Fradi újság (1990)

1990 / 4. szám

14 Fradivújság Fradi félpercesek + Még pár hét és vége a labdarúgó-bajnokságnak. Az FTC a hírek szerint, a Vasas-mérkőzést követő napokban a Kárpátalján vendégszerepei. Május 28-án Ungváron, majd 30-án és 31 -én va­lószínűleg munkácsi és beregszászi labdarúgók lesznek ellenfe­leink. A Ferencváros egyébként története során, még soha nem játszott a Szovjetunióban, szovjet klubcsapat ellen! + A játékosok közül jó néhányan a nyári szünetet is együtt töl­tik. Dzurjákék, Józsáék, Kincsesék és Zsiborásék olaszországi nyaralást terveznek. Lignanóban vagy Bibionéban, a tengerpar­ton heverik majd ki a bajnoki idény fáradalmait. + Az FTC Baráti Kör nem mindennapos meglepetést szerzett a nyugdíjas bérlettel rendelkező szurkolóknak. A klub szüle­tésnapja alkalmából, a május 2-i FTC-Bp. Honvéd mérkőzésre kilátogató nyugdíjas szurkolók a 16-os szektor bejáratánál ingyen kapták az Aranyérmek-Aranyévek c. könyvecskéi, amely a Fe­rencváros 1937-38-as bajnokságának állít emléket. Amint Mé­száros József, az FTC Baráti Kör elnöke elmondta, a Fradi fut- ballmúzeum kiskönyvtár-sorozat első, majd később a második kötetét azért is ajándékozzák az idősebb szurkolóknak, hogy mintegy nyári, holtszezonbeli „ferencvárosi olvasmányt”, egyko­ri emléktárat adjanak napjaink nyugdíjas meccsrejáróinak. Az Aranyérmek-Aranyévek sorozat második kötete egyébként az éppen ötven évvel ezelőtt nyert ferencvárosi bajnoki címet ele­veníti fel. „Kedvcsinálóul” az 50 évvel ezelőtti Képes Sport „tab­lóképe”... KI A JOBB? 5°/°0/vr * PRIMALEX * * FOCILEX * FRADI - TÖRTÉNETI MEMÓRIA KÁRTYAJÁTÉK Kapható a Fradi ajándékboltban és a mérkőzések idején a mozgóárusoknál. Forgalmazza az Elektro-Coop Kiadó A torinói „arany éj szaka” A Juventus elleni VVK döntő 1965. június 23-án este fél tízkor kezdődött a torinói Stadio Comu- nale-ban. A hazai közvélemény biztos Juventus győzelmet várt. Erre reális alapjuk volt, hiszen 1965-ben csak az Inter bajnokcsa­pata győzte le Torinóban a Juven- tust, a többi csapat vereséggel tá­vozott. A 71 ezres stadionban csak mintegy 30 ezer, de igen harsány hazai szurkoló foglalt helyet. A svájci Dienst sípjelére kezdődött a kupadöntő. Ferencvárosi támadások után Géczinek csak a 10. percben akadt az első védenivalója. Általában az első félidőben nem voltnagy iram. Szünet után megváltozott a játék képe, a hőség is alábbhagyott. A Juventus megpróbált erősíteni, de a zöld-fehérek állták a rohamokat, sőt felül is kerekedtek, s ahogy telt az idő, egyre jobban átvették a já­ték irányítását. Sokkal többet tá­madtak, több helyzetük volt. Aztán a 74. percben - mint ké­sőbb kiderült - eldőlt minden. Az előrehúzódott Novák mintegy 30 méterről nagyszerűen ívelt kapu elé. Fenyvesi dr. magasan felug­rott és hat méterről fejjel lepattin­totta a labdát, amely a hálóba vá­gódott. A gól után még higgadtab­ban játszott a Fradi, és a védők - elsősorban Géczi és Mátrai - min­den nehéz helyzetben hárítottak. Aztán elhangzott a mérkőzés vé­gétjelző sípszó. A ferencvárosi já­tékosok ölelkeztek a pálya köze­pén. Tapsolt a torinói közönség: ünnepelte a VVK győztest! Az idegent... Nagy szó ez Olaszor­szágban! Sir Stanley Rous, a FIFA és a VVK bizottság elnöke intett, sora­kozzanak fel a csapatok,az asztal előtt. Átadta a kupát, amit Mátrai Sa­nyi emelt a magasba. A nézők tap­soltak, éljeneztek. A Fradi tehát egyetlen mérkő­zésen, idegenben aratta nevezetes kupasikerét. Persze a döntő előtt felvetődött a kérdés, hogy mi lesz, ha döntetlenül végződik a találko­zó? Szó volt kétszer 15 perces hosszabbításról, újabb mérkőzés­ről - ezt egyébként a Fradi ameri­kai útja miatt nem játszhatta volna le! A vita végül ott tartott, hogy amennyiben a 2x15 perces hosz- szabbítás után is döntetlen az eredmény, mindkét csapatot győztesnek nyilvánítják! Félig az egyik, fél évig a másik őrzi majd a kupát... Erre a páratlan kuriózumra a fradista fiúk jóvoltá­ból azonban nem volt szükség. A győztes ferencvárosiak hazahoz­ták a trófeát, és egy évig őrizték az Üllői úti klubházban... Mindez