Fradi műsormagazin

1986. szeptember

a hátsó kopogós pályán. A porfelhők mögül gyakran kibukkant ügyes átadásaival, cseleivel. A sportban megszerzett akaraterőt, hajtóerőt fokozatosan másban kamatoztatta. A tanulásban, a medikus években. Ugyanis édesapja nyomdokaiba lépett a gyógyításban, a másokon való segítésben találta meg az élet értelmét, és ez a nemes hivatás teljes embert kíván, ily módon törvényszerűen háttérbe szorult a futball.

A Sportkórház iíjú belgyógyászaként aztán nem hogy ugrott, hanem valósággal repült. Visszahívták az Üllői útra, hogy Dr. Juhász József jobbkeze legyen. Nos, a történet lényegében itt kezdődik, lényegében ettől a perctől válik egysíkúvá. Ugyanis azóta monoton módon követik egymást hónapok és évek, edzések, külföldi és vidéki utak, bajnoki meccsek,

sikerek és kudarcok. Egy valami nem változik; a tehetséges orvos, ahogy a lelátón nevezik, a „kis doki” szüntelen startállapotban, beugrásra készen ül a kispadon.

Apropó,még nem is árultam el, miért kapta ezt a jelzőt a szurkolóktól. Ne szépítsük a dolgot: nem túl daliás termete miatt aggatták rá a kicsi becenevet. Dalnoki Jenő szerint Gyarmati doktor azon ritka

esetek közé tartozik, aki nem kinőtte a pólyát, hanem kiöregedte. Nos,nem a centik teszik az embert, vagyis egy belgyógyász esetében a pontos diagnózis, a kórismeret. Már pedig ebben a vonatkozásban a kollégái szerint Gyarmai Jenő olykor óriásnak tűnik.

AGYÚRÓ

Bodnár József alaposan beírta nevét a Fradi-történelembe. Kilencszeres kerékpár bajnok és kétszeres rekorder.

— Ki volt az a játékos, aki színészi alakításaival még a tapasztalt masszőrt, mi több az orvost is átverte?

— Egyértelműen Szokolai volt a legnagyobb „színész”. Ő gyakran fetrengett,jajgatott, de imádta a csapatot, hatalmas Fradi-szíve volt és a játékért valósággal megőrült. Még vérző fejjel, vagy orral sem jött le a pályáról, de nem ment a szomszédba egy-két műesésért.

— Melyik volt a legvéresebb meccs?

— Azt hiszem 1984-ben Győrben játszottuk azt a mécsesét, amikor Koch és Jancsika is a mentőautóban, illetve a műtőben fejezte be a mérkőzést. Egyiküknek súlyos láb, a másiknak pedig fejsérülése lett.

— Kívülről meg lehet állapítani, mikor szimulál valaki, mikor komolyabb a dolog?

— Én például szinte száz

százalékig pontosan el tudom dönteni, hogy valaki színész- kedik, vagy tényleg komoly rúgást kapott.

— Állítólag csodájára járnak a masszőrtáskájának.

— Félreértés ne essék, nem a szépsége miatt, mert már eléggé kopott. A tartalma miatt mondják azt, hogy kuriózum. A Sportkórházban valósággal csodálják, annyiféle gyógyszer, krém és kötszer található benne. Volt olyan ampulla, amit hét évig nem használtam, aztán egy edzőmérkőzésen ennek is hasznát vettem. Egy néző hirtelen rosszul lett a lelátón s ez a görcsoldó, nyugtató-injekció hozta némileg rendbe, amíg megérkezett a rohammentő. Nálam aranyszabály, hogy sohasem szállók fel repülőgépre, autóbuszra a masszőrtáskám nélkül. Még véletlenül sem adom fel uticsomagnak. Ennek is meglett a haszna, mert legutóbb a Ferihegyi repülőtér tranzit-várójában a szemünk előtt vágódott el egy fiatal nő, szerencsére most is kéznél volt az injekció, az életmentő ampulla.

— Kik a legjobb barátai a kollégái közül?

— Az idősebbek közül a Fradi volt gyúrója, Takács József, aki csodálatosan rendes ember. A fiatalabb generációból a hon- védos Tóth Kálmán a tudása, precizitása miatt felnézek rá.

— S milyen a hangulat a kispadon?

— Dalnoki Jenőnél remek. Kiabál, bíztat, de azért mindig bedob némi derűt, vidámságot. Legutóbb például azt mondja Gyarmati doktornak: „Az előző meccsen emlékszel, úgy jöttünk be a pályára, hogy én átöleltem a válladat? Mit gondolsz, mint mondott most egy szurkoló? Nem fogod kitalálni. Jenőkém, hogy magának már mekkorára nőtt az unokája?

Gyenes J. András 9