Fradi újság (1993)
1993 / 13. szám
12 FRADI ÚJSÁG Drága Barátunk! Életem legnehezebben kiejtett mondataival köszönök el Tőled, mind a csapat, mind a magam nevében. Fájdalmas halálhíred, bénítóan bántó - kiheverhetetlen. Mily sokszor voltunk együtt ott a pályán, a mi szeretett pályánkon, a zöld pázsiton. Ezerszámra vetődtél, öklöztél, remekül védték Együtt küzdöttünk a Fradiért, egymásért, a közönség szerete- téért. Együtt voltunk bajnokok, kupagyőztesek - bejártuk a fél világ futballpályáit - de az az Üllői úti volt Neked is a legkedvesebb. Amikor hangulatunk úgy adta, megtréfáltunk, mert nagyon szerettünk és ártatlan kifejezéseiden mip- den tréfa közepette jót derültünk. A derűs perceknek immár vége, Te gyászba borítottad napjainkat. Döbbenetes Üllői úti halálodban csak egy vigasztaló: ott haltál meg, azon a pályán; ahonnan elmenni soha, visszatérni mindig szerettél. Az Üllői út füvén vetődtél utoljára, ferencvárosi kapusbarátod karjaiban veszítetted el öntudatod. Életed így ott ért véget - ahonnan annyiszor együtt indultunk a győzelmek reményében. Most, amikor tekintetem utoljára meredhet koporsódra - ígérem, hogy majdan az Üllői úti pálya füvéből fedjük majd be sírhantodat. Mindany- nyian hozunk majd egy-egy kis gyeptéglát az Üllői útról, a pályáról, ahol annyit éltünk együtt sikerben és balsikerben. Az FTC csapata, valamennyi labdarúgója nevében búcsúzom - drága Zsiga Isten Veled! ELTEMETVE, DE SOHA EL NEM FELEDVE... Zsiborás Gábort szeptember 21-én ezrek kísérték utolsó útjára a Farkasréti te- metóljen. A Ferencvárosi Torna Club nevében Nagy Béla, a régi játékostársak nevében Keller József mondott búcsúbeszédet. Valamennyi kedves futballbarát! dordíjat! Amikor átvette Toldi Gézától, mosolyogva ölelték át egymást. És sajnos a mennyei tizenegyben nagyon hamar találkoztak. Egykoron Toldi Géza ravatala is itt állt és mellette könnyezett Zsiborás Gabi. Életünk szomorú pillanata, hogy most ugyanazon a helyen Zsiborás Gábort könnyezzük, siratja őt egy egész ország futballtársadalma. Ott viselte utoljára a kapusmezt, ahol pályafutása első perceiben állt a kapuban. A Springer szobor tövében tört rá a halálos támadás - és ezt nincs az a kapus, aki kivédje. Abban az öltözőben veszítette el örökre öntudatát, ahol bajnok és kupagyőztes Ferencváros tagjaként egykoron boldogan ölelték. A szomorú szeptemberi estén már aggódó karok ölelték és hívták vissza az életbe, a pályára, a kapuba. A kapuba, ahová amikor beállt, ezrek köszöntötték tapssal és éljennel, ütemes Zsiborás Gabi kiáltással. A szakállas kapus pedig felintett övéihez és szívét dobta a lelátók lelkes népének. A hangszóróból pedig szólt a róla írt dal: „Győzni kell, ez nem lehet vitás Mert minden lövést megfog Zsiborás!” Azután távol kerülhetett az Üllői úttól, de nem a szurkolói szívektől. Amikor beállt a kapuba, immár ellenfélként - a franzstadtiak akkor is barátként köszöntötték. A szurkolói szeretet és emlékezet azt a Zsiborást őrizte, aki több mint négyszázszor védte a ferencvárosi kaput! A kapu most árván áll, a válogatott meccsen egy gyertya égett benne. A lelátón pedig ezerszám gyertyák gyúltak, azokban a kezekben, amelyek éveken át őt tapsolták. A gyertyák immár csonkig égtek, de sütő fájdalmuk felejthetetlen. Már csak emléket őrizhetünk, s azt tesszük is. Az Üllői úti pálya B-kö- zép előtti kapuja legyen hát Gabi emlékére örökkön örökké ZSIBORÁS KAPU! Ahogy egy fradista írta: „Gabi bizonyára őrangyala lesz e kapunak.. Most, amikor majd koszorúinkkal és nagy fájdalmunkkal utolsó útjára kísérjük - elmerenghetünk azon is, hogy az Élet, e nagy Rendező - a tőle távozóknak is merít aranykosarából. Zsiborás Gabi végső nyughelye ugyanis annak a Schlosser Imrének a sírja mellett lesz, aki egykoron szintén szerepelt mind az FTC, mind az MTK aranycsapataiban. A hajdani legendás gólkirály, és a tegnap kiváló kapusa így egyazon földben álmodják az örök életet. A Fradi pályán még gyászlobogót lenget a franzstadti szél, egy utolsó Isten hozzádra eljöttünk hozzád és zokogó szívvel, torokszorítóan mondunk búcsút a mi szeretve szeretett örökös kapusunknak. Zsiborás Gabi! Az FTC Elnöksége, Labdarúgó szakosztálya, valamennyi munkatársa, az FTC Baráti Köre és minden fradista nevében búcsúzom - örök álmod legyen békés és nyugodt - Isten veled Zsiborás Gabi. Egy döbbenetes halál ezreket hozott ide a temetőbe és milliókat köny- nyeztet széles e hazában. A virágos ravatalon egy olyan sportembert öveznek a koszorúk, akinek a helye minden emberi ész és érzelem szerint a futballpályán lenne, ott kellene látnunk, ott kellene védéseit tapsolnunk... A taps, a tragédia láttán immár örökre elnémul - Zsiborás Gabi a pályán már nem látható többé. Csak a lelkűnkben, emlékeinkben adózhatunk szeretetreméltó alakjának, ott őrizhetjük mozdulatait, tetteit. Mérkőzéseit, bravúros védéseit, esetleges potyagóljait, pályafutásának állomásait a krónikák sárguló lapjai örökre őrzik. Mi fradisták, annak a Zsiborás Gábornak az emlékét szeretnénk őrizni, aki serdülő korától szakállas válogatott kapus korszakáig az FTC örökös bajnoka marad. Igen, Gabi- nak ez a hivatalos kitüntetés is megadatott, mint ahogy kétszer is elnyerte az Év legjobbjának járó Toldi vánTisztelt gyászoló család!
