Fradi műsormagazin

1986. szeptember

Az FTC kapusai Ők hatan különböző korúak, alkatúak, vérmérsékletűek. Van közöttük kicsi fekete, magas szőke, rövid meg vállig érő hajú, simára borotvált és szakál­las, nős és nőtlen. Van aki nem­rég kezdte a pályát,s olyan aki nemsokára abbahagyja. Ők ha­tan csupán egyetlen dologban egyformák, mindannyian fut­ballkapusok, s egyugyanazon klubban védenek. Az FTC-ben. S bár közülük a legfiatalabb még csak tizenöt éves, a leg­idősebb egy híján harminc, cél­jaik közösek. Mindannyian, a legkisebb is s a legnagyobb is az első számú kapus akar lenni. A felnőttek ma, a junior, az ifi és a serdülő — holnap. AKI KÜLFÖLDI SZER­ZŐDÉSRE VÁR Zsiborás Gábor a Ferencvá­ros első számú kapusa. A ran­devúra már edzéshez öltözöt­ten érkezik.- Mióta viseli a zöld-fehér mezét? — kezdtem a kérdezős- ködést. • Elég régóta, 1968-ban ke­rültem a klubhoz. — Mi a futballban az ilyen hosszú „házasság” titka? • A megértés, a becsülés, a harmonikus együttélés. Én itt mindig jól éreztem magam, sze­retem a klubot, engem is be­csülnek. Ennyi az egész. — Legszebb emlékek? • 1976 és 1980. Mindkét évben bajnokságot nyertünk. — Egy huszonkilenc éves kapusnak — aki már volt baj­nok, volt magyar válogatott, védett közel kétszáz bajnoki meccsen — milyen távolabbi céljai vannak? • Még akadnak. Engedélyem van arra, hogy külföldre szer­ződjek. Tehát, ha hívnak, me­hetek. Ha mégsem? Egy éves szerződés köt a Ferencváros­hoz. Ha igényt tartanak rám, természetesen maradok tovább. — Meddig védhet egy kapus az élvonalban? • Akár negyven éves koráig is. Ha nem megy el a kedve időközben a tréningektől,s ha tudja hozni magát. Erre nem egy példa akadt már. — Zsiborás Gábornak is van tehát még pár jó éve? • Nagyon remélem. — Mit visel a legnehezebben a pályán? • A vereséget. Ha már kettő van belőle,majd belebetegszem, s nagyon utálom a kaput. De a következő győzelem minden- re gyógyír, mindent elfelejtet. — Mi kell ahhoz, hogy a Fra­di ismét a legjobbak közé ke­rüljön? • A csatároknak egy kicsi­vel több gólt rúgni. AKI EDDIG TÜRELMET­LEN VOLT, DE MÁR MEGTANULT VÁRNI Józsa Miklós a második szá­mú kapus. Évek óta az, tavaly el is únta a várakozást^ elment Tatabányára. Idén viszont visz- szaigazolt az Üllői útra.- Miért ment el Tatabá­nyára? ♦ Itt ültem négy éven ke­resztül az első csapat kispadján, és vártam. Ebbe is bele lehet fáradni. Én belefáradtam, pon­tosabban belefásultam. Lép­nem kellett, hogy végre meg­győződhessek valódi képessé­gemről is, mert végül is azt sem tudtam, hogy egyáltalán meg- állnám-e a helyem az első csa­pat kapujában, ha netán rám bíznák. — Ma már mindent tud — önmagáról? ♦ Ha mindent nem is, de többet, mint eddig. Tatabá­nyán volt lehetőségem a bizo­nyításra. Hogy mennyire éltem 4

Next

/
Thumbnails
Contents