Fradi műsorlap (1989)
1989. szeptember 30.
Fradi műsorlap A FERENCVÁROS 1948/49-ES BAJNOKCSAPATÁNANAK TAGJAI A PÁRDUCKAPUS Ugyancsak serdülő voltam 1949- ben: 14 éves. Tele hittel, reménynyel, lelkesedéssel. Zsenge korom ellenére mindazonáltal már komoly múltam is volt. Sportmúltam. 3 éve jártam ugyanis meccsekre. Lenyűgözött ez a játék. Mai eszemmel nem csodálkozom ezen, hiszen akkor rendkívül magas volt labdarúgásunk színvonala. Káprázatos tehetségek kergették a labdát. Láttam még a kifinomult technikájú, elegáns Sárosi dr-t, öcs- csét, a téli kemény mínuszokban is feltúrt ujjú mezben játszó Sárosi Ill-at, a kőkemény, sokszor kíméletlen centert!: Miként, a köny- nyelmű, de a legbonyolultabb helyzeteket is könnyedén megoldó újpesti Nagymarosit, az ugyancsak újpesti csodát: az Egresi, Szusza, Zsengellér jobbszárnyat, az MTK egészen sajátos, lapos, rövidpasszos kombinatív játékának mestereit: Hidegkútit és Bodolát. És hadd szolgáljak a fiatalabb generációnak meglepetéssel: Grosits és Zakariás akkoriban a MATE- OSZ-ban, Deák, az egy idényben a II. osztályban 66 (!) gólt szerző center a SZAC Barátságban bűvölték a labdát! Ott volt még akkor a Kispestben Puskás és Bozsik, a Vasasban Szilágyi I és Ilovszky, a Csepelben Marosvári és Keszthelyi. Döbbenetes tárháza a klasszisoknak. Élénken él emlékezetemben egy FTC-Újpest rangadó az Üllői úton, amelyen hatalmas felhőszakadás alakította mosogatóronggyá vadonatúj öltönyömet. Az eredmény néhány atyai pofon és 5:0 az Újpest javára. Amit ezen a találkozón Zsengellérék összefociztak, az maga volt a kábulat. Góleső az Üllői úton. A hitetlenkedő ferencvárosiak között talán a Icgelkeseredettebb egy nyurga fiatalember volt, aki nem szokott hozzá az ilyen megaláztatáshoz. A mi szurkolóink: // PATAKI JENŐ Santa-Crúz márki kiment a függöny elé, hallgatta az ütemes tapsot, de gondolatai messze kalandoztak. Feledte néhány pillanatra az udvar csillogását, a sok előkelő urat, Ruy Blast, a királyasszony lovagját, de még magát a királynőt is. Mert azon töprengett, vajon mit csinált ma a csapat. Nos Santa-Crúz márki nem véletlenül aggódott. A csapat nehéz ellenfél ellen lépett pályára s a nemes férfiú imádta az aranylábú fiúkat. Végül jóformán be sem ért az öltözőbe, máris igyekezett megtudakolni az eredményt. Nem kellékeitől, sminkjétől szabadult, hanem egy autentikus forrást keresett, mert abban a pillanatban a világon semmi sem érdekelte jobban, csak, hogy megtudja, parádéztak-e megint kedvencei. De nem csak a márki, hanem Westminster apát úr is ugyanúgy szurkol. Vagyis teljesen mindegy, mit játszik esténként Pataki Jenő érdemes művész a Nemzeti Színház színpadán, ha testben nem is, de .lélekben azért egy kicsit mindig kint jár az Üllői úti pályán. A Fradinál. És ha nem ütközik az előadással a futballmérkőzés időpontja, ott ül ő is a lelátón és szorít a fiúknak. Hogy mióta tart-e nagy szerelem? Ahogy a kitűnő művész mesélte, meglehetősen régóta. Egészen pontosan hatvankilenc esztendeje. Hat éves volt, amikor barátjával először járt labdarúgó mérkőzésen. A millenárisra ment ki a két ifjú, ahol egy zöld és egy kék mezes csapat küzdött épp a játéktéren. „Élveztük a dolgot s nekem különösen egy görbe lábú férfiú nagyjelenetei ragadták meg a figyelmem. Tetszett, ahogy sorra becsapta a reá támadó ellenfeleit, el is döntöttem hamarjában, hogy az én focicsapatom ezentúl ez a zöldtrikós társaság lesz. Barátom egy kicsit szomorkodott, de nem volt más választása; neki maradt a másik, a kék mezes nép. A végén persze megkérdeztem, kit tisztelhetek kedvenceimben, s megtudtam, az a csapat az FTC. A Fradi. Borzasztó szép név volt s én attól kezdve szíwel-lé- lekkel fradista lettem.” Ez volt hát Pataki Jenő „belépője”. És attól kezdve - az idézet szintén főle - sok futballcsodát látott. .Állandó látogatója lettem a zöld-fehér csapat találkozóinak. Ott szorongtam én is a B-középen, a híres zászló közelében, ahol jó torkú szurkolók buzdították Schlossert, a karikalábú futballvarázslót és társait. Számomra ünnepnapnak számított, ha végignéztem játékukat, s ha a fáskörben fiatal barátaimmal összemértük az erőnket, ott én is Fradi futballista voltam. Ahányszor elvetődtem a labdáért s azzal keltem fel a földről, diadalmasan kijelentettem; Amsei védett...” Nos a fáskör ifjú kapusa végülis nem neves focista, hanem híres színész lett, a Nemzeti Színház művésze. A színpadon Thália papja, a társalgóban a Fradi felkent szószólója maradt. Ha manapság kimegy az Üllői úti stadionban, várják régi barátai, köztük hajdani nagy ferencvárosi játékosok, s velük nem csupán meccset néz, hanem egy kicsit mindig emlékezik. Emlékezik nagyszerű futballcsatákra, hajdanvolt remek sportemberekre, egykori szép fiatalságára. Pataki Jenő 75 éves. Jó egészséget, sok-sok látványos Fradi meccset művész úr... A neve: Henni Géza, a Fradi kapusa. Az 5 gól természetesen nem száradt a lelkén, mégis úgy érezte megsemmisül. Pedig sem a szurkolókban, sem a játékostársakban, de még a szakemberekben sem változott róla a vélemény. Mindenki tudta, ismerte kivételes képességeit. Döbbenetesen ruganyos volt. Sokart azért mentek ki a mérkőzésekre, hogy cirkuszba illő produkcióját megcsodálják: meA% legítéskor - ki tudja nem kabalából e? - megrúgta a felső kapufát! Ő nem volt képes egy a kezébe tartó lövést csak úgy megfogni. Csak úgy egyszerűen. Inkább tett két-három lépést valamelyik irányba és csodaszép robinzonnáddal ho- morított vissza a különben könnyű labdáért. Furcsa, szelíd fiú volt, jellegzetes alkattal és mosollyal. Mesélik, hogy mindössze egyszer látták dühösnek. Egy Fradi-Kispest meccsen. Történt, hogy Puskás teljesen szabadon kapott egy átadást az ötösön és a tehetetlen Henni feje fölött spiccel (!) rúgta a léc alatt a hálóba. Éz még rendben lett volna, Géza máskor is kapott gólt, de Öcsi nyeglén odaszólt:- Hát védjél b... m ... ” Nos ekkor a pillanatnyi vízhiány mentette csak meg Puskást a vízbe - fojtástól. 1949 volt a nagy éve csakúgy, mint a Ferencvárosnak. Talán nem túlzók, ha a későbbi aranycsapat csíráit vélem felfedezni a Flenni - Rudas, Kispéter, Szabó - Kéry, Lakat - Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor összeállítású gárdában. Ontották a gólokat. A Győri ETO- nak például 13-at rúgtak és egyet sem kaptak. Deák egymaga 59-szer talált a hálóba, ami azóta is rekord és nem is hiszek abban, hogy valaha megdöntené valaki. Különösen nem napjainkban. Henni pedig ezidőtájt 16-szor került be a válogatottba is. A következő évad a csodacsapat néhány tagját már másutt találta. Budai és Kocsis a Flonvédban, Czibor a. Csepelben, Deák az Ú.Dózsában folytatta. t AZ FTC LABDARUGOSZAKOSZTALY TISZTSÉGVISELŐI 1989-90-es idény Szakosztályelnök: Furulyás János Szakosztály igazgató: Albert Flórián Technikai vezető: Magyar Zoltán Utánpótlás technikai