Fradi műsorlap (1989)
1989. szeptember 30.
Fradi műsorlap Olimpiai aranyérem - családi vállalkozásban... Négy esztendeje Torontóban még a mi versenyzőink nélkül zajlott le a World Master Games, idén július-augusztusban azonban a magyar sportolók is résztvettek az aktív korból már kikerültek számára rendezett világversenyen, a „veterán olimpián”. Bár tudjuk, az olimpiai eszme alapgondolata szerint az ilyen versenyeken nem a győzelem, sokkal inkább a részvétel a fontos, szeniorjaink mégis kosárszámra hozták haza az érmeket Dániából, Különösen úszóink és kajak-kenusaink remekeltek. Az utóbbiak egyikével, a Ferencváros egykori kiváló sportolójával, Mészáros Györggyel beszélgetünk a nagy versenyről.- A múlt év őszén tudtuk meg, hogy idén újra megrendezik a veteránok olimpiáját - mondja Mészáros -, s akkor kezdtük el a felkészülést. Edzettünk és szerveztük az utat. Július-augusztusban Dániában aztán 39 sportág többszáz versenyzője között sok magyar is rajthoz állt.- Egy dániai út aligha „kétfillér- be” kerül Honnan teremtették elő az utazás költségeit?- Mindenki a pénztárcájába nyúlt, de sokakat támogatott munkahelye és a sportági szakszövetség is. Mi is jelentős összeget kaptunk a kajak-kenu szövetségtől.- A magyar kajak-kenu sportban számos világklasszis van, aki ma is gyakorta hajóba ül Kik képviselték egyik legeredményesebb sportágunkat Dániában?- Jó néhány korábbi világbajnokunk ott volt. így Wichmann Tamás és az egykor verhetetlen Szabó, Bakó, Deme, Rátkai kajak négyes is.-Az ön egykori eredményei is tiszteletet parancsolóak...- Huszonöt évig versenyeztem, ebből másfél évtizedig a Fradiban. Aktív pályafutásom alatt 41-szer voltam magyar bajnok, s ezt az eredményt azóta sem szárnyalta túl senki. A közelmúltban éppen elgondolkodtam rajta, hogyha ezeket a versenyeket most újra megrendeznék, majd két hónapig minden munkanapon átvehetnék egy aranyérmet...- Hogyan alakult pályafutása a nemzetközi vizeken?- A kajak-kenu sport első magyar világbajnoki címét ikertestvéremmel, Istvánnal együtt nyertük 1954-ben Maconban. Ezt követően 1959-ben Duisburgban két EB győzelmet arattam 500 és 1000 méteren - ugyancsak kettes hajóban. A legnagyobb sikert a római olimpián értem el, ahol Szente Andrással K II 1000 méteren csak tized- másodpercekkel maradtunk le az aranyéremről, s ugyanitt a váltó tagjaként is szereztem egy ezüstöt.- Ön elsősorban a páros versenyszámokban jeleskedett, s mint hallottam, Dániában sem volt egyedül...- A veterán olimpia számunkra családi vállalkozás volt. Feleségem, Novák Éva ugyancsak válogatott szinten kajakozott, vele ültem egy hajóba és meg is nyertük a vegyespárosban az 500 és az 5000 méteres távot.- Hogyan alakult a többiek mérlege?- 45 fős küldöttségünk összesen 29 aranyérmet szerzett. Mi voltunk a legeredményesebbek, a rendezőség külön meg is köszönte a részvételünket.-Milyen volt a rendezés?- A dánok nagyon szívélyes házigazdák voltak, pazar volt az ellátás. Életem egyik legnagyobb élménye volt ez a verseny.- Annál is inkább, mert ami nem sikerült 1960-ban Rómában az sikerült most: olimpiai bajnok lett. ..Hogyan folytatja, illetve - mert a győzelemben a feleségének is jelentős része volt-hogyan folytatják?- A római győzelemnek azért jobban örültem volna, de a mostanira is nagyon büszkék vagyunk. A folytatás? Amióta hazajöttünk, megrendezték a magyar bajnokságot is, és ott is sikerült győznünk.- A civil életben mivel foglalkozik?- A Plazma Műszaki Fejlesztési RT építész-tervezője vagyok, de a sport legalább annyira kitölti életemet, mint a munka.- Mit szól ehhez a család?- A feleségemet már említettem, ő a sporttársam is. Van egy 25 éves fiúnk, aki rendszeresen elkísér bennünket a versenyekre, noha ő ritkábban ül hajóba. Dániában hajókísérőként volt velünk, végig segítette a családi csapatot. Legutóbb a szuper Tisza-maratonon pedig ö is és testvérem is hajóba szállt és így nyertünk.- Milyen a kapcsolata a Ferencvárossal?- Egy ideig a kajak-kenu szakosztály vezető edzője voltam, majd az elnökségben tevékenykedtem. Egyébként pedig a klub sportolója vagyok, éppen úgy, mint bármelyik serdülő, vagy felnőttkorú versenyző. A vezetőség ugyanúgy kezel bennünket, mintha ma is aktívak volnánk.- Merthogy ön, mint az eddigiek is igazolják, valóban nagyon aktív. Ezért, noha már 56 éves, mégis meg kell kérdeznem: mik a további tervei?- Nagyon sokáig szeretnék még vízen maradni. De van egy közelebbi célom is: szeretném testvéremet, aki idestova húsz éve nem evezett rendszeresen, újra megnyerni versenyszerűsportolásnak. Vele, a feleségemmel és a fiammal még hosszú ideig kiváló négyest alkothatnánk. Ládonyi László Granek Istvárvemlékverseny ŐRZI A NEVÉT, MÉG ŐRZI... Emlékverseny hirdeti Granek István nevét. Bár ne hirdetné. Bár lenne itt velünk. Mert végtére itt lehetne. Még épp csak hatvanhárom éves volna, manapság ez nem az a kor, amikor ráfognák valakire, hogy aggastyán. Nehezen volt hihető, hogy legyőzi a gyilkos kór. Amíg élt, maga volt a kicsattanó egészség. Akármilyen fizikummal sohasem nyerhetett volna kilenc országos bajnokságot, lett volna résztvevője a helsinki olimpiának. A vízen, a víz mellett élt később is, «lőbb a'Éradi, majd a válogatott edzőjeként. És talán mert oly fiatalon, már 1955— ben lett edző, nemigen szólította őt senki másként, mint Pityunak. És közben úgy maradt Pityu, hogy a tiszteletlenségnek még a nyomát sem lehetett felfedezni ebben a megszólításban. Mindenki elismerte tudását, szakmai hozzáértését, emberi tisztességét. Most, a Fradi által rendezett versenyen azt kutattam, mit mond a neve a mai versenyzőknek? Az emlékverseny első győztese Orbán Béla. Kérdem, jelent-e számára valami különlegességet, hogy épp ezen a versenyen nyert. Talán elérti a kérdést, talán egészen máshol járnak a gondolatai, mert nem Granek Pityuról beszél, hanem arról, hogy nagyon akart nyerni, hogy be akar kerülni a válogatottba. Tetszene a válasza Graneknek. Szerette az ilyen versenyzőket. A másik győztes, Sziklenka László kenus famíliából származik. Édesapja kenuzott, édesanyja kajakozott. De, mint mondja, csak egészen halvány emlékei vannak Granekról. Valamikor, igen - emlékezik vissza -, meglátogatta őket Győrött. Lehet, hogy túlzó a megállapítás, de úgy hiszem, igazából már nem tudjáka mai versenyzők, kinek is a nevét őrzi ez a nagyon gondosan, nagyon szépen,-a szponzorok jóvoltából „gazdagon” megrendezett verseny. Akik igazából ismerték, azok most tiszteletdíjakat adnak át. A valaha „Rozsdás”, ma galambősz Mészáros György, a volt versenyző Csizmadia István, a régi barát Surányi Gyula. És ők, hiszen nem is lehet ez másként, beszélnek is Pityuról. Emlékszel, mondják, amikor... És jön rá a válasz. És te tudtad, hogy... Jó lenne, ha mindannyian, akik ezen a versenyen ott voltak, ennyire pontosan emlékeznének, ennyire pontosan tudnák, hogy... A régi barátok bizonyára szívesen tollbamondanák a régi történeteket. Nem egy fétis, egy igazi edző, egy igazi ember arcképe kerekedne ki a mesékből. Egy ezüstlány és egy ezüstfiú GYŰ LAY KATI Nincs értelme titkolni, meg nem is lehet. Főleg azok után, hogy Kőbán Rita oldalas nyilatkozatban adta hírül: a magyar női kajak négyes nem akart Gyulay Katival együtt indulni a világbajnokságon. Azzal a Gyulay Katival, aki pedig ebben az évben is a második legjobb női kajakozó volt a magyar vizeken. Bevallom, „Cili” helyében csalódott lennék. Ó viszont nem az. „Azok után, hogy nem sikerült Ritát egyesben megverni, csak négyesben indulhattam” mondja Cili, és nagyon őszinte a hangja. „Az első válogatón beteg