Fradi műsormagazin

1986. szeptember

REPASI LÁSZLÓ — Hol voltál először igazolt labdarúgó? — Ahol most is lakom, Szigetszentmiklóson — még ser­dülő koromban. — Hogyan kerültél a Fra­diba? — Egy serdülő tornán fedez­tek fel, három egyesület is ér­deklődött utánam — a Honvéd, a Dózsa és az FTC. Természe­tesen a Fradit választottam, hi­szen mindig is ennek a klubnak szurkoltam. így Serli Sándor edzőnek nem kellett sokáig rá­beszélni, hogy jöjjek az üllői útra. — Edzőid a Fradiban ? — Serli Sándor, Horváth László, Albert Flórián, Vincze Géza — még az ifiben. A fel­nőtt csapatba is Vincze állított be először. — Első „felnőtt” gólod, mi­kor és hol született meg? — Itt az Üllői úton, a DMVSC elleni MNK mérkőzésen. A hosszabbításban lőttem, mint­egy 8—10 méterről. — Beszélj még néhány „első­ről?’ - első külföldi út, kül­földigól. . . — Az ifi Il-vel utaztam elő­ször külföldre, Brnóban szere­peltünk. Első külföldön elért gólomat Casale Monferatóban a híres Caligaris iíjúsági tornán szereztem. Azzal az egy góllal nyertünk a helyiek ellen. Egyéb­kénemmel minden meccsen jól játszottam, a rendezőktől a tor­na végén egy kvarcórát kaptam ajándékba.- A közelmúlt is szolgált egy ,,ajándékkal” - nevezete­sen a visszahívásodra gondolok. — Igen, fél év után nagyon boldogan jöttem vissza a Kőbá­nyai útról. Csütörtökön igazol­tak vissza és szombaton már a Dózsa ellen játszottam a Nép­stadionban. Bár ment a játék, de három-négy nagy helyzetet kihagytam. Pedig ha betalálok a kapuba, akár 9-es osztály­zatot is kaphattam volna a Nép­sporttól.- Milyen érzés volt a Kő­bányai úton, a Ganz Mávag színeiben gólt rúgni a Fradi­nak? — Furcsa, de kénytelen vol­tam csipkedni magam, hiszen a bizonyítási vágy ilyenkor nagyon erős. — Ha már a vágyaknál tar­tunk - mi a legnagyobb kí­vánságod? — Természetesen egy olyan ferencvárosi bajnokcsapatban szerepelni, ahol az én góljaim is hozzák a pontokat. Mert ugye gól nélkül én a kutyának sem kellek - ez érthető. Aztán távolabbi vágyam, hogy a címe­res mezt is viselhessem. Igaz már serdülő, ifi és utánpótlás válogatott kerettag voltam - de valami mindig közbejött, így én még címeres mezben hivata­los mérkőzésen nem futhattam ki a pályára. Na, de zökken­jünk vissza a jelenbe — nekem az Üllői úti pályán való állandó szereplés a célom, és sok-sok gól. . . Nagy Béla 3

Next

/
Thumbnails
Contents