Fradi műsormagazin
1986. június
Miért? — kérdeztem dr. Hegedűstől.- Mert beragadt a karja egyszer. De még nincs vége az EB- nek — így a válasz. Csabának igaza lett. Annak ellenére, hogy Aphazava jön a sorban. Tibi úgy birkózik, ahogyan elő van írva. Ő irányít, övé az első válldobás és a pörgetés is, 3—O-ra vezet. Később a szovjet klasszis is pörget, de Tibi „ráül”, kontrája újabb két pontot hoz, vezet 4:2-re. És rakja a kart kegyetlenül. A bírók hirtelen nem tudják, hányadán is állnak a dolgok az intések körül. Aphazavát ugyanis harmadszor is intik. Ilyenkor már le kell léptetni. Nem léptetik le. (Utóbb kiderült, hogy a harmadik intést nem írták fel a pontozólapra.. .) Tibit azonban nem zökkenthetik ki ezzel sem. Aphazavának még egy pontot engedélyez, 5:3 a vége. És azután a jól megérdemelt pihenő. Erőnyerő! És itt kezdenek roppant előnyösen alakulni a dolgok. Tanopulosz, ez a görög fiú leveri Salomakit, majd Aphazava is megteszi ugyanezt. A finn kiszáll a játékból, két veresége van! Tibi elveszíti a tőle elszenvedett zakót, újra tisztán áll. Most már csak két feltétel kell. A román Hertea jöjjön el a hármasdöntőbe, és persze Tibi verje meg őt! Tibi megveri— leléptetéssel, úgy, ahogyan az meg van írva. — Nehéz út volt, de végigjártam — mondja Tibi, és továbbra sincs semmi az arcára írva. Illetve, egy dolog azért igen, és ezt félénken ki is mondja: „Éppen tíz éve nyert a 82 kg-ban Hegedűs Csaba EB- aranyat Leningrádban ...” Én meg hozzáteszem statisztikáim alapján: a 82 kg-ban más nem is ért el Hegedűshöz hasonló sikert az öreg kontinens viadalain. Erre felvillan a szeme. A döntők napján kérdem Müller Ferdinánd szövetségi szakvezetőt, a kötöttfogásúak mesterét: lesz-e két arany? — Sipos Árpi fantasztikusan nehéz ágon jött el a döntőig, megvert mindenkit, aki számít a 62 kg-ban. A svéd Ljungbeck ellen 95 százalékot adok a büszke címre. Tibi? A lengyel Daras pokolian erős birkózó, képes váratlan dolgokra. Tehát 50 az esély az 50 ellen. Nos, Tibi százat csinált a maga ötvenéből. Parterből egypontos pörgetés (1:0), majd a második menetben Daras is ezzel áll elő. Ha így maradt volna, a derék Daras az Európa- bajnok. Nem maradt úgy. Tibi a csak rá jellemző irtózatos iramban ment előre, Daras bontott, lihegett, olykor a szőnyegre esett, mert annyira oxigénhiányban szenvedett. Elsőként a pontozóbiró kezdett integetni: Darast le kell léptetni. Nem figyeltek rá .. . Még kétszer megtette, amikor a vezető bíró, az NDK-beli Albrecht is „kegyeskedett” meglátni, hogy Darasnak inkább elsősegélyre, mint további gra- bicsra van szüksége. A döntést a nagyhatalmú nyugatnémet Metzler mondta ki. Úgynevezett kontrolion székéből felpattant, és bekiabálta: „Finiseit!” Bár német, de az angol szó elég egyértelmű, 37 másodperccel a vége előtt Daras le, Komáromi keze a magasban, Európa-bajnok! Ez a zöld-fehér srác ritka dolgot művelt. 1984-ben Jönkö- pingben „seholnincs” jugoszláv és svéd játszadozott vele Jön- köpingben, rá egy évre azután Lipcsében — élete második kontinensviadalán — döntőig masíroz. Ott kikap az „emelőgép” szovjet Battalovtól. Pireuszban azután lerendezi a 82 kilót, élete 11. EB-csatáján aranyérmes. Ha nem Aphazava, hanem Battalovjön? — Ahogyan Aphazava, úgy Battalov ellen is van gyógyszer- mondja Tibi, aki a pireuszi győzelméért kapott, Olympia városában szedett „igazi” babér- koszorúját fiának vitte haza. — Ha októberben a vb-re Battalovot hozzák el, akkor neki is illik eddigi két vereségemért visszavágni. És az az októberi vb mit hoz a Budapest Sportcsarnokban? - faggatom Szőnyi Jánost, akinek kezemunkáját nemcsak Komáromi birkózása dicsérte, de a hatodikként zárt Sike Andris (57) olykor megvillanó sziporkája is! — Ha jól emlékszem, 1982 novemberében mondtam neked egyszer: Tibi bajnok lesz. S ha egyszer azzá avatják, akkor igen nehezen fogják elkaszálni az útján, amit igen szépen kiegyengettünk. Tudni kell: Tibivel akadt gond, nem is kevés. S hogy beszélünk is magánéletének kacskaringóiról, azt azért tesz- szük, hogy emlékeztessük őt. Nem a rosszra, hanem arra, hogy a rosszat már maga mögött hagyta. Európa-bajnok- ként nála talán 7—8 évvel fiatalabb kissrácok példaképévé nőtte ki magát, s ha ez nem kötelez, akkor semmi! Nos, Pozidisz adta a végszót is Pireuszban. — Ez a gyerek úgy birkózott, mint Növényi a moszkvai olimpián. Odaadnám a thessza- loniki házamat azért, ha ilyen birkózóm lenne a klubban . . . Szabó Sándor
