Fradi műsormagazin

1986. október

Egy nagy tabló alatt üldögél­tünk Keller Jóskával az Üllői úti székházban. A tablón 113 fénykép. Száztizenhárom lab­darúgó arcmása. Valamennyien futballisták, s valamennyien Fradisták. A klub büszkeségei, akik az egyesület fennállása óta magukra öltötték a válo­gatott címeres mezét. A tablón már nincs több hely. Betelt. Mondom Jóská­nak, hogy fog odafémi most majd az ő fényképe is? Néze­gette a tablót, szeme végig­futott az arcokon, keresgélt még egy kis fehér foltot, ahová az ő portréja is befér, majd csendben megjegyezte: „Majd csak jut nekem is egy kis kocka, valahol a végén...” Biztosan jut, hiszen Keller József az FTC száztizennegye­dik válogatott futballistája, aki ez év szeptember 9-én Oslóban Norvégia ellen mutatkozott be először a nemzeti tizenegyben. Ezügyben ücsörögtünk a jeles tabló alatt. — Milyen volt az első Jóska? - kérdeztem a fiút. — Jó — mondta. — Nagyon jó. — Számítottál rá, hogy egyi­ke leszel az új kapitány kivá­lasztottjainak? — Titokban. — Mi táplálta a reményt? — Játékostársaim és edzőm. Ők bátorítottak, bíztattak s hi­tették el velem, hogy ha cél­tudatosan dolgozom, előbb- utóbb megérkezik a meghívó. — Arra is készültél, hogy mindjárt ott leszel a kezdő tizenegyben Oslóban? , — Nem. Azt nem reméltem. Úgy gondoltam, hogy talán csereként szóhoz jutok. — Mit éreztél, amikor a kezdő sípszóra vártál? — Boldog voltam. Végtele­nül boldog. Nem tudom iga­zából leírni azt a pillanatot, épp ezért mindenkinek aján­lom, hogy legyen egyszer ben­ne része. — Nem féltél? — Az ellenféltől nem. A tu­dat viszont engem is nyomott, mármint ha arra gondoltam, mi lesz ha csúfosan kikapunk. A VB után most majd mi leszünk gúny tárgya. Nos az ilyesmire nem volt jó gon­dolni. — Tehát? — Tehát nem is gondol­tam, nem is gondoltunk erre. Mindenki nagyon elszánt volt, úgy mentünk ki, hogy itt ki­kapni nem lehet. Csak nyerni... — Mit tudtál az ellenfélről? — Amennyit a video látni engedett róluk. — Félelmetesek voltak azo­kon a győztes meccseken az argentinok és a dánok ellenin. — A játékban ott sem szi­porkáztak, de hajtottak, annyi szent. Mentek, rohantak, mint akiket felhúztak. — Mit gondoltál, bírjátok majd velük a lépést? — Szentül meg voltam róla győződve. — A pályán, szemtől szem­ben milyenek voltak? — Korántsem olyan félel­metesek, mint a hírük. Beval­Címeres mezben A magyar labdarúgás történetében az FTC adta a legtöbb válogatott játékost a nemzeti tizenegybe! Szeptemberben — a norvégok elleni mérkó'zést követően ismét szaporodott az FTC válogatott játékosai­nak a száma: Keller József és Kvaszta Lajos a klub két válogatott újonca. íme az elmúlt bő egy évtized válogatottjai bemutatkozásuk sorrendjében. 1974. okbóber 30. Wales-Magyarország 2-0 MUCHA JÓZSEF - 100. (Ö volt a klub történetében a 100. válogatott labdarúgónk!) 1975. május 7. Magyarország-Bulgária 2-0 MAGYAR ISTVÁN -101. 1975. augusztus 10. Magyarország-Irán 2-1 NYILASI TIBOR - 102. 1975. szeptember 24. Magyarország-Ausztria 2-1 RAB TIBOR - 103. PUSZTAI LÁSZLÓ - 104. 1976. március 27. Magyarország-Argentina 2-0 EBEDLI ZOLTÁN - 105. 1977. március 15. Magyarország-Irán 2-0 MARTOS GYŐZŐ - 106. 1978. szeptember 20. Finnország-Magyarország 2-1 SZOKOLAI LÁSZLÓ - 107. 1979. szeptember 26. Ausztria-Magyarország 3-1 TEPSZICS IGNÁC - 108. 1979. október 17. Magyarország-Finnország 3-1 ZSIBORÁS GÁBOR - 109. 1981. október 14. Magyarország-Svájc 2-2 SZÁNTÓ GÁBOR - 110. 1982. február 11. Magyarország-Uj-Zéland 2-1 KAKAS LÁSZLÓ 111. és POLÖNKEI GÁBOR 112. 1983. május 15. Görögország-Magyarország 3-2 JANCSIKA KÁROLY - 113. 1986. szeptember 9. Novégia-Magyarország 0-0 KELLER JÓZSEF - 114. és KVASZTA LAJOS - 115. 1

Next

/
Thumbnails
Contents