negyedszázaddal ez­előtt történt. A TORINÓI TRAGÉDIA Május 4-e 1949-ben szerdára esett. Ezen a napon 17 órakor a Torino melletti repülőtér ellen­őrző tornya a következő közlést vette: „Itt Pangrazzi rádiós, a há­rommotoros Fiat G 212 fedélze­téről. Készülődünk a leszállás­ra! Be tudják mérni a helyze­tünket?...” Három perccel később a gép irtózatos robajjal beleütközött a 672 méter magas Superga-dom- bon épült székesegyház tetejébe, alig néhány kilométernyire To­rino belvárosától. A gép, amely­nek jobb szárnya hozzávágó­dott a székesegyház fehérmár­vány falához, egyetlen pillanat alatt lobogó tüztengerré válto­zott. A dráma beteljesedett: a gépen 31 ember borzalmas tüz- halált halt, köztük a Torino lab­darúgócsapatának 18 tagja. Az első csapat 11 tagján kívül 7 tar­talékjátékos, valamint a csapat vezetője és két edzője - az angol Lievesley és a magyar Egri - egy gyúrója és egy torinói újságíró. A szerencsétlenséget a gép egyetlen utasa sem élte túl. Á majdnem elégett alkatrészek között megtalálták a gép magas­ságmérőjét, amely 2000 m-t mu­tatott. Utólag arra is gondoltak, hogy talán a gép magasságmé­rője elromlott, és a gép pilótája csak hitte, hogy a gép 2000 m magasságban repül. Valójában pedig csak körülbelül 700 mé­terre volt a földtől, vagyis pon­tosan abban a magasságban, amelyen a Superga-dombon épült székesegyház az ég felé tört. Sajnos azon a napon egész délután zuhogott az eső, és sűrű köd borult Torino városára és környékére, tehát a látási viszo­nyok nagyon rosszak voltak. Találgatás a másik feltevés is, amely szerint a Superga-domb mágneses erőt gyakorolt volna az alcsonyan szálló repülőgépre, hogy a gépet, amely légörvénybe került, a szél ereje vágta a ka- tedrálishoz. Május 6-án 18 hófehér ko­porsó sorakozott egymás mel­lett a városházán. A Fiat müvek 18 fehér gépkocsija vitte a ko­porsókat százezres gyászoló tö­meg kíséretében. Torinó min­den üzlete, gyára, hivatala, szó­rakozóhelye bezárt, és Torinó egész lakossága talpon volt, hogy búcsút mondjon kedvenc csapatának. Az Olasz Labdarúgó Szövet­ség a bajnokság kérdését a köz­vélemény hangjának utat en­gedve döntötte el: a szerencsét­Öt kérdés - öt válasz ­öt belépő A SÁROSITÓL - SIMONIG című könyvben a színes és fekete- fehér fotók, egykori történetek mellett 37 kérdés-felelet is olvas­ható. Mi most öt kérdésre kérünk választ - amely természetesen a könyvben megtalálható. A bekül­dők között öt belépőt sorsolunk ki az FTC őszi Üllői úti mérkőzései­re. A beküldési határidő: 1990. jú­nius 1. A levelezőlapot a Fradi fut- ballmúzeum címére - Budapest, Üllői út 129.1091 - kérjük postáz­ni. Most pedig következzék az öt kérdés: 1. Hányszoros válogatottként került Csikós és Polgár a Ferenc­városba? 2. Melyik volt a Népstadionban az első villanyfényes válogatott mérkőzés? 3. A magyar válogatott - Deb­recenen kívül - egy másik vidéki városban szintén szerzett egy „nyolcast”. És még egy párhu­zam: ott is ferencvárosi játékos nevéhez fűződött a legtöbb gól. Melyik mérkőzésen történt mind­ez, és ki volt a ferencvárosi „gól- gyáros”? 4. Egy régi ferencvárosi csatár is végzett kezdőrúgást a Népstadi­onban. Méghozzá a Ferencváros 2000. bajnoki mérkőzése előtt. Ki volt a hajdani labdarúgó? lenül járt torinói csapatot orszá­gos bajnoknak nyilvánította, függetlenül attól, hogy a hátra­lévő öt mérkőzését nem játsz­hatta le. A Szövetség vezetői ün­nepélyes keretek között, szívük­ben mély gyásszal adták át a győzelmi serleget a torinói csa­pat képviselőinek. 5. Dalnoki Jenő a Ferencváros történetének első olimpiai bajnok labdarúgója. Melyik városban, melyik mérkőzésen szerepelt az aranyérmet nyert gárdában? FRADI ÚJSÁG A Ferencvárosi Torna Club kiadványa. Ára: 20 Ft. Felelős kiadó: Hargitai Károly, az FTC ügyvezető elnöke Felelős szerkesztő: Nagy Béla Művészeti szerkesztő: Orbán László Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László, Fradi fotótár Lapzárta: 1990. április 20. Készült a SZÖVORG Nyomdában. Felelős vezető: Bodnár Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents