Fradi újság (1993)
1993 / 11. szám
FRADI ÚJSÁG Üllői úti kapuszseni Floridából Henni Géza köszönti a Ferencváros szurkolóit Fradisták a Kinizsi-korszakban... Balról: Kispéter, Láng, Száraz István ÉDOSZ elnök, Dékány, Fenyvesi, Or. Juhász József orvos, Szabó, Dalnoki, Henni II, Mészáros, Komorettó Béla Kinizsi elnök. Elöl: Sós Károly edzó', Vilezsál, Vígh, Mátrai, Ombódi. Henni Géza (67 éves) a Ferencváros, az ÉDOSZ, majd a Bp. Dózsa kapusa 1948 és 1953 között tizenhat alkalommal őrizte a nemzeti tizenegy hálóját. A magyar labdarúgás történetének legnagyobbkapusegyénisé- gei közé tartozik. A válogatottban szinte valamennyi mérkőzésén megbízható, jó teljesítményt nyújtott. A kitűnő felépítésű, nyúlánk játékos adottságai és képességei alapján egyértelműen a klasszisok közé sorolható. Könnyed, villámgyors mozgása, ruganyossága, kitűnő reflexei, labdabiztonsága és bátorsága a vetélytársai fölé emelte. Látványosan védett, a közönséget gyakran ragadtatta tapsra szép vetődése, mutatós hárítása. 1956 óta az Egyesült Államokban él. * Csoda történt az Elektromos Latorca utcai pályáján, mert Henni Géza, ez a kivételes sportember ismét beállt a kapuba. Lenyűgöző volt a mozgása, ahogy a labdákat hárította, egyáltalán nem egy közel hetven esztendős férfit idézett a kapuban.- Fantasztikus a kondíciója. Minek köszönheti ezt?- Ma is rendszeresen sportolok, úszom, tornázom, és van egy új szenvedélyem, ez pedig a golf. A barátaim rábeszélésére kezdtem bele. s ma már elég elfogadható színvonalon játszom. Aki a tévén nézi, azt hiheti, hogy ez egy könnyű sportág. Ez egyáltalán nem igaz, mert rendkívül koordinált mozgást igényel, kitűnő kondíciót és az ütéseknél nagyfokú koncentrációra van szükség.- A napokban egy régi újság került a kezembe, egész pontosan negyvenöt esztendővel ezelőtt íródott. Gyerekek beszélnek az ideáljaikról, s közülük többen is azt mondják, olyan kapusok szeretnének lenni, mint Henni Géza. Fénykorában ennyien választották példaképül ?- A Ferencvárosnak 1948-tól 1950-ig valóban csodálatos csapata volt, szinte minden poszton kiemelkedő tudású játékosok voltak. Sztároknak számítottunk, nap mint nap érezhettük a közönség, a szurkolók szeretetét. Talán ennek tudható be, hogy a kis srácok is így rajongtak értem.- Ebben döntő szerepe lehetett annak is, hogy ön igen mutatóson védett.- Minden bizonnyal ez is közrejátszott a népszerűségembe. Egyszerűen szerettem, ha tapsolt a közönség, jól szórakoztak egy-egy közbelépésem után. Mi ebben a bűn? A foci ezen a szinten, ahol mi játszottunk, már valahol a show kategóriájába tartozik. A sportemberi kvalitás és a látvány ötvöződik egy-egy kilencven perc során.- Szemére vetették, hogy időként pózolt. hacsak tehette, a robinsonádot választotta, még ha egyszerűbben háríthatta volna a labdát, akkor is.- Ez azért így nem igaz. Nálam is az elsődleges szempont, mint minden kapusnál, a biztonság volt. Nézze, nekem a véremben volt az, hogy szerettem repkedni. Egyébként sem értek azzal egyet, hogy valakinek az egyéniségét háttérbe kell szorítani, s minden eszközzel le kell tömi azt, ami a személyiségéből fakad. Valóban imádtam, amikor tombolt a lelátó egy-egy védésem után.- Fiatal játékosként ki volt a példaképe?- Szabó Tóni, aki a magyar válogatott legendás kapusai közé tartozott. A közvetlenül előttem járó korosztályból pedig Tóth Gyuri stílusát kedveltem. Bizonyos szempontból őt próbáltam utánozni. Tóth is egyértelműen a bravúrkapusok közé sorolható, fantasztikus dolgokat tudott művelni.- Azt mesélik az idősebb szurkolók, hogy az Üllői úton minden mérkőzés előtt pusztán kabalából két lábbal megrúgta a felső kapufát.