vezető: Hámori József Edzők Intézők Vezetőedző: Rákosi Gyula I—II. csapat: Golecz Lajos Pályaedző: Szűcs Lajos Tartalékcsapat: Mucha József Ifi I: Pósch Péter Karádi Ferenc Ifi II: Horváth László Antos László Ifi III: Hajdú Józsefserdülői I: Somodi Lajos Hrutka József serdülő II: Kaszás Pál Kubatov Márk serdülő III: Windt Károly Németh Ferenc serdülő IV: Horváth Ödön Császár Sándor serdülő V: Serli Sándor Reszt Károly Orvosok Vezető főorvos: dr. Juhász József I—II. csapatnál: dr. Gyarmati Jenő Utánpótlásnál: ifj. dr. Juhász József Gyúrók Első csapatnál: Bodnár József Tartalékcspatnál: Takács József És Henni is lila-fehéret húzott magára. Ekkor kezdődött a reakciósnak minősített ferencvárosi gárda szétszedése. Mindmáig él a köztudatban, hogy Kocsiséknak menniük kellett. Deáktól tudom, hogy neki tényleg azt ajánlották, tegye át székhelyét Újpestre egy siófoki affért követően. így legalább játszhatott. Budai és Kocsis hatalmi szóval lett honvédos. Czibor sem véletlenül folytatta Csepelen. És Henni? 1989. május. New York. Fojtó melegben készülődünk a new yorki Hungária elleni mérkőzésre. Mármint a Magyar Újságíró válogatott. Melegíteni sem kell, mert ömlik rólunk a víz. Már mezben jövök ki az öltözőből, amikor egy ismerős férfi vonja magára a figyelmemet. Honnan ismerem? Mert biztosan tudom, hogy találkoztunk már! Apatini Gyulától, a New York-i Magyar Rádió munkatársától kérdezzem: ki ő? Nevetve mondja: Flenni Géza. De már úgysem emlékszel rá! ITennire? Én ne?! Nézem. Kísérteties. Szinte semmit sem változott. Mosolya, ruganyos mozdulatai most is olyanok, mint akkoriban. Mondják, hogy elég mereven elzárkózott a nyilvánosságtól. Próbáljunk szerencsét! Bemutatkozom. Mosolyog. Nem utasít vissza. Bátorságra kapok. Lehet ebből még interjú is!- Kitünően nézel ki! Igen? Örülök. Pedig már 63 vagyok.- Mit csinálsz itt? Meghívtak a new yorki hungáriá- sok. Hallottam, hogy a Magyar Újságíró válogatott lesz a vendégünk. Elég régen mozdultam ki otthonról, most kivételesen eljöttem.- Csak nem Te védesz? Azt azért nem. A kezdőrúgást én végzem. Tudod kellett egy megbízható ember, aki nem hibázza el.- Ezek szerint nem New Yorkban élsz? Nem. Innen kb. 200 km-re egy kis helységben. Ritkán jövök New Yorkba.- Mit csinálsz ott? Nyugdíjas vagyok. Most lettem az. Testnevelő tanár voltam, elég volt, rám fér a pihenés.- Emlékszel mi volt 40 éve? (Elmosolyodik.) Erre nem lehet nem emlékezni. Bajnokok lettünk a Fradival. Csodaszép volt. Egyészen ritka képességű társaság jött össze. Élmény volt ott védeni!- Alikor miért mentél el a Dózsába? Kellett? Nem, nem kellett. Úgy éreztem, hogy nagy a politikai nyomás a Fradira. Budai, Kocsis, Deák, Czibor elmentek, illetve el kellett menniük. Szerettem volna még válogatott lenni. A Dózsából erre több lehetőségem volt.- Sokan nehezteltek Rád emiatt! Tudom. A Fradiból elmenni mindig nagy kockázat. Én is tudtam és éreztem is. Ez is közrejátszott 56-os távozásomban.- Nem bántad meg? Nem, én gyorsan alkalmazkodó típus vagyok. Akkor így döntöttem. Mit érne a múltat elemezgetni?- Mikor voltál Magyarországon ? A 80-as évek elején.-Nem vágyódsz? Szívesen jönnék, azonban német feleségem van és ha Európába jövünk, mindig elakadunk náluk az NSZK-ban.-Hozd Ót is! Lehetséges. Lesz rá lehetőség.- Géza! Ezt a beszélgetést megírom a Fradi műsorlapban! Jó! Akkor még üzenem is, hogy mindenkit szeretettel üdvözlök! Kopeczky Lajos
