Fradi műsormagazin
1986. november
egy Fradi-BVSC rangadón. 1...2...3...4! Babán Józsi, hová mégy?... „Volt egy Bárány nevű játékos is. Elég volt, ha csak a koronghoz ért, máris megszólalt a kórus: „Beeee.... Beeee...." Egyik legcsogálato- sabb élményem a Millenárishoz fűződik. Akkoriban éppen ott rendezték a hoki meccseket, s mi, 15 000 néző előtt 9- 7-re vertük a Dózsát, s a bajnokságot is megnyertük. Csodálatos volt, na... A hokisták persze bőven viszonozták Flóri állandó látogatásait. Rendszeresen ott voltak a futball meccseken, véresre tapsolták a tenyerüket egy- egy Albert remeklésen, a Fradi győzelmeit a saját diadalmuk- ként élték át. Volt is minek örülniük... Csak a hatvanas években háromszor nyert bajnokságot a Fradi, haza hozta Torinóból a WK-t, a Népstadionban olyan forró hangulatú kupa mérkőzéseket játszott (Manchester, Liverpool, Arges Pitesti, Leeds, Bilbao, Zaragozza, Eintracht, Frankfurt, Bologna és sorolhatnánk...), amilyen forró légkör a futballpálya után talán csak egy jégkorong találkozón tudott kialakulni. Ünnepelhették ők is aranylabdásként Albertet, « hallgathatták élménybeszámolóját, amikor három héten át a Flamengó vendégjátékosa volt.- Akkoriban mi még vasárnap játszottuk a bajnoki mérkőzéseket... — emlékezik újra a régi szép időkre Albert. — Akár szombaton, akár vasárnap délelőtt volt a Fradi korongozóinak bajnoki mérkőzése, mi az egész csapattal, mintegy programszerűen ott voltunk és szurkoltunk nekik. A Benczúr utcai Pedagógus szállóba jártunk akkoriban edzőtáborozásra, oda jött értünk a Fradi-busz, s már mentünk is a meccsre. Nemcsak azok jöttek akiknek éppen kedvük volt... Ez ugyan olyan programként szerepelt a csapat életében, mint a reggeli, az edzés, a kötelező séta vagy a bajnoki mérkőzés. De nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy mi, futballisták nemcsak a hokisok mérkőzéseire jártunk. A Fradi női kézilabda csapatának nagy korszakát ép- penúgy a lelátókon éltük végig, mint amikor a vízilabdások remekeltek. És mindig velünk voltak a barátok is... Civilek, ismertek egyaránt. Koós, Aradszky, Payer Andris... El nem kezdődött volna nélkülük hoki, kézilabda vagy vízilabda meccs. A sportbarátság később igazi barátságokat is termelt. Horváth Öcsi, Póth Öcsi, Schwalm Béla és még nagyon sokan mások, mondhatják magukat a mai napig is Albert Flórián barátjának, s nem is hűtlenek hozzá. Pedig az utóbbi években már mind kevesebbszer tűnik fel a Császár jól ismert alakja a hoki meccseken. Nem a sportághoz lett hűtlen, csupán az idejét kell nagyon alaposan beosztania. Az FTC utánpótlás csapatainak vezetőjeként se szeri, se száma azon együtteseknek, amelyek mérkőzéseire mintegy kötelező jelleggel kijár, természetes, hogy ott kell lennie az edzéseiken is, a gyerekek ráadásul, a pályán kívül is adnak neki munkát, nem is keveset. Aztán illik megnézni a kis Flórit is, aki immár a junior csapat egyik erőssége, a nagyok mérkőzésén pedig a játékvezető talán nem is adna jelt a kezdésre addig, amíg Albert Flórián jelenlétét le nem ellenőrizte. Érthető, hogy nem nagyon jut ideje kimenni a jégkorong mérkőzésekre. De azért hoki idényben, az újságok eredmény rovatait rendszerint ott kezdi el olvasni, ahol vélhetően a jégkorong csapat hétvégi eredményére lelhet... * * * Pintér Attila alig egy esztendős volt akkor, amikor Albert Flórián futball tudását egy aranylabdával ismerte el a kontinens legszakértőbb zsűrije. Korban, gondolkodásban és nem utolsó sorban eredményekben ma még egy emberöltő választja el Alberttól, amennyit hasonlóságként esetleg elmondhat, az csupán any- nyi: a Ferencváros futballistája ő is... 1984-ben személyesen is jelen lehettem azon a mérkőzés sorozaton, amelyen Pintér Attila a teljes ismeretlenség homályából feltűnt, s tizen- valahány társával együtt ifjúsági Európa-bajnokként tért haza a Szovjetunióból. Akkoriban még a Salgótaijáni Síküveggyár játékosa volt, az ifi válogatottban jószerivel az egyetlen, aki alacsonyabb osztályban szereplő együttes színeiben kergette a labdát. Éppen akkoriban forrongott az átigazolási ügye. Ő csak és kizárólag a Ferencvárosban akart futballozni. Az EB győzelem nagy mértékben segítette vágyai megvalósulását, még az EB-t követő nyáron az Üllői útra költözhetett. Azóta egyfolytában biztos pontja a Fradi védelmének, az utánpótlás válogatottban a csapatkapitányságig vitte, mostanában pedig már mind gyakrabban kap meghívást a felnőtt válogatottba is, Komora Imre jelöltjei közé. Játéka egyre inkább letisztul, finomodik, ráadásul úgy, hogy azért legfőbb erényét, az erővel párosuló határozottságot nem veszítette el. Nagyszerűen rúg, jól fejel, nem ijed meg a saját árnyékától, s ma már az idegeinek is mintha egyre jobban tudna parancsolni. 83
