Fradi újság (1990)
1990 / 1. szám
8 Tribün ISTEN HOZOTT, Amint arról a Fradi műsorlap szeptember 16-i számában beszámoltunk, Kelemen Ferenc budai Fradi-szurko- lónk jóvoltából igaz! „sajtókinccsel’’ gyarapodott a Fradi futballmúzeum: az 1929-es Dél-amerikai Magyar Hírlap jó néhány bekötött példányát ajándékozta egyesületünknek. A Ferencváros híres portyájának egy-egy villanását ebből, az eddig még nem publikált, a Föld túlsó oldaláról származó újságcsokorból nyújtjuk át a témát érdeklő kedves szurkolóknak. A Ferencváros a következő táviratot küldte a Délamerikai Magyar Hírlap szerkesztőségének: „Giulio Cesare hajóval érkezünk. Kapus Amsei, Siflis. Hátvédek: Takács I, Papp, Hungler Halfok: Furmann, Bukovi, Obitz, Berkessy, Lyka. Csatárok: Kohut, Toldi, Szedlacsek, Turay, Takács II, Rázsó, Kovács, Tenzer. Stop. Bástya bajnokin hat nullra győztünk. Stop. Csapat nagy formában. Viszontlátásra. Ferencváros.” A táviratot a Délamerikai Magyar Hírlap helyisége előtt függesztettük ki. A Ferencvárosra vonatkozó minden újabb hír már néhány perc múlva állandóan ezen a helyen lesz olvasható. így akarjuk lehetővé tenni a magyar közönségnek, hogy még az újság megjelenését se kelljen megvárnia, ha a magyar fiúk minden lépéséről tudni akarnak. Mindezt a Hírlap június 8-i számának címoldalán közölték a Sao Pauló-i magyarokkal. Felhívás honfitársainkhoz! A Ferencváros futballcsapatának ünnepélyes fogadtatására a Hungária egyesület és a Palestra Italia rendezésében június 21-én, pénteken KARAVÁN indul Santosba. Kérünk minden együttérző honfitársunkat, kik ezen ünnepélyes fogadtatásnál résztvenni szándékoznak, jelentkezzenek a Hungária Egyesület titkárságánál. Részvételi jegy első osztályú utazással Santosba és vissza, személyenként 18 dollár. Kellő számú résztvevő jelentkezése esetén külön kocsiról gondoskodunk. Itt a Ferencváros! A sokszáz főnyi tömeg magyar éljennel fogadta a riói kikötőben a csapatot Csütörtökön egész nap népes a tókötő. Ebéd után már csoportosan érkeznek a kíváncsiak. Három órára jó néhány százan vagyunk. A Navigazi- one Generale di Italia pompás hajója: a Giulio Cesare mint apró pont tűnik fel a láthatár egyik kis szögletében. Egyre közeledik, egyre nő és ezzel együtt nő az izgalom, a lelkesedés. A hajó kiköt, az utasokat lebocsátják a partra. Huszonegy egyforma, elegáns szürke ruha, zöld tányérsapka, fehér szalag jön le a hajólépcsőn. A tömeg tombol a lelkesedéstől és magyarul éljenez. Haydin Albert, riói követ intéz néhány üdvözlő szót a fiúkhoz. Tóth Potya Istvánt, a híres trénert körbeveszik és kérdezik útról, csapatról, esélyekről.- Az út remek -volt, tengeri beteg alig akadt, aki volt, egy kis Zwack féle jó Unicumot kapott, ami hamar talpraállította. A 12 napos tengeri utazás nagyon kellemes pihenő volt. őszintén szólva ránk is fért egy kissé, mert a legutolsó időben ugyancsak nagy volt a strapa. Sao Paulában is lesz még vagy 10 nap pihenő és ez több, mint elég ahhoz, hogy a Fradi fitt kondícióban legyen. Nem szabad elfelejteni egyébként, hogy a Ferencváros mindig a legnagyobb fáradalmak idején és a legnagyobb erőfeszítések után mutatott legjobbformát. Nem kételkedem benne, hogy sikerülni fog Közép- Európát méltóan képviselni, de azt már nem hinném, hogy ez könnyű munka lesz. Gondoljunk csak arra, hogy milyen nagy súllyal esik latba az éghajlati különbség! A pálya méretei