Fradi műsorlap (1989)

1989. szeptember 30.

Fradi műsorlap Olimpiai aranyérem - családi vállalkozásban... Négy esztendeje Torontóban még a mi versenyzőink nélkül zaj­lott le a World Master Games, idén július-augusztusban azonban a ma­gyar sportolók is résztvettek az ak­tív korból már kikerültek számára rendezett világversenyen, a „vete­rán olimpián”. Bár tudjuk, az olim­piai eszme alapgondolata szerint az ilyen versenyeken nem a győzelem, sokkal inkább a részvétel a fontos, szeniorjaink mégis kosárszámra hozták haza az érmeket Dániából, Különösen úszóink és kajak-kenu­saink remekeltek. Az utóbbiak egyikével, a Ferencváros egykori ki­váló sportolójával, Mészáros Györggyel beszélgetünk a nagy ver­senyről.- A múlt év őszén tudtuk meg, hogy idén újra megrendezik a vete­ránok olimpiáját - mondja Mészá­ros -, s akkor kezdtük el a felkészü­lést. Edzettünk és szerveztük az utat. Július-augusztusban Dániában aztán 39 sportág többszáz ver­senyzője között sok magyar is rajt­hoz állt.- Egy dániai út aligha „kétfillér- be” kerül Honnan teremtették elő az utazás költségeit?- Mindenki a pénztárcájába nyúlt, de sokakat támogatott mun­kahelye és a sportági szakszövetség is. Mi is jelentős összeget kaptunk a kajak-kenu szövetségtől.- A magyar kajak-kenu sportban számos világklasszis van, aki ma is gyakorta hajóba ül Kik képviselték egyik legeredményesebb sportágun­kat Dániában?- Jó néhány korábbi világbajno­kunk ott volt. így Wichmann Ta­más és az egykor verhetetlen Szabó, Bakó, Deme, Rátkai kajak négyes is.-Az ön egykori eredményei is tisz­teletet parancsolóak...- Huszonöt évig versenyeztem, ebből másfél évtizedig a Fradiban. Aktív pályafutásom alatt 41-szer voltam magyar bajnok, s ezt az eredményt azóta sem szárnyalta túl senki. A közelmúltban éppen el­gondolkodtam rajta, hogyha ezeket a versenyeket most újra megren­deznék, majd két hónapig minden munkanapon átvehetnék egy ara­nyérmet...- Hogyan alakult pályafutása a nemzetközi vizeken?- A kajak-kenu sport első ma­gyar világbajnoki címét ikertestvé­remmel, Istvánnal együtt nyertük 1954-ben Maconban. Ezt követően 1959-ben Duisburgban két EB győzelmet arattam 500 és 1000 mé­teren - ugyancsak kettes hajóban. A legnagyobb sikert a római olim­pián értem el, ahol Szente András­sal K II 1000 méteren csak tized- másodpercekkel maradtunk le az aranyéremről, s ugyanitt a váltó tagjaként is szereztem egy ezüstöt.- Ön elsősorban a páros verseny­számokban jeleskedett, s mint hal­lottam, Dániában sem volt egye­dül...- A veterán olimpia számunkra családi vállalkozás volt. Feleségem, Novák Éva ugyancsak válogatott szinten kajakozott, vele ültem egy hajóba és meg is nyertük a vegyes­párosban az 500 és az 5000 méteres távot.- Hogyan alakult a többiek mérle­ge?- 45 fős küldöttségünk összesen 29 aranyérmet szerzett. Mi voltunk a legeredményesebbek, a ren­dezőség külön meg is köszönte a részvételünket.-Milyen volt a rendezés?- A dánok nagyon szívélyes házi­gazdák voltak, pazar volt az ellátás. Életem egyik legnagyobb élménye volt ez a verseny.- Annál is inkább, mert ami nem sikerült 1960-ban Rómában az sike­rült most: olimpiai bajnok lett. ..Ho­gyan folytatja, illetve - mert a győze­lemben a feleségének is jelentős része volt-hogyan folytatják?- A római győzelemnek azért jobban örültem volna, de a mosta­nira is nagyon büszkék vagyunk. A folytatás? Amióta hazajöttünk, megrendezték a magyar bajnoksá­got is, és ott is sikerült győznünk.- A civil életben mivel foglalko­zik?- A Plazma Műszaki Fejlesztési RT építész-tervezője vagyok, de a sport legalább annyira kitölti élete­met, mint a munka.- Mit szól ehhez a család?- A feleségemet már említettem, ő a sporttársam is. Van egy 25 éves fiúnk, aki rendszeresen elkísér ben­nünket a versenyekre, noha ő rit­kábban ül hajóba. Dániában hajókí­sérőként volt velünk, végig segítette a családi csapatot. Legutóbb a szu­per Tisza-maratonon pedig ö is és testvérem is hajóba szállt és így nyertünk.