Fradi műsormagazin
1986. október
Befagyasztani az indulatokat Interjú a jégkorongszakosztály vezetőjével Jóformán még el sem olvadt a jég a pályákon a téli-tavaszi szezon befejeztével, amikor a hoki-szakosztályban jelentős változások történtek. S mindjárt hozzá kell tennünk: nem véletlenül. Viharos évet hagytak maguk mögött a jégkoron- gozók, nevük — sajnos — többször is szerepelt a botrány-krónikákban, a nézők is gyakran elfelejtkeztek a sportszerű buzdítás alapszabályairól. Érthető és helyes, hogy egyesületünk elnöksége nem nézte és tűrte el szó nélkül, s mind sürgetőbbé vált a rendcsinálás. A gondokat még tetőzte, hogy a legutóbbi évben, években megoldatlan volt a játékosok legtöbbjének az állás-kérdése, s ki-ki boldogult ahogy tudott. Dr. Császár Gábor májusban lett a szakosztály vezetője, s az ugyancsak két új elnökhelyettessel, Szepeshelyi Istvánnal és Raffa Györggyel nem kis feladatra vállalkozott. Nem sokkal később pedig újból a franciaországi „vendégszereplésről” visszatért Orbán György vette át a szakmai irányítást. Egyrészt ezekről a változásokról, másrészt a szakosztály, a csapat előtt álló feladatokról, tervekről beszélgettünk Császár doktorral. A helyszín ezúttal nagyon is rendhagyó volt, mert a Skála Budapest Nagyáruház orvosi rendelőjében kerestem fel. Nincs egy kicsit távolt egymástól a belgyógyász főorvosi beosztás, a Skála és az FTC jégkorong szakosztálya? - szegeztem az első kérdést a markáns, határozott és a sportról óriási lelkesedéssel nyilatkozó szakosztályvezetővel.- Egyáltalán nincs! — volt a válasza, aztán sok mindent megtudtam... - A sportot mindig szerettem, a ferencvárosi vonzódásom pedig több mint négy évtizedes. Az egyesületben való aktív tevékenységre viszont dr. Bikár Péter kollégám inspirált, akitől mindössze egy ajtó választ el... Az egykori sokszoros válogatott hokista ugyanis a Skála Budapest Nagyáruház fogorvosi rendelőjének. az irányítója, ő vitt engem a jégre. Mindez 1983-ban, tehát három éve történt, midőn a Budapest Sportcsarnokban rendezték meg a C-csoportos jégkorong világbajnokság mérkőzéseit, s Császár Gábort kérték fel az orvosi stáb irányítására. Ezt követően — 1984-ben — a válogatottnak lett az orvosa, majd az FTC szakosztályának. S végül idén májusban — ahogy azt a bevezetőben már olvashattuk - vette át a szakosztály- vezetői posztot.- Első munkapontunk azt volt, hogy, Záros határidőn belül rendezzük a játékosok státuszát, ne legyenek állás gondjaik, biztosítsuk egzisztenciájukat - folytatta a szakosztály vezetője. - Örömmel mondhatom már sikerült néhány gondot megoldanunk, de még nagyon az út elején vagyunk. A klub vezetése nagy segítséget nyújtott. Tehát ha nem is mérföldes ugrásokkal, de apró léptekkel csak előbbre jutottunk. Fegyelem — sportszerűség. A klub hagyományaihoz méltó helytállás. Erről is sok szó esett többek között a tavalyi szezonban, amely sokak szerint már-már mélypontot jelentett. Hallatszott olyan terv is, hogy megszüntetik a szakosztályt, szélnek eresztik a játékosokat... Túl vagyunk a krízisen, jó lenne a múltból törölni azt, ami méltatlan volt a Ferencvároshoz. Gondolok itt mindenek előtt a pályán történt sportszerűtlenkedésekre, amelyek jogos kritikát és elmarasztalásokat kaptak. Mi annak is nagyon örülnénk, ha a nézők nem felejtenék el a fair play szabályait, mert az ő viselkedésük is befolyásolja a csapatot, a játékosokat, a játékot. De szép volna, ha visszatérnének azok a bajnoki vagy kupa-találkozók, amikor még tízezernél is több szurkoló élvezte a játékot a Kisstadion lelátóiról. ígérem, a csapat játékával mindent megpróbál, hogy visszanyerje a közönségét, s újból varázsa legyen a „téli futballnak". Fiataljaink már nagyon jó úton járnak, hiszen az elmúlt idényben majd minden korcsoportban ferencvárosi korongozók végeztek az élen! Mondják: a jó bornak nem kell cégér... Ha híre kel, hogy a fradista korongozók szépen, jól és eredményesen játszanak, még az itthon elég mostohán kezelt sportág eseményei iránt 10
