Fradi műsorlap (1989)
1989. szeptember 30.
Martigny, 1989. Ez ám a szuperkettős! Amikor augusztus 23-án, rekkenő hőségben kiérkeztem Martigny- be, a 37. kötöttfogású birkózó világbajnokság városába, nem sok időm volt. A vonat épphogy befutott, gondoltam beülök egy taxiba, és irány a szálló. Taxi volt, az a szálló, amiről azt hittem, ott fogok lakni, nem volt olyan, hogy oda befogadtak volna. Maradt úgy negyedórám arra, hogy usgyi, robogjak tovább a CERM nevú kiállítási csarnokba, ahol már javában folyt a mérlegelés, sorsolás. Egy ilyenről lecsúszni egy újságíró számára kész katasztrófa. Nézni az arcokat, amikor meglátja a birkózó, kivel kell küszködnie majd három napon keresztül - ez ám a szerencse! És olyan élmény, amiről írni illik. Végül ott voltam a mérleg körül én is, öt súlycsoport meccsbeosztása alakult ki a szemem láttára. így, utólag talán felesleges volt a sietség, Ezen a világbajnokságon ugyanis újra - ki tudja hányadszor! - két fradista birkózó szerepelt úgy, hogy arról nem ilyen kicsiny cikket, de kisregényt is lehetne írni. Komáromi Tibor harmadszor is világbajnok lett, Sike András pedig egyre érettebb formában birkózva a dobogó harmadik fokára állhatott. Ilyen világbajnokság volt ez. „Fradista". Az események közismertek. Komáromi Tibor úgy tette szebre megszakítás nélküli harmadik büszke aranyérmét, hogy a sorsdöntő, Mihail Mamiasvili elleni döntőjére részleges bokaszalagszakadással állt ki. Egykoron, nem is olyan régen a mi Tibinket azzal vádolta a pontozói kar, hogy akcióra képtelen, csak puszta fizikai erejével csinál vágott csalamádét ellenfeleiből. A ki nem mondott, de éreztetett kritika hatott. Dr.Hegedűs Csaba szövetségi kapitány, és Szőnyi János, klubunk vezetőedzője a közös okoskodás jegyében kereste az új megoldásokat. Hogy meg is tették, azt Martigny mindennél fényesebben bizonyította. Komáromi Tibor a sorsolásnál ugyan elkerülte nagy mumusát, Mamiasvilit, de azzal mindenki tisztában volt: ha lehet szuperdöntő, akkor az csakis kettejük között zajlik majd le.- Szöul a tavalyi olimpia után volt olyan gondolatom, hogy abbahagyom - emlékezett odakünn is Tibi a Mamiasvilivel kapcsolatos keserű emlékeire - Ám ezt nem tehetem csak úgy, hogy egyszer vissza ne vágjak neki... Ezért folytattam, noha módosítottam a felkészülésemen és a stílusomon is. Nem hajtottam annyira halálra magam mint korábban, a reggeli edzéseket kihagytam, úgy osztottam be az erőmet, hogy intenzívebben tréningezzek. Mondta mindezt a sorsolás után. Azután szép módszeresen elkezdte tönkreverni a világ legjobb 82 kilós birkózóit. Sokan kérdezték tőle: fáj- e a füled, Tibi? Ha fájt is, nem beszélt róla, magába fojtotta érzéseit. Dr. Sidó Zoltán csapatorvos mesélte: „Amikor kiértünk, egyre jelentősebb fájdalmakra panaszkodott. Külső hallójárat-gyulladás - állapítottam meg. Már odahaza volt kezelésen drJakab Erzsébetnél a Sportkórházban, de Martignybe is elkísérte őt a baj. Bevittem a helyi klinikára, hazatelefonáltunk, megbeszéltük, milyen kenőccsel gyógymóddal enyhítsük a fájdalmakat. Le a kalappal előtte, összeszorította a fogál, edzett, készült...” És beindult a Komáromi-henger. Ezen a vb-n összesen hat meccset vívott úgy, hogy csakis 3 haladvány- ponttal lépett előbbre és előbbre. Az első négy meccsen (a dél-koreai Kim Szang Kju, a görög Tanopu- losz, a lengyel Stepien, a jugoszláv Kasum) nem tudott rajta akciópontot csinálni, s mindössze a finn Nie- minek sikerült ez a bravúr, ha ezt bravúrnak lehet nevezni. Mert ugye Niemi 5:l-re kikapott!