit majdnem ugyanez a társaság, az előző, soproni utazásáról készített Juhász László, az egyik utastárs. A remek videofilm még egy örömet sejtetett: legalább egy Fradi- gólt ezen az úton is láthattunk... Hegyeshalomnál a Flamingó étteremben záróra előtt még beültünk egy kis hazai vacsorára, szomjunk csillapítására. Jagodics Róbert és Be- dőcs Zoltán előzékeny és gyors felszolgálása, Szalay Csaba cégtulajdonos kedvessége, na és a konyha finom falatai kellemessé tették hosszú hazautazásunkat. Mert bizony már éjjel 1 óra is elmúlt, amikor az FTC klubházhoz érkeztünk. Leszállás előtt közösen megállapítottuk, hogy nem is volt rossz ez a kis kirándulás. Tulajdonképpen mindenki remekül érezte magát. Csak hát az a fránya meccs ne lett volna - mondta Popov Jóska, akinek hihetünk, hiszen a Éra- diban focizott, s majdnem Alberték csatártársa lett... Búcsúzóul azért kérdezgették a szurkolók egymástól, hogy:- Nem tudjátok mikor lesz a következő hasonló túra? A választ az illetékes habozás nélkül megadta. Nagy Béla már most ígéretet tett, hogy a tavaszi Haladás- FTC meccsel egy kis Graz környéki kirándulás is valószínű... Addig pedig nézegetjük a Tirolban készült fényképeket, gyönyörű tájakról, városokról. Persze nekünk a legszebb város mindörökre a - Ferencváros... Naszály György .1FERMAI. HŐIÉI., AQVINCVM HÉTVÉGI PROGRAMAJÁNLAT Kikapcsolódás, fitness, sport: A szálloda uszodája várja vendégeit: Úszó- és termál medencék, szauna, jacuzzi, gőzfürdő, fitness terem, masszázs és szolárium. Nyitvatartás: 7-21 óráig VASÁRNAPI CSALÁDI EBÉD az Apicius étteremben 3 fogás 500,- Ft/fő Gyermekeknek további 20% engedmény. THERMAL HOTEL AQUINCUM Budapest, III., Árpád fejedelem útja 94. Tel.: 250-3360, 250-4177
