Fradi műsorlap (1989)
1989. október 28.
4 Fradi műsorlap Orökrangadótól - örökrangadóig Kedves ferencvárosi szurkolók! A Ferencvárosi Torna Club 90. évében élünk. E nevezetes esztendőben napjaink Fradi futballkrónikáját - szerény lehetőségeink szerint - ezzel az összeállítással nyújtjuk át a jubiláló klub kedves szurkolóinak, valamennyi sportbarátunknak. A bajnoki sorsolás ritka érdekességet hozott, hiszen az 1989- 1990-es bajnokság örökrangadóval kezdődött, és az első - tavaszról előrehozott mérkőzéssel - azaz örökrangadóval zárul az őszi bajnoki évad. Műsorlapunkban így örökrangadótól örökrangadóig követhetjük napjaink ferencvárosi futballistáinak örömet, máskor szomorúságot hozó kilencven perceit, a hétköznapok történéseit. Első alkalommal az örökrangadót megelőző nyári Üllői úti nemzetközi tornától az FTC első őszi nemzetközi kupamérkőzésének „előestéjéig” idéztük fel a zöld-fehér napokat. Második alkalommal szeptember 12-től október 14-ig, vagyis az FTC-Békéscsaba mérkőzésig bezárólag rögzítjük napjaink ferencvárosi 90 perceit. A Ferencváros - Videoton mérkőzés előtt Rudas Ferenc, a Fradi 40 évvel ezelőtti bajnokcsapatának kapitánya volt a Népszabadság „Vendégünk” rovatának interjúalanya. Szeptember 12., kedd Üllői út, 16 065 jegyváltó néző: FTC-FC H A K A 5-1 A Fradi hat év elteltével játszhatott ismét a nagy európai kupák egyikében. A látványos KEK., kezdetről a fradisták gondoskodtak: minden idők leghamarabb született ferencvárosi kupagóljával lepték meg a szurkolókat. A középkezdés után Kincses, Dzurják, Szeibert volt a labda útja - a középpályás remekül beadott, Kincses robogva érkezett és 12 m-ről a kifutó kapus mellett a hálóba lőtte a labdát. Mindez 50 másodperc alatt történt... és a labdához az ellenfél hozzá sem ért! Aztán a 4. percben már 1-1 volt az eredmény... De ismét a Fradi következett: előbb Limperger bombagólja, majd Szeibert közeli lövése talált a kapuba. Szeibert a 64. percben bebizonyította, hogy távolról is gólerős. Húsz méterről bombázta be a labdát, majd a meccs vége előtt nem sokkal Dzurják az ötödiket szerezte. Két vélemény a látottakról. Csank János, a váciak edzője:- A hazai mezőnyben a Ferencváros futballozik a leggyorsabban. Ha kijön nekik a lépés, szinte ellenállhatatlanok. Most hetvenperc- nyi ízelítőt kaptunk ebből a játékból. Yorma Kangasmäki, a HAKA szakvezetője:- Bekalkuláltam, hogy vendéglátóink a pályán nem lesznek előzékenyek, s akár több góllal is legyőznek minket. Ilyen nagy gólkülönbségű vereségre azért nem számítottam. Rudas Ferenc csaknem húsz esztendeig játszott a Ferencvárosban, ha nem számítjuk hozzá az űregfi- úknál „elfutballozott” időt. Ma már kortársai szakosztályának vezetője, néhány éve azonban még együtt focizott a régi cimborákkal, és az újabb generációhoz tartozó, de már szintén „veteránnak” nevezett ffa- distákkal. Némi öniróniával beszél jelenlegi helyzetéről.- Szoktam mondani: olyan öreg vagyok, hogy már az öregfiúkból is kiöregedtem... De hát mit csináljak, végképp nem bírta tovább a lábam.- Több visszaemlékező állítja: ha hajdanán nem törik el a lába, ön lehetett volna az aranycsapat jobbhátvédje.- Teljes bizonyossággal ilyesmit nem lehet kijelenteni, de tény, hogy 1950-ig én voltam az állandó jobbhátvéd a válogatottban. Először 1943-ban kerültem be, de csak néhányszor szerepeltem 45-ig hiszen a háborús időkben alig voltak nemzetek közötti meccsek. A felszabadulás után azonban sorozatban játszottam, sérülésemig huszonnégyszer. Szinte már véglegesen összeállt a nagy csapat, és akkoriban a válogatottságok számát tekintve megelőztem Bozsik Józsefet. Ha nem jön közbe az a sérülés, talán én lehettem volna az első százszoros válogatott Magyarországon.- Saját kapusa, Henni „zuhflnt” a lábára- Igen, egy Kinizsi-Postás mérkőzésen. A Kinizsi a Fradi volt, a Postás nevet pedig az egykori Szentlőrinci AC viselte.- Közkeletű fordulattal élve: az eset után már nem nyerte vissza régi formáját.- Valóban, már nem engedelmeskedett úgy a bokám, mint a sérülés előtt. Érdekes, a lábszárcsontom tört el, mégis a bokám ment tönkre.-Hogyhogy?- Nagyon féltették az orvosok a lábamat, s amíg egy kicsit is fájdí- tottam, gipszben tartották. A törés teljesen rendbejött, ám a bokám elmerevedett. Elkeserítő, hogy így alakult, mert az orvosoknak tudniuk kellett volna, amit ma már én is tudok: egy idő után a fájdalmak ellenére mozgatni, erőltetni kellett volna a lábamat.- Végül meddig játszott?- 1954-ig. Aztán elmentem az Egyetértéshez edzőnek, mert ígértek egy vendéglőt.- Már akkor is? Hanyadosztályú volt abban az időben a csapat?- Amatőr első osztályú. Tőlük az NB Il-es Láng Gépgyárhoz, majd a Budafokhoz szerződtem.- Ne haragudjon, de edzői sikereiről nem tudok.- Nem csoda, hiszen csak 1961-ig edzősködtem. - Miért hagyta abba?- Mert akkor is az volt az elvem, hogy az ember csak a saját hülyeségeiért feleljen. Nem tetszett, hogy mindenki bele akart szólni a munkámba. A tanácsokat, észrevételeket meghallgattam, s ha meggyőzőek voltak, elfogadtam azokat, de a parancsokat nem szerettem. . Bányai György szeptember 16., szombat Üllői út, 16 776 jegyváltó néző: FTC-Videoton 0-0 A találkozó előtt Dr. Debreczeny István, az FTC elnöke a pálya közepén köszöntötte a klub világversenyeken kiválóan szereplő birkózóit és a kajak-kenu szakosztály érmeseit: Komáromi Tibort, Sike Andrást, Kiss Sándort, Nagy Jánost valamint Gyulai Katalint és Zala Györgyöt. Zúgott a vastaps, ahogy a pályán integetve körbevonultak napjaink ferencvárosi hírességei. A középkezdést egy ifjú fradista, Blum Viktorka, a popénekes Melinda kisfia végezte. A közönségnek az jelentette az első örömöt, hogy a negyedóra végén kiírták az Újpest pécsi vereségét. Ez egyben kritika is a látottakról, hiszen a játéktól nem mámorosodhatott meg a nézősereg. A játékosok ugyan becsülettel gyűrték egymást, csak a labdával voltak haragban. A második félidőre sebességet váltott a Ferencváros, de csatárai csak a helyzetkihagyásokban jeleskedtek. Meg Petry is gyakran közbeszólt. Hiába hajrázott és játszott valamivel többet ellenfelénél a Fradi, ez csupán a szép egy pontra volt elég. Dzurják József, a szünetben: - László a labda helyett a lábamat találta el. Nem értem a játékvezetőt, mert ez bizony tizenegyes volt. Plasek Gábor játékvezető: - Helyesen ítéltem, nem történt szabálytalanság, senki nem bántotta Dzurjákot. László Csaba: - Szó sem lehetett tizenegyesről, hiszen előbb a labdát találtam el. Petres Tamás: - Hűha, borzasztóan nehéz félidő elé nézünk. Zsiborás Gábor, az MTK-VM kapusa: - Izgalmas csatában gyűrik egymást a csapatok. Aki gólt rúg, nyer, s az alighanem a Fradi lesz. Petry Zsolt, a mérkőzés végén: - A hangulattal és a légkörrel sokkal nehezebb volt megbirkózni, mint a Fradi-támadókkal. Rákosi Gyula: - Góllövés nélkül nem megy ez a játék. Kaszás Gábor: - A Fradi közelebb állt a győzelemhez, de nekünk is voltak helyzeteink. Úgy érzem, reális eredmény születet. Burkovits Ferenc (Mai Nap) A Ferencváros a hatodik forduló után a Vasassal azonos pontszámmal és azonos gólkülönbséggel a 4.-5. helyen állt: 4. Ferencváros 6 3 2 1 9-4 11 A forduló válogatottjába a Fradiból egyedül Simon került. TARTALÉK, IFI, SERDÜLŐ... A Gyáli úti pályán a tartalékcsapat is „elvérzett”: Videoton-FTC 1-0 Az ifi és serdülőgárda Székesfehérváron szerepelt: Ifi: Videotop-FTC 2-1 G: Szekeres serdülő: Videoton-FTC 0-0 Négy csapatunk mindössze 1 gólt lőtt a Videotonnak! Szeptember 23., szombat Siófok, 10 000 néző: SIÓFOK-FTC 1-0 Tízpercnyi óriási iram, három kihagyott gólhelyzet az elején és a Fradi már 2-1-re vezethetett volna. Aztán később kiderült, hogy a Fradi nemhogy kettő, de még egy gólt is képtelen ezen a napon elérni... Pontosabban a gárda folytatta kiábrándító vidéki szereplését: Pécs és Debrecen után Siófokon sem tudott egyetlen akciógólt szerezni! Három vidéki meccs - mindössze egy pécsi 11-es góllal és 1 ponttal! (DVSC) A forduló után a Ferencváros négyes holtversenyben, de legjobb gólkülönbséggel az 5. helyen állt: 5. FTC 7 3 2 2 9-5 11 A forduló válogatottjába egyetlen játékosunk sem került. TARTALÉK, IFI, SERDÜLŐ A tartalékcsapat súlyos vereséget szenvedett: Siófok-FTC 4-0 Az ifi és a serdülőcsapat a Népligetben fogadta a siófokiakat Ifi: Siófok-FTC 2-1 G: Kolos serdülő: FTC-Siófok 10-0 G: Füzessy 4, Csatáry 3, Simon, Németh, Zavadszky Szeptember 26., kedd A Finnországba utazó Ferencváros délelőtt „búcsúedzést” tartott az Üllői úti pályán, majd a játékosok felvették új formulájukat (mélyzöld zakó, drapp nadrág) és bevonultak a közkedvelt Fradi étterembe. 'A könnyű ebéd után, még egy formaruhás csapatkép a Fradi autóbuszánál, aztán irány Ferihegy. Másfél órás repülőút után finn földön landolt a gép. Valkeakoskiban a Hotel Waltikkaban ütötte fel szálláshelyét a gárda. Na meg két ifjú ferencvárosi szurkoló is. A Marosi testvérek végigvonatozták fél Európát - hogy a Fradi első finnországi mérkőzésén ott legyenek... Szeptember 27., szerda Valkeakoski, 1000 néző: FC HAKA-FTC 1-1 A Ferencváros történetének első finn földön szerzett gólja a védő Keller Jóska nevéhez fűződik: a 49. percben Bánki ívelt labdáját előrevetődve tíz méterről fejelte a bal felső sarokba. Látványos, szép jelenet volt. A hazaiak a 75. percben egyenlítettek, de hát a Ferencváros így is veretlenül jutott tovább. Vitézi „ének” egy továbbjutásról Summáját írom a Ferencváros továbbjutásának... Talán sokan megmosolyognak, de örömmel vettem tudomásul, hogy az FTC veretlenül és magabiztosan vette első akadályát az európai kupagyőztesek versenyében. Örömmel, mert az utóbbi idők megtanítottak a kis sikereknek is örülni. A Békéscsaba egy évvel ezelőtti, ismeretlen török csapat elleni kudarca, a válogatott keserves döntetlenjei Máltával szemben, s még megannyi eredmény arra figyelmeztet, hogy a magyar futball szurkolóinak nincs joguk bárkit is lebecsülni, félvállról venni. Tudomásul vesszük vagy sem, a tény tény marad: mélyre süllyedtünk. Ha úgy tetszik alulra, ahol nem engedélyezett a fanyalgás. Gyanítom - akárcsak a finn közönség - hamarosan mi is megtanulunk örülni az aprócska győzelmeknek, amelyek igazolják, hogy mégiscsak Európához tartozunk. Mi is fogunk tapsolni egy-egy gőlszagú lövésnek, sőt a szöglet kiharcolásának is. Vagy ha nem, hát végképp lemondunk a futballunkról. Nincs okunk lekezelni ellenfeleinket, mert ugyan futballmúltunk mámoros, a jelenünk annál kijóza- nítóbb. Épp ezért dicséret illeti a ferencvárosi labdarúgókat, akik egy rövid időre elhitették velünk, hogy van még kire legyintenünk.Budapesten lesöpörték a pályáról a finn Hakát, s 5-1-es előny birtokában sem engedélyeztek győzelmet ellenfelüknek Valkeakoskiban. Rákosi Gyula, az FTC mestere a találkozó után nem is tudta pontosan, hogyan értékelje ezt az eredményt. Boldog volt, mert csapata továbbra is versenyben maradt, de egyúttal érezte, hogy - a hagyományok alapján - a Ferencvárosnak egy finn ellenfelet minden körülmények között le kell győzni. És bizony, ez utóbbi nem sikerült. A zöld- fehérek kényelmesen futballozgattak, s a lassú tempó, a körülményes támadásszövés pusztán a döntetlenhez volt elegendő. Igaz, a Fradiból sérülés miatt hiányzott Szeibert, Limperger, Kincses, formahanyatlása okán csak a cserék között kapott helyet Dzurják, s a pályán lévők közül a karmester Bánki jóval tudása alatt szerepelt. Azaz, a szerdán látottaknál sokkal jobb csapat a Ferencváros, ahogy ezt 5-1 ^es Üllői úti győzelmével is igazolta. Hogy mennyire jó, arra a következő kupafordulódban derülhet fény.
