Fradi műsormagazin

1986. október

minden bizonnyal megnő majd az érdeklődés. Hogyan készültek és készülnek a közelgő új idényre, kik alkotják majd a csapatot és mit vár a vezetőség?- Orbán György a tőle megszokott precizitással állította össze a felkészülési programot, a sokoldalú gyakorlás menetrendjét. A Budapest Sportcsarnok edzőpályáján vannak a jeges edzések, nem hiányoznak az úgynevezett „száraz” gyakorlások, a csehszlovákiai portyák mindig igen hasznosak, s november 1-3 között résztveszünk a kazincbarcikai tornán. Esemény bőven lesz. Játékosállományunkban annyi a változás, hogy hozzánk igazolt a dunaújvárosi kapus Póznik György, s a Székesfehérvári Volánból Pintér Gyula. Az együttesben sok a fiatal, akik tehetségesek. Az FTC-ből heten tagjai a válogatott keretnek. A nálunk újonc Póznik mellett Hajzer Tibor, Paraizs Ernő, Szajlai László, Jécsi Gyula, Miletics Csaba és a „kis Orbán”, a 19 éves ifjabb György. Reálisan mérlegelve a hazai erőviszonyokat úgy látjuk, hogy az Újpesti Dózsa jelenleg jobb felnőtt játékosállománnyal rendelkezik mint mi, de nem annyival, hogy 12 pontkülönbséggel nyerje a bajnokságot, mint legutóbb. Ez még egyszer nem fordulhat elő. Még akkor sem, ha a jövő csapatát építjük. A második hely megvédése alapvető célkitűzés, de igyekszünk, hogy a különbség csökkenjen.

Ehhez kívánunk sok sikert az új idény küszöbén.

Kozák Mihály

Serdülő-----------------------------------------------W

BQ4RÚGOINK SIKERE

Legtöbbünk számára - akik a világ labdarúgásának mindenféle lehetséges dolgai iránt érdeklődünk — valami nagyon távoli, szinte már-már sejtelmes dolognak tűnt az a skandináv labdarúgótorna, amelyről a hír- ügynökségi jelentések alapján a mi lapjaink is beszámoltak évről évre. Igen, volt valami megfoghatatlan és hihetetlen abban, hogyan lehet ezernél is több gyerekcsapattal egy tornát lebonyolítani, viselve annak minden szervezési, anyagi terhét, s amelynek érdekesebb mérkőzésein nagyságrenddel nagyobb nézőszámokat regisztrálnak, mint mondjuk a norvég első osztályú találkozók bármelyikén.

Most nyáron, serdülő labdarúgóink jóvoltából valóságos közelségbe került ez az utánpótlás labdarúgás számára — nyugodtan mondhaljuk — világesemény. Serli Sándor edzőnk 1971. január 1. és 1973. december 31. között született

tanítványai vettek részt a tornán, ebben a korosztályban egyébként 240 (!) csapat indult. A mieink 15 mérkőzésüket Dániában és Norvégiában játszották, 13 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség, 68-3-as gól- különbség a mérlegük, ami igazán imponáló.

Csapatunkat csak a döntőben sikerült megállitani. Peru válogatottjától kaptak ki 3-2- re, végig egyenrangú ellenfelek voltunk, közelebb álltunk a győzelemhez a mérkőzés nagyobbik részében, de sajnos becsúszott egy-két kapushiba, bosszantó potyagól. Ezzel együtt is nagyon sikeresnek mondható a mieink szereplése, nem beszélve azokról a tapasztalatokról, melyeket a sorozatmérkőzések fizikai és idegi terhelése, légköre jelentett. Tudjuk, hogy a magyar labdarúgók esetében újra és újra kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy nem bírják a sorozatterhelést, s csak hasznos lehet, ha már egészen fiatalon

szoknak hozzá labdarúgóink. A mieink dán, norvég, svéd, finn, nyugatnémet, észak- és dél-amerikai csapatokkal is ösz- szekerültek, így ismerkedhettek a különféle stílusokkal, játékfelfogásokkal is.

Legtöbbször a Vidák—Gulyás, Korolovszky, Szerekes, Diószegi-Soós, Fekete G., Fried-Horváth, Szurgent, Fekete B. összetételben állt fel a csapat, de gyakran szóhoz jutott Gróf, Rakonczai, Dunai, Lukács, Bubcsó, Harmath is.

Az évtizedesnél is régebbi múltra visszatekintő tornán a mieink személyében először kapott szocialista országbeli csapat meghívást. Nos, ők méltóan képviselték a Ferencváros színeit, nagy közönség- sikert arattak. A döntőt például 20 ezren szurkolták végig.

Talán mondani sem kell, hogy a szervezők jövőre is meghívták a Fradit, tehát egy újabb korosztályunk szerezhet értékes tapasztalatokat, népszerűsítheti színeinket.

11