Fradi műsorlap (1989)
1989. október 28.
Sajtófigyelő Nem a Bolond bolond Jó volt látni Czibor Zoltánt ismét zöld-fehérben. És nemcsak azoknak, akiknek történetesen a Ferencvárosért dobog a szívük. Hanem mindazoknak, akiknek szilárd meggyőződésük, hogy nem a régi dicsőséget kell emlegetni, hanem úgy kell megújulni, hogy megőrizzük a múltból mindazt, ami egy megújuláshoz szükséges. Szegény Czibor, akivel egyébként alaposan elbánt az élet, annyi tragédia érte, hogy az övénél bonyolultabb lélek belerokkant volna, szemmel láthatólag élvezte a játékot. Az Üllői úton érezte igazán jól magát, nem Kispesten. Igaz, hogy sokkal udvariasabb ember ez a 60 év felett is sok tekintetben gyerekes egykori kiváló futballista, mint hogy erről belőle akár egy szót is ki lehessen húzni. így hát egy héttel előbb vígan integetett a Bozsik József stadionban, a KAC és a Bp. Honvéd „ kettős jubileumán”. Ő végezte el a kezdőrúgást a nagy alkalomból a régi kispesti színekben pályára lépő Bp. Honvéd meghívására. Már csak azért is tartozott ezzel, mert - a csekkszámlán lévő összeg gyakran hamarabb elfogy, mint a világhír - az évforduló rendezői fizették hazautazása költségeit. A repülőjegy ára nem kevés. Ezért történt, hogy Czibor nem volt jelen azon a sokak számára emlékezetes vacsorán, amelyet a Ferencváros a nyáron rendezett az 1948/1949-es bajnokcsapat még életben lévő tagjaival, s más nagyságokkal a jubileum tiszteletére. Az útra akkor sem a meghívottnak, sem a meghívónak nem volt pénze. A Bp. Honvéd - legalábbis a jelek azt mutatják - jobban van eleresztve. Félreértés ne essék: nem azzal gyanúsítom a klubvezetőket, hogy a honvédelmi költségvetés összegeit költik feleslegesen reprezentációra. Annyi játékos kelt el Kispestről az utóbbi időben, hogy ha nem is a klubkassza, de a labdarúgó-szakosztály pénztára aligha érzi meg egy ilyen repülőjegy árát. Más bajom van. Annyiféle történelem van ma mindenről Magyarországon forgalomban, hogy végképp elviselhetetlennek tűnik az olyan „történetírás”, ahol az alapvető tényekkel van a baj. A jó szándék ezúttal sem vitatható, de Czibornak a világon semmi köze sem volt soha a piros-fekete színekhez. Játszott ő Komáromban (hogy annak az eredeti csapatnak mi volt a színe, arra már nem emlékszem), játszott a Ferencvárosban zöld- fehérben, a Csepelben piros-kékben, a Honvédban piros-fehérben, a Barcelonában ismét piros-kékben, csak éppen a piros-fekete színeket nem öltötte soha magára. A piros-feketét - ideje lenne megírni bizony ezt a klubtörténetet is, amíg egyáltalán megírható - az akkor még önálló várost alkotó Kispest azon polgárai választották, akik annak idején, vagyis nyolcvan esztendeje megalakították a Kispesti Atlétikai Clubot. Nagyon jó kis futballcsapatot szedtek össze, olyan játékosokat neveltek, illetve találtak meg, mint Kincses („Kincses, Kincses kincset érő helyzet volt!” - szokott sopánkodni a mikrofon előtt annak idején Pluhár István, ha a szőke futballista egy válogatott mérkőzésen a kapu torkából fölé lőtt), Bozsik és Puskás. Ezt a klubot, mégpedig Farkas Mihály legfelsőbb döntésével és az akkori