Fradi újság (1992)

1992 / 5. szám

FRADI ÚJSÁG Albert Jubileum gólzáporos győzelemmel Egy biztos, az idei bajnokság ta­vaszi idényének ötödik fordulója sokak számára örökre emlékezetes marad. Aki ott volt az Üllői úton és a pályán vagy a nézőtéren végigélte a ZTE felett aratott 7-0-ás kiütéses győzelmet, egyhamar nem felejti el azt a fiesztahangulatot. Ifjabb Al­bert Flóriánnak azonban nemcsak a mai gólszegény labdarúgásban meghökkentő eredmény miatt volt oka az ünneplésre. Ezen a találko­zón kettős jubileumhoz érkezett, bajnoki meccsen ötvenedszer, tét­mérkőzésen századszor lépett pá­lyára a Ferencváros színeiben. Átérezted ennek jelentőségét?- Amikor a meccs előtt a klub el­nöke, Dr. Szívós István átadott egy nagy porcelán söröskorsót, akkor igen. Egyébként semmivel sem izgul­tam jobban, mint bármikor máskor.- A lelátón mindenki élvezte a nem mindennapi előadást. Milyen­nek tűnt belülről a játék?- Talán furcsán hangzik, de a második gólig elég nehéz volt. Egy gól nekünk nem jelent megnyugta­tó előnyt, rengetegszer vezettünk már 1-0-ra, s a végén mégis döntet­len lett. Most viszont 2-0 után jött minden magától, majdnemhogy azt csináltunk, amit akartunk, tetszés szerint rugdostuk a gólokat.- Miért kellett idő előtt, már a 64. percben lejönnöd a pályáról?- Megint a térdem. Több hete küszködöm vele, hétközben úgy ér­zem, az ég adta világon semmi ba­jom, aztán a meccseken bizonyos mozdulatokra elkezd fájni, oly­annyira, hogy már az túllépi a tűrő­képesség határát. 5-0-nál cseréltek le, iszonyú érzés volt leballagni, de hi­ába, akkorra már menni alig tudtam.- Nem árnyékolta be kissé az ün­nepet, hogy nem sikerült gólt lőnöd?- A futball csapatjáték, bárki rúgja a gólt, a gólöröm ugyanolyan, abban pedig volt részünk bőven. Persze egy kicsit nagyobb lett volna az örömöm, ha én is betalálok.-A ZTE ellen megy a Fradinak. Ősszel idegenben 4-0, most meg ez a hetes. Más csapatoktól megközelítő­leg sem kaptak ennyit. Vajon miért?- Nem láttam a többi mérkőzé­süket, úgyhogy nem tudom, mások ellen hogy játszottak. Valószínűleg a legtöbb csapat beszorítja őket a kapujuk elé, így könnyebb védekez­niük. A zalaiak becsületére legyen mondva, ellenünk támadni is pró­báltak. Ha itt az Üllői úton sündisz­nó módra behúzódnak, s a felező­vonalat ritkábban lépik át, biztos nem hét a vége.- Az ősszel Zalaegerszegen mes­terhármast értél el Gondolom, ez a találkozó is köztük van, amelyekre a legszívesebben emlékszel az ötven, il­letve a száz mérkőzés közül- Természetesen. Három gólt ritkán rúg az ember kilencven perc alatt. De szép emlékeket őrzök egy Debrecen elleni meccsről is, még Rákosi Gyula edzőségének idejé­ből. Akkor 88-ban mutatkoztam be az NB I-ben, 2-2-t játszottunk. Az­tán volt egy MTK elleni 4-0, ott fe­jeltem az első élvonalbeli gólomat. Brémát sem lehet elfelejteni a má­sodik félidőben jól ment az egész csapatnak, és az a maroknyi Fradi- tábor fantasztikus hangulatot vará­zsolt a stadionba.-A legszebb gólod?- Várják csak!... Lehet, hogy nem is rúgtam igazán szép gólt. De tudod mit, sok csúnyával is megelé­gednék a jövőben.-A hírek szerint az is elképzelhe­tő, hogy nem fogsz még egyszer száz­szor játszani a Fradiban. Valóban a Barcelonához készülsz?