- Ez igaz. De nemcsak a Fradi pályán tettem ezt meg, hanem valamennyi meccsemen. Nem tudom, tudják-e rólam, hogy én Testnevelési Főiskolát végeztem, többek között a két Csanádi testvérrel is együtt koptattam a TF padját. Csanádi Árpival később együtt is játszottunk a Ferencváros bajnokcsapatában. A főiskolás években nagy jövőt jósoltak nekem magasugróként is. Azonban bolond lettem volna otthagyni ezért a labdarúgást. Ennek a felső kapufa meglógásnak is az az alapja, hogy átlagon felüli volt a ruganyosságom.- Szomorú kérdést kell feltennem.- Gondolom, mire céloz: Rudas Feri lábtörésére.- Igen, erre az 1950 márciusi fájdalmas eseményre, amely tulajdonképpen az európai klasszis hátvéd pályafutásának a végét jelentette.- Ezerszer és ezerszer éltem át újra azokat az iszonyú másodperceket, és még ma is gyakran erről a negyvenhárom évvel ezelőtti drámai összecsapásról álmodom. Óvári, a Postás balszélsője futott a kapum felé, számomra úgy tűnt, hogy már senki sem érheti el a védőink közül a labdát, én kirepültem a kapuból, közben Rudas Feri utolérte a labdát. Már a levegőben voltam, amikor észrevettem Ferit, de akkor lehetetlen volt bármit tenni. Pontosan Rudas Feri kinyújtott lábára estem. Nem tudják elképzelni, mit éltem át akkor. Pontosan a legjobb barátaim közül az egyik legkedvesebb lett az áldozata ennek a balszerencsés ütközésnek.- Miután Sebes Gusztáv lett a válogatott szövetségi kapitánya, ne szépítsük a dolgot, eléggé mellőzték.- Egyértelműen így volt, pedig azokban az években is voltak nagyszerű meccseim, szériában védtem átlagon fölül. Tudomásul kellett vennem, hogy Sebes a saját embereinek biztosít zöld utat. Ugyanakkor az is tény, hogy Grosics Gyuszi nagyszerűen védett, egészen az 1954-es világbajnoki döntőig kapuskérdés a válogatottnál nem volt téma. Reálisan megítélve Grosics világklasszis volt, s a kifutások terén pedig tényleg iskolát teremtett. Mi ketten sohasem álltunk egymással szemben, életünkben nem volt konfliktusunk. Mellékesen megjegyzem, Sebes Guszti bácsival sem volt soha egy szó összezörrenésem. Az azonban nagyon fájt, hogy például az 1952-es Helsinki olimpiára nem vittek ki. Akkoriban remek formában voltam, hétről hétre dicsért a sajtó, mégsem tudtam bekerülni a keretbe. Ez nagy lelki törést okozott nálam.- Melyik volt a legjobb csapat, amelyikben szerepelt?- Egyértelműen a Ferencváros. Az az 1949-es bajnokcsapat látványosan, szépen, s ami a legfontosabb, eredményesen is futballozott.- Ki volt a legjobb barátja ebben a gárdában?- Egy nevet nem tudnék mondani, de rögtön eszembe jut Lakat Karcsi, Kispéter Miska, Rudas Feri, Kéri Karcsi, Budai Laci, Mészáros Dodó, Kocsis Sanyi, Deák Bamba, CziborZoli. Istenem, hányán már nincsenek köztünk.-Na és a negyvenes évek végén milyen volt a magyar válogatott?- Nagyszerű. Körvonalazódott már a későbbi híres világverő magyar tizenegy, az aranycsapat, nekem még megadatott a mellőzés ellenére, hogy ennek az együttesnek a hálóját őrizzem.- Ha már a régi cikkeket idéztem az imént, akkor a korabeli sajtó arról is árulkodik, hogy enyhén szólva nem vetették meg az élet kínálta örömöket.- Fiatalok voltunk, érthető, hogy habzsoltuk az életet. A negyvenes évek végén Budapesten világszínvonalú volt az éjszakai szórakozó élet. Olyan mulatók voltak, amelyek akár Párizsban is megállták volna a helyüket. Nőtlen emberként, a fradis- ta társakkal együtt fel-feltűntünk ott, ahol éppen a legnívósabb volt a műsor.- Folyt a pezsgő, a lányok pedig gondolom, körbeugrálták a menő focistákat.- Nem folyt annyira a pezsgő, inkább a fröccsöt szerettük akkor is. Rosszindulatú emberek persze elterjesztették rólunk, hogy térdig gázoltunk az italban, s a sárga földig leittuk magunkat. Mindig tudtuk a mértéket, nagyokat mulattunk, remekül éreztük magunkat, de nem éltünk lump életet. Sztárok voltunk, s bizony jó volt a dicsfényben sütkérezni.