sportvezetők erőszakosabb részének javaslatára, negyven esztendővel ezelőtt éppúgy szétverték, mint egyesületet, akár a Ferencvárost. A KAC-ból éppúgy parancsra lett Bp. Honvéd, mint ahogyan a Ferencvárosból ÉDOSZ. A klubszínek az állandóságot, a folyamatosságot, egy közösséghez való tartozást jelképeznek. A Ferencváros zöld-fehérből lett pirosfehér és ÉDOSZ, a KAC piros-feketéből piros-fehér és a Bp. Honvéd. Az már csak hab volt a tortán, hogy akik ezt az átalakítást kitalálták, elrendelték, végrehajtatták, ráadásul még arról is gondoskodtak, hogy az Üllői útról a legjobb játékosok Kispestre költözzenek. Czibor, akit egyébként Bolondnak becéznek a barátai, s a mai napig nem haragszik, hogy így szólítják, abban a bolond helyzetben is megtalálta a megoldást. Még fél évet maradni tudott az Üllői úton, s később amikor távoznia kellett - mert túl jó játékos volt a központi akarat számára ahhoz, hogy egy ilyen nemszeretem klubban rúgja a labdát, sőt a gólokat -, inkább a Csepelt választotta. Mint a nagy sikerű könyv olvasói (Bocsák Miklós: Kocsis és Czibor) is emlékezhetnek rá, még akkor is megpróbált elbújni, amikor már Csepelen (pedig az a csapat a Rákosi Mátyás Vas- és Fémműveké volt akkor!) parancsoltak rá, hogy a Bp. Honvédhoz menjen. És a nyomaték kedvéért egy katonai behívót kézbesítettek neki. Azt találta ki, hogy a néphadseregnél hatalmasabb az ÁVH, annak is van egy csapata, a Bástya. (Ez a hajdani MTK volt, a későbbi Textiles, amelyet a „Magyarország nem rés, hanem erős bástya a béke frontján” farkasmihályi szállóige nyomán tettek Bástyává, és az AVH klubjává.) A Hungária körúton ennek ellenére jobb maradt a szellem. És az ottani vezetőkkel a Bolond megállapodott, hogy addig • • Oregfiúk Majd’ egy teljes ferencvárosi csatársor társaságában ülök az Üllői úti székház vendéglőjének különtermében. Czibor, Fenyvesi, Rákosi és Albert. A sorrend szigorúan a születési évszámtól vezérelt, mert ha mondjuk arra kellene válaszolnom, hogy ki a legőszebb közülük, Alberttal kezdődne a felsorolás és Czibornál érne véget. De fordíthatnám úgy is a sort, hogy ki volt legtöbbször válogatott és ki játszott legtöbbet zöld-fehér színekben (Fenyvesi; 76 válogatottság, 550 FTC-mérkőzés), vagy úgy, hogy ki rúgta a legtöbb gólt (Albert; 537), meg úgy is, ki lett leghamarabb a bajnokcsapat tagja (Czibor; 1948- 49), és aki nem mondhat semmilyen hasonló rekordot magáénak, de mégis, talán ő volt a legszorgalmasabb, a legnagyobb munkabírású négyük közül, az nem más, mint Rákosi. Négyen együtt soha nem játszhattak, mert Czibor életkoránál és az akkori idők politikai okainál fogva gyors távozásra lett kárhoztatva, s mire összejöhettek volna, az aranycsapat balszélsője már messze járt, Barcelonában. Most szombaton azonban az újpesti öregfiúk ellen mind a négyen pályára lépnek. Hogy ez a szurkolóknak ünnep lesz, páratlan, a maga nemében megismételhetetlen alkalom, nos, ebben biztos vagyok. így hát jó lenne azt tudatnom az olvasóval, hogy ők négyen például határtalan izgalommal készülnek a fellépésre, ám nem tehetem, mert nincs így. Úgy istenigazából már egyiküknek