voltam, injekciót kellett kapnom ahhoz is, hogy elindulhassak. A második válogatón pedig ennyivel kaptam ki tőle.” Az „ennyit” a kezével mutatja - nem több egy arasznál. Nem a provokáció a szándékom, de őszintén kíváncsi vagyok rá, mit érzett, amikor a négyesből is megpróbálták a társnők kigolyózni. „Őszintén szólva nem is egészen értettem a dolgot. Azért mégiscsak én voltam a második legjobb egyes kajakos. És amíg a legjobb, Rita, három számban is indul, addig nekem izgulnom kell, hogy beleférjek a négyesbe. Nem is érezhettem magam másként az edzőtáborban, mint rosszul. Valahogy a lányok nem képzeltek bele a képbe, valahogy az terjedt el rólam, hogy nem tudok négyest evezni. Pedig...” Pedig a világbajnokságon is az derült ki róla, hogy tud. Es ezt nem csak a külső szemlélő állíthatja, hanem állította például Mészáros Erika is: „Elég sokat szenvedtünk a négyesben az edzőtáborban, de most csak pozitívumot tudok mondani. Mindent jól csináltunk.” Minden jó hát, ha jó a vége? A legjobb, hogy messze nincs még vége. Gyulay Kati még mindig csak 23 éves, és talán soha ilyen optimistán nem tervezte még a jövőt. „A jövő évi világbajnokságra új edzővel, Solymár Lacival kezdem meg a felkészülést. Új, jobb lapátot is kapok, amely a bátyámnál, Zsoltnál - a kétszeres olimpiai bajnokról van szó - remekül bevált. És ha végre nem gátol betegség, sérülés, I ha sikerül a felkészülésem, nem tudom elképzelni, hogy ne én legyek itthon a legjobb egyesben.” És ebben az esetben meg mi nem tudjuk elképzelni, hogy ne legyen helye a világbajnoki dobogón. ZALA GYÖRGY Vélné az ember, hogyha egy alig több, mint húsz éves fiatalember élete első világbajnokságán a négyes kenuban ezüstérmet szerez, akár madarat is lehetne vele fogatni. Vélné az ember és tévedne. Zala György ugyanis távolról sem repes az örömtől. És ennek csak egyik oka, hogy megműtötték a térdét, egyszerűen nem lehetett már tovább halasztani térdszalagjainak rendbehozatalát. Van egy másik oka is, amiről így beszél. „Amikor célba értünk a világbajnokságon, odaszóltam a páromnak, Varga Zsoltnak, hogy menjünk mérlegelni. Azokban a pillanatokban azt hittem, hogy minimálisan negyedikek vagyunk, de jó esetben...” A mondat megértéséhez azt viszont tudni kell, hogy Zala Gyuri nem csak a négyesben vívta ki a VB-indulás jogát, hanem párosban is, s a nyilatkozata épp erre a számra vonatkozik. És hogy ott, akkor a vízről másként érezte a befutási sorrendet, nem csoda. Másfél másodperc leforgása alatt négy hajó ért a célba. De Gyuri még most is a hetedik hely miatt emészti magát és nem a másodiknak örül. Igen, mert... „Nagyon ígéretesnek indult az idény. A szegedi nemzetközi versenyen rögtön nyertünk, a válogatókon kiérdemeltük a VB indulást, jól ment az előfutamokban is. Igazából erre a számra készültünk, itt akartunk bizonyítani. A négyes csak amolyan ráadás volt, ahol szép-szép a dobogó, de mégsem olimpiai szám.” Ennyiből is kiderül tehát, hogy Zala György - mellesleg az ifjúsági világbajnokságon már a győzelem ízét is megfelelte - milyen terveket dédelget magában. Ami pedig a megvalósítását illeti? „Az első, hogy a porc-, és szalagoperáció után tökéletesen rendbejöjjön a lábam. Addig tervezni is csak félve merek. Egyelőre szó sincs arról, hogy szétülnénk Vargával, bár az tény, hogy ha lassabban javulnék, és nem tudnék úgy kenuzni, hogy jobb eredményre lenne kilátásunk, mint idén, zokszó nélkül venném tudomásul, hogy Zsolt párt cserél. De erre nem szívesen gondolok. Inkább arra, hogy Zsolt, amikor együtt kezdtünk evezni, jóval kisebb edzésadagokat teljesített, mint én. Aztán a nagyobb terhelést is jól bírta, tehát, tud még fejlődni. És hogy magamról is beszéljek, nem hiszem, hogy már most elértem képességeim maximumát.” Bizony... Naményi József
