Fradi újság (1992)
1992 / 1. szám
FRADI ÚJSÁG • Sajtófigyelő AZ ÉV FOCISTÁJA LIPCSEI PÉTER Edzés után találkozunk az Üllői úti pályán, állapodtunk meg a Ferencváros új csillagával; majd rögtön megtoldom egy ebédnyi idővel, gondolom, végtére is mit kezdhetnék Lipcsei Péterrel - éhesen... ...az étteremben Keller és Szenes társaságában cseveg az ebéd romjai fölött s azonnal látnivaló, ez a fiatalember tökéletesen otthon érzi már magát ebben a környezetben; a fizetőpincér aligha rohanna elgáncsolni, amennyiben elfelejtené rendezni a számlát. Mivel épp nincs nála a kocsija, az enyémbe tessékelem, végtére is én kértem, mennénk el abba a lakásba, amit ezidőtájt otthonának mondhat. A kispesti lakótelepig gondosan tanulmányozza a műszerfalat, szinte már az a benyomásom, hogy egy gépjárműoktató tíl mellettem, akinek egyetlen gondja épségben megúszni a megteendő néhány kilométert. Fölmászunk a negyedik emeletre, betessékel, hellyel kínál, miközben megcsodálom rajta az olasz válogatott mezét. Mint kiderül, az olimpiai válogatott mérkőzése után cserélte emberével. Még udvariasan megkérdezi, mivel kínálhat meg, majd megkönnyebbülten nyugtázza az elutasító választ; ezzel házigazdái tennivalói - nem hallom, de szinte érzem megkönnyebbült sóhaját - szerencsésen leegyszerűsödtek. Körbeszalad a tekintetem és nyugtázom a bérelt lakások utánozhatatlan ridegségét; mintha csak a bérbeadók titkos megegyezéssel rendezték volna be kínosan hasonló módon mindegyiket. Aligha lesz ez Lipcseinek sokáig hajléka... CSALÁD, BARÁTSÁG, SZERELEM Pillanatok alatt kiderül, a barátnőjével élnek a lakásban, ő vitte el Péter kocsiját is; különben nem ért volna be reggel a munkahelyére a kislány. Nem is kell nagyon unszolni, a megismerkedés történetét egy történész pontosságával (ám kevésbé unalmasan) idézi. Tavaly szilveszterkor diszkóban múlatták az időt az ifjabb Albert társaságában, amikor Péter rádöbbent, már huzamosabb ideje bámul arra a kifejezetten vonzó lányra, aki viszont - őt nézi. A Ferencváros ifjú emberfogója ekkor elérkezettnek látta az időt a tánccal álcázott szoros emberfogásra. Teljes huszonhárom napnak kellett eltelnie, mire az első csókig eljutottak; e történelmi dátumot Péter e jelek szerint hosszú időre megjegyezte.- Nagyon fontos nekem, hogy Mártát magam mellett tudhatom, ha a mérkőzések után hazatérek, van kivel újra átélni a történteket. Amikor Pesten játszunk, mindig kijön 6 is a pályára, utána mindent megbeszélünk tudom,ő nem szakember, de nem is okvetlenül ez a fontos... Úgysem tudnék egyhamar kikapcsolni, minden mérkőzést jóformán ismét lejátszók gondolataimban, éjfélig egyszerűen képtelen vagzok ilyenkor elaludni És egyébként is, több szem többet lát! Azt monyja például Márta a múltkor, a Rába elleni meccs után:- Az utolsó percekben, amikor kapura törtél, miért nem adtad le a labdát Deszatniknak? Mert éreztem, lesz időm kapura lőni - így én. Igen, de akkor is...!- védte tovább az igazát. En meg kötöttem az ebet a karóhoz: végtére is kapufát lőttem, ennyi erővel gól is lehetett volna?! Deszat- nik viszont teljesen egyedül volt, nálad is jobb helyzetben...! Rájöttem: teljesen igaza volt. Hát ennyit a szakértelem hiányáról...- Nem volt túlságosan magányos az első pesti hónapokban?- Itt él édesanyám, meg a bátyám is...- De hiszen úgy tudom, Kazincbarcikáról került ide, édesapja is...- Igen, apám ott él; a szüleim tudniillik elváltak.- ...Értem. Szóval a családra visszatérve: ha teszem azt, külföldről megérkezik a repülőtérre, ki vagy kik várják?- Mostanság már a menyasszonyom is, no és Anyu. Először gyorsan végignéz, amint kiléptem a vámterületről, nem sérültem-e meg egyáltalán egészben vagyok vagy sem? Aztán úton hazafelé már a mérkőzésről is beszélhetek Megkell hagyni, ilyenkor engem inkább az érdekel, mit tesz majd otthon az asztalra?Például a madártejjel kifejezetten fel tud villanyoznL Az édességek iránt ugyanis átlagon felüli érdeklődést mutatok.. Anyu különben valamennyi eddig rólam megjelent újságcikket szorgalmasan összegyűjt, ennek a mostaninak is bizonyosan ez lesz a sorsa.- És az édesapja?- Hajszálra ugyanezt teszi...- Roppant előny, így rögtön két példányban készül a Lipcsei- dokumentáció. Olvastam valahol - restellem, de én nem vágtam ki a cikket hogy édesapja edzősködik, nomármost így aztán nehéz lett volna elkerülni a futballpályát...-PedigApu a nálam három évvel idősebb bátyámat szánta labdarúgónak csakhogy ő nem igazán hajlott erre. En viszont ha kellett, ha nem, ott loholtam édesapám után. Képes voltam még előre tanulni is, csak nehogy ez legyen az akadálya a hétvégi programnak' Ott voltam és minden mérkőzésen, edzésen, ha esett, ha fújt. Azóta is megtárgyalunk minden egyes mérkőzést, de persze minden egyebet is. Egyre azt hallom Aputól, ne érd be ennyivel, tessék többre vágyni, többet akarni, új célokat kitűzni! Amikor például bekerültem a barcikai NB Il-es csapatba - tizenhat évesen -, akkor is megjegyezte: csak aztán nehogy el légy ragadtatva magadtól! Nagyon jó, nagyon szép, amit eddig elértél, de többre is vihe- ted! Apu orrúkor csak tud, eljön a mérkőzésemre, 6 aztán valóban szakmai tanácsokat is tud adni és korántsem elfogultan! A bátyám nem ennyire szakértő, viszont kitűnően főz, igaz, már foglalkozásszerűen, túszén szakács. Őszinte sajnálatomra most a koreai étteremben dolgozik ami korántsem az én ízlésvilágom.- Számosán kereshetik mostanság a barátságát, végtére is azzal már föl lehet vágni, ha valaki Lipcsei Péter társaságához tartozik...- Láttam már jeleit... de erre édesapám szerencsére már hónapokkal ezelőtt felhívta a figyelmemet! A baráti körömet tehát nem bővítem ész nélkül, azt hiszem, felismerem, ha valaki érdekből közeledik PÁLYA ÉS KÖRNYÉKE ...Látványosan felgyorsultak az események Péter körül. Bő két esztendeje még örült, hogy a barcikai NB Il-es csapatban helyet szorított magának. Voltaképpen szerencséjének köszönhetően; a csapat emberfogója ugyanis megsérült, így Kovács Elemér helyett volt bátorsága az edzőnek Lipcseit beállítani a Metripond elleni meccsen. Ráadásul nyertek is 2-0-ra, ezzel a 16 esztendős újonc helyet szorított magának. Tulajdonképpen Lipcsei kezére játszott az a (Kispest szempontjából korántsem áldva emlegetett) tény is, hogy osztályozót vívtak egymással, igazában ez jelentette a kiugrást számára, jóllehet olyan próbált játékosokkal vette fel a harcot, mint Csehi vagy Fodor. Nem is volt pihenése azon a nyáron, hiszen az ifjúsági válogatottal épp csak befejezte szereplését Békéscsabán, már költözhetett is Pestre. Igazából három egyesületnél is szívesen látták volna: a Békéscsabánál, a Honvédnál és a Ferencvárosnál, ám a legkomolyabb, vagyis az egyetlen igazán komoly ajánlatot a zöld-fehérektől kapta. Két héttel a bajnokság kezdete előtt lépett be az Üllői úti pálya kapuján és az első edzőmérkőzéseken már rendre a kezdőcsapatban találta magát, csakúgy, mint a szezonnyitó bajnokin az Újpest ellen. Aztán Péter ismét csak űssze- akadt a szerencsével, mert bár Nyilasiék már emlegették, hogy Mészöly figyeli a játékát, az igazi fordulatot Garaba bejelentése okozta. Lipcsei Péter egy szép reggel felütötte a Nemzeti Sportot, amiben Imre lemondó nyilatkozatáról olvashatott, s ami egyben a Ferencváros üdvöskéjének a szinte biztos válogatottságot jelentette...- Máig pontosan emlékszem az írek elleni mérkőzésre, szinte elejétől a végéig! Talán centiméterre pontosan meg tudnám mutatni, hol avatkoztam először játékba, amikor megelőző szereléssel sikerült elvinnem a labdát. Nagyon fontos volt, mert sikerült az első megoldásom, így megnyugodtam; ha nem is teljesen, de megnyugodtam. Közben eszembe jut, milyen látványos gyorsasággal lépegeit előre Péter a hazai futballisták ranglétráján. Például hogyan lett kulcsember szinte egyik napról a másikra a Fradiban, amiben jelentős része volt Nyilasi merészségének - kipróbálva a védő Lipcseit szabadon játszó középpályásként, aki az elképzelést három egymást követő nemzetközi kupamérkőzésen két-két góllal igazolta.- Magam is meglepődtem, amikor észleltem Tibor bizalmát. A mérkőzések előtti megbeszélésen már nem csupán az idősebb játékosokat, Kellert, Simont kérdezte, hanem engem is bevont a tanácskozásba. A szerepköröm módosítása is a bizalom jeleként fogható fel, hiszen csatárt talán serdülő koromban játszottam utóljára; most pedig nem csupán a középpályás sorba tolt előre az edzőnk, hanem lényegében engedett szabadon is jtászani, esélyt adva a befejezésre, a gólszerzésre. Az viszont már jórészt ismét csak a szerencsével kötött időleges szövetségnek is tulajdonítható, hogy a kupamérkőzéseken hatszor is beletaláltam. A MESTERSÉGRŐL, SZAKMABELIEKRŐL, EGYEBEKRŐL... A szerencsés fordulatokon kicsit elmélázunk. Eszembe jut Péter még mindig feltűnően fiatalvolta... öt esztendővel ezelőtt talán még autogrammot kért volna azoktól, akikkel most együtt játszik a Ferencvárosban, vagy a válogatottban, morfondírozok bambán elrévedve.- Nemcsak talán, így is volt... Bare lkán ugyan csak másodosztályú mérkőzések voltak, de labdaszedőként ott hasaltam a partvonal mentén hétről hétre és gyűjtöttem a játékosok aláírásait. De sokszor is észtembe jut mostanában, amikor gyerekek már hozzám rohannak a mérkőzések után: Csókolom! Tessék adni egy autogrammot!... Ilyenkor mindig mondom is nekik- Csak semmi csókolom! Tegezzetek nyugodtan! Hát nem különös? Igazában én úgy lettem NB I-es játékos, hogy nézőként alig fordultam meg elsőosztályú bajnoki meccsen. Emlékszem, még gyerekkoromban édesapámmal jártunk fel Pestre a kettős rangadókra... ...márpedig azok elég régen voltak, Péter! Aki szinte kölyökfejjel követel magának helyet a felnőttek között, annak kétségkívül éreznie kell az esetleges ellenszenvet is azok részéről, akiket kiszorít a csapatból, vagy akik talán túl gyorsnak érzik ezt a meredeken felfelé ívelő pályafutást.- Emlékszem, Kazincbarcikán az egyik idősebb játékos nehezen is viselte el a szerepcserét, hiszen lényegében nekem köszönhetően került a kispadra. Alig fogadta a köszönésemet, edzéseken pedig észrevehetően inkább törődött a lábammal, mint a labdával. Ismét csak a szerencsémnek köszönhetően úsztam meg a kettőnk közötti feszültséget sérülés nélkül. Amikor már a Ferencváros játékosaként találkoztam vele, úgy gondoltam, megenyhül. Tévedtem Kerülte a tekintetemet, foghegyről köszönt, gyakorlatilag szóba sem állt velem Rosszul esett, de megértettem Hiszen számolnom kell nekem is valakivel, akit persze ma még név szerint nem ismerek, talán még valamelyik serdülőcsapatban csak épp kezd futballozni, vagy még el sem kezdte, mégis, eljön majd az az idő, amikor engem vált majd fel, mert 6 gyorsabb, ruganyosabb, egyszóval fiatalabb.- De az öltözőbe először belépve biztos érezte a rokonszenvet is...-Amikor azon a bizonyos hétfőn délelőtt fél tízkor benyitottam a Ferencváros csapatához, majd megkaptam Kincses Sanyi szekrényét, valamint a szerelésemet, tudtam, leplezve-leplezetlenül figyelnek a többiek Azonnal megéreztem viszont Albert és Balogh rokonszenvét; azóta is emberileg ők állnak legközelebb hozzám. Aztán az Újpest elleni első bajnoki mérkőzésem után - boldogok voltunk, a Megyeri úton nyertünk 5-0-ra a válogatott Limperger Zsolt odaballagott hozzám, átölelt, megcsókolt: „Jól van, gratulálok, még ezer ilyet kívánok neked!” O talán nem is tudta, milyen végtelenül jól esett...- Pedig Zsolt igazában vetélytársként is kezelhette volna, hiszen a szerepkörük nagyjából egyezett!- így van. Mégis olyan kedvesen bíztatott, ahogyan csak nagyon jószándékú embertől telik Pedig akkor még tudtommal nem volt ajánlata külföldi csapattól, tehát nem tudhatta, meddig játszunk együtt, nem leszek-e majd veszélyes az ő szerepkörére; de ugyanúgy segített a válogatottban is. Vagy ott van Détári... Gondolom, vele nem is találkozhatott korábban... - jut eszembe, hiszen Péter még be sem került a barcikai csapatba, mikor Détári már külföldön rúgta a labdát.- Emlékszem, Döme megérkezett az edzőtáborba, mi ott beszélgettünk a hallban. Kezet fogtunk majd azt mondta: - Te vagy Lipcsei a Ferencvárosból, már hallottam rólad! Aztán másnap már beszélgettünk is...- Ez valószínűleg alig különbözött attól, mint amikor valaki egy híresség szobrával parolázik...- Persze, hiszen én pontosan tudtam a pályafutása jóformán minden jelentősebb állomásáról. Aztán amikor az írek ellen sikerült az első szerelésem, hallom ám Dömét: - Jól van Kicsi, csak nyugodtan... Vagy Petry Zsolt, mikor Moszkvában a tizenegyest csináltam. Átölelt, majd azt súgta: - Ne búsulj Kicsi, majd én megfogom! Valóban, kevés híján kivédte...- Vannak olyan játékosok, akikkel jószerével most találkozik először a pályán és anélkül, hogy korábban akár egyetlen szót is válthattak volna, rokonszenvesnek tűnnek...-Nem is egy. Például a Vác tói Víg Peti. Emlékszem, összecsaptunk, én a földön maradtam, mire ő visszafutott, fölsegített és elnézést kért. Utána már, ha a többiek kakaskodtak, mi ketten rohantunk oda békét teremteni Vagy Szabó Gyula az Újpesttől Volt egy jó megoldásom s mikor elment mellettem, a nadrágomra csapott, megdicsért, pedig ellenfele voltam... Egyáltalán, nekem roppant tetszik, ha valaki nem ellenségének tekint a pályán; az viszont kifejezetten ingerel, ha valakit állandóan reklamálni látok, ha valaki szidja a saját csapattársát és az ellenfelet egyaránt. Nagyon becsülöm a szakmai biztonságot, a technikai tudást!- Nem jutott még eszébe, hogy a sport mozzanata már-már egyenértékű a művészettel? Hirtelenjében most a váci Orosz gólja jut eszembe...- ...Az első a Tatabánya ellen... amikor átemelte a labdát a védője feje fölött és már azzal a mozdulattal kapu felé tudott indulni a tizenhatoson belül... Gyönyörű volt!- De említhetném azt a jelenetet, aminek maga volt a főszereplője, Péter. Tudja, a kapáslövés... Szófiában...- ...Amikor Deszatnik elfutott az alapvonalig és visszaívelt, nagyjából a tizenhatosra? Sikerült egyből, teljes erőből és leszorítva lőnöm, kár, hogy nagyon középre ment, így a kapus meg ösztönösen bele tudott érni... Most mindenhol azt a Tv-felvételt hajkurászom, mert még édesapámnak sem tudtam elég érzékletesen elmagyarázni... Vass István Zoltán (Képes Sport) Sajtófigyelő
