Fradi újság (1990)

1990 / 2. szám

6 Fradivújság Fradi félórák a Fradi futballmúzeumban Immár negyedszázada annak, hoay a Ferencváros labdarúgói megnyerték a Vásárvárosok Kupáját! A Fradi futballmúzeumban sorra meghívást kapnak a hajdan! híres Játékosok, az 1965-ös kupagyőztes csa­pat tagjai, valamint a hatvanas évek VVK mérkőzésel- nek ferencvárosi szereplői. Az első „félórában”Novák Dezső emlékezett. • NOVAK DEZSŐ- 1964. június 25-én Barcelo­nában tartották a WK első fordu­lójának sorsolását. EzenaFerenc- város a ZJS Brno csapatát kapta ellenfélül. Emlékszel erre két mér­kőzésre?- Hogyne. Az az igazság, hogy ez volt az egyik legnehezebb mér­kőzésünk a VVK-sorozatban. Mindenki ismeri a csehszlovák futballt, nem kellemes ellenfelek. Nehezen, egyetlen góllal jutottunk tovább. Itthon kettőt rúgtunk, kint csak egyet kaptunk, a többit pedig kibekkeltük. Nagyon rossz volt a bmói pálya talaja is, úgyhogy szenvedtünk.- Aztán következett a Wiener SC.- Mint ahogy az első forduló­ban, az első mérkőzésen itt sem játszottam. Az osztrák foci sok mindenben hasonlít a miénkre, én mindig szerettem a szomszédos ország csapatai ellen játszani. Ezek a csapatok még játszva ját­szották a labdarúgást. Ez a fordu­ló is nehéz volt, csak a harmadik mérkőzésen vívtuk ki a továbbju­tást, amikor Albert két góljával nyertünk.- Egy kérdés közbevetőlege­sen. Milyen volt az akkori Ferenc­város? Milyen voltköztetekaz ösz- szetartó erő, a csapategység?- A légkör sokkal családiasabb volt, mint ma. Akkor a meccs után együttmaradtunk, beszélgettünk, söröztünk, fröccsöztünk, persze csak mértékkel. Ma nincs kapcso­lata játékosok között, nem nagyon érdekli őket, hogy mi van a másik­kal. Igaz, nálunk is volt olyan, hogy nem szerettük vagy leg­alábbis a csapat 90%-a nem szere­tett valakit. De ezt a pályán nem lehetett észrevenni.- Milyen volt a játékosok és az edző - Mészáros József- között a viszony?- Nem volt különösebb problé­ma ezen a téren, de hát nem is le­hetett, hiszen a csapat hozta az eredményeket. Bajnokságot, ku­pát nyertünk és ilyenkor, még ha voltak is súrlódások, hamar elsi­multak. Tulajdonképpen csak az utolsó együtt töltött évben volt probléma köztünk, de az sem volt túl komoly.- A szurkolókkal milyen volt a kontaktus?- Ez is megérne egy külön mi­sét. Minden szurkolótábor azt sze­reti, ha nyer a csapata. Az akkor szerzett aranyérmek mellé, a szur­kolók is megérdemelnének egyet, mert nélkülük talán nem is tudtuk volna megszerezni azokat Még egy dolog. Ennek a csapatnak ak­kor nem volt saját pályája. A Néps­tadionban játszottuk a meccsein­ket Ennek a tükrében jelent na­gyon sokat a Fradi-tábor segítése. Igaz akkoriban egy-egy bajnokit 60-70 ezer ember előtt játszot­tunk, s jó részük Fradista volt Sze­rintem egy-egy győzelem 50%- ban a szurkolóké volt- A következő mérkőzés, hogy visszatérjünk a WK-hoz, az AS Róma elleni volt.- Akkoriban sem volt kis dolog idegenben nyerni. Óriási sikernek számított, hogy mi Rómában is győzni tudtunk 2-1-re.- Jött az Atletico Bilbao.- A spanyol labdarúgás akkor is a világ élvonalához tartozott. Azonban meg volt az önbizal­munk, ez a csapat - már a Fradi - nem kellett, hogy féljen egyik el­lenfelétől sem. Ez a Bilbao elleni meccseken is így volt, pedig bi­zony ez is a nehéz összecsapások közé tartozott, igaz mind a 13 meccs, amit ebben a sorozatban játszottunk nehéz volt.- Mennyi pénzt kaptatok egy- egy győztes mérkőzés után.