Fradi újság (1990)

1990 / 2. szám

I A Fradival majdnem egyidős! Táncos Mihály a Kolozsváron élő hajdani ferencvárosifut- ba/Hsta február 7-én töltötte be 85. évét. ő napjaink legidő­sebb ferencvárosi futballistája!Pályafutásárólégy 50 évvel ezelőtti Interjúrészletet elevenítünk fel- amelyik akkor szü­letett, amikor „nyugdíjba” vonult, amikor egy évtized múl­tán a Fradiból távozott. „Egy játékos, aki egyenesen elkápráz­tatott bennünket trükkjeinek kifogyha­tatlan tárházával, technikai tudásának ötletes színezésével, lágy labdavezetésé­vel, ha kellett lendületből bombázásával a kapura. Ez a játékos, a kis jobbszélsö: Táncos.” (Chemnitzer Tageblatt - 1934)- Mióta futballozik?- Húsz éve. 1919-ben kezdtem futballozni a Temesvári Városi Tisztviselők csapatában. Közép- csatár voltam és balösszekötő. Ügyes játékos lehettem, mert csakhamar elszipkáztak a Temes­vári Munkás Testedző Egyesület­be. A Temesvári Kinizsi volt a kedvenc csapatom. Boldog vol­tam,amikor 1921-benaKinizsi já­tékosa lehettem. Nagyon gyors és mozgékony voltam. Frontz Döme jobbszélsőt csinált belőlem. Aztán bevonultam. Mialatt katona vol­tam, a Kinizsi feloszlott, a játéko­sok szétszéledtek. Én is Budapest felé kacsingattam. Amikor apám­mal megérkeztem Budapestre, né­gyen vártak a pályaudvaron. Ré­vész Béla és Brüll elnök úr a Hun­gáriától, Berkessy és Tóth Potya edző a Ferencvárostól. Később je­lentkezett az Újpest is. A kék-fe­héreknek és lila-fehéreknek is megmondtam, hogy a szívem aFe- rencvároshoz húz, ezért, és nem a több pénzért megyek hozzájuk. Úgy éreztem, hogy a kis Takival jó kis jobbszámyat tudunk csinál­ni. így a végén a Ferencváros játé­kosa lettem, s ezt egy pillanatra sem bántam meg. Nagyon szép tíz évem volt, nagyon jól éreztem ma­gam és ezt az időt sohasem fogom elfelejteni.- Mire emlékszik vissza a leg­szívesebben? Gondolkozás nélkül feleli: - Az 1929-es dél-amerikai útra. Egy-két héttel azután, hogy a Fe­rencváros játékosa lettem, már in­Táncos Mihálycsaládjaköré- Fradiban eltöltött tíz évre. Szelet­ben - 1975-ben Kolozsváron, ném, ha jó szívvel gondolnának Akkor még csak hetvenéves rám. volt... dúltunk is a híres portyára. Felejt­hetetlen volt. Legyőztük az ohm­piai bajnok uruguayi válogatottat!- Atízévalattcsakfutballozott, állása nem volt? — Nem volt állásom. Mindig úgy éreztem, hogy passzióból élek Pesten. Nagyon szépen megéltem a futballkeresetemből. Tíz év alatt 2500 pengőt gyűjtöttem össze. Egy részéből házat vettem otthon. Ezt csak azért mondom, mert azt hiszem, hogy ha valaki nem sport­emberhez illő életet él, akkor nem igen szokott pénzt gyűjteni. Most fájó szívvel hagyom itt a fiúkat, a Fradit, a kedves szurkolókat. Na­gyon megszerettem őket. És egé­szen biztos, hogy ezentúl mindig Pesten fogom tölteni a szabad­ságomat Kérem tessék megírni, hogy mindig büszke leszek erre a Táncos Mihályra ma is gondo­lunk a Fradiban - a 100%-os baj­nokcsapat jobbszélsőjének a neve ma is fogalom az Üllői úton. Szü­letésnapjára természetesen dísz­táviratot kapott egyesületünk el­nökségétől, a labdarúgó szakosz­tálytól. Február végén egy kolozs­vári képeslapot küldve, többek kö­zött ezeket írta: „ Örömkömyekkel a szemem­ben, mélyervmeghatva hálás Fra- di-szíwel köszönöm a 85. szüle­tésnapomra küldött táviratot. A szeretetteljes jókívánságokat kö­szönöm, sajnos személyesen ezt nem tehetem, jelenlegi egészségi állapotom miatt. Pedig nagyon szerettem volna Pesten a fradistá- kat keblemre ölelni..." Táncos Misi - ez a kis ember angyali lélek, akiben nincs annyi nagy­képűség, mint egy kölyökjátékosban. Ó már hónapok óta egyformán jó. Az 1936-37-es bajnoki év végén azt mondták; persze, igyekszik, mert újabb szerződést akar! A KK-küzdelmek idején azt mondták: persze fél, hogy a Bíró Dani kiszorítja a csapatból. Most vasárnap már belenyugo­dott mindenki: hiába, az „öreg” Táncos Misi még mindig a legjobb jobb­szélsőnk! Az egyik leglelkesebb Hungarista Táncos gólja után csak ezt tudta mondani:- Hát hiába, ez gyönyörű gól volt! Táncos mindehhez csak ennyit jegyzett meg:- A fizikumom rendben van, mert mindig egészségesen éltem. A lab­dát tudom kezelni, nem tudom miért lep meg mindig mindenkit, ha jól játszom?- Sokan azt csodálják, hogyan lehet ilyen vékony lábbal olyan nagyo­kat lőni?!- A nagy lövéshez nemcsak nagy erő kell, hanem megfelelő techni­ka... (Sporthírlap, 1937. augusztus 25.) KILENCVEN EVE VOLT AZ ELSŐ FRADI-MECCS! 1900. március 25. - sporttörté­neti dátum! Az első FTC sport- eseményt ezen a napon rendezték. Mi is lehetett volna más, mint a ré­gen óhajtott bemutatkozó labdarú­gó-mérkőzés. Az FTC első mérkő­zéséről mindössze 9 soros tudósí­tás jelent meg a Sport-Világban... „Óbudai Torna Egylet 1:0 aránnyal győz a Ferencvárosi TC ellen. A ferenczvárosiak új pályá­ján szépszámú közönség jelent meg, hogy élvezhesse a főváros két szélső kerületének első küzdel­mét. A játék elején a ferenczváro­siak látszanak erősebbnek, lassan- kint azonban fáradni kezdenek és a második félidőben sikerül az óbudaiaknak az első goalt csapat- juknak megszerezni. Több ered­ményt egyik csapat sem érvén el, a győzelem ez alkalommal Óbu­dáé lett.” A „történelmi” mérkőzésen a következő összeállításban lépett pályára az „ősfradi”: Weisz-Gab- rovitz E., Gabrovitz K.-Taffel, Békés A., Békés G.-Pápai, Hor­váth, Malaky M„ Maros, Malaky J. A családias hangulatot bizonyá­ra az is elősegítette, hogy az FTC- ben három testvérpár is játszott ez idő tájt... * Az FTC első mérkőzése - mai szemmel barátságos mérkőzés volt. Tudni kell azonban, hogy ek­kor még csak ilyen mérkőzések jöttek létre, kihívásos alapon, öt­letszerűen. A résztvevők azonban óriási lelkesedéssel, szinte tétre menő csatákat vívtak- nem kímél­ve önmagukat (és az ellenfelet) küzdöttek a győzelemért. Termé­szetesen amíg erővel bírták. Ahogy az FTC-vel kapcsolatban is olvasható, valamivel gyengébb erőnlétük miatt veszítették el első bemutatkozó mérkőzésüket. * 1900-ban még csak ilyen kihí­vásos meccsek adták a futball- programot, sokszor az illető klub első csapata az ellenfél „tarcsijá- val” mérte össze erejét Na, de az első Fradi győzelem „igazi” volt! 1900. március 31 -én az FTC So­roksári úti „ősotthonában” 4:1-re győzött a III. kerületi gárda ellen. Ha összeállítást és góllövőket nem is tudunk - annyit a korabeli lap közölt, hogy az első félidő ered­ménye 3:0, a második félidőé ter­mészetesen 1:1 volt. Tehát ezúttal is az első 45 percben rohamozott inkább a ferencvárosi gárda, a má­sodik félidőre elfogyott a „szuf- la”... * 1900. április 22-én „Húsvét va­sárnapján díszes nagy közönség jelenlétében tartotta az FTC a Mű­egyetem II. csapatával mérkőzé­sét. Az idő nagy részében válta­kozva folyik a játék mindkét me­zőn. A félidő befejezése előtt egy büntető rúgással szerezte Malaky az első goalt az FTC javára.” Megszületett tehát az első FTC játékos által rúgott 11-es gól! Ma­laky volt az első abban is, hogy ki­hagyott egy 11-est... Az Óbudai TE elleni idegenbeli mérkőzésen történt „Már biztosnak látszik az újabb FTC goal, mikor az óbudai­ak backje az utolsó pillanatban kézzel kiüti a labdát. Az erre kö­vetkező tizenegy méteres büntető­rúgás azonban nem járt ered­ménnyel, mert a labda az óbudai kapusnak épp a hasába repült!” A meccs egyébként 1-1-es állásnál félbeszakadt. Ez volt a Fradi első félbeszakadt mérkőzése... * 1900. november 18-án az FTC II. csapata 11:0-ra győzött a Pénz­intézeti TLE ellen. „A match ered­ménye nemcsak azért meglepő, mert azzal egy II. csapat hazai re­kordot állított föl, hanem azért is, mert ugyanezen ellenfelét az FTC I. csapata csak 6:0-ra verte.” Már az első félidő 6:0-ra végző­dött, „érdekesebb azonban a má­sodik félidő volt, különösen a vé­ge felé. A ferencvárosiak a közön­ség hangos buzdításaira minden áron megakarták csinálni a 12. go­alt is.” Nem sikerült, csak 11 lett a vége, de ekkor hallatta először hangját a ferencvárosi közönség. Lám, a buzdítást, a korabeli újság lapjai is megőrizték... Nagy Béla

Next

/
Thumbnails
Contents