isszokatlanokszámunkra, nem is szólva arról a meglepetésről, hogy mint hallom, az egyik mérkőzést R iában éjszaka kell lémtszani a Fluminense pályán, esti vfnígltás mellett. A Ferencváros nemcsak, hogy nem játszott, de még nem is trenírozott soha este! Nincs sok idő a beszélgetésre. Az autók előállnak, a csapat sétakocsi- zásra indul a városba, megtekinti a látnivalókat, elsősorban a Fluminen- se-pályát. De máris általános izgalom előzi meg a Ferencváros találkozását a sao paulói magyarsággal. Este 7 órakor indul a hajó. Pénteken a hétórás vonatnál már Sao Paulo várja a magyar fiúkat. Délamerikai Magyar Hírlap (1929. június 22.) A bemutatkozó mérkőzés előtt A várvavárt nagy mérkőzés, a Ferencváros Közép-Európai bajnokcsapata és a Sao Paulói válogatott között pontosan fél négy órakor veszi kezdetét. A pálya igazgatóságának előzékenysége folytán, a magyar közönség egy külön tribünt fog kapni, ahol a hölgyek belépődíjat nem fizetnek! Ajánlatos, hogy a magyar közönség jóval a mérkőzés kezdete előtt foglalja el helyét, hogy egy tömegben legyenek és úgy buzdítsák a Ferencvárost. Vágó József a magyar sportélet egyik régi aktív tagja több ezer magyar zászlót ajánlott fel a magyar kolónia részére, hogy integessenek a ferencvárosiaknak. A Ferencváros nevétől hangos Sao Paulo. A Folha da Manha nevű lap tippversenyt hirdetett hasábjain. Ezek szerint a tegnapi nap folyamán 432 tipp érkezett be a Paulisták javára, 78 a Ferencváros javára és 42 eldöntetlen eredményt tippel. Délamerikai Magyar Újság (1929. június 29.) FERENCVÁROS - SAO PAULO-VÁLOGATOTT 2-1 Sao Paulóban - Győztünk! A mérkőzés napjának kora reggelén már elindultak az emberek a pálya felé, hogy az előrelátható nagy tömeget megelőzve lefoglalják maguknak a jó helyeket. Már több ezer ember a pályán várakozva, elhelyezkedve töltötte az ebédidejét, egyesek kis papiros göngyölegekből előszedve az ebédjüket jóízűen falatoztak és nevették a későnjövőket, akik bizony nemigen találtak alkalmas helyet. Mind sűrűbb és sűrűbb embertömeg fogta körül a pályát. Később bár már nem lehetett sehol helyet látni, még mindig tódult be a kíváncsiak tömege, akik nagy fákra másztak, esetleg lábuk alá téglát rakva igyekeztek átlátni az embergyűrűn. A Sao Pauló-i válogatott feketefehér trikós legénysége a magyar trikolórral a kezükben futnak ki elsőnek a pályára, ahol körülvive a magyar zászlót, éltették a magyarságot. Öt perccel később pályára jönnek a ferencvárosi fiúk is, zöldfehér csíkos trikó, fehér nadrág és zöld lábszárvédő, hasonlóan a brazilokhoz körüljárták a pályát, kezükben Sao Paulo állam lobogójával és kis brazil zászlócskálckal, megéljenzik Brazíliát és a sao pau- lóiakat. A közönség tapsa, vivátja közben történik meg a helyválasztás, amely a paulistáknak kedvez, mert a Fradi nappal szemben kezd. Cavalhei- ro de Vívó úr, a Palestra Italia elnöke rúgta meg a kick offot és a Takács II-höz jutott labda egyik lábról a másikra csodás biztonsággal, máris a brazil kapushoz jut. A Ferencváros iskolajátékot mutat be a brazil közönségnek és azok csodálkozva lesik, amint Bukovi fejjel szépen szökteti Táncost, az ugyancsak fejjel továbbítja a labdát Takács II-höz és a ,JCicsike”folytatja ugyanúgy a labdát Turaynak, akinek éles fejesét védik. A brazil kapusnak sokszor nyílik alkalma híveinek tapsát élvezni, mert állandóan ostromolják a kapuját és nagyon gyakran csak a szerencse - kapufa képében - menti meg. Magyar támadással ér véget a gólnélküli félidő. A komer arány 7-4 a Ferencváros javára. Szünet után a paulisták mintha erőt merítették volna. Percekig ostromolják a magyarok térfelét és igen sokszor kell közbelépnie Amseinek, a ferencvárosi kapusnak. A 6. percben megszületett az első gól. A brazilok üdvrivalgva, kalapokat lengetve, ugrálva, boldogan éljenezték a pauüsták gólját. A paulisták 13 percig uralták a helyzetet, amikor a Fradi megkezdte finisét, amiről világszerte híres. A brazil közönség szájtátva figyeü a szemfényvesztő trükköket és a tökéletes fejjátékot. A magyar ostrom végre a 22. percben eredményessé válik. Bukovi szép labdát ad Kohutnak, aki egy pár lépésre viszi a labdát és átvágja Takács II-höz, aki háttal áll a kapunak és talán ez téveszti meg a brazil védelmet, mert Takács II egy pillanatra szabadon áll, de nem azért dédelgetett kedvence Takács II a magyaroknak, hogy ezt a labdát gólba ne helyezze. Igaz Takács gól volt! Fordulatból kb. 20 méterről védhetetlenül, a Tuffi által szabadon hagyott sarokba küldi a labdát. Gól! Gól! Szinte sikongva kiáltják a magyarok ezrei. Takácsot csókolgatják a pályán és a közönség magyarjai egymást ölelgetik és lengetik a kis nemzeti színű zászlócskákat. A ritka szép gól a brazil közönséget is magával ragadja és segítenek a tízezernyi magyarnak a tapsban, éljenezésben, örömujjongásban. Aztán tovább támad a Ferencváros. a 29. percben Bukovi viszi előre a labdát, átvágja Takács II-höz, aki egy pillanatig sem gondolkozik, hanem bombaszerű lövést küld a kapura, ami meg is találja az utat a hálóba. Tapsorkán fogadja Takács II bravúrját és szűnni nem akaró éljenzéssel borulnak egymás nyakába az emberek. Elementáris erővel tör ki a magyarságból a visszafojtott büszkeség megnyilvánulása. A mérkőzés képe olyan, hogy az eredmény csak javulhat, csak nagyobb arányú lehet a ferencvárosiak javára. Már meg is születik a harmadik gól, de Töldi gyönyörű lövését a bíró nem minősíti gólnak, pedig az ottragad a hálóban! Offside! A Ferencváros nem reklamál, de mindenki látja, hogy ez csak szépítés a bíró részéről. Az utolsó percig szép, lebilincselő a játék. Amikor a bíró sípja a mérkőzés végét jelzi, a közönség nyugodtan a helyén marad. Tombol, éljenez, vi- vátozik. Egy kevesen a pályára megyünk, ölelgetjük, csókolgatjuk a játékosainkat és Takács Il-t vállunk- ra véve visszük az öltözőbe. Bocsássatok meg ferencvárosi fiúk, hogy a tudósítás elejére odaírtuk - nagybetűkkel - hogy „Győztünk!” Ne haragudjatok, hogy kisajátítottuk dicsőségeteket, de mint ahogy félve rettegtünk egy esetleges vereségtől, amelynek minden hátrányát mi szenvedtük volna el, úgy engedjétek meg, hogy a brazilokkal szemben büszkén hirdessék ezek a sorok is, hogy GYŐZTÜNK! Brazíliai Magyar Újság 1929. július 6. A sao paulói drukkerekhez együtt leírhatatlan lelkesedéssel biztatta csapatát a további küzdelemre, aminek reá pár percre meg is volt az eredménye, egy újabb gól. Hogy ezután mi volt, azt nem hinném, hogy lett volna valaki aki jelen volt, hogy ezt életében elfeledje. Sötétedni kezdett. Az elhullott újságpapírokból és programútokból örömtüzek gyultak a tribünön, levelek kerültek elő, talán fiatal leányoktól írottak, talán fontos üzleti levelek és ezzel élesztették a tüzet, hogy a mérkőzés végéig ki ne aludjon. A Rapid vezetőjének nyilatkozata: az F.T.C.-vel még talán meghittünk volna, de a közönség is, az már sok volt! Ilyen példák számosak a futball történetében. Legyünk tehát ott mindannyian sao paulói magyarok! Ti pedig a nagy F.T.C. játékosai, tekintsétek ezt a mérkőzést olyannak, amelyet meg kell nyernetek! Erre kötelez a név, amelyhez száz és száz dicsőség tapad és kötelez a szerencsétlen ország érdeke, melynek fiai vagytok. Ti is harcosok vagytok, ha nem is fegyverrel, de annál egy nemesebb eszközzel, küz- döttök. Mutassátok az egész világ előtt, hogy ennek a megcsonkított országnak fiai felveszik a versenyt bármely más kultur állammal, ezt kell nektek a hazátokkal szemben megtenni! De itt vagyunk mi, akik vándor- bottal a kezünkben ott kellett hagyni szülőhazánkat, megélhetést keresni. Uj hazánk, Brazília hadd tanulja meg a magyarokat ösmemi, hisz a Brazil nép ha valakit megszeret, nem hagy aveszni a bajban sem. Tehát Ti 11 magyar fiuk, ha kiléptek a küzdőtérre, uj hazánk fiaival egy nemes tornára, úgy legyen szemetek előtt a régi haza becsülete és az ezer testvéreitek uj hazája, akik őket befogadták, akik nekik megélhetést biztosítanak, akik még nem tudták a magyarokat igaz értékükben megismerni. Legyetek Ti azok, akiken keresztül tisztelni és becsülni megtanulják a Magyart. Mi ottleszünk mindannyian! Vágó József Délamerikai Magyar Újság (1929. június 26.) Közeleg a nap, amikor brazil földön először fognak magyar futballisták játszani. Nekünk, az egész világ előtt megtépett magyaroknak nem szabad, hogy közömbös legyen, hogy milyen eredményt fognak ők elérni, hisz itt Braziliábar is több rosszat tudnak rólunk magyarokról, mint jót, tehát az eredmény, amelyet a Ferencváros elér - valóságos existenciális érdeke az itl élő magyarságnak. Sok fog függni az eredmény elérésénél attól, hogy a magyarság milyen számmal fogja magát (képviselni a mérkőzéseken, öreg sportemberek fognak emlékezni nagy mérkőzésekre a múltban, amelyeket csak a közönség biztatása, a játékosokba való átplántálása a nagy győzni akarásnak, hozott meg már veszendőbe menő mérkőzéseket. Egy pár háború előtti példa: Német-Magyar mérkőzés, else félidő eredménye 4:0 a németek javára. A közönség tombol, gólt kíván. Bodnár lerohan, s máris megvan a magyarok első gólja, amely rövid 30 percen belül 4:3-ra javítja a helyzetet, öt perc van hátra, az Üllői úti pálya nézőtere, fiatal, öreg extázisbán van, amely átragad a játékosokra. Ha 100 ördög védte volna a németek kapuját, az sem tudta volna megakadályozni a kiegyenlítést. Az utolsó percben 4:4 lett az eredmény. Egy F.T.C. - Rapid meccs kupadöntő a Morgen serlegért. 90 perc eredménye 4:4. A kupaszabály szerint kétszer 15 perc meghosszabbítás. A két csapat feláll, a közönség mintegy vulkán zúgott, dörömbölt, hisz tudjuk mi volt a háború előtt Wien és Budapest két bajnoka között egy rendes mérkőzés is, ez pedig egy kupadöntő volt, amennyiben a két előbbi meccsből egyet a Rapid, egyet az F.T.C. nyert. A közönség hangulata egy lett a játékosokéval. Jött az akkor szálló igévé lett ’’Fradi finis”, pár percen belül Schlosser kiad Borbásnak hosszan egy labdát, amellyel előbbi lefut, és a comet vonaltól magasan beívelve visszaadja Schlossemek, aki kapásból egy gyönyörű gólt csinál. E sorok Írója, aki már gyermek korától részben maga is játszott, de annál több mécsesén vett részt, a közönséggel
