Fradi műsorlap (1988)

1988. augusztus 20.

12 Fradi műsorlap •V Egy nevelőedző elment az Üllői úttól Álló sor balról: Nagy Cs„ Sziklai, Korolovszky, Gosztonyi, Bóna, Szekeres. Középső sor: Diószegi intéző, Soós, Morvái Z., Serli edző, Bora- csek. Fekete B., Fekete G., Szekeres szülői munkaközösség vezető. Ülő sor: Gulyás, Diószegi, Kuczkó, Balogh, Gróf, Horváth Z., Bubcsó. A Ferencváros serdülő I lab­darúgó csapata az elmúlt baj­noki esztendőben parádésan sze­repelt. A 38 mérkőzésen 35 győzelmet aratott, háromszor döntetlenre játszott s egyetlen vereséget sem szenvedett s így lett utcahosszal csoportelső. Az országos bajnoki címért a másik csoport rangelsőjével, a Vasas együttesével vívta a dfntőt s ezen a találkozón is diadalmas­kodott, 1-0-ra nyert. Kupa- mérkőzéseinek mérlege is pom­pás a zöld-fehér gárdának, hiszen 12 összecsapásból nyolcat meg­nyert 4 mérkőzés döntetlenre végződött s vereség itt sem csú­fított a statisztikán. A Budapest kupa is az Üllői útra került, az országos kupa trófeája pedig csu­pán azért nem ékesíti az FTC múzeumának vitrinjét, mert a döntetlenül végződött kupadön­tőn a 11-esek értékesítésében a fradisták alulmaradtak ellenfe­lükkel szemben. S még két adat a nagyszerű évzáráshoz; a baj­nokságban a ferencvárosi ser­dülők 164 gólt szereztek s mind­össze 11 -et kaptak, míg a kupák­ban a mérleg; 44 adott és 6 ka­pott találat. A bajnokcsapat mesterét, a si­keredzőt, Serli Sándort hol más­hol kerestem, mint az Üllői úton. Még ott volt, de mát tulajdon­képpen elbúcsúzott a klubtól. — Most épp a kilépés forma­ságait intézem — mondta a tele­fonba. — Már a kezemben a munkakönyvén! s perceken belül indulok az új munkahelyemre... + Ilyen nagyszerű eredmé­nyek után mennie kell a szak­embernek — kérdeztem közben, mire a vonal végén egy kis csend után érezhetően szomorúbb han­gon csak ennyit mondott Serli Sándor; — Nem kellett. Én döntöt­tem végülis így. Elfogadtam a megtisztelő felkérést, hogy le­gyek szövetségi edző. Aztán megállapodtunk, hogy egy interjú erejéig már új mun­kahelyén, az MLSZ-ben keresem fel. A megbeszélt időpontban az edzői szobában várt s két hatal­mas bekötött jegyzetfüzetet tett elém. — Ezekben benne van min­den. Minden, amit tudni kell a csapatról, azokról a gyerekekről, akikkel hat éven keresztül dol­goztam, s akik ilyen szépen bú­csúztak valahol egy kicsit a gyerekkoruktól is... A két vaskos könyvben való­ban benne volt minden. Kezdve, hogy ki hányszor volt edzésen, mit csinált a társaság a foglalko­zásokon, bezárva azzal, hogyan értékelte a mester tanítványai előmenetelét. Az aprólékos pon­tossággal megírt edzésnaplóból nem hiányoztak a bajnoki csa­patképek, színves felvételek örö- kitették meg a nagy túra, az 1986-os dániai futballtoma fe­lejthetetlen pillanatait, ahol 256 együttes vetélkedőjében döntőt játszhattak. Tizennyolc ország válogatottját előzték meg. Végiglapoztam a könyveket, beleolvastam a kivágott újság­cikkekbe, amelyekből egy fon­tos dolog csengett ki. Az: van egy edző, aki élethivatásának tartja, hogy apró kis embereket futballra .okítson. S külön bol­dogság számára, ha