Fradi műsormagazin
1986. június
A mi játékosaink BATÁRI CSABA 1964. december 30-án, Budapesten született. Pályafutásának állomásai: az Ú. Dózsában 1974-től 1982-ig, majd a 22-es Volánban egy év, azután a Tatabánya 1984-ben — mindenhol középpályásként. 1984-től a katonai szolgálat következett. A leszerelés után — irány a Fradi!- Hogyan gondoltad, hogy éppen a Fradiba igazolsz?- Nekem egy ígéretem van — illetve volt. Drága nagyapám egyszer régen azt mondta: — Fiam, ha úgy érzed, hogy jó focista leszel — nos, akkor ugye a Fradiba mész . . . Nem tudom, hogy a nagyapám mércéje szerint milyen labdarúgó vált belőlem, de ugye nem baj, hogy fradista lettem . . . Ő már szegény mindezt nem tudta kivárni, de nemcsak a Fradi címerért, hanem a nagyapáért is focizom . . . Kérem a szurkolókat, hogy segítsenek — nagyon szeretnék „családtag” lenni, a Fradiért mindent megtenni . . .- Hogyan fogadtak - egyáltalán a te neved egy kuriózum, tudják a fiúk, hogy milyen „híres” ember vagy?- Ami a fogadtatást illeti, hát nagyon köszönöm, mind a fiúk, mind a szurkolók részéről. Szinte pillanatok alatt kellemesen éreztem magam . . . Ami a nevemet illeti, bizonyított tény: a Báthory névből „származom”, a menekülés idején alakították az ősök Batárira ... A mai életben nem szeretnék menekülni, mindig csak a győzelemért kívánok a pályán megküzdeni. Nekem, a küzdelemben mindig nagyszerűt produkáló Mucha Jóska a példaképem, ő szuper focista volt. Persze a Nyilasi Tibit is mindig bámultam — és most jó érzés, hogy ugyanabban a mezben én is szerepelhetek. — Az Intertotó Kupa sorozaton szerinted melyik csapat lesz a legnehezebb ellenfelünk? — Úgy érzem a prágaiak, azaz a Slavia. — Előrejelzésed az őszi idényre? — Én, bárhol kapjak helyet a csatársorban — gólt szeretnék szerezni és — ugye nem veszik nagyképűségnek, egy-két góllal ahhoz szeretnék hozzájárulni, hogy a Fradinak ismét bajnok- csapata legyen. Ha ez nem sikerül, családosát okozok önmagámnak — na és a nagyapa sem nyugodhat békében . . . Én ebből az egyesületből szeretnék ,.nyugdíjba” menni és higgyék el, nem akárhogyan... VASZIL GYULA - 22 éves fiatalember vagyok. Siófokon születtem (1964. V. 31-én) és védőjátékosként értem el eddigi sikereimet. 1982-től a Vidi- ben szerepeltem — és most nyáron a Jenő bácsi hívására zöld- fehér mezt öltöttem. Mindig vágyam volt, hogy a fővárosba — és higgyék el — a Fradiba kerüljek. Ez nekem olyan vágy, amit most elértem — és innen nem kívánkozom sehová. Szeretem ezt a klubot - és bízom benne, hogy engem is megszeretnek. A fiúk kedvesen fogadtak, mindenki érezteti, hogy számít rám. Nem kiván- hatok többet . . . illetve igen: én még szeretném a Ferencváros válogatott labdarúgóinak a listáját is szaporítani ... Én még azt sem tudom, hogy milyen poszton számítanak rám — de mindegy! — ha én felveszem a zöld—fehér mezt — akármilyen poszton legyek — meglátják, ezért a csapatért én mindenre képes leszek ... A Fradi közönség - ellenfélként is tapasztaltam - csodálatos! Elérkezett életemben az a pillanat, hogy ez a közönség majd nekem szorít, az én játékom sikeréért izgul . . . Nem fognak bennem csalódni, a kezdeti szeretetteljes fogadtatást — amit már az edzésen éreztem! — nos, meghálálom ... Az Intertotó Kupa sorozat az én premierem: mit mondhatok? Minden mozdulatommal bizonyítani akarok, és a győzelem - meglátják - nem rajtam múlik. Láttam a régi fradisták meccseit — úgy küzdők majd, mint az „ősök”. Én a Slavia elleni találkozót tartom a legnehezebbnek, igaz a tavalyi Bohemians elleni rossz emlékek is emlékeztetnek a csehszlovák labdarúgásra. De- hát új életet kezdek, és Fradi mezben nekem csak a győzelem a szívem szerinti szép eredmény. Ugye fiúk, sokszor győzünk majd ... 9
