Fradi újság (1990)
1990 / 4. szám
Fradivujság 13 SZEVAAASZ KOKO, TE ŐS-FRADIS!- így köszöntötte a sportpályák egyik öreg legendája - elmaradhatatlan matrózsapkájában - két éve a Tornacsarnokban az Országos Bajnokságon Kovács Lászlót, a Honvéd tornászát. Hát hogy is van ez? Kezdjük az akkori helyzettel. 1987 decemberében már negyedszer kísérleteztek műtéttel az orvosok, hogy a minőségi torna számára alkalmassá tegyék Kovács László sajnálatos sérülések és orvosi hibák sorozataként használhatatlanná vált térdét, lábát. Mi készteti az embert, hogy negyedszerre is nekirugaszkodjon? Nagyon egyszerű indoka van, érzi, hogy van még akaraterő, bízik magában, érdemes újra szenvedni, hajtani, van még benne, a tornájában valami eredmény. És valóban. A szöuli olimpia előtti OB-on ott a teljes magyar tornász élmezőny és ott van Kovács László is. Összetettben a 8. helyen végez, gyűrűn a fináléban a 6. helyet szerzi meg. A Honvéd vezetése az egyesületnél eredményesen eltöltött 14 évet jutalmazza, amikor KIVÁLÓ DOLGOZÓ címet adja 1988-ban Kovács Lászlónak, de egyben közük is vele, hogy sem tornájára, sem edzői munkájára nem számítanak. Mit csinál ilyenkor egy „hon- védos - ős-fradista”? Jelentkezik az FTC-nél edzőnek. Rendben van - hangzik a válasz - egy feltétellel, ha még egy-két évet tornázol a felnőtt csapatban.- Lassan két éve ennek. Gondolom nem bántad meg, hogy újra a fradisták táborába tartozol, de nemcsak a szíved mélyén, hanem hivatalosan is.- Köszönöm, hogy ismét itt versenyezhetek, úgy érzem, igyekeztem is megdolgozni ezért a csodálatos lehetőségért. Ferencvárosi születésű vagyok, itt jártam iskolába, itt kezdtem tornászni az FTC-nél, 1974-ben serdülő II. osztályban itt kezdtem el versenyezni, de a nevelő edzőm Tihanyi Endre, aki szintán Fradi- tomász volt, 1975-ben a Honvéd- nál lett edző egy sajnálatos személyi ellentét miatt. Nehéz szívvel ugyan, de a torna miatt én is átigazoltam edzőmmel együtt a Honvédba. 16 évesen már a felnőtt csapatban tornásztam. Olyan jól ment a torna, hogy a gimnázium harmadik, negyedik osztályát estin végeztem, hogy a napi két edzésre legyen időm. 1982. márciusban az USA-ban voltam először válogatott, 18 évesen, felejthetetlen élmény volt. Ámi viszont utána következett, azt szívesen elfelejteném, de sajnos ez is benne van a pakliban. Egy hónap eufórikus öröm után - súlyos sérülés - térdműtét áprilisban. A műtét körül sok vita, máig tisztázatlan vélemény keringett. Az viszont biztos, egy évet ki kellett hagynom. Borzasztó volt. 1983-ban már egészségesen, 11 alkalommal voltam válogatott. Az itthon, Budapesten rendezett tornász vb-n csak tartalék voltam, de sokak szerint egy fejem fölötti huzakodás miatt! Azután 1984-ben hiába voltam újra fi* pont a válogatottban, az olimpiai álom, csak álom maradhatott 1983-ban megint térdműtétem volt, utána már nehezebben, de visszaküzdöttem magam a válogatottba, így 1987-ben 7 nemzetek közötti versenyen hallgathattam címeres mezben a Himnuszt. És jött ismét a sors, a balsors két műtét 3 hónapon belül, de iszonyatos energiával talpra álltam, 1988-ban ott voltam a legjobbak között. Közben azonban lemondtak rólam. A válogatottnál érthető módon - hiszen közben beértek a fiatalok -, de az egyesületnél is - borzalmas volt. 1989 viszont az újjászületés éve lett. A bizalom, az a biztatás, ami itt a Fradiban körülvett, sokadszorra, újra megkeményített. A versenyeken rendre jól ment a torna itthon és külföldön egyaránt, majdnem elértem a nemzetközi minősítést, de mindenért kárpótolt, hogy decemberben életemben először felnőtt magyar bajnok lettem ugrásban. És ezt a már-már elérhetetlennek tűnő célomat a fradis tomászcsaládnak köszönhetem. 1990. 26 évesen válogatott kerettag lettem - ki tudja hányad- szorra. A legfrissebb: áprilisban Ljubljanában, a jugoszláv nemzetközi bajnokságon talajon a második helyen végeztem. Szeretnék még egy-két évet a tornának szentelni, egyszóval amíg bírom. Utána az általam tornára kiválasztott gyerekekből megpróbálok minél többől jó tornászt és fradistát nevelni. Dölle Zsolt Fradi-szívek, szurkolói miniportrék VARGA SÁNDOR Akiről e miniportré készült, szinte minden Baráti Kör tagnak ismerőse. Varga Sanyi bácsi ugyanis a Fradi ajándékbolt megnyitása - tehát 1974 óta - minden hétfőn „szolgálatot” teljesít, azaz társadalmi munkában intézi tagjaink ügyeit. Bizony jó pár ezer szurkoló kartonjára írta már jellegzetesen szép betűivel az adatok sokaságát. Fáradhatatlan, pedig már a hajdani Fradi-pálya felépítésekor is élt. Azaz idén volt 80 éves!- Igen, 1910-ben születtem, és húszban már a pályán is voltam. Apám a Ferencvárosi pályaudvaron dolgozott, ő hozott át a „szomszédba” a régi fatribünös FTC-stadionba.- Az évtizedek sokaságából melyik a legnagyobb mérkőzésélményed?- A Lazio elleni Üllői úti KK döntő. Nagy izgalommal készült játékos, szurkoló, szinte az egész város, a rangos eseményre, amely aztán izgalmaival, színvonalával, no és az óriási tétjével a nap eseménye volt. Mindez 1937-ben történt, és 4-2-es Fradi győzelmet, majd a római visszavágót is beleértve ferencvárosi kupagyőzelmet hozott.- A kor másik híres nemzetközi mérkőzéssorozatának a Húsvéti tornák számítottak. Ezekből melyik a legkedvesebb emléked?- Az 1934-es két osztrákok elleni mérkőzés. Az első napon a Hungária körúton a Fradi 6-2-re verte az Austriát, majd másnap az Üllői úton 9-5-re a Rapidot! Sáro- si Gyurka a két meccsen kilenc gólt szerzett! Hát lehet ezt elfelejteni?- Gondolom, van kedvenc bajnokságod is. Mondjuk egy régi és egy „újkori”...- A 100%-os bajnokság felejthetetlen meccsei ma is elevenen élnek bennem. Hej, de szorítottunk a fiúkért, hogy fordulóról fordulóra mindig csak győzzenek. Aztán az utolsó 90 perc után emlékszem a Himnuszt énekeltük az Üllői úti pályán... A hatvanas évek Fradija méltó utóda volt ennek a hajdani aranycsapatnak. Alberték bizony sok szép győzelemmel örvendeztettek meg bennünket. Na, de erre mások is emlékeznek.- Tudnál mondani két tizenegyessel kapcsolatos emléket?- Mindkettő külföldön történt. Az egyiket ráadásul nem is láttam, csak a rádióban hallgattam. A már említett 1937-es római KK döntőben Háda akkor védte ki Piola tizenegyesét, amikor bizony nagyon is kérdéses volt a végső kupasiker. Az ő bravúrja döntően hozzájárult a győzelemhez. A másik 11-es bravúr egy döntetlenhez kellett. Ezt is sokan látták a televízióban. 1975-ben Belgrádban a Zvezda elleni KEK mérkőzésen Megyesi Pista tizenegyesgólja millióknak, így természetesen nekem is felejthetetlen. Ezzel a hálóba „csorgatott” labdával a Fradi veretlenül került a kupadöntőbe. Hát bizony már ennek is 15 éve. Múlik az idő, gyűlnek a futball- történctck... Varga Sanyi bácsi alighanem az egyetlen ífadista, aki nemcsak hajdani futballtörténettel, de igazi monarchiabeli „vonatlegendával” is elszórakoztat bennünket...- A monarchia idejében az uralkodók az úgynevezett „udvari vonaton” közlekedtek. Nekem, mint fiatal gyereknek, alkalmam volt látni Ferenc József császár és IV. Károly király udvari vonatát. Apám a pozsonyi főpályaudvaron, mint MÁV forgalmi szolgálattevő tiszt dolgozott. A Bécs- Budapest vasúti fővonal is Pozsonyon ment át, természetesen az uralkodói vonat is itt közlekedett. Az udvari vonat összeállítási sorrendben a következő volt: vasúti szolgálati kocsi, egy termes kocsi, étkezőkocsi, hálókocsi, és végül egy testőr egyben kiszolgáló (lakáj) kocsi. Valamennyi kocsi 4 tengelyes, úgynevezett Pulmann- kocsi volt. Az udvari vonat érkezésére a pozsonyi főpályaudvar peronját teljesen lezárták, és ott csak a szolgálattevő forgalmi tiszt és rendőri felügyelet mellett a szükséges vasúti személyzet tartózkodhatott. A peronon felsorakozott a katonai díszszázad zászlóval és zenekarral. Tőlük jobbra állt Pozsony város katonai parancsnoka, a város polgármestere és mellette Pozsony város katonai parancsnoka, a város polgármestere és mellette Pozsony vármegye fő- és alispánja. Ök fogadták az uralkodókat. Az érkezéskor az uralkodó kiszállt, kezet fogott a fogadására megjelentekkel. A zenekar eljátszotta az osztrák, majd a magyar himnuszt. Ezután az uralkodó ellépett a díszszázad előtt, és ezen idő alatt az osztrák mozdonyt magyar mozdonnyal és személyzettel cserélték ki. Az udvari vonat előtt, amelynek sebessége akkor 50 km/óra volt, három kilométernyi távolságra, úgynevezett futármozdony haladt Itt két katona is tartózkodott, akik világító rakéta kilövésére alkalmas pisztollyal voltak ellátva és feladatuk az volt, hogy időben jelezzék, ha a pályát megrongálták, hogy az udvari vonat időben megálljon. A vonat így biztonságosan közlekedhetett, és csak a Nyugati pályaudvaron állt meg. Egyébként minden kocsin osztrák és magyar címerek voltak, amelyeket leakasztottak és cseréltek az útiránytól függően. Az, hogy mit lett az udvari vonat sorsa az első világháborút követően, nem tudom. Lehet, hogy valamelyik bécsi múzeumban van?... A történetét mindenesetre - rendhagyó módon - Varga Sanyi bácsi jóvoltából, a Fradi futball- múzeumban megismerhették... Nagy Béla Varga Sanyi bácsi (szemüvegben) Csikós Gyulával szemben az FTC Baráti Kör idei közgyűlésén SzeretetteI várjuk Kispesten a' DÉLIBÁB SÖRÖZŐBEN Kossuth tér 23. MAROSI ÉS TÁRSA! VENDÉGLÁTÓ BT.