egy-egy tanít­ványából neves futballista válik. > Mióta neveli Serli Sándor a ferencvárosi utánpótlást? — csuktam be a piros borítójú kö­tetet. — Tizenegy éve. A BVSC-ben dolgoztam korábban, Mezey Gyurival, innen csábítottak át az Üllői útra. ♦ Kikkel kezdett foglalkoz­ni? — Akkor a legkisebbekkel, a tíz éves gyerekekkel. Később „fiatalítottunk , amikor kidol­goztam az úgynevezett előkészí­tős rendszert. Ettől kezdve már utolsóéves óvódás is felhúzhatta magára a zöld mezt. Manapság a legfiatalabb játékosaink öt-hat évesek. + A bajnokcsapata viszont már kinőtte az általános isko­lát. A ragyogóan szereplő serdü­lő I-el mióta dolgozik? — Hatodik éve. Őket az elő­készítő csoporttól vittem tovább és tovább. ♦ Mint tudott, főfoglalkozá­sú utánpótlás-edző volt a Fradi­nál. Mikor kezdődött s meddig tartott naponta a munkaideje? — Reggel nyolckor kezdtem a pályán a munkát s- általában este hét körül fejeztem be. A serdülő I mellett ugyanis volt egy előkészítő csoportom is. Csupa aranyos kis gyerek. + Az edzői feladatok között ha nem is a legelismertebb, de mindenképpen a legművészibb munka a teljesen kezdő kis fut­ballista palántákat bevezetni e játék rejtelmeibe, megtanítani őket a játék alapjaira, s ugyan­úgy a szakma mesterfogásaira is. Serli Sándor könnyűnek, vagy nehéznek tartja az utánpót­lásnevelést? — Aki szereti a gyereket, annak könnyű a dolga. Akinek nincs kellő türelme a kicsik­hez, annak nehéz ez a feladat. Én húsz éve mindig csak gye­rekekkel foglalkozom. ♦ Nem csábítja egy felnőtt csapat? Nem szívesebben dolgoz­na mondjuk egy ismert élvonal­beli együttessel? Ahol nem csak a játékosok, az edző is mindig a rivalda fényében áll. i- Nem. Egyáltalán nem. El sem tudom képzelni az edzős- ködést gyerekek nélkül. ♦ Azt, hogy milyen ered­ménnyel oktatott, sikerei bizo­nyítják. De arról, hogyan neve­li az ifjú futballistákat, csak növendékei tudnának mesélni. Most önvallomást kérek, kellő szigorral keü bármi a gyerekek­kel ahhoz, hogy komoly ered­ményeket érjenek el, katonásan kell nevelni, sűrűn fegyelmez­ni, míg kinőnek az ifjú korból? — A fegyelem természetesen elengedhetetlen, de fegyelmet nem csupán összeráncolt szemöl­dökkel, büntetéseket kilátásba helyezve lehet tartani. Sokszor a szép szó jobban használ, mint a zord fellépés. Hiba például, ha valakit azzal büntet az edző, hogy foglalkozás közben az öl­tözőbe zavarja, vagy hazaküldi. Nem a játék megvonásával kell fegyelmezni, arra vannak más eszközök. + Soha nem tanácsolt el gye­reket a pályáról? — De. Igen. Ahhoz azonban súlyosan kellett vétkezni, vagy nagyon el kellett hanyagolni a tanulást. Nos üyenkor ha fájt is a szívem a gyerekért, el kellett búcsúznunk egymástól. ♦ A szülőkkel milyen volt a kapcsolata? Sok utánpótlás edző panaszolta el, hogy neki a leg­több gondot a papák és a mamik jelenléte okozta a csapat körül. — Nálam is voltak ilyen prob­lémák, de hamar lerendeztem. Volt úgy, hogy a hangoskodó papa csemetéjét lecseréltem s a végén közöltem a szülővel, hogy mindezt neki köszönheti a gye­rek. Később azátn már semmi gondom sem volt a túlbuzgó ősökkel. Sőt... Diószegi József — egyik játékosom papája — a leg­jobb segítőtársam volt, aki csu­pán futballszere tértből renge­teg támogatást adott a napi munkámhoz. + Hogy jött ki a nagycsapat, edzőjével? Látogatta foglalkozá­sait, meccseit? — Hogyne. Dalnoki Jenővel is, Albert Flóriékkal is kitűnő volt a kapcsolatom. Ők is hang­súlyozták, hogy ilyen tehetséges társaság régen volt az Üllői úton, s nem csupán dicsérték, de tá­mogatták is a csapatot. + Aligha vitatható, megtisz­telő volt a felkérés, hogy a jövő­ben szövetségi edzőként tevé­kenykedjen. Mindenképp előre­lépés válogatottakkal foglalkoz­ni, de azért biztos vagyok abban, hogy nem volt könnyű a búcsú az Ullqi úttól. — így igaz. Nehéz volt. Bár a serdülő I-nél mindenképpen vál­tozás következett volna, az ifi­ben én már nem viszem tovább a társaságot. Hat év után egyéb­ként is jobb ha más veszi át a csapatot, mert ezután már alig­ha tud újat mondani egy edző. Tőlük könnyebb is volt elkö­szönni, a piciknél már törést jelentett a búcsú. Ők már sír­tak, kis híjján és is. A Fradiban kérték, ha engedélyezik a szö­vetségben , mellékfoglalkozásban vigyem tovább az előkészítő cso­portomat. Ha mód lesz rá, nem is hagyom el őket. + Mint szövetségi edző me­lyik korosztállyal foglalkozik majd? — Az 1972-es és az 1975-ös serdülő válogatottakkal. Az itte­ni munka sem lesz új számomra, hiszen tíz és fél évig társadalmi edzőként dolgoztam az MLSZ- ben. + Megbízható hírforrásból tudom, hogy nem csupán Serli Sándor, hanem két csemetéje is imádja a focit. — A hírek igazak. A nagyob­bik fiam - aki harmadikos - az FTC-ben játszik. A kicsi, aki most megy elsőbe „szintén már félig-meddig „profi , hiszen ját­szott már a Thosiba kupán. S hogy teljes legyen a kép, a fe­leségem aktív sportoló, a Gold- bergerben kézilabdázik. * Akkor Otthon is sok szó esik a sportról? — Rengeteg. S annak kapcsán arról, hogy ki vigyázzon a gyere­kekre. Az FTC pályáról ősztől hi­ányzik majd egy kiváló utánpót­lásedző. De a futballból nem. Továbbra is járja majd az orszá­got, keresi a tehetségeket s fel­készít egy csapatot az UEFA tornára. S ez utóbbi feladat sem kicsi. FRADI MŰSORLAP A Ferencvárosi Torna Club kiadványa az Üllői úti mérkőzésekre. Felelős kiadó: Hargitai Károly, az FTC ügyvezető elnöke Felelős szerkesztő: Nagy Béla Művészeti szerkesztő: ■ Orbán László Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László Készült az MGKSZ Nyomdájában. Felelős vezető: Mázi Ferenc (88.259) Fradi félóra — A Ferencváros 1965. március 17-én a Népstadionban VVK mérkőzést játszott az AS Rómával. A Fradi - Albert góljával - 1-0-ra győzött és továbbjutott. Három hónap múl­va pedig kupát nyert!- Deák 1947 nyarán lett a Ferencváros játékosa. Egy Nefelejts utcai bérházat kapott - amit hamarosan államosí­tottak... — LUKÁCS Edét Nagybányáról szerződtette a Ferencvá­ros. Bár a válogatók is felfigyeltek gyors, lendületes játékára - megsérült, a későbbiekben pedig nem került a nemzeti tizen­egybe .- Rudas Ferenc, aki ezekben az években az egyik legjobb magyar hátvéd volt, s akit társai rendre kapitányul választottak.

Next

/
Thumbnails
Contents