Fradi műsorlap (1988)

1988. augusztus 20.

Fradi műsorlap 11 Fischer Pál,aloldi vándordíj nyertese Pozsonyi Lajos bravúros felvételén Dzurják az „égbe” emeli a gól­szerző Fischer Palit A magyar labdarúgó váloga­tott keret júliusi előkészületi mérkőzéseire Mezey György szö­vetségi kapitány Fischer Pált is meghívta. A Videoton elleni találko­zón Fischer több megmozdulá­sát is elismerő taps kísérte a lelátón. Különösen akkor ara­tott a szűk , számú közönség előtt sikert, amikor a találkozó lefújása előtt néhány perccel magasra kiemelkedve a védők közül bomba-gólt fejelt a hosszú sarokba. A mérkőzés után a Népsta­dion öltöző épületében többen gratuláltak a szép produkcióhoz, és ráadásul Fischer is úszott a boldogságban.- Ilyen nagy örömet okoz egy edzőmérkőzésen elért gól?- Gondoljon csak bele, két esztendő után Mezey György visszatért a válogatott élére, és rögtön bizalmat szavazott ne­kem azzal, hogy behívott engem a válogatott keretbe. Vagyis a kezembe adta a nagy lehetősé­get. Ezért örültem annyira en­nek a fejes-gólnak.- Egész biztos, hogy tisztá­ban van vele, hogy még rengete­get kell fejlődnie ahhoz, hogy Mezeynél biztos csapattag le­gyen!- Hiú ábránd lenne, ha most azt gondolnám, hogy holnaptól velem fog kezdődni a válogatott összeállítás. Vannak ebben a csapatban olyan kiemelkedő egyéniségek, akiktől csak tanulni lehetne és akik mellett az ember csak néhány percnyi játéklehető­séget kap, annak is örülni kell. Először is itt vannak azok a játékosok, akik kül­földön szerepelnek, no meg jó- néhányan azok közül, akik már korábban igazolták képességei­ket a válogatottban. Szóval ne szépítsük a dolgot: ma még én is kiegészítő ember vagyok. De nem elégszem meg ennyivel.- A tudása alapján lehet­nek is jogos reményei - ami a válogatottságot illeti.- Annyit hallom mostaná­ban ebben, meg ebben milyen tehetséges vagyok, de végre el­jutottam odáig, hogy a hibá­immal foglalkozom többet. Ez nem álszerénység, hanem egyszerűen realitás.- A szakemberek méltán mondják azt, hogy az egyik legjobban fejelő magyar játé­kos.- Ez igaz, mert elég jó az ütem-érzékem, s jól ki tudom számítani a labda ívét. De arról már ritkábban esik szó, hogy bal lábbal milyen kevésszer próbálkozom kapura lövéssel. Itt a válogatott meccsen is volt legalább két olyan mo­mentum, amikor — ha bátran ellövöm balról a labdát - ta­lán gól születik.- Akkor beszéljen még a hiányosságairól!- Állandósítani kellene a formámat, mert még a tavasszal is voltak mély hullámvölgyeim, néhányszor még elég hangulat­ember vagyok, és őszintén szól­va a helyzeteimnek pusztán a töredékét használom ki.- Ennek ellenére 15 gólt rú­gott az elmúlt bajnokságban, a legtöbbet a Ferencvárosban.- Erre azt tudom válaszolni, amit Rákosi Gyula mondott ne­kem: „Egy ferencvárosi közép­csatárnak, vagy mondjuk jobb­szélsőnek, ennél sokkal több gólt kell lőnie.- Jó, jó. De a tizenöt akkor is tizenöt marad...- Tegye hozzá mindjárt, hogy legalább ugyanennyit el­puskáztam szeleburdiság miatt.- Ennek ellenére azt mond­ják, hogy nagyon sokat higgadt a játéka.- Ez azt hiszem igaz. De még jobban meg kell tanulnom azt, hogy a kapu előtt a mai futball­ban már nincs idő tétovázásra. Borzasztó nagy koncentrációs­készség kell ahhoz, hogy valaki ott, a 16-oson belüli húsdarálóba egyáltalán lövési lehetőséghez jusson.- Mikor került a Ferencvá­roshoz?- öt évvel ezelőtt.- Hogyan foglalná össze ezt az öt esztendőt?- Változatos volt. Több volt benne a felhő, mint a derű. Volt olyan időszak, amikor azt mond­ták, hogy fékezhetetlen vagyok, és a legjobb lenne elpaterolni még a csapat környékiről is. —■ Most milyen a légkör a csa­patban?- A korábbi évekhez képest — remek. Átérzik a játékosok annak felelősségét, hogy ma már a szurkolótábor nem elégszik meg azzal, hogy középcsapat le­gyünk. Mondjuk ki nyíltan: do­bogós helyet várnak tőlünk.- S van ebben realitás?- Igen. Két olyan védőjáté­kosunk van, aki — úgy tűnik — egyre biztosabb tagja lehet a válogatottnak. Pintérre és Keller- re gondolok. Ez mindenképpen mégnagyobb erőfeszítésre kell, hogy ösztönözze őket a klubcsa­patban is. A középpályán is van egy igazi karmesterünk Bánki Dodó személyében. Elől pedig Dzuiják Csöpi szemfülességes aranyat ér. — Azt mondják, hogy Dzur­ják a legjobb barátja. — Remek srác, s jó vele fut­ballozni. Nemcsak gólveszélyes, hanem hallatlanul önfeláldozó is. Én például az ő révén lőttem három-négy gólt az elmúlt baj­nokságon . — Azt mondják, hogy koráb­ban volt ellentét az idősebb és a fiatalabb játékosok között. — Ilyen konfliktus ma már nincs. — Mit szól ahhoz, hogy eb­ben az évben Ön kapta a Toldi vándordíját? — Óriási megtiszteltetés szá