- Milyen a kapcsolata a Ferencvá­rossal?- Egy ideig a kajak-kenu szakosz­tály vezető edzője voltam, majd az elnökségben tevékenykedtem. Egyébként pedig a klub sportolója vagyok, éppen úgy, mint bármelyik serdülő, vagy felnőttkorú ver­senyző. A vezetőség ugyanúgy kezel bennünket, mintha ma is aktívak volnánk.- Merthogy ön, mint az eddigiek is igazolják, valóban nagyon aktív. Ezért, noha már 56 éves, mégis meg kell kérdeznem: mik a további ter­vei?- Nagyon sokáig szeretnék még vízen maradni. De van egy közeleb­bi célom is: szeretném testvéremet, aki idestova húsz éve nem evezett rendszeresen, újra megnyerni ver­senyszerűsportolásnak. Vele, a fel­eségemmel és a fiammal még hosszú ideig kiváló négyest alkot­hatnánk. Ládonyi László Granek Istvárvemlékverseny ŐRZI A NEVÉT, MÉG ŐRZI... Emlékverseny hirdeti Granek István nevét. Bár ne hirdetné. Bár lenne itt velünk. Mert végtére itt lehetne. Még épp csak hatvanhárom éves volna, manapság ez nem az a kor, amikor ráfognák valakire, hogy aggastyán. Nehezen volt hihető, hogy legyőzi a gyilkos kór. Amíg élt, maga volt a kicsattanó egészség. Akármilyen fizikummal sohasem nyerhe­tett volna kilenc országos bajnokságot, lett volna résztvevője a hel­sinki olimpiának. A vízen, a víz mellett élt később is, «lőbb a'Éradi, majd a válogatott edzőjeként. És talán mert oly fiatalon, már 1955— ben lett edző, nemigen szólította őt senki másként, mint Pityunak. És közben úgy maradt Pityu, hogy a tiszteletlenségnek még a nyomát sem lehetett felfedezni ebben a megszólításban. Mindenki elismerte tudását, szakmai hozzáértését, emberi tisztességét. Most, a Fradi által rendezett versenyen azt kutattam, mit mond a neve a mai versenyzőknek? Az emlékverseny első győztese Orbán Béla. Kérdem, jelent-e szá­mára valami különlegességet, hogy épp ezen a versenyen nyert. Ta­lán elérti a kérdést, talán egészen máshol járnak a gondolatai, mert nem Granek Pityuról beszél, hanem arról, hogy nagyon akart nyerni, hogy be akar kerülni a válogatottba. Tetszene a válasza Graneknek. Szerette az ilyen versenyzőket. A másik győztes, Sziklenka László kenus famíliából származik. Édesapja kenuzott, édesanyja kajakozott. De, mint mondja, csak egészen halvány emlékei vannak Granekról. Valamikor, igen - emlé­kezik vissza -, meglátogatta őket Győrött. Lehet, hogy túlzó a megállapítás, de úgy hiszem, igazából már nem tudjáka mai versenyzők, kinek is a nevét őrzi ez a nagyon gon­dosan, nagyon szépen,-a szponzorok jóvoltából „gazdagon” megren­dezett verseny. Akik igazából ismerték, azok most tiszteletdíjakat adnak át. A va­laha „Rozsdás”, ma galambősz Mészáros György, a volt versenyző Csizmadia István, a régi barát Surányi Gyula. És ők, hiszen nem is lehet ez másként, beszélnek is Pityuról. Emlékszel, mondják, amikor... És jön rá a válasz. És te tudtad, hogy... Jó lenne, ha mindannyian, akik ezen a versenyen ott voltak, ennyi­re pontosan emlékeznének, ennyire pontosan tudnák, hogy... A régi barátok bizonyára szívesen tollbamondanák a régi törté­neteket. Nem egy fétis, egy igazi edző, egy igazi ember arcképe kerekedne ki a mesékből. Egy ezüstlány és egy ezüstfiú GYŰ LAY KATI Nincs értelme titkolni, meg nem is lehet. Főleg azok után, hogy Kőbán Ri­ta oldalas nyilatkozatban adta hírül: a magyar női kajak négyes nem akart Gyulay Katival együtt indulni a világbajnokságon. Azzal a Gyulay Katival, aki pedig ebben az évben is a második leg­jobb női kajakozó volt a magyar vi­zeken. Bevallom, „Cili” helyében csalódott lennék. Ó viszont nem az. „Azok után, hogy nem sikerült Ritát egyesben megverni, csak né­gyesben indulhattam” mondja Cili, és nagyon őszinte a hangja. „Az első válogatón beteg voltam, injek­ciót