- Jól éreztem magam, napról napra jobban ment a birkózás - mondta még szintén odakinn Komáromi. - Tudtam, egyetlen meccs vár rám, de azt-ha törik, ha szakad - meg kell nyernem! Mamiasvili... Ezzel a névvel keltem 1988. szeptembere óta. Kikkel szeretsz egy szobában lakni? - faggattam Tibit.- Kedvenc lakótársam külföldön Szegvári Lajcsi, de mivel Svájcban nem ő, hanem Major Satya kapta a 90 kg-osnak járó ebneres mezt, hát vele osztottam meg gondjaimat. Milyen gondokkal küzd Komáromi, ha éppen nincs szőnyegen?-O, ilyenkor mindenre gondol az ember. Hogy hülyéskedem, hogy jó- pofáskodom, az mind felszín, ilyenkor is a bennem lévő nagy feszültséget próbálom levezetni Römi, mar- háskodás, egymással való évődés - soroljam még? Azután augusztus 27- én reggel először fordult elő, hogy nem bírtam ki, reggel fél hatkor felke tem, kopogtattam dr. Hegedűs Csaba szobájának ajtaján, és megkértem: „fizessen be” egy budapesti telefonra. Az asszonyt akartam hallgatni, hírt a gyerekről... Mindig hazaszólsz sorsdöntő nap reggelén?- Nem, az asszony ezért megjegyzéseket is tett már. Ezen a reggelen megnyugtatott, visszamentem, lefeküdtem, de aludni már nem tudtam. S azután jött a Niemi elleni meccs.- Előtte - ha jól emlékszem a szállóban - odaszóltam neked: Tibi, ma világbajnok leszel! Hittél akkor benne?- Emlékszem, de azt hiszem, pusztán udvariasságból mondtad. Nem voltál te sem biztos benne! Hát, ami azt illeti, csak úgy ötven százalékig hittem el, hogy egyáltalán van némi sansz Mamiasvili ellen. S amikor Niemi ellen részleges szakadást szenvedtél, erre emlékezni sem jó!- Óriási köszönet dr.Sidó Zoltánnak, továbbá az amerikai csapat orvosának, dr.Carl Wirth-nek Zoli a döntő előtt négy injekcióval enyhítetDr. Debreczeny István Sike Andrásnak gratulál Örömteli pillanatok - háromszor Komáromi te fájdalmait, az amerikai doki pedig olyan rögzítőkkel vette körül a bokámat, amitől azt várták, majd talpra tudok állni. ' Mit gondolsz, „Mami” tudott a sérülésedről?- Nem hiszem. Az alatt a pár óra alatt, amíg kórházban voltunk, majd az öltözőben bujkáltunk, nem láthatott. Ha tudja, biztosan olyan rohamokkal nyitott volna, ami előtt - kötés ide, kötés oda, - képtelen lettem volna megállni. Amikor feljöttem a szőnyegre, magam elé néztem, figyeltem a bokámat, mozog-e... Mozgott. Te szereztél vezetést, majd a szovjet olimpiai bajnok egyenlített, s a ráadás 32. másodpercében egy igen erőszakos fejlefogás után mögékerültél: 2:1. a „szakadtlábú” Komáromi világbajnok!- Ha nem állok ki, életem végéig sem mosnám le magamról azt, hogy gyáva vagyok Az ország nem tudhatta, amit például te láthattál Éreztem, itt az utolsó alkalom arra, hogy visszavágjak Mamiasvilinek és visz- szavágtam. Nem lesz már több meccsünk az életben, abbahagyta. Ha nem jön közbe ez a szakadás, talán úgy elverem, hogy egy életen keresztül azt siratja. S tudod, mi a győzelem oka? Mert az edzőtáborban, még itthon, rájöttem, hogy Farkas Peti, a 90 kilós junior világbajnok ugyanúgy emel és pörget, mint Mamiasvili. Kértem hát, jöjjön, emeljen, pörgessen. Szinte véletlenül bukkantam rá a védekezésre. Ha összezárom a két lábamat, akkor nem tud odalépni a békaállásban, nem képes lendületet venni, képtelen kiemelni, Megpörgetni! Hát, ezen múlik... Ha Komáromi Tibi el is kerülte a selejtező-ágon legnagyobb riválisát, Sike András, olimpiai bajnokunk nem kerülte el. Mindjárt az első csatáján farkasszemet nézett a szovjet Sesztakowal. „Most megverem, ha addig élek is” - mondta a meccs előtt nekem Bandi. Nem verte meg. Kikapott 7:0-ra- A csípődobására alaposan rászaladtam, de ahogy szőnyeget értünk azonnal bebillentettem. Azt hittem, 3 pont, de kettő ide. S onnan még lehet kezdeni valamit. En nem kaptam meg a kettőt, billentett újra, s máris vége... Furcsa módon ezután a jelentős „zakó” után kezdtél el igazán birkózni!- Nézd, annyit azért már megtanultam, hogy ha egy szovjettől ki is kapok úttól még nem szakad össze az ég. Bár döntős terveket dédelgettem magamban, és ezt Sesztakov meghiúsította, kötelességemnek éreztem, hogy most azután apait és anyait bele kell adnom. Szerencse: perui, kolumbiai és kínai birkózó jött soron, őket akkor is illik levernem, ha álmomból keltenek fel Te, Andris! Szőnyi Jancsi jósolta azt, hogy meg kell emésztened a tényt, olimpiai aranyérmes vagy. Amennyire doppingolja az embert, annyi hátulütője is van. Benned melyik érzés kerekedett felül Martigny előtt?- Nem, egy pillanatig sem váltam beképzeltté. Lehet, hogy kicsit hosz- szúra nyúlt a Szöul utáni kihagyás, dehát az ember talán csak egyszer olimpiai bajnok az életében... Martigny sem akármi, hiszen pályafutásod során először vehettél át vb- érmet!- Büszke vagyok rá, bár aki a lehető legmagasabb csúcsra felhágott egyszer (Szöul az olimpia ilyen csúcs volt), az talán kicsit csalódott, ha más eredmény jön soron. Mond, nyersz még valaha világ- versenyt?- Okkal feltételezem, hogy az olimpiai bajnoki cím azért az ellenfelek szemében is számít. Ez alól persze általában kivétel a mindenkori szovjet induló, hiszen őt azért utaztatják hogy ha törik ha szakad, nyerd meg a versenyt. Az ilyen típusú versenyzők vagy nagyon nagyot birkóznak vagy összezúzódnak az esélyesség terhe alatt. Ha tehát a jövőben szovjet indulóval kerülök szembe, akkor ilyesmire számíthatok Ók mindig veszélyesek De hogy ne beszéljek mellé, s ne maradjak az általánosságok terüeltén, akkor a válaszom ez: igenis, mindent megteszek azért, hogy egyszer újra eljátsszák a magyar himnuszt az 57 kg-osok győztesének Akit történetesen Sike Andrásnak hívnak S hogy Tibire visszatérjünk! Amikor azt kérdeztem, mi a legközelebbi terv, ennyit mondott: „Régen voltam Európa-bajnok...” Szabó Sándor
