Fradi műsormagazin
1986. szeptember
AKIK A R\LY\R\ BEFUTNAK SEGÍTENI A játékos fájdalmas arccal terül el a pálya közepén. A mérkőzés megy tovább. Aztán elérkezik a pillanat, amikor a földön fekvő futballista, fontosabbá válik, mint a labda. Végre megérkezhet a segítség. A már percek óta a pálya szélén toporgó orvos-gyúró kettős futva érkezik a sérült játékoshoz. Jól begyakorolt, rutinos mozdulatokkal nyúlnak a futballista legnagyobb értékéhez, féltett kincséhez, az „aranylábhoz”. Másodpercek alatt előkerülnek a gyúró táskájából a csodaszerek, krémek, a fagyasztó. A doktor pillanatok alatt felismeri a legmegfelelőbb gyógymódot, és ismét játékra képessé teszi az imént gyötrődve, fetrengő labdarúgót. De kik is ezek a csodatevők? Kik futnak be a pályára, a sérülteken segíteni? AZ ORVOS I. Dr. Juhász József még ma is — túl a hatvanon — korát meghazudtoló temperamentummal dolgozik. Azon túl, hogy az FTC vezető sportorvosa, a Sportkórház belgyógyászati osztályát is irányítja. Lassan negyven esztendeje , hogy az FTC életébe bekapcsolódott! Ma is,szinte az első szerelemmel egyenértékűnek tartja azt a napot, amikor először lépte át az A-lelátó alatti öltöző küszöbét. Az évtizedekben való kalandozás talán legszebb állomása is szóba kerül, az 1948/ 49-es bajnokság. Na és a barátok, a csapat akkori tagjai, az eltávozottak és a szerencsére még velünk élő legendák. A tovatűnt Kispéter Mihály. Kocsis Sándor és Budai László és természetesen a mindmáig elválaszthatatlan barátok Lakat Károly és Mészáros József. Egy-egy sztori erejéig szóba- kerülnek a későbbi bajnokok, nagy ászok is, Dalnoki, Mátrai, valamint Albert, Rákosi, vagyis megelevenedik a Fradi- történelem. Ám közben szüntelenül cseng a telefon a Sportkórház Győri útra néző főorvosi szobájában. Hol rokonok, máskor ismerősök érdeklődnek, aztán konzíliumra hívják a sebészeti osztályra, vagy a város másik végére. A telefonbeszélgetésekben leggyakrabban hallható szavak: persze, hogy segítek, természetes, hogy megnézem, megszerezzük a gyógyszert, ne aggódjon, ha csak egy mód van rá megoldjuk... Ilyen Ö, a Doki vagyis inkább Józsi bácsi a mindig elegáns doktor, akinél a legritkább esetben van tagadás, azt a szót, hogy nem, nem tudok segíteni, a legritkább esetben lehet felfedezni mondataiban. Ugyanakkor már Ő sem tudja vígan danolászni a hajdani slágert: „Doktor úr a Maga szíve sose fáj?” Némi szívzűr, korunk betegsége, a túlhajszoltság, időnként Öt is leveszi a lábáról. Családja szerint főként Fradi-vereségek után jön ki ez a mellkasi fájdalom, a levertség. Ugyanakkor győzelmeknél fity- tyet sem vet arra, hogy gyorsabban ver a szíve, múlnak az évek, s már olykor-olykor bizony óva intik Őt is kollégái. Robog, nyargal és mindenkihez van egy-két jó szava. Na és még valami, a kórházban, vagy a Ferencvárosnál mindig nyitva van az ő ajtaja a régi játékosok és edzők előtt. A gólokat, a közösen átélt szép emlékeket Józsi bácsi így hálálja meg: szeretettel,törődéssel, hivatásából fakadó humanitással. Végezetül egy nyúlfarknyi idézet tőle, amely tulajdonképpen hitvallásának is tekinthető: „Nekem minden játékos egyforma, a sztár, a válogatott kerettag és a kezdő egyaránt. És ez méginkább így van akkor, ha valamelyikük a földre kerül. Ez lehet a gyepszőnyeg vagy később az élet színpada. Ilyenkor futnom és segítenem kell. Nincs annál nagyszerűbb érzés, amikor valaki feltápász- kodik és újra nekiveselkedik a küzdelemnek. Legyen ez a stadionok kínkeserves küzdelmében, vagy a szürke hétköznapokon. AZ ORVOS II. A Kis doktor, ahogy a szurkolók egymás között nevezik, vagyis Dr. Gyarmati Jenő valamikor reményteljes ifista volt B
