Fradi műsorlap (1988)
1988. április 8.
Fradi műsorlap „ A Ferencváros nem lehet középszerű” Zala Jenő, klubunk általános elnökhelyettese igazán elmondhatja magáról, hogy kívül-belül ismeri a honi sportmozgalmat. Nemcsak évei száma miatt (58 esztendős), hanem főként azért, mert^jninden szinten szinte mindent csinált már, ami a sportélettel kapcsolatos. Egykoron aktív kézilabdázó volt, s bár — mint maga vallja — nem sokra vitte, de a rendszeres sport is segített neki abban, ami lett: elismert sportvezető. Egyszóval Zala Jenő 17 éven keresztül látta el a IX. kerületi Tanács Testnevelési és Sportfelügyelőségének vezetői tisztét. Izig-vérig ferencvárosi. A József Attila lakótelepen él. s noha egy metrómegállónyira lakik munkahelyétől, egy-egy kiadós reggeli séta a szeretett klubházig egyfajta sportolásnak is megfelel. — Egészen „alul láthattam, hogy miként kellene megszervezni egy kerület felnőtt és ifjabb évszámú lakosainak tömegsportéletét — emlékezik. — Annak idején és a sok hezitálás helyett a munka sűrejébe vágtam bele. A László Kórház pályáján 4 forintért (!) két órányi időtartamra mindenki annyit mozgott az Tudja-e ÖN? — hogy, az FTC legnagyobb gólkülönbségű győzelme a Békéscsaba ellen, nem az Üllői úti stadionban — hanem a Népstadionban született?! 1982. november 20-án a ferencvárosiak 8—3-ra győztek a lila-fehérek ellen! A Fradi ebben az összeállításban játszott: Zsiborás — Jancsika, Judik, Rab, Beles — Koch, Rubold, Pogány - Mörtel, Szabadi, Pölöskei. Csere: Bánki Krecska. Edző: Novák Dezső. A gólszerzők: Pölöskei 2, Mörtel, Koch, Bánki, Pogány, Szabadi, Rubold voltak. Közülük napjainkban már csak az akkor életében először a Népstadionban játszó Bánki növelheti ferencvárosi góljainak számát... — hogy, a Ferencváros a Haladás elleni budapesti mérkőzéseit nemcsak az Üllői úti stadionban — és a Népstadionban —, hanem két alkalommal a Hungária körúti pályán is rendezte. 1937. júniusában az első budapesti Ferencváros—Haladás bajnoki mérkőzés a Hungária körúti pályán 7—2-es Fradi sikerrel zárult. 1967. áprilisában szintén ott rendezték a Ferencváros—Haladás meccset. A 2—0-as ferencvárosi győzelem nehezen született meg. Szünet után a Fradi szinte egy- kapura játszott, de mégis csak a hajrában sikerült Albertnek és Vargának a hálóba találni. A mezőny legjobbja a káprázatosán védő szombathelyi kapus, Szarka volt. — hogy, az FTC az elmúlt három évtizedben három játékost kapott Szombathelyről, de hármat adott is a vasi zöld-fehéreknek! Az FTC-hez érkeztek: Novák Dezső, Szabó Ferenc,Topor Antal - Szombathelyre távoztak: Horváth László, Rátkai László, Horváth Árpád. egészségéért, amennyihez kedve volL Ezt „Recept az egészséghez címmel népszerűsítettük. A mozgás után tisztálkodási lehetőség is volt. Manapság több a szólam, hivatkozás a nehézségekre, mint a valódi tett. A dolgok lényege a diáksport, az iskolai sport. Ez az utánpótlásképzés igen fontos pillére. Csakhát manapság annyiféle elképzelés születik a diáksport hatékonnyá tételére, hogy a sok bába közt talán elvész egy kicsit a gyerek. Mi, a Fradiban a jól kitaposott utat járjuk, s hadd bíztassam a kedves IX. kerületi szülőket, bízvást engedjék gyerekeiket toborzóinkra, engedjék őket a kiválasztó akciókra, hiszen ezzel is kedvelt klubjukat segítik. Kicsit félve emlékeztettem az elnökhelyettest arra: ideje lenne szólni arról az időszakról is, amikor az OTSH kiemelt klubokkal foglalkozó főosztályán fáradozott. — Igen, az a tíz év is szép volt. Többek között a Fradi is az én asztalomhoz tartozott. Ott ismerhettem meg testközelből az élenjáró egyesületek ügyes-bajos dolgait, és egy pillanatig sem haboztam, amikor 1985 őszén a Ferencvároshoz hívtak jelenlegi posztom ellátására. Ez a nyugdíj előtt egy szép ajándék nekem. Egyetlen jelszavam van: a Ferencváros nem lehet középszerű klub. Ránk mindig figyeltek, mindig figyelni is fognak. Ezzel senki sem vitatkozhat. Jöhettek átszervezések, a Fradi az Fradi! — Ha már ezt említi, hadd fűzzem hozzá: a felszabadulás utáni magyar sportéletben meglehetősen sok volt a dolgok, nézetek átértékelése, és nem is mindig indokolt átszervezésekről volt szó. A mai szigorodott gazdasági helyzetben egy dolognak örülhetünk: most elválik, hol végeznek igazán minőségi munkát. Remélem, a Ferencváros az új helyzetben is megállja a helyét. Szó mi szó: nincs ok különösebb panaszra, noha nekem egy kicsit szemet szúrt, hogy az 1987-es felnőtt világversenyes értékelésben főként birkózóik hallatták szavukat. — Tagadhatatlan. Évek óta ragyogó munkát végeztek, s noha némi erjedés érezhető volt nálunk, azért ebből a mustból jó bor lett. Szőnyi János vezetőedző érti a dolgát, a szakosztály új alapokra helyeződött, így nem csodálkozhatunk, ha komáromi Tibor révén tavaly EB-bronz- és világbajnoki aranyérmet szereztünk. Nem akarok sértő megjegyzést tenni, ezért csakis zárójelben jegyzem meg Önnek: lehet, hogy Komáromi Clermont-Fer- randban betakarított, feledhetetlenül szép (e sorok írója a helyszínen látta Tibi műremekét!) vb-győzelme talán csak rövid ideig téma a birkózásban felületesen járatosak számára, mert a Fradit mindig is a futballcsapata eredménylistája alapján ítélik meg. — Ezzel nem mondott újat. Nos, a labdarúgóké az a szakosztály, ahol ha vannak is anyagi természetű gondok, bárha mindig üres lenne^ a pénztár ,Jab- darúgó-rekesze ’, azaz mindig kifizethetnénk a jogos keresményeket, a prémiumokat . .. Talán ha több akarattal éreznék át labdarúgóink, hogy mivel is tartoznak annak a sok-sok tízezer embernek, akik megfordulnak meccseiken, és azoknak a százezreknek, akik lélekben szimpatizálnak velük szerte az országban. Node, és itt nem akarok hegyibeszédet tartani. Albert Flórián, Rákosi Gyula és Szűcs Lajos tanultak annyit „zöld-fehérséget a múltban, hogy elsajátíttassák a maiakkal, mit jelent fra- dista futballistának lenni. Mik az aktuális gondok az egyesületnél? — Nézze, jó lenne, ha eddigi kedves bázis vállalataink mellett új szponzorok is mellénk állnának. Az új gazdasági rendezők korában úgy látom: egy kicsit elbizonytalanodtak a pénzügyi támogatók, nem tudván, a sport- támogatás miként befolyásolhatja adóalapjukat. Várnak, de én hiszem, a józan várakozás időszakát felváltja majd az a jellegű, amikor úgy gondolják: ezt a semmi mással nem helyettesíthető nemes szórakozást, a sportot érdemes támogatni. Főként, ha zöld-fehérben űzik szép számmal a fiatalok. . . Nos, gond az is, hogy nehezebben tudjuk elhelyezni sportolóinkat. Szeretnénk mindenki jogos lakásgondját megoldani, de lehetőségeink behatároltak. Azt én pedig nem kedvelem, ha egy sportoló évek ígérgetése után odajön, és megegyezik: ,,Az ígéret szép szó.. . Itt a nyakunkon az olimpia! — Ha ez felkérés táncra, ám legyen! Bár sportvezetőnél és edzőnél aranyszabály: óvatosan az elvárásokkal! Ezért halkan hadd mondjam meg, hogy Komáromitól „szép szöuli szereplést várunk. A kajakozó Gyulai Katalin is megmutatta már oroszlánykörmeit, vagy ott van az ifjú kenus csillag, Zala György. Ha most, Dél-Koreában még nem, de talán később eljön az ő ideje is! Pályakerekesünk, Somogyi, továbbá három vízilabdázónk (Gyöngyösi, Vad, Bíró), két tornászunk (Kiss Vali, Horváth Zsolt), és többi birkózónk (Bíró L„ Sike, s talán Szegvári) is hisz abban, hogy a nagyszerű sportfiesztán pontszerzői illetve csapattag lesz. Zala Jenő örömmel említette ' a női kézilabdázók szép szereplését, büszkén beszélt a vb-re készülő tekézők helytállásáról, dicsérte dr. Sós Csaba uszóedző virágzó tevékenységét, és kicsit szomorkásán jegyezte meg: a jelenleginél bizony eredményesebb szereplést várunk a férfi kézilabdázóktól, akiket a hagyománok is köteleznek erre. — Hiszek abban, hogy lesz idén olimpiai bajnokunk, s az a 13 szakosztályunk valamennyi tagjának, sportolónak, edzőnek további biztatást ad — zárta szavait Zala Jenő. Szabó Sándor CSANÁDI-terem Egy csendes februári hétfői nap délutánján régi ismert sportemberek, meghívott szurkolók és természetesen a Csanádi család tagjai gyülekeztek az FTC klubházban. A klubház legnagyobb termét — ott ahol egykoron Dr. Csanádi Árpád szurkolóinkank előadást is tartott az olimpiai mozgalomról, ferencvárosi játékosmúltjáról — nos, ezt a helyiséget jelölte elnökségünk a híres sportvezető emlékére. Az ünnepi beszédet Zala Jenő az FTC ügyvezető elnökhelyettese tartotta: Tisztelt Csanádi-család, kedves vendégeink. Dr. Csanádi Árpád a holnapi napon lenne 65 éves. Immár öt éve, hogy nincs közöttünk — nem szolgálhatja a magyar és a nemzetközi sportvilágot. Emléke azonban szerte a világon és természetesen a magyar sportéletben úgy él, hogy arra szeretett családja, de tulajdonképpen minden magyar ember büszke lehet. Ezek után nem csoda — sőt természetes, hogy a mi ferencvárosi szívünk is hevesebben dobban neve hallatán. Az FTC labdarúgójaként ízlelte meg először a nyilvános szereplés, a siker édes ízét és érzését. Immár négy évtizede, hogy a Ferencváros híres csapatának játékosaként bekerülhetett az FTC bajnokainak pantheonjába. Az egykori játékostársak — a jelenlévő kiválóságok - a megmondhatói, hogy Csanádi Árpád ehhez a bajnoki címhez mind lelkesedését, mind tudását úgy adta, ahogy azt a későbbi évtizedekben sportvezetőként tőle mindenki természetesnek vett. Mind a Magyar Olimpiai Bizottságban, mind a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban közismert fontos tisztségeiben maradandót alkotott, nevét a világ sportéletébe aranybetűkkel beírta. Részünkről szerény megemlékezést jelent mai kis családi ünnepségünk — ami viszont ismerve Csanádi Árpádot - legendás szerénységéhez stílszerűen illik. A Ferencvárosi Torna Club elnökségének döntése értelmében a klubház nagy tanácstermét a mai naptól a régi fradistáról, egykori játékosunkról, majd edzőnkről — Dr. Csanádi Árpádról nevezzük el. Viselje ez a terem a nevét, hirdesse örökkön örökké az FTC egyik kiemelkedő egyéniségének, a híres sportdiplomatának emlékét. Kérem a család tagjait, valamint a megjelent sportbarátokat, hogy elsőként fáradjanak be e dicsőséges nevet hirdető helyiségünkbe, ahol a technika segítségével felidézhetjük Dr. Csanádi Árpád rokonszenves alakját. E gbndolatök jegyében a Csanádi- termet megnyitottnak nyilvánítom. DR. CSANÁDI ÁRPÁDNÉ mondott köszönetét a megemlékezésért, majd átadta Rátkai György grafikusművésszel azt az ajándékképet, amelynek egyik példányát Lausanne-ban, a NOB-múzeumban őriznek. A kép természetesen a Csanádi-te- remben bármikor megtekinthető.