- Most hol él?- Néhány évvel ezelőtt leköltöztem Floridába. A két fiam is ott él, a harminchárom éves Géza és a huszonhét éves Christopher. Van még egy harminc éves lányom is. Büszke vagyok a két csodálatos unokámra, a négy éves Géza imádja a labdát, szeretném, ha csatár lenne belőle.- A fiúk nem követték a futballpályán apjukat?- A nagyobbik nagy munkabírású, magas, jó felépítésű jobb oldali középpályás volt. Sok gólt lőtt, sőt még egy éven át az egyik müncheni amatőr klubban is szerepelt.- Mint hallom, a felesége bajor.- Mi már Amerikában ismerkedtünk meg. Valika csodálatos asszony, hálás vagyok a sorsnak, hogy ő lett a társam.-A fiúk mivel foglalkoznak?- Mind a ketten a Long Island-i egyetemen tanultak, ott, ahol én testnevelést tanítottam, valamint edzősködtem. Ma a gyerekeim az üzleti életben tevékenykednek.- Mikor állt utoljára a kapuban ?- 1982-ben, az egyetemen volt egy tanárok-diákok meccs, és bizony akkor még repkedtem a lasztikért.- Meddig marad itthon ?- Sajnos, most már csak néhány napig.- Mit üzen a Fradi szurkolóknak?- Szeretettel ölelem valamennyiüket, a régi szeretettel, s kérem, hogy tartsanak ki e csodálatos, nagy hagyományú klub mellett. Ugyanakkor kívánom a mai csapat játékosainak, hogy hazai és nemzetközi téren egyaránt éljenek el szép sikereket. Minden fradistát meleg baráti szeretettel üdvözöl Henni Géza. (gyenes) A Nemzeti Képes Sport „ Fradi kiiiönszám ” sikere Soproni utózönge Édesapám Sopronban tanult erdőmérnöknek, s szenvedélyesen szerette ezt a várost, rám pedig apám hatása, személyisége meghatározó hatalmas erővel hatott, túl a szülő iránti tiszteleten. Magam is gyakran megfordultam ebben a gyönyörű nyugati fellegvárban, s a természet csodálatos ajándéka ez a környezet. A Ferencvároshoz való kötődésem pedig több mint négy évtizedre nyúlik vissza, s ez egy negyvenhét éves ember életében elég tetemes időnek tekinthető. Amikor kiderült, hogy a Nemzeti Képes Sport különszámot készít a Sop- ron-FTC mérkőzésre, pontosan az elmondottak miatt valami különös melegség öntötte el a szívemet. Amikor megtisztelt a lap vezetése azzal, hogy az alkalmi újság terjesztését szervezzem meg, kicsit megrettentem a feladattól. A félelmem alaptalannak bizonyult, mert Sopronban csodálatosan fogadták a lapot, olyan szeretettel, hogy ez valóban megható volt a számomra. Az éttermekben, a taximegállókban, a buszpályaudvaron, de mindenhol örömmel vették kézbe a lapot a helyi lakosok. Amikor megérkezett a Ferencváros csapata a Hűség Városába, természetesen azonnal megleptük őket a Nemzeti Képes Sport különszámával. A vezetők, Nyilasi Tibor és a játékosok láthatólag elégedetten vették kézbe, pedig ők igazán el lehetnek kényeztetve, mert Nagy Béla, a Fradi krónikása valamennyi Üllői úti találkozóra színvonalas kiadványokat készít. A zöld-fehérek főhadiszállásán a játékosokat szemmel láthatólag áthatotta a bizonyítási vágy, az önbizalom. Remek a csapatszellem, s ez adhat alapot a reményhez, hogy a Ferencváros visszaszerzi a kispestiektől a bajnoki címet. Az újság sikert aratott, a Ferencváros nyert, nekem pedig a Nemzeti Sport Kft. vezetői gratuláltak, mert sikeres volt a lap debütálása. Kell ennél több a boldogsághoz? De essék néhány szó a szimpatikus soproni együttesről is, hiszen végig egyenrangú partnerei voltak a Ferencvárosnak, s azt hiszem, ha ebben a felfogásban futballoznak a bajnokság hátralévő meccsein, akkor nem lehetnek kiesési gondjaik. Egyáltalán nem látszott rajtuk, hogy újoncok, sőt a magyar élvonalban is első ízben szerepelnek. Ilyen lelkes közönséggel a hátuk mögött, biztos, hogy könnyebb lesz megvalósítaniuk terveiket. Őszintén kívánom, hogy a következő bajnokságban is a soproniak az NB l-ben legyenek. Sághi István