- Külön minden mérkőzés után kaptunk valamennyit, de hogy mennyit azt már nem tudom. Egyet viszont biztosan tudok. A VVK megnyeréséért írd és mondd, 5600 forintot kaptunk. Igaz többet ígértek, de az akkori vezetés nem tudta teljesíteni az ígéretét, s ekkor gyorsan le is mondott.- Következett a sorban a Man­chester United.- Az angol foci szintén nagyon kemény. A spanyolok is kemé­nyen játszottak, de az angolok még inkább. Atlétikusak, ruganyosak, gyorsak. Rettentő nehéz volt elle­nük játszani. Itt is harmadik mér­kőzésre került sor, s csak itt tud­tunk továbbjutni. Hetvenezer néző előtt 2-1-re nyertünk a Népstadi­onban. Óriási mérkőzés volt.- A Juventus elleni döntőről mi maradt meg benned leginkább? Egyáltalán döntőbe vártátok ma­gatokat?- Ezt így nem fogalmazta meg senki. Sem a vezetők, sem a játé­kosok. Mindig csak az volt ben­nünk, hogy ezt a mérkőzést meg kell nyerni, tovább kell jutni. Itt el kell mondanom valamit. A döntőt tulajdonképpen két mérkőzésre tervezték. A Ferencváros vezető­sége azonban anyagi okokra hivat­kozva lemondta a hazai visszavá­gót. Nem élt a hazai visszavágó le­hetőségével. Egyszóval odadobta a csapatot az olaszoknak. Azt hi­szem, még a magyar közönség, a hazai szurkolók sem adtak nekünk sok esélyt. Hál’ istennek a csapat erre rácáfolt. Ugyanazt játszottuk mint addig. Sikerült. Hatalmas ér­zés volt. Nem volt kis fegyvertény. Egy dolog ide is kívánkozik. Nem csináltak belőlünk akkora hősöket idehaza, mint amekkora tettet vég­hez vittünk. Azt hiszem, ha ezt a kupát nem a Fradi nyeri, sokkal na­gyobb lett volna a visszhangja. Ar­ra gondolok, hogy ha más magyar csapat nyer, akkor talán többet cik­keztek volna róla, nagyobb lett volna a reklámja. Ez az akkori sportvezetés hibájának róható fel. • MÉSZÁROS JÓZSEF - DODÓ bácsi- a VVK győztes csa­pat vezető edzője.- Honnan a Dodó név, Dodó bácsi?- Bevallom őszintén, már nem tudom. Egészen kis gyerek korom óta így hívnak.- A játékosai is így hívták, mondjuk itta Ferencvárosban is?- Igen. Én végigjártam a sza­márlétrát, már az edzői szamárlét­rát 1957-ben fejeztem be az aktív játékos pályafutásomat. Még eb­ben az évben a serdülőkhöz kerül­tem edzőként. Majd jöttek az ifik, a tartalékcsapat, majd 1961-ben vettem át a nagycsapatot, de köz­ben végeztem a Testnevelési Főis­kolát szakedzői szakon. 9. helyen vettem át a csapatot. Ki kellett ala­kítanunk egy nemzetközileg is ütőképes csapatot. Mert ezt várták el a Ferencvárostól, hoznia kellett a betervezett valuta mennyiséget is. Végül is kialakult egy olyan csapat, amelyben kilenc válogatott játékos volt így persze már a kül­földi mérkőzéseket is könnyebb volt lekötni. Egy-egy nemzetközi mérkőzést - nem kupa meccset - 5-10 000 dollárért játszottunk. így játszottunk a Colo-colóval, a Pe- narollal, aNationallal, a Santossal. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy amikor mi eljutottunk a VVK siker kapujához, akkor ez a csapat már érlelve volt nemzetközileg. Ez nagyon sokat segített, talán ezért tudtuk megnyerni a torinói mérkő­zést Még egy dolog. Nagyon jó volt akkoriban a Ferencvárosnál az utánpótlás. Például a Róma el­leni mérkőzésen is tartalékosán álltunk fel. Azonban, akik helyet­tesítették az állandó játékosokat, azok is mind-mind kiválót nyújtot­tak ezen a mérkőzésen, de a többin is, amelyiken játszottak. Elég pél­dául, ha csak Rátkai Laci nevét említem. Ez hiányzik a mai csapa­tokból.- Hogyan emlékszik vissza a WK-sorozatra?- Beszélt az imént Dezső a cé­lokról. Nos, igenis kitűztünk ma­gunk elé egy célt Mégpedig azt, hogy minél tovább el kell jutni a VVK-ban a Ferencvárosnak, mert az sokat jelent nemzetközileg. Ab­ban igaza van Dezsőnek, hogy ezek a srácok nem voltak túlfizet­ve. Igaz nem is kerestek rosszul. Pláne, ha jöttek az eredmények is. Minden szerdán játszottunk vidé­ken egy hírverő mérkőzést, elég tisztességes pénzért. Ebben volt talán a csapat eredményességének egyik titka is. Erről nem kellett számlát adni, elosztottuk, minden­ki kapott rendesen. Senki nem volt szegény, tudták, hogy ezért vi­szont a bajnokin, meg a kupamecs- csen is rendesen kell hajtani. Még az edzéstervet is így készítettem. El kell mondanom a történetét an­nak is, hogy miért csak egy mér­kőzésen dőlt el a VVK sorsa. Le­veleztünk egy New York-i mene­dzserrel, s le is kötöttük ezt a tor­nát, ami pont ütközött a második VVK-mérkőzéssel. Ezért a veze­tőkkel úgy döntöttünk, hogy egy mérkőzést játszunk, fizet nekünk a Juventus is, el tudunk menni Amerikába is, ahol egy mérkőzést 8000 dollárért játszottunk. Ott csaptak be bennünket, hogy aztán az USA-beli tornáról is haza kel­lettjönnünk, mert a hazai sportve­zetés - élén Barcs Sándorral - így döntött. Én egyébként amellett voltam, hogy játsszuk le itthon a visszavágót. Éljött a mérkőzés. Sokat nem tudtam nekik mondani a találkozó előtt Morogtak egy ke­veset de aztán rendesen beálltak a sorba, csinálták a dolgukat, nem is rosszul. Szó volt a csapatszellem­ről. Nos ez kitűnő volt én szerin­tem. Nem vitték ki a haragot a pá­lyára, egymásért játszottak.- Hogyan fogadták a csapatot idehaza a győzelem után?- Nem volt olyan ováció, mint amit vártunk. Azt hiszem ebben is igazat kell adnom Novák Dezső­nek. Ha másik csapat nyert volna a magyarok közül, nagyobb lett volna a visszhangja. De azért így is sokan kijöttek a reptérre. • BÁLINT LÁSZLÓ- Ugyan az 1965-ös sorozat­ban te még szerepeltél, de utána nem sokkal játszottál a Ferencvá­rosban WK mérkőzéseket.- 10 évet játszottam az első csapiban. Háromszor nyertem baj­noki címet, négyszer pedig kupát. Azonban már akkor elkezdődött egy olyan tendencia, hogy nem tudtunk olyan nemzetközi ered­ményeket elérni, mint az előttünk levő garnitúra. Igaz, körülbelül er­re az időszakra tehető egy nagy ge­neráció elmúlása, eltűnése a fut- ballpályákról. Én akkor erre tettem fel az életemet, megpróbáltam rá­juk hasonlítani, felnőni hozzájuk, mindenképpen jó játékos akartam lenni. Sajnos ezt a fanatizmust ma már nem nagyon lehet észrevenni a játékosokon. Azt hiszem azon­ban, hogy az utánuk következő ge­neráció képesség dolgában már nem érte el azt a szintet, amit ők.- Egyszer azért mégis csak si­került. 1968-ban döntőt játszotta­tok a Leeds United ellen.- Igen. Akkor az első forduló­ban az Arges Pitesti nevű román csapatot vertük ki, majd a spanyol Real Zaragoza következett, aztán a Liverpoolt mindkétszer megver­tük 1-0-ra, itt is, ott is. Utána jött az Atletico Bübao, majd az el­ődöntőben az olasz Bologna. A döntőt sajnos elvesztettük, illetve a Leeds-i mérkőzést 1-0-ra. Ideha­za 0-0 volt, úgy hogy szinte végig támadtuk a mérkőzést, de nem si­került betalálnunk.- Azután te még egyszer ját­szottál nemzetközi kupadöntőn.- Igen. 1974-75-ben a KEK- sorozatban jutottunk el a döntőig. Ezt sajnos elveszítettük a Dinamo Kijev ellen 3-0-ra. De előtte kiver­tük a Cardiff Cityt, a Liverpoolt, a Malmőt és a Crvena ZvezdáL A ju- goszlávok elleni mérkőzésen kiál­lított a játékvezető, így aztán nem tudtam végigjátszani a mérkőzést, de végül is bejutottunk a döntőbe.