Fradi műsorlap (1988)

1988. április 8.

Fradi műsorlap Amikor a MÉM-ben a portán annak rendje és módja szerint elmondtam, hogy kihez jöttem, a portás megérdeklődte; — Egyeztetve van az idő­pont az államtitkár elvtárssal? Mondtam, hogy igen, s rövid úton elkalauzolt a patinás klub társadalmi elnökének szobájá­hoz. A titkárnő kedvesen mo­solygott s csak annyit kérdezett: A Fraditól? S ettől kezdve nyit­va volt előttem az államtitkár szobájának ajtaja. Érdekes mó­don a sport mindenhol átsegít a hivatalos formaságokon. Min­den beszélgetés közvetlenebb, oldottabb, ha a csapatról, a klub­ról, a játékról kerül szó. Dr. Sza­bó Ferenccel is szinte pillanatok alatt ,/ództunk, birkóztunk, ví­zilabdáztunk”. Az hamar kid.e- rült, hogy az elnök nem csupán a sportot értő s szerető közéleti ember, hanem az is, hogy elnöki minőségében egyáltalán nem tö­rekszik magát rögtön a legna­gyobb magyar fradistának fel­tüntetni. Annyit már korábban tudtam róla, hogy maga is sport­ember volt annak idején s hogy nem egyik napról a másikra ke­rült jelenlegi pozíciójába, hanem korábban is tagja volt az Üllői úti klub elnökségének, így első­sorban arra voltam kiváncsi, mi­lyen régi a kötődése a patinás egyesülethez. — Megvallom soha eszembe sem jutott, hogy valaha is én le­szek a Ferencváros elnöke — me­sélte. - Na nem azt akarom ez­zel mondani, hogy nem ismer­tem a Fradit, mert ki ne ismer­te volna ezt a világhírű klubot. De az is tény, mindig nagyra lyes ráhatás révén teszi. Én is ez­zel éltem és élek ma is. o Gondolom a sportot nem csupán az érdeklődés szintjén kedveli Dr. Szabó Ferenc? SA.ITÓFIGYFJ Ő Kállai Ferenc Kossuth-díjas, Kiváló Művész Afutballról könnyebb beszélni, mint csinálni A Várszínházban Tennessee Williams Macska a forró bádog­tetőn című darabját játszották. Big Daddyt a népszerű színész, Kállai Ferenc alakította. Előadás előtt az öltözőben fogadott, s mivel csak a második felvonásban került színre, ezért volt időnk beszélgetni. Meglepődött, amikor megkérdeztem tőle, hogy igaz-e a pletyka, mármint, a kiváló művész, az országgyű­lési képviselő a sportok közül nem a fodt, hanem az úszást sze­reti. — No, ez tényleg csacska híresztelés, hiszen a focit szere­tem, úszni meg úszom, mert az kondicionál. De igazából ma is a föd köt le, mint nézőt. Gyerekkoromban megállás nélkül rúgtam én is a rongylabdát. Sajnos, egy ifjúkori baleset miatt - beleléptem ugyanis egy befőttes üvegbe és az ketté vágta az inszalagokat - megrekedt szépen induló sportpáyafutásom. Pedig a középiskolában még azt mondták, hogy jól kezelem a labdát, aztán testnevelő tanárom, Várszegi József, a híres ge­relyvető szép jövőt jósolt az atlétikában. KISOK-bajnokságo­kat nyertem százméteres síkfutásban, és magasugrásban. De sajnos az a sérülés véget vetett a szép álmoknak. Lehet, hogy ha ez nem következik be, akkor az egész életemet a sportnak szentelem. így csak a rajongás maradt az atlétikáért, a fut­ballért egyaránt. • Ha már fociról beszélünk, remélem, nem titok, hogy me­lyik csapatnak szurkol? — Miért kellene titkolnom, hogy a Fradi a kedvenc csapa­tom? • Sokak szerint ezzel most nem illik büszkélkedni, a bot- ladozásuk miatt. — Nagyon szeretem Albert Flóriánt és bízom is benne. De az egész futballal úgy vagyok, hogy nem szeretek róla beszél­ni, mivel manapság túl sokan értenek a focihoz, úgy mint a mi szakmánkhoz. Félek, hogy ez a pszichikai agresszió, ez a sok hozzáértő, vagy a hozzá nem értés káosza is befolyásolja a lab­darúgás eredményeit. (Részlet a Népsport február 284 számából) becsültem a Fradi szurkolókat, mert őket tartottam a legelhiva- tottabb sportbarátoknak. Mert lehetett a politikai időjárás ilyen, vagy olyan, a csapat jó vagy rossz, őket mindez, sohasem befolyá­solta. Rendületelenül kitartot­tak kedvenceik mellett. Na és persze a fradistákat lehetett a legjobban bosszantani, mert ne­hezen viselték a kudarcokat. Ám az ügyeket mindig a fanatikus, az elhivatott emberek viszik leg­jobban előre. o Vagyis előbb a Fradi hívek nyerték meg a szivét s csak utána a klub? — Lényegében a kötődés alap­ja nem csupán az egyszerű szim­pátia volt, hanem, hogy az egye­sület támasza és bázisa az élel­miszeripar lett s innen kerültek ki az elődeim is. Dr. Lén árt La­jos és Dr. Kovács Imre is. Én is az élelmiszergazdaságban dolgoz­tam, így kerültem előbb az el­nökségbe, majd most Kovács Im­re örökébe. Ő nagyon jól csinálta a dolgát, most nekem jutott a fel­adat, hogy kövessem a példáját. o Nehezült gazdasági helyze­tünkben nem vett át akármilyen örökséget. A klubok, még a leg­népszerűbbek sem tudják fenn­tartani magukat jelentős pénz­ügyi háttér, gazdag patrónus nél­kül, rövid úton tönkre menné­nek. De a bázisvállalatok buk­szája sincs tele, ami van, azt is fogják s a sportra sem adnak már olyan lelkesen, mint évti­zedekkel ezelőtt. Sok múlik hát egy tekintélyes elnökön, aki rá tud szólni mondjuk az igazgató­ira, hogy tegyenek le valamit a sport asztalára. — A parancsolgatás világa már elmúlt e téren is. Ha az em­ber támogatást kér valamilyen területről, azt elsősorban szemé­— Mindenki csinált valamit fiatal korában, belekóstolt, ha másként nem, de diákként vala­milyen sportágba. Én röplabdáz- tam s elvittem a legmagasabb szintig az NB I-ig az egyetemen. Ezenkívül nézni a legtöbb játé­kot szerettem. A focit ugyebár csaknem minden férfiember sze­reti. Az aranycsapat számomra is rengeteg nagyszerű élményt adott, a labdarúgás ma is kö­zel áll a szívemhez. Itt a Fradi­ban érdekes módon a vízilabda lett az egyik kedvencem. Pedig ahhoz igazán nem volt különö­sebb kötődésem s szívesebben úszom át keresztbe a medencét, mint hosszában. o S minek köszönhető a megkülönböztetett szimpátia ? — Majdhogynem egy ember­nek. Szívós Pistának. Egyszerűen lenyűgözött hallatlan korrektsé­ge, tiszta, becsületes, igaz sport­emberhez méltó játéka, s küzdel­me azért, hogy nagy legyen az FTC vizilabdázása. Nos itt kez­dődik az a bizonyos fertőzés, amit minden ferencvárosi elkap. Előbb, vagy utóbb. o Bár tudom, hogy egy el­nök számára minden szakosztály kedves kell, hogy legyen, de kü­lönösen az FTC esetében nem mindegy, hogyan szerepel min­dig is patinás labdarúgó csapata. A mostani gárdára azonban nem lehet ráfogni, hogy elhalványítja elődei nagy tetteit. Pedig még a semleges focirajongók is osztják a véleményt, hogy jó Fradi nél­kül nincs jó magyar futball. Mikor lesz hát megint nagy az FTC labdarúgó csapata? — Két-három év feltétlen kell hozzá. Bár tudom, a mai gárda messze elmarad híres elődeitől, de én nem csupán általában, de kifejezetten e területen is opti­mista vagyok. Hogy mire alapo­zom detülátásomat? Két dolog­ra. Azt hiszem jó döntés volt az Albert, Rákosi duóra bízni a csa­patot. Mindketten ősfradisták, jó az összhang közöttük s nekem tetszik az a felfogás, ahogy dol­goznak. Azt várni tőlük, hogy egyik napról a másikra csodát műveljenek, s mostantól minden szép lesz és jó, ez illúzió. Csak szisztematikus építkezés vezet­het majd későbbi sikerekhez. Egyébként tanulságos volt az idei bajnoki év. Bebizonyoso­dott, hogy hiába igazoltunk, a pénz ugyan elment, a várt telje­sítmény azonban elmaradt. Az FTC mindig is elsősorban saját neveléseire támaszkodott. Most is vannak értékeink, előbb utóbb elő kell kerülni egy-két igazi te­hetségnek. S optimizmusomat nem lohasztja az sem, ha nem dobogós helyen végez a csapat. Tudomásul kell venni nem min­den évben „nő ki nagy csapat, még az Üllői úton sem. De előbb-utóbb kinő. És ami a fő, egy vezéregyéniséget kell talál­ni. S azt is házon belül. Akkor egycsapásra változik majd a kép. o Ma is ugyanaz a szurkolói képe a Fradiról, mint régen ?- Igen. Mert sohasem tévesz­tem össze az FTC rajongókat azokkal, akik randalírozni men­nek ki a pályára, s nem azonosí­tom a kettőt. A Ferencváros szur­kolótábora a legnagyobb, itt job­ban kitűnik az a pár tucat rend­bontó. Tény és való, ehhez a klubhoz mindigis jobban csapód­tak az úgynevezett balhékat ke­reső elemek, mint más egyesü­letekhez. Sajnos sokszor ennek alapján ítélnek meg bennünket s emiatt szenved a többség. De a ténnyel szembe kell nézni ezután is. A hivatalos intézkedés mellett a józan nézőknek kell kirekesz- teni maguk közül a vandálokat. o Több szakosztályt is kény­telen volt megszüntetni pénzhi­ány miatt a klub. Várható-e újabb leépítés, vagy az új elnök megpró­bálkozik valamiféle bűvészmu­tatvánnyal e téren?- A támogatás ellenére a gon­dok nem apadnak. Ezért mérle­gelni kell. Nincs értelme nyomor­szinten fenntartani egy szakosz­tályt, ilyenkor a legfájdalmasabb lépést is meg kell tenni. De ter­mészetesen az eredményesség a talponmaradás záloga. Akik tel­jesítenek, azoké a támogatás. o Mit vár új pozíciójában ön­magától és a klubtól?- Nem vagyok elvakult, iga­zán elhivatott sportvezető. De tisztelem az ilyeneket. A magam módján mindent megteszek ezért az egyesületért. Mert erre köte­lez a klub múltja, nagyszerű eredményei és ezt v/tja sok tíz­ezer igaz, tiszta szívű, a klubért minden áldozatra kész fradista, s nekik tartozunk a jó munkával. Ezek az utolsó mondatok fel­érnek egy hangzatos kinyilatkoz­tatásoktól, túlzó ígérgetésektől mentes, egyszerű és őszinte szék­foglalóval. Várkonyi Sándor Di4 <v/ühn Foronp• á wmMmmé§ blnnktott EMBEREK VISZIK Síéi! 99 SS fl fflB(9Ed Hír: Dr. Kovács Imre hivatali elfoglaltsága miatt leköszönt az U e^n()^' tisztéről, helyére az elnökség dr. Szabó Ferencet

Next

/
Thumbnails
Contents