- Arról szó sem volt, hogy Cruyff csapata szerződtetni kíván. Mind­össze annyi történt, hogy Simon Ti­bit, Lipcsei Petit és engem előrelát­hatólag három napig vendégül lát a katalán klub. A hagyományok alap­ján a magyar labdarúgókat még mindig nagy tisztelet övezi odakinn. Különben is, a Barcelonának van egy fiókcsapata, először biztosan ott próbálnának ki, mire lennénk képesek.-Azért ha konkrét ajánlattal ruk­kolnának elő, mennél, nem?- Nem vagyok a magam ellensé­ge, s a pénztárcámé sem, de nem mindenáron. 24 éves múltam, nem akarom még itthagyni a Fradit, ezt a miliőt, ezt a közönséget. Nem le­szek elkeseredve, ha egyelőre nem jön össze a külföldi szerződés. Rá­érek még. Naszály György Akinek a kispestiek elleni győzelem születésnapi ajándék volt... Manyik Károly, a Charlie és társa, az Elzett Certa (Csalogány u. 4/d.) üzlet tulajdonosa, a játéko­sok igaz barátja a Kispest Hon- véd-FTC mérkőzés dátuma ide­jén születésnapjához érkezett. A fiúk győzelemmel köszöntötték, éjfélkor pedig a Happy birthday eléneklésével a Simon pincében ismét őt éltették... Albertre kétszer is szavaztak A MasterCard nemcsak az 1994-es, az Egyesült Államokban sorra kerülő labdarúgó-világbajnokság szponzorai között szerepel Az Euro- carddal „összefogva "különféle országok labdarúgó-szakíróit kérte fel ez a cég egy különleges tippelésre az 1992. június 10. és 26. között, Svédor­szágban lebonyolítandó Európa-bajnoki nyolcas döntő előtt. A szavazás első szakaszában minden egyes EB-döntőAU Star gárdá­ját kellett kialakítaniuk az újságíróknak Magyar szempontból igencsak örömteli a hír, miszerint Mészöly Kálmán, Solymosi Ernő és Albert Fló­rián is helyet követelt magának; Albert mindjárt két kontinensbajnoki fi­nálé legjobb csapatában is! Mészöly, Albert és Solymosi az 1964-es leg­jobb tizenegyben szerepel, Albert pedig még az 1972-esbe is „belefért”. Az„aranylabdás Flórival” kapcsolatban kiderült, egyike azon kilenc futballistának, akik egynél több Európa-bajnoki döntő „álomtizenegyé­ben ” kaptak voksot az újságíróktól A TIZEN­ÉVES PROFI Nehéz lehet egy komplett válo­gatott védősorba valahogy befér­kőzni egy fiatal védőjátékos számá­ra. Szekeres Tamásnak, a még min­dig tinikorban lévő ferencvárosi hátvédnek azonban nincs mitől fél­nie. Tudja jól, hamarosan eljő az ő ideje is. A mondhatni ideális testfe­lépítésű ifjú néhányszor már szere­pelt az első csapatban, s eddig min­dig élt a megelőlegezett bizalom­mal. Rutinos labdarúgókat megszé­gyenítő tudatosságát, jó ütemérzé­két, kitűnő fejelőkészségét, erőtől duzzadó játékát nem is lehetett nem észrevenni. Nem kell látnoki képességekkel rendelkeznie valaki­nek ahhoz, hogy megjósolja, ez a fiú minden bizonnyal már a következő bajnokságban standard kezdőem­ber lesz a Fradiban. „80-ban jöttem le az első edzésre a Ferencvároshoz, 10 éves koromban lettem igazolt játékos. Ahogy illik, itt jártam végig az összes korosztály a serdülőktől az ifi I-ig. Csapatkapitá­nya voltam annak a gárdának amely egy év kivételével mindig meg­szerezte a bajnoki címet. Én is azt mondom, ha ez a társaság pár év múlva összeáll, amire van esély, hisz többen is tagjai a tacsi keretének, sokra vihetnénk az élvonalban a fel­nőttek között is. ” Tamás egyike azon keveseknek, akik igen korán, már tizenévesen belekóstolgattak, milyen is a profi­világ. Nyolc hónapot töltött Norvé­giában, egy magyar ábécé betűivel leírhatatlan nevű falucska kimond­hatatlan nevű negyedosztályú