Fradi újság (1992)
1992 / 1. szám
FRADI ÚJSÁG 3 HARMINCÖT ÉVE A FRADIÉRT Noha csak egyetlen ifjúsági magyar bajnoki aranyérmét őriz vitrinjében, azért nincs olyan a magyar birkózósportban, aki ne ismerné őt. Giczy Jenó. Az FTC- MŰFÉMSZER birkózó szakosztályának vezetőedzője. 1957. március elsején jegyeztetett el a zöldfehér színekkel. Azt mondja: manapság ugyan kevesebb edzést vezet le, de munkája akad bőviben. Reggel nyolctól este hétig szervez, rohan ide és oda. Mert hát inkább amolyan menedzser típusú vezetőedző ő, hogy ne mondjam: technikai igazgató. Giczy Jenő az Autótaxiban kezdte pályafutását, mégpedig azzal a Maróthy Istvánnal együtt, aki a csepeli birkózók vezetőedzője. (S volt is vitájuk tavaly bőven, amikor csaknem botrányba fulladt a Csepel- FTC-MÚFÉMSZER CSB-döntő visszavágója. A gondok elsimultak, a két klub együtt érdemelte ki az aranyérmet.) Mivel az Autótaxiból az 1956- os forradalom után sokan külföldre távoztak, e kis klub megszűnt. Giczy jenő a ferencvárosiakat választotta. 1959-ben nyert Disznóság!... Mik vannak! Február egyik bús-borongós vasárnapján néhány ferencvárosi játékosnak csak úgy kedve szottyant egy kis közös disznólkodásra. Persze ne higgye a kedves olvasó, hogy a fiúk velejükig romlott módon er- kölcstelenkedtek egy keveset a bajnoki rajtra való felkészülés kellős közepén. Csupán elhatározták, besegítenek Simon Tibi édesapjának egy méretes sertés leölésében és feldolgozásában a zsámbélá Simon-kúria udvarán. A kora hajnali órákban álmosszűk szemekkel, de szinte percre pontosan érkeztek meg a Simon söröző elé megbeszélt találkozóra, aztán nekivágtak a kalandnak. Keller Józsi még a feles égét és utódját is magával hozta a nem mindennapi eseményre, ugyanis jobb alkalmat nem is találhatott volna, hogy a kis Jocit megismertesse a falusi romantika szépségeivel Wu- ko és Deszka szólóban csatlakoztak hozzájuk, a kis csaptai élére pedig természetesen idősebb Simon Tibor állt. A fiatalabb, otthonról ment a helyszínre. Simi nagybátyja, Ambrus kitörő örömmel üdvözölte a kedves vendégeket. De még a pitvar elkerített szegletében lakó különböző háziállatok, mint libák, kacsák, tyúkok, a kakas, és a három hűséges eb is hangoskodni kezdtek az idegenek láttán, ki-ki (vagy inkább mi-mi) a maga módján fejezte ki tiszteletét a látogatók iránt. Az éktelen ricsajban talán csak a disznók voltak egy kicsit csendesebbek a szokottnál Valószínűleg érezték a bajt, mert megfigyelték, ha télvíz idején váratlanul ennyi ember megjelenik náluk, általában el kell búcsúzniuk egyik kurtafarkú társuktól Ijedt tekintettel zavartan köröztek az ól kifutójában, mintha csak mindegyikük el akart volna bújni a sors végzete elől, „ne engem vágjatok le, nézzétek, a másik mennyivel húsosabb nálam!” Amíg szegény megrettent cocák egymást ajánlgatták a böllér kése alá, Ambrus gazda határozottan rábökött egy ránézésre 120-130 kilós malacra: ,/iz ott! Máris kezdjük!" Nyűt a vasajtó, a csizmák szigorúan továbbterelték a felesleges, s ettől minden bizonnyal megkönnyebbült hízókat, meg sem álltak a kiszemelt áldozatig. Amaz meg kétségbeesett pillantásokat vetett támadóira, fej hangon visítozott a megmenekülésben reménykedve. Mert ugye a remény hal meg utoljára. Nem volt könnyű lefogni afickándozót. Még magának Keller Józsinak is nagy gondot okozott, pedig az 6 szorításában az ellenfelek legfürgébb csatárai is csak sínylődnek olykor-olykor. Deszatnik „Deszka” egy ügyes csellel a malac háta mögé került, onnan segédkezett, míg Wuko delejes hunyorítással szemmel verte, valósággal megbabonázta a sárban fetrengő állatot. A nagyszerű csapatmunka eredményeként egyre halkultak a vison- gások, s a már csakfoltjaiban rózsaszínű coca sűrű zihálások közepette kilehelte a lelkét. No és ne feledkezzünk el a böllér jól helyezett késszúrásának fontosságáról sem, a mester ténykedése remek kiegészítésnek bizonyult. Kisvártatva kezdetét vette a tor második fejezete, a gyengébb idegzetűek számára kevésbé taszító feldolgozás. Először gázlánggal megperzselték a tetemet. Keller egy lapáttal vakargatta, Deszka egy nagyobbfajta éles késsel kapirgálta le az égetett bőrfelületet, utóbbi különösen a disznó bal fülét munkálta meg aprólékos műgonddal, csak úgy világított. Simon apuka szakavatott kézzel szelte le a sonkákat, ínycsiklandóan gőzölögtek az asztalon abban a fene nagy hidegben. Bent már működött a kolbásztöltő „automata", a jó előre előkészített alapanyaghoz adagolták már a friss hozzávalókat. Egyszóval mindenkiben zubogott a munkakedv. Ebéd gyanánt jóízűen elfalatoztak a srácok a pecsenyehúsból Miközben máj szolgaitok, valaki tréfásan megegyezte: állítom, a vácot is így szétszedjük! Megesszük őket is szőröstül-bőröstül! ” Addig is több kolbász, mint nap. S hogy milyen a fűszerezettsége? Finom. Bárki megkóstolhatja majd Simi sörpincéjében. Mondjuk a Vác meccs utáni győzelmi lakomán. (naszály) ifibajnoki címet, ám nem volt utána túl szerencsés, mert kéz- és lábtörés is hátráltatta a későbbiek során. Amikor „felnőtt", a kötöttfogásban Gurics György, a szabadban pedig Hollósi Géza állta el az útját a címeres mez felé vezető „ösvényen". 1967-ben megszorongatta Sillai Lászlót. A kihívás oly nagy volt részéről, hogy Sillai zavarában gyorsan világbajnok is lett Bukarestben! 1964-ben lett volna esélye a tokiói olimpiára kijutni. Akkoriban a magyar bajnokság előtt Hollósi- val „megbeszélték", hogy szabadfogásban Hollósinak álljon a zászló, s a kötött Giczy „mesterműve" lett volna. Ám Hollósi elfeledte, miről szólt a megbeszélést. Akadt hát régen is „susmus", de- hát ők ketten voltak akkoriban az igazi menők, megbocsátható... Az 1972-es müncheni olimpiáig szította magában a tüzet Jenő, egyszer le is győzte a feltörekvő ifjú Hegedűs Csabát, de később Hegedűs igazolta klasszisát. Giczy utoljára az 1980-as CSB- döntőben segítette ki csapatát. Hat ember kellett egy csapathoz, hát beszállt Gál Henrik edző, Mészáros Tamás intéző, szertáros, és Giczy is. Úgy lettek ezüstérmesek a Vasas mögötti- Akkoriban már javában edzősködtem - emlékezik az 1941. március 16-ikán született Giczy Jenő. - Összeverbuválódott egy nagy ifigenerációnk Ub- rankovics Miklós irányította azokat a fiatalokat, akik között már ott volt Komáromi Tibor és Nagy Béla is. Jenőt az aktív birkózástól egyébként 1975-ben, egy nemzetközi futballmeccs előtt búcsúztatták el. Mindig is jóban voltak a fradista sportemberek. Amikor még a lelátó alatt volt a régi edzőterem, gyakorta összejöttek baráti eszmecserére a zöldek. Mindegy, melyik szakosztályból, csak együtt lehessenek!- Igen, ez a Fradi szív - mondja Jenő. - Remek partikat vívtunk Albertékkel, Fenyvesi Tüskével, másokkal. A mai világ már más. Itt mindenki rohan. Főként a pénz után. Nekünk nagy szerencsénk, hogy a MŰFÉMSZER Rt. segítségünkre van. Fő támogatónk Külföldi László úr. Nélküle bizony nem is tudom, hol lennénk...? Idei gondok?- A Magyar Olimpiai Bizottság eredményességi támogatási összegeket osztott szét. A birkózó szövetség is kapott belőle. Ám a mi klubunk nem részesedik olyannyira, amennyire én számítottam rá. Úgy másfői milliót reméltem, de ebből csak 200 ezer lesz meg. Pedig beállítottam a költségvetésbe. Nem tudom, honnan kerítem elő majd a hiányzó részt. Rosszul néznénk ki, ha úgy szeptember körül nem tudnám átutalni a fizetéseket. Reméljük, lesz megoldás. Különösen, ha azt vesszük, hogy Barcelonában nyári olimpiát rendeznek. Ott pedig remek eredmények várhatók el Síkétől, Komáromitól!- Jelenleg kötöttfogásban Sike Andris biztos résztvevő. Hiszek abban, hogy Komáromi Tibi az áprilisi koppenhágai Eb-n megszerzi a jogot. Szabadfogásban nagy Jancsi és Kiss Sanyi már „ott van” Barcelonában. Nagy kérdés, május első három napján Bíró Laci képes lesz-e megszerezni a repülőjegyet? Annyi előnye van, hogy Kaposvárott, az EB-n kísérletezik ezzel. Gyönyörű lenne, ha őt fradista képviselné a magyar színeket, a válogatott „részeként”. Esélyek?- Ha Sike és Komáromi nem mindjárt az első meccsen kapja meg a favoritokat, akkor minden megeshet. Sike esetében a duplázás sem elképzelhetetlen, Tibi közismerten nagy „vagány"! Szabadfogás? Nagy Jancsi kellő összpontosítással, jó sorsolással pontszerző lehet, Kiss pedig - ha kötöttfogású elemeit jókor alkalmazza - szintén feladhatja a leckét egy-két riválisának. Jenő! Melyik e szép 35 óv legkeservesebb és legemlékezetesebb eseménye számodra zöld- fehérben?- Nem vitás, bajnoknak lenni a legszebb egy sportember életében. ezért én az ifibajnoki aranyamat úgy őrzöm, mintha olimpiai bajnok lennék. Kérem, ezért ne mosolyogjanak meg. A rosszból is kijutott. 1985-ben a hátam mögött hívott össze az akkori vezetőedző egy szakosztályi elnökségi ülést, és azon majdnem „ki- ebrudaltak" innen. A Gyáli útról, ami egész szívemet betölti. Rosszul esett. Még szerencse, hogy az akkori és mostani lelkes szponzorunk, a „sütőipar’ vezetői nemet mondtak erre a tervre, és megakadályozták, hogy eltávolítsanak. nem akarok „hazabeszélni", de ha a mai pénzinséges időkben és bekopogtatok egy vállalat, vagy cég irodájának ajtaján, felismernek, régi barátként üdvözölnek. Szerencsére van eredmény, ezért támogatnak bennünket. Jenő büszkén említi, hogy manapság 11 első osztályú minősítésű sportemberrel rendelkeznek, 12 az ifjúsági „aranyjelvényesek” száma, 11 pedig a serdülő korú „aranyjelvényeseké”. Csak így tovább Jenő, csak így tovább Fradi, csak így tovább MŰFÉMSZER Rt.l Szabó Sándor Álló sor balról: Külföldi László menedzser, Komáromi, Kiss Giczy Jenő szakosztályvezető, Kovács, Nádasl Attila edző, Dr. Szilágyi György szakosztályorvos. Elöl: Bíró, Márkus, Sike, Gál Henrik edző, Cseri, Hajdú, Varga, Nagy A.