kellett kapnom ahhoz is, hogy elindulhassak. A második válogatón pedig ennyivel kaptam ki tőle.” Az „ennyit” a kezével mutatja - nem több egy arasznál. Nem a provokáció a szándékom, de őszintén kíváncsi vagyok rá, mit érzett, amikor a négyesből is meg­próbálták a társnők kigolyózni. „Őszintén szólva nem is egészen értettem a dolgot. Azért mégiscsak én voltam a második legjobb egyes kajakos. És amíg a legjobb, Rita, három számban is indul, addig ne­kem izgulnom kell, hogy beleférjek a négyesbe. Nem is érezhettem ma­gam másként az edzőtáborban, mint rosszul. Valahogy a lányok nem képzeltek bele a képbe, vala­hogy az terjedt el rólam, hogy nem tudok négyest evezni. Pedig...” Pedig a világbajnokságon is az derült ki róla, hogy tud. Es ezt nem csak a külső szemlélő állíthatja, ha­nem állította például Mészáros Eri­ka is: „Elég sokat szenvedtünk a né­gyesben az edzőtáborban, de most csak pozitívumot tudok mondani. Mindent jól csináltunk.” Minden jó hát, ha jó a vége? A legjobb, hogy messze nincs még vége. Gyulay Kati még mindig csak 23 éves, és talán soha ilyen optimistán nem tervezte még a jövőt. „A jövő évi világbajnokságra új edzővel, Solymár Lacival kezdem meg a felkészülést. Új, jobb lapátot is kapok, amely a bátyámnál, Zsolt­nál - a kétszeres olimpiai bajnokról van szó - remekül bevált. És ha végre nem gátol betegség, sérülés, I ha sikerül a felkészülésem, nem tu­dom elképzelni, hogy ne én legyek itthon a legjobb egyesben.” És ebben az esetben meg mi nem tudjuk elképzelni, hogy ne legyen helye a világbajnoki dobogón. ZALA GYÖRGY Vélné az ember, hogyha egy alig több, mint húsz éves fiatalember élete első világbajnokságán a né­gyes kenuban ezüstérmet szerez, akár madarat is lehetne vele fogat­ni. Vélné az ember és tévedne. Zala György ugyanis távolról sem repes az örömtől. És ennek csak egyik oka, hogy megműtötték a térdét, egyszerűen nem lehetett már tovább halasztani térdszalagjai­nak rendbehozatalát. Van egy másik oka is, amiről így beszél. „Amikor célba értünk a világbaj­nokságon, odaszóltam a páromnak, Varga Zsoltnak, hogy menjünk mérlegelni. Azokban a pillanatok­ban azt hittem, hogy minimálisan negyedikek vagyunk, de jó eset­ben...” A mondat megértéséhez azt vi­szont tudni kell, hogy Zala Gyuri nem csak a négyesben vívta ki a VB-indulás jogát, hanem párosban is, s a nyilatkozata épp erre a szám­ra vonatkozik. És hogy ott, akkor a vízről másként érezte a befutási sorrendet, nem csoda. Másfél má­sodperc leforgása alatt négy hajó ért a célba. De Gyuri még most is a hetedik hely miatt emészti magát és nem a másodiknak örül. Igen, mert... „Nagyon ígéretesnek indult az idény. A szegedi nemzetközi verse­nyen rögtön nyertünk, a válogató­kon kiérdemeltük a VB indulást, jól ment az előfutamokban is. Igazából erre a számra készültünk, itt akar­tunk bizonyítani. A négyes csak amolyan ráadás volt, ahol szép-szép a dobogó, de mégsem olimpiai szám.” Ennyiből is kiderül tehát, hogy Zala György - mellesleg az ifjúsági világbajnokságon már a győzelem ízét is megfelelte - milyen terveket dédelget magában. Ami pedig a megvalósítását ille­ti? „Az első, hogy a porc-, és szalag­operáció után tökéletesen rendbe­jöjjön a lábam. Addig tervezni is csak félve merek. Egyelőre szó sincs arról, hogy szétülnénk Vargával, bár az tény, hogy ha lassabban ja­vulnék, és nem tudnék úgy kenuzni, hogy jobb eredményre lenne kilátá­sunk, mint idén, zokszó nélkül ven­ném tudomásul, hogy Zsolt párt cserél. De erre nem szívesen gon­dolok. Inkább arra, hogy Zsolt, amikor együtt kezdtünk evezni, jó­val kisebb edzésadagokat teljesített, mint én. Aztán a nagyobb terhelést is jól bírta, tehát, tud még fejlődni. És hogy magamról is beszéljek, nem hiszem, hogy már most elér­tem képességeim maximumát.” Bizony... Naményi József

Next

/
Thumbnails
Contents