csa­patánál. „Ez a történet egészen 86-ignyúlik vissza. A Fradi serdülővel részt vet­tünk különböző nemzetközi torná­kon, többek között a Norway Cup-on is. Mi voltunk az első és egyetlen ke­let-európai csapat a több mint ezer egyesület közül, nagy sikert arattunk A kint élő norvégiai magyarok szere­tettel fogadtak bennünket, segítettek, amiben csak tudtak Mivel édesa­pám volt a technikai vezetőnk, sok emberrel megismerkedett, akikkel aztán később is tartotta a kapcsola­tot. Egyszer egyikük szólt, hogy egy északi halászfaluba szerződött edző­nek s három magyar játékos mellett engem is szívesen látna az együttesé­ben. Egy milliomos szponzorálta a klubot, rajtunk kívül még odahoztak egy volt 14-szeres válogatott norvégot is. Mi négyen vittük a társaságot, jól szerepeltünk a bajnokságban. Min­denképpen megérte, hogz kimentem. Anyagilag is jól jártam, de szakmai szempontból is használt nekem ez az időszak Az itthonihoz viszonyítva jóval agresszívebb játék közepette fi­zikailag is megerősödtem. A nyolc hónap letelte után marasztaltak de vissza kellett jönnöm. Papíron ugyan­úgy a Fradi játékosa voltam, csak köl­csönbe adtak, másrészt úgy éreztem, odakintmárnem tudok továbbfejlődni ” Hazaérkezése után egyből a tar­talékcsapat keretéhez került, Vicz- kó Tamás állandóan a kezdő tizen­egyben vette számításba. Mígnem eljött 1991. május 6-a. Vác ellen játszott a Fradi. Ép­pen melegítettem a tarcsi meccs előtt, amikor Golecz Lajos szólt, hogy hagyjam abba, mert a nagycsapat kispadján fogok ülni. Addig még a közelébe sem kerültem nyilasi gárdá­jának Bementem az öltözőbe, s megláttam a táblán, hogy kezdőem­ber leszek Majd elájultam az izga­lomtól, egy pillanatra a térdem is be­leremegett. Szerencsére a lámpalá­zam a meccsen az első labdaérintés­kor elmúlt. Azt hiszem, nem okoz­tam csalódást. ” Jól hiszi. Nyilasi Tibornak is tetszhetett a játéka, hisz a diósgyőri kupadöntőn igaz, egy kényszerű csere folytán, már a huszadik perc­ben pályára küldte Szekerest. „Életem eddigi legnagyobb élmé­nye volt az a Vác elleni 1-0. Hetven perc adatott meg számomra egy győ­zelemmel végződött kupadöntőn. Ennél többről 18 éves koromban nem is álmodozhattam volna. ” Tavaly ősszel a bíztató bemutat­kozás ellenére nem sikerült bevere­kednie magát a csapatba. Ez év ele­jén sokáig úgy tűnt, fejlődése érde­kében a Vasashoz megy kölcsönbe a tavaszi idényre. Gellei mester kez­dőembernek vitte volna a Fáy utcá­ba, Kuznyecov sérülése azonban közbeszólt, Nyíl nem engedte el a derék Szergej bármikor bevethető helyettesét, így Tamás maradt az Üllői úton. És - milyen is az élet - a tavaszi idénynyitón ismét a váciak ellen pályára is lépett. Talán az ott nyújtott teljesítménye láttán Glázer Róbert, az utánpótlás-válogatott szakvezetője mindjárt meg is hívta az osztrákok ellen készülő kereté­be. És a 10-szeres serdülő-, 2l-szeres ifjúsági válogatott játékos mrácius 24- én az U-válogatottban is debütált. „Hát, nem az én meccsem volt. Elég jól ment végig de a második be­kapott gólt az én hibám előzte meg. Glázer ugyan vígasztalt, hogy semmi baj, egy picit azért el voltam kesered­ve. Nem így képzeltem a bemutatko­zásomat. A következő lépcsőfok, a nagyválogatottság még messze van. ígérem, ha odáig eljutok nagyon igyek­szem majd, s már nem fogok hibázni ” ínaszálvt

Next

/
Thumbnails
Contents