Fradi műsorlap (1989)

1989. október 28.

Fradi műsorlap 3 „Bármelyik csapatot megverhetjük” Pusztai László óta nem akadt olyan játékos, aki hosszabb időre meg tudta volna kaparintani az első csapat 7-es mezét. A jobbszélső tri­kója azóta szinte mindig „kiadó” - hisz’ akik e poszton játszottak, többnyire nem tudtak élni a biza­lommal. Ebben a bajnokságban né­hány mérkőzésen Páling Zsolt húzhatta magára a 7-es mezt. Le­het, hogy Zsolt évekre megoldja a gondokat? Ezt remélve, ezúttal őt mutatjuk be olvasóinknak.- Hogyan kezdődött a pályafutá­sod?- Hétéves koromban az édesa­nyám vitt el a KSI-be egy toborzó- ra, ahol aztán sikerült is megragadnom. Végigjártam a sza­márlétrát, mígnem felfigyeltek rám a Ferencvárosban. Nagy örömmel jöttem ide, hiszen gyerekkorom óta én is - mint olyan sokan mások - a Fradinak szurkoltam-Es itt is hamarosan elkezdtélfel­felé lépkedni...- Igen, bár nem voltam igazán szerencsés. Ifistaként a juniorban játszottam, de aztán előbb gerinc­problémák, majd ’87-ben - három nappal a bajnoki rajt előtt bekövet­kezett - bokatörés miatt hosszabb ideig sérült voltam. Valójában csak tavaly február óta zavartalan a fel­készülésem.- így aztán már jöhetett is az első csapat...- Igen, tavaly ősszel, a Tatabánya ellen debütáltam, s nem is ment rosszul. Azóta tizenöt meccsen ját­szottam az egyben.- Akkor már azt is illik megkér­deznem, melyik volt a legemlékezete­sebb meccsed?- A második, a Fáy utcában ját­szottunk a Vasas ellen, s győztünk is 3-2-re. Jól ment a játék és sike­rült gólt is lőnöm, ami egy csatárnál mégiscsak a legfontosabb.- Hányszor találtál eddig a kapu­ba?- A tizenöt meccsen háromszor, de remélem, ez az arány javulni fog.- Mostanában megvan erre a le­hetőséged, hiszen kezdő ember vagy.- Igen. Nagy Zsolt sérülése után azt mondta Rákosi Gyuszi bácsi, hogy addig az enyém a hetes mez, amig elfogadható a játékom. Ez ed­dig, azt hiszem, nagyjából sikerült is.- Pedig - úgy tudom - nem is vagy „ igazi ” jobb szélső.- Valóban, a KSI-ben még a kö­zéppályás voltam, s a Fradiba is oda igazoltak. Aztán megfordultam a középcsatár helyén mígnem Rá­kosi Gyula - kihasználandó a gyor­saságom és az erőszakosságom - jobbszélra állított.- Es hogy ízlik ez a poszt?- Más játékfelfogást igényel, mint a fedezetjáték, de már meg­szoktam. Középpályásként techni- kásabb játékot nyújtottam, szélsőként viszont könnyebben be­férek a csapatba. De az is igaz, hogy szélen kevesebbet vagyok já­tékban, mint a középpályán.-Mik az erényeid?- A már említett gyorsaság és az erőszakosság. Azt hiszem jól is lö­vök, és sokat javultak a leadásaim is.- - Mik a fogyatékosságaid ?- A bal lábam átlagos. Passzolni, ívelgetni tudok vele, de futás köz­ben korántsem tudom úgy használ­ni, mint a jobbat.- Edzéseken azért jócskán lehet javítani a hibákon. Szeretsz edzeni?- Igen. Amíg nem sérültem meg, naponta futottam tíz kilométert, ezért a meccseket végig tudtam fut­ni. Most is szeretek gyakorolni, igaz, az nem nagyon „zavar”, ha a labda is a közelben van...- Milyennek látod a mai Fradit?- Játékosállományát tekintve az egyik legjobb. Ha a középpályások­nak kijön a lépés, bármelyik csapa­tot megverhetjük, kár, hogy mostanában sokszor megsérülnek a kulcsjátékosok.- És itt-ott bizony váratlanul el­hullik néhány pont is...- Sajnos, igen. Ha az Üllői úton nem mi rúgjuk az első gólt, vagy az első félidőben nem találunk a kapu­ba, akkor bizony idegesek leszünk, hiszen a közönségünk állandóan győzelmet vár tőlünk. Idegesebben pedig minden nehezebben megy...- Milyen a kapcsolatod a csapat többi tagjával?- Konfliktusom senkivel sincs, mindenkivel jól megvagyok. Azt hi­szem befogadtak, de barátaim in­kább a juniorban vannak.- Milyen terveid vannak a közel­jövőre?- Elsősorban jól szeretnék játsza­ni és gyökeret verni az első csapat­ban. Ha ez sikerül, jöhet a többi.- Külföldi szerződés? Válogatott­ság?- Természetesen, én is remény­kedem, hogy egyszer majd külföl­dön is kipróbálhatom a tudásom, de ehhez - és a válogatottsághoz is - pár évig itthon kell bizonyítanom.- Melyik országban játszanál szí­vesen?- Az NSZK-ban.-Es melyik csapatok, vagy játéko­sok állnak közel hozzád?- Régóta kedvenc csapatom a Li­verpool, de szeretem a Milánt és a Real Madridot is. Szeretem Mara­dona, Gullit, Donadoni, Völler, Futre és Rui Barros játékát. Jó len­ne egyszer valamelyikük tudását megközelíteni.- Es a magánéletben milyen el­képzeléseid vannak?- Út- és hídépítő szakközépisko­lát végeztem, most levelezőn ven­déglátóipariba járok. Szeretnék minél többet tanulni, hogyha abba­hagyom a focit, tudjak mihez kez­deni.- Ez azért még odébb van.- Ezt én is nagyon remélem. (-i -ó) Egy félidő a hangstúdióban Több mint negyed óra volt még a mérkőzés kezdetéig, ám a hangstú­dióban már rég elkezdődött a mun­kanap. Mindenki a helyén ült, a villanyújságot kezelő ifjú hölgy a számítógépnél, a technikus a ke­verőpult előtt, a bemondó pedig elöl, a nyitott ablaknál. Tulajdon­képpen ő ért rá egyedül, ám mikro­fonját azért kézközeiben tartotta maga előtt az ablakpárkányon s egyéb látványosság híján a zsongó lelátókat fürkészte. Mint hívatlan vendégnek az ablak mellett szorí­tottak helyet. Még Füzesi József is arrább húzódott kissé, s hogy ne le­gyen útban két botja, azt is beljebb rakta. Maga mellé, a sarokba. Az­tán mesélni kezdett;- Tizenöt éve tevékenykedem itt, ebben a szobában. Korábban hang­mérnöki státusban, aztán jött a bal­esetem 82-ben s attól kezdve megváltozott az életem. Később hangtechnikusként vették hasznom, aztán amikor Molnár Pista bácsi itt­hagyott bennünket, átvettem a fel­adatkörét s én lettem a bemondó. Aztán a bemelegítésig még meg­tudom, hogy meglehetősen ifjú kor­ban lépett a hithű fradisták táborába. Hároméves volt, amikor édesapja először kivitte az Üllői úti stadionba, s attól kezdve a legked­vesebb programjai közé tartozott a meccslátogatás. Kiderült továbbá, hogy a labdarúgáson kívül a jégko­rong még a kedvenc sportága, ám szívesen nézi a zöld-fehér klub kézi­labda- és vízilabda- mérkőzéseit is. Odakint nagy lett a hangzavar a nézőtéren, ugyanis megjelentek já- tékoskijáróban a csapatok.- Hajdanában nekem is szoros volt a kapcsolatom a focival - muta­tott ki az ablakon - Évekig alintéző voltam a serdülő ötnél Logodi Laci bácsi mellett. Sőt Kaszás Pali csapa­tánál még az edzői munkába is bese­gítettem. Képesítésem ugyan nem volt, de nagy- nagy szeretet kötött a gyerekekhez. Akkortájt szinte nem volt Fradi- meccs nélkülem. Idegen­be is rendszeresen elkísértem a nagy­csapatot, ott voltam a vidéki találkozókon, sőt a jelentősebb kül­földi összecsapásokon úgyszintén. Zürichben, Osztravában, vagy Belg- rádban ugyanúgy biztattam a miein­ket, mint itt az Üllői úton. A rég. játékosokat mind jól ismertem, Nyilasi Tibit, Magyar Pistát s a töb­bieket... Vépi Peti, meg a Mucha Jóska még itt a hangstúdióban is sűrűn meglátogat. Nagyszerű játéko­sok voltak ók mind, de az 1975-ös csapat, az volt a csúcs. Ránézett az órára, elnézést kért s kézbe vette a mikrofont.- Szeretettel köszöntőm az Újpesti Dózsa játékosait és szurkolóit... NB 1-es mérkőzés következik... Kint éktelen ricsaj fogadta a be­jelentést, repültek a játéktérre a pa­pírcsíkok, durrogtak a lelátón a petárdák. A bemondó pedig folytatta:- Egyes Józsa, kettes Simon... Majd a végén: - Sportszerű szurko­lást, jó szórakozást kívánok Hajrá Fradi Aztán letette a mikrofont s szo­morúan jegyezte meg:- Elítélem ezt a szurkolói maga­tartást. Egyszerűen nem értem, hogy vannak emberek, akik képtelenek felfogni, mi jó a csapatnak és mi nem. Ez a pénztárgépszalag-dobálás s petárdázás például mire jó? A pa­pírral teleszemetelik a pályát, a rob­bantásért pedig elmarasztalják a klubot. Nekem az argentin nézők a példaképek Ha valahol, Dél- Ame­rikában imádják a futballt s az otta­ni közönségre aligha lehet ráfogni, hogy nem tud lelkesedni a játékért, mégis azok ott másként hevülnek Jó, jó, szórják a konfettit, de óz még belefér. Ám a petárdázás, a trágár­ság az ellenfél becsmérlése, az nem sportpályára való jelenség. Való igaz, ott szemben az állóhelyen biztatják is a csapatot, de egy részük nem sze­reti igazán a Ferencvárost. Mert ha szeretné, akkor a balhé kedvéért nem okozna neki gondot. Aztán egy újabb információt adott közzé Füzesi József, mégpe­dig azt, hogy a kezdőrúgást Hunya­di Zsolt végezte, aki e napon ünnepelte ötödik születésnapját. A Fradi ostromolt, a bemondó elégedetten állapította meg:- Gyorsabban játszunk, mint az Újpest, végre nem cipelik sokat a labdát a mieink Úgy fest, érik a gól Tényleg érett. Dzurják „Csöpi” érkezett s máris 1-0. Az eredmény- jelzőn megjelent a felírás: GÓÓL, odakint egy merő hangzavar volt a pálya, Füzesi József pedig elégedet­ten dőlt hátra székében. És már mondta is:- Góllövő: Dzurják- Ezek a legszebb pillanatok - je­lentette ki a bejelentést követően. Megint fehér lett a kapu mögötti terület a papírcsíkoktól s hatalmas dörrenések jelezték, hogy a piro- mániások is serényen munkálkod­nak. Megint kézbe a mikrofon, újabb fohász a nézőtér felé.- Kérjük a szurkolókat, hogy ne lövöldözzenek petárdákat a játéktér­re... A felhívásnak nem volt különö­sebb foganatja. A meccsen közben még mindig tüsténkedtek a zöld-fehérek. Oly­annyira, hogy egy gyors akciót kö­vetően ismét megpihent a labda a hálóban. Mégpedig a túlsó, az álló­hely felőli kapuban. A kép a koráb­bi. Ünnepelt a közönség, ünnepelt az eredményjelző tábla s a bemon­dó ismét kézbe vette a mikrofont.- Jól láttam ugye, Bánki a gól­szerző? - tartott rövid közvéle­mény-kutatást a hangosbeszélő. Bólogattunk, mert mi is úgy lát­tuk.- Gólszerző: Bánki.- Hát innen nem mindig lehet pontosan megítélni, ki talál a háló­ba. Pláne ha tömörülés támad ott a túloldalon - mondtam én, s Füzesi József mindezt megerősítette.- Bizony így van ez Sok esetben csak a mozgásukról ismerjük meg a játél<osokat. Elsősorban a fradistá- kat. De ha gond van, középről ka­punk azért segítséget. Lassan közeledett a félidő vége. Szedelőzködtem, mert csak negy­venöt percig kértem szállást a hang­stúdióban. Elköszönés előtt még megkérdeztem Füzesi Józsefet:- Meddig szórakozás s mikor lesz foglalkozási ártalom a meccsné­zésből?- Soha - így a határozott válasz. - En akár napokat is eltöltenék itt a pályán. Elsősorban azokért a játéko­kért rajongok, ahol jelen van a lab­da, de utána jöhet a többi is. Szerencsére a műholdas adásokat is tudom otthon venni, így aztán el va­gyok látva élményekkel. Egy kupa­napon az étkezésre is nehezen szakítok időt. Nem is tagadom, sportőrült vagyok A bíró közben lefújta az első já­tékrészt, ismét dolga akadt a be­mondónak, hagytam hát végre nyugodtan dolgozni. v.s. Mm

Next

/
Thumbnails
Contents