- Azután nem sokkal te, amo­lyan első fecskeként külföldre szerződtél. Mi történt veled az­után, azóta?- Az FC Bruges-hez kerültem, nem utolsó sorban a már említett Kutas Pista bácsi segítségével. Majd jöttek utánam a többiek is, tulajdonképpen az akkori, jószeri­vel teljes magyar válogatott kül­földre került. Véleményem szerint ez a nyitás nyugat felé egy kicsit későn jött és talán nem is váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mert ezek után egyre rosszabb és rosszabb eredményt ért el a válo­gatót, egy-két kivételtől eltekint­ve, vagy legalább is rosszabbat. mint az elődök. Mikor hazajöttem külföldről megpróbáltam bekap­csolódni a hazai labdarúgásba, de már mint edző, szakvezető. Edzős- ködtem a Volánnál, majd a válo­gatott kispadján is ültem. Jelenleg nem a labdarúgásban dolgozom, de remélem egyszer még leülök egy csapat kispadjára. Most ott tar­tok , hogy szinte megutáltatták ve­lem ezt a szakmát, amelyet pedig nagyon szerettem. Legalább úgy szerettem, mint a labdarúgást álta­lában. • HORVÁTH LÁSZLÓ (API)- Hogyan lehetett valaki akko­riban a nagy Ferencváros játéko­sa?- A Pápai Húsipari Vállalatnál dolgoztam, a Száraz Pista bácsi, mint EDOSZ-os járta az országot tehetségek után kutatva. A főnö­köm beajánlott, aztán lejöttek No­vák Dezsőék egy hírverő meccset játszani 1962-ben, megnéztek a vezetők, edzők s leigazoltak. Elég szoros eredménye volt ennek a mérkőzésnek, mert 16-1-re kap­tunk ki. Én rúgtam a gólt, biztos ez tetszett meg az edzőknek. A De­zsőék azt mondták, a fizikai erőm­nek köszönhettem, hogy meghív­tak próbajátékra, s így 1962 au­gusztusában a Fradi ifibe kerül­tem. Hadd tegyem hozzá egy na­gyon jó szellemű társaságba, ahol aztán csatárból védő lettem, jobb­hátvéd. Aztán átkerültem a bal ol­dalra, s így lettem végül balhátvéd. Nagyon sokat tanultam a nagyok­tól, akik rendszerint kintmaradtak edzés után, foglalkoztak velünk. Voltam katona is, egész három hó­napot. Visszajöttem,aztánegyszer egy edzés után mondta a Dodó bá­csi - tán csütörtök lehetett -, hogy vasárnap Győrben te játszol a baj­nokin balhátvédet. Köpni, nyelni nem tudtam. Három nap múlva jött a Bilbao VVK meccs, s ott marad­tam a csapatban. Hát így kezdődött a pályafutásom a Fradiban, végül olyan szomorúan fejeződött be. Az Intemacionale elleni mérkőzésen Jair volt az emberem, s a játékve­zető kiállított róla. Ezután Tatabá­nyára kerültem a Lakat Karcsi bá­csi vitt oda, ott is nagyon szép éve­ket töltöttem el. Kétszer nyertünk KK-t, MNK döntőt is játszottunk.- Hogyan élted meg 1965-öt, a WK döntőt?- Világhírű csapat volt akkor a Juventus. A gólra úgy emlékszem, hogy Novák Dezső átívelte, Feny- vei meg befejelte. Ennyire egysze­rű volt. óriási volt az öröm, csodá­latos érzés volt kupát nyerni. Na­gyon komoly ellenfelet kaptam a francia idegenlégiós Nestor Com­bin személyében, véleményem szerint jól sikerült a semlegetítése. Azt hiszem ez akkor - mármint a kupagyőzelem - óriási dolog volt, azóta sem sikerült megismételni, s ahogy elnézem a maiakat egyha­mar nem is fog sikerülni.- Mi történt veled azóta?- Játszottam Szombathelyen majd Tabányán jó pár évig, de a Fradi ellen mindig szorongó szív­vel, elszorult torokkal mentem ki a pályára. Utána játszottam a Bu­dafokban, Mészöly Kálmán volt az edzőnk. Aztán több kisebb me­gyei csapatban. Végül Novák De­zső hívott a Fradiba, az ifi III. edzőjének. Azóta itt dolgozom, s jelenleg is a fiatalokkal foglalko­zom. Dalnoki Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents