Fradi újság (1992)
1992 / 11. szám
FRADI ÚJSÁG Schupkegel Károly Schupkégel Károly Végre magyarként tornázhatott Az ő számára nem csak az olimpia miatt volt izgalmas ez az év. Nagyon várta, mikor kapja meg a régóta áhított magyar állampolgárságot. Schupkégel Károly tornásznak végül mindkét vágya teljesült.- Pedig még az állampolgárság megszerzése után is akadtak gondok - mondta. - Várni kellett a Nemzetközi Torna Szövetség, a FIG rajtengedélyére, de aztán ez is megjött. Mégis, az utolsó pillanatig kételkedtem abban, hogy ott lehetek az olimpián. Kiskunhalason, majd Budapesten, az edzőtáborokban is tartottam attól, hogy megsérülök, és oda a nagy álmom. + Ami aztán megvalósult. Milyen volt számodra az olimpia?- Én most vehettem részt először olimpián. Csak a versenyre koncentráltam, hiszen több év munkája veszhet kárba egy-egy rossz mozdulattal. Nem vagyok igazán elégedett magammal. A kilencedik helyen végzett magyar válogatottban én voltam az ötödik. Nyújtón és korláton sem az előírt. sem a szabadon választott gyakorlat nem sikerült rontás nélkül. Főleg ezen a két szeren kell még sokat javulnom. Tökéletesíteni kell a kivitelt, vannak rizikós elemek a gyakorlataimban. + A tornában döntő kérdés a pontozás. Mennyire fogadtak benneteket kegyeikbe a pontozók?- Nagyon lepontoztak valamennyiünket. Személyes véleményem, hogy nincs sportdiplomáciánk... + Mi volt számodra a legnagyobb élmény Barcelonában ?- Az egyik, hogy kezet foghattam Göncz Árpád köztársasági elnökkel, és megköszönhettem neki az állampolgárságom elintézését, a másik pedig maga az, hgoy ott lehettem az olimpián. Örültem, hogy világsztárokkal indulhattam együtt. Találkoztam a régi versenyzőtársaimmal, és beszélgettünk egymás életéről. Ami meg a jövőt illeti, már most készülök az atlantai olimpiára, hogy méltón képviselhessem Magyarországot. Eisenkrammer Károly Hajsza, két keréken Akárcsak Zala György és Schupkégel Károly esetében, az ő barcelonai részvétele körül is voltak gondok. A kerékpáros Eisenkrammer Károly azonban dacolva a betegségekkel, kiharcolta az indulás jogát.- Tavaly csaknem három hónapos hátrányba kerültem a felkészülésben, mert gyomorfekéllyel bajlódtam - mesélte. - Nem is igen bíztak bennem a szakvezetők. Én viszont tudtam, hogy csak akkor juthatok ki Barcelonába, ha a legjobb leszek. + Miért az országúti számot választottad?- A pontversenyben nem volt esélyem klubtársammal, Somogyi Milőssal szemben. Tehát ráhajtottam az országútira. + Mikor érezted úgy, hogy már kezedben a barcelonai repülőjegy? Róma közelében résztvettem egy hatnapos körversenyen, ami nagyon kemény erőpróba. Jói mentem, és éreztem, ha nem jön közbe semmi, utazom. Aztán volt egy fogműtétem, influenzás lettem, és három hét megint kiesett. Három hetem volt az első válogatóig, a Mecsek Kupáig. Nagyon dolgoztam, és sikerült megnyernem ezt a versenyt. De tudtam, hogy az állóképességem még nem a régi. Az országos bajnokságon második lettem, és három héttel az olimpia előtt végre eldőlt, hogy mehetek. + Mit vártál magadtól az olimpián?- Minimálisan azt, ami végül is megvalósult. De ennél persze, többet akartam. Százhatvan indulóból nyolcvanadik lettem a százkilenc- vennégy kilométeres versenyen. Egy tizenhat kilométeres körpályán tizenkét kört kellett tekernünk. Fél kilenckor indultunk, aztán a verseny kétharmadában borzalmas hőségben, magas páratartalmú levegőben kellett pedáloznunk. Úgy gondoltam, ha nyolc körig együtt tudok maradni az élmezőnnyel, akkor már nem kapok körhátrányt, és befejezhetem a versenyt. Aztán a tizedik kör után nem sokkal elszálltam, de végül célba érhettem. Nyolcvannégyen fejezhettük be a versenyt, ami azt jelenti, nagyon erős volt a mezőny. A győztesnek 42,3 kilométeres átlaga volt az öt emelkedővel nehezített pályán, és ez iszonyatos tempó. + Mi kellett volna a jobb szerepléshez?- Először is egészség. Tudtam, hogy a fizikai hátrányomat csak idegi koncentrációval lehet legyőzni. Ez tulajdonképpen sikerült, mindent kiadtam magamból. Az olimpia előtti másfél hónapban sok mindennel kellett foglalkoznom a kerékpározáson kívül, és ez szétszórttá tett. Kint pedig nem volt hol edzenünk, mentünk a saját fejünk után. Tudom, hgoy több van bennem, és ezt be is fogom bizonyítani. Nagy János Vereség a bajnoktól A tíz, olimpián járt ferencvárosi sportoló közül öten a birkózó-szakosztályt képviselték. Sajnos, pontot egyikük sem szerzett. A 74 kg-os Nagy János a szabadfogásúak versenyében hetedik lett. + Te azon kevesek közé tartoztál, akik már tavaly tudták, hogy ha nem jön közbe valami nagy baj, ott lesznek az olimpián. Ez nyugalmat adott?- kérdeztem.- Tulajdonképpen igen. A tavalyi világbajnokságon elért hatodik helyemmel kvalifikáltam magam Barcelonára. Lényegében jól sikerült a felkészülésem, aztán egy hónappal az olimpia előtt beütött a krach: részleges külső térdszalagszakadást szenvedtem. Végül csak néhány nap esett ki a munkából, de azt hiszem, ez egy kicsit befolyásolta a barcelonai szereplésemet. + Menjünk sorjában. Hogyan alakult a sorsod a szőnyegen?- A sors jő szó. Bizony, elég nehéz ellenfeleket kaptam. Az első fordulóban a kanadai Holmes-szal birkóztam, akitől másfél hónappal korábban kikaptam a cseh nagydíjon. Szoros volt a meccs, de vesztettem 4:2-re. Következett a tavalyi Európa-bajnok német srác, aki ellen úgy mentem fel a szőnyegre, hogy vagy megverem vagy kiesek. Mindent egy lapra téve gyúrtam, és sikerült 2:l-re legyőznöm. Aztán jött a délkoreai Pák Dzsang Szun, aki tavaly a VB-n megvert az ötödik helyért vívott mérkőzésen. Na, most esélyem sem volt ellene, 5:0-ra nyert. Mellesleg később ő lett az olimpiai bajnok. + Mit gondolsz, miért szerepeltek ennyire rosszul a magyar szabadfogású birkózók Barcelonában?- Ebben a fogásnemben Európa lemaradt Amerikával és Ázsiával szemben. Egyedül a volt Szovjetunió birkózói tartják velük a lépést. Az a baj, keveset találkozunk a leg- jobbakkal, évi egy meccs pedig kevés. Hiába elemezzük ki videóról a birkózásukat, az nem ugyanaz, mint a személyes tapasztalat. Gyorsabban, más stílusban birkóznak. Szóval, a megoldás adott. Többet kell ellenük szőnyegre lépni, elmenni a jelentősebb versenyeikre. Ehhez pénz kell, vagyis szponzorok segítségével kiutazni, edzőtáborozni, versenyezni Amerikában, Ázsiában vagy az ex-Szovjetunióban. Az oldalt írta: Margay Sándor