sem hiányzik a játék. Egyedül az állatorvos Fenyvesi az, aki rendszeresebben magára húzza a zöld-fehér mezt, és félórákra pályára lép az öregfiúk csapatában. Meghajtom őket egy kicsit, mondja csendesen, azután irány az öltöző. Ötvenhat éves fejjel már ez is elismerésre méltó teljesítmény, vagy inkább az egészséges életmód fontos momentuma. Az asztaltársak közül Máté az, és ezt mindhárman megerősítik, akit mindenki mindig szeretett, s aki mindenkihez egyformán kedves volt. Azt mondja, hogy az edzősködést nem neki találták ki. Egyszer ugyan megpróbálkozott vele, de legmarkánsabb taktikai húzásába belebukott. Sorsdöntőnek tűnő hazai mérkőzésük előtt megbeszélte a pályamunkással, hogy a tizenegyes pontot egy méterrel előbbre fesse, mert arra számított, hogy csapata büntetőt fog rúgni. bujkál, amíg azok el nem intézik, hogy a futballtudás-csinálta katonát át nem vezényelik hozzájuk. Minden rendben is ment volna, ha Hidegkúti jóindulatúlag nem szól egy jó szót Cziborról Farkas Mihálynak. A futballszerető nagyúr egy jeges pillantást vetett a két futballistára. És Czibort átvezényelték a Bp. Honvédhoz. Ahhoz a csapathoz, amely az egykori Kispesti Atlétikai Clubra már nem is hasonlított. A nagy átalakításnak tehát a^ispesti rokonszenves sportbarátok éppúgy kárvallottjai voltak, mint a ferencvárosiak. Legfeljebb azzal vigasztalódhattak, hogy a tőlük elvett pályán és az általuk nevelt csapatból - ismét csak parancsokkal megerősítve - a „jogutód” valóban parádés csapattá vált. Akaratuk ellenére tették őket boldoggá. És nagyon sokan mégsem lettek ettől boldogok. Valahogyan jobban szerették a régi időket, amikor a Ferencváros volt a három nagy egyike, a KAC meg a lelkes kiscsapat, amelyik lelkesedésével, néhány játékosa önmagát felülmúló teljesítményével néha megverte a zöld-fehér együttest. Igaz, hogy amikor átkeresztelve megszüntették, negyvenesztendős volt csupán a KAC, és ennek ismét csak negyven esztendeje. Az egykori kisegyesület a Honvédelmi Minisztérium égisze alatt, a titkosan kezelt katonai költségvetés, valamint az enyhén szólva vagyont érő könnyített katonai szolgálatok révén hatalmas egyesületté fejlődött. A Bp. Honvéd rengeteg olimpiai bajnokot mutathat fel a legkülönbözőbb olimpiákon és a legkülönbözőbb sportágakban. A Bp. Honvéd krónikáját gyarapítja Budai II., Kocsis Sándor, Puskás és a többiek 1952-es olimpiai aranyérme éppúgy, mint mondjuk Gyulay Zsolt és az egész kajakos társaság 1988-as olimpiai győzelme is. A kérdés azonban az, hogy az ilyesfajta, központilag vezérelt és támogatott bajnokgyártó nagyüzem valóban használt és használ-e a magyar sportnak, vagy sem? Egyenlő feltételek a különböző sportegyesületek között soha nem voltak és soha nem lesznek. Az azonban bizonyos, hogy az államilag biztosított előnyök olyan hátrányokat hoznak másoknak, amelyek lehetetlenné teszik a különböző közösségek valódi sportvetélkedőjét. Képest Sport - Részlet Pintér István népszerű 11-es rovatából Erre mit ad isten, már a negyedik percben az ellenfél jutott büntetőhöz. S minthogy játékosai ekkor furcsa tekintettel kezdték méregetni, a