Fradi újság (1992)
1992 / 11. szám
FRADI ÚJSÁG FRADISTAK AZ A barcelonai nyári olimpián tíz ferencvárosi sportoló vett részt. Sorozatunkban felkészülésükről, olimpiai szereplésükről kérdeztük őket. Zala György tiszteletére az FTC fogadást adott a Kaltenberg étteremben. A képen Zalának Dr. Harza Lajos, az FTC elnöke köszöni meg a helytállást. Balról: Zala György, Faragó Krisztina az FTC háziasszonya, Solymár László edző, Dr. Harza Lajos, Deák László az FTC ügyvezető elnökhelyettese Az FTC-Békéscsaba mérkőzés előtt a szurkolók is tapsolhattak Zala Györgynek és edzőjének Solymár Lászlónak. Deák László sziporkázó ötletének köszönhetően autó vontatta kenuval „evezett” be a pályára a két kitűnő sportember! Zúgott a taps... A pálya közepén Dr. Szívós István az FTC ügyvezető elnöke Zalának az FTC örökös bajnoka, Solymárnak az FTC örökös tagja kitüntetést nyújtotta át Zala György Bronzérem a kenuban Szép volt fiúk! Az egész Fradi-tábor köszöni az aranyat érő bronzérmet... A magyar kajak-kenu régóta a világ élvonalába tartozik. Barcelonában is szorgalmasan gyűjtögették az érmeket a mieink. A fradisták nagy örömére az egyik éremszerző Zala György, az FTC kenusa volt. A dolog pikantériája, hogy már zajlott az olimpia, amikor kiderült, hogy ő is rajthoz állhat. + Gyuri, arra kérlek, meséld el a ferencvárosi szurkolóknak, mi minden történt az olimpia előtti hónapokban!- Évközben úgy nézett ki a versenyek alapján, hogy én indulok ezer méteren. Aztán május közepén volt egy válogatóverseny, amely irreális körülmények között zajlott. Olyan szél fújt, hogy jobbos kenus nem tudott az első négy közé kerülni, és kikaptam Pulaitól. Következett a szegedi erőpróba. Fáradt voltam, fájt a fogam, nem tudtam aludni - mint később kiderült, vashiányom volt -, és megint vereséget szenvedtem. Az országos bajnokságon, június közepén aztán nagy fölénnyel én nyertem. A szakvezetők azt mondták, Duisburgban kell eldönteni, Pulai vagy én indulhatok-e ezren Barcelonában. Szerintem egy ilyen fontos kérdést itthon kellene eldönteni. Duisburgban ismét olyan szél fújt, amely riválisomnak kedvezett, ráadásul rossz pályát is kaptam. A mezőnyt így is négy másodperccel megvertük, és Pulai hattized másodperccel volt jobb nálam. Ezután az edzőtáborba már úgy mentem, hogy a szövetségi kapitány közölte, csak akkor indulhatok, ha Pauli megsérül. Fájt a válla, és egyszer sem állt ki időre menésre. Duisburg után egy hétig nem edzettem, és a táborban is a szokásos munkám felét végeztem el. Amikor Pulai ismét egészséges volt, szóltak, meg kell mérkőznöm vele az ezer méteres indulás jogáért. Két másodperccel kellett volna nyernem, és három és féllel sikerült. Ez július 27-én történt. + Milyen tervekkel utaztál Barcelonába?- Úgy éreztem, hatalmas lehetőség előtt állok. Volt az utazásig még néhány napom, és ezalatt keményen edzettem. Nekem lelkileg is szükségem van a melóra. Az első négy közé akartam kerülni, ezért egy speciális program szerint készültem. + Háromszor álltái rajthoz Melyik volt a legnehezebb?- Az előfutam előtt azt mondták, nem lesz komoly, nem kell rá különösebben készülni. Úgy is tettem, ám a mezőny nem vette lazára a figurát, és megijedtem, hogy nem jutok tovább. Hatszáz métertől felpörgettem magam, és elértem a célomat. A középfutam nagyon erős volt, összekerült a későbbi első négy helyezett. Nem hajtottam ki magam, negyedikként jutottam a fináléba. A döntőből csak részletekre emlékszem. A rajt után elég hátul voltam, aztán mentem a saját, egyenletes tempómat, és igyekeztem olyan utazósebességet felvenni, hogy az utolsó négyszáz méteren ne legyen gond. Hatszáznál láttam, hogy négyen eljöttünk a többiektől. A vége felé ismét kinéztem, és másodikharmadikként láttam magam. Onnantól mindent beleadtam. Beérve rögtön tudtam, hogy harmadik vagyok. + Mire gondoltál először a célban?- Arra, hogy nyerhettem volna. Úgy érzem, ha nem lett volna ez a hercehurca körülöttem, és rendesen végigdolgozom a felkészülési időszakot, szebben csillogna ez a barcelonai érem. De majd Atlantában... (-ys-)