dolgot befejezettnek tekintette. Albert három éve nem játszik az öregfiúk között. Neki abból lett elege, hogy több rúgást kapott, mint játékos korában. Mindenki őt akarta leradírozni a pályáról, és hiába hogy „öreg húsz évet késtél”, csak nem hagyták abba. Erre abbahagyta ő. Rákosi egyszerűen nem ér rá, és amúgy is mindennap a pályán van, a szó valódi értelmében; edzésben. A szombati mérkőzésre csak annyi szót veszteget, amennyi elvárható tőle: „tudjátok, játszanom kell, mert a Császár megint álldogálni fog, és valakinek labdát is kell adni...” Czibor, akinek érkezésére jöttek össze a különteremben, ugyancsak tart a szombati mérkőzéstől. Ennek persze érzelmi okai is vannak, nem mondja, de tudjuk, tart a megható- dottságtól, éppen negyven éve lett itt bajnok, a legendás hírű bajnokcsapat tagja. (Henni, Rudas, Szabó, Kéri, Kispéter, Lakat, Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor.) Hányán nem élnek már közülük! Csak perceket ígér, egy szép elfutást - az öltözőbe. Hasonló megfontolásból, mint Albert, az öregfiúk-mérkőzé- sekért már ő sem lelkesedik, hogy mégis rendszeresen játszik a Barcelona old boy együttesében, annak inkább financiális magyarázata van. A futball, mindettől függetlenül örök téma, örök szerelem. Ők négyen együtt nem is beszélhetnek másról, mint a labdarúgásról, a régi meccsekről. Hajtogatják a foci kissé elkoptatott, már-már közhelyszerű igazságát, ebben a játékban mindenki közül labda a leggyorsabb. És gólokról mesélnek, csodaszép gólokról. Albert memóriája lebilin- cselően jó, majdhogynem tételesen sorolja fel Czibor híres alakításait, Kocsis és a többiek góljait. Életkoromnál fogva sok mindenre én is emlékszem, de most csak kapkodom a fejem, negyedszázad futball- történése száguld a négy ember emlékezetében. Időközben búcsúzik Rákosi, kezdődik a csapat edzése, távozik Fenyvesi, neki mérkőzése lesz. Marad Czibor és Albert. Meg a labda. Az megy tovább, gurul ide-oda. Régóta ismerem már Flórit, de ilyen felvillanyozottnak még nem láttam. Czibor szinte elérzékenyülten hallgatja, tekintete csillog. És végre van néhány közös pont életükből, pályafutásukból is. „Emlékszel, Zoli bá’, amikor Bilbaóban játszottunk, és Te nem tudtál eljönni hozzánk? Magad helyett küldtél egy kis ajándékot Dodó bácsinak (Mészáros Dodó), vagy húsz üveg konyakot...” „És Flóri, Te emlékszel arra az öregfiúk-mérkőzésre az NSZK- ban, amikor egy csapatban játszottunk? Kaptunk egy szabadrúgást húszról. A sváb (Puskás) letette a labdát, szépen megigazította, aztán hátrafordult, és mire rúghatta volna, az a kopasz angol gyilkos erővel betűzte. A sváb alig kapott levegőt...” „Már hogyne emlékeznék rá, Zoli bá’, az a kopasz angol Bobby Charlton volt!” Szerencsés emberek. Van miért irigyelni őket, mert van mire emlékezniük... Pethes Sándor (Magyar Hírlap) 9999999999999999999 FORGÁCSOLÁSI, FOGAZÁSI MUNKÁK, AUTOMATÁK, MŰSZAKI GUMISÜTÉS, NYOMDAI SZITÁZÁS, MOTORTEKERCSELÉS, ASZTALOSIPARI MUNKÁK VÉGZÉSÉT NAGY PONTOSSÁGÚ GÉPEKKEL, RÖVID HATÁRIDŐRE VÁLLALJUK: PRIORIT-DINAMIK Kft. DO DO DO 1118 Budapest, Breznó köz 6.<3Q <]0 <jQ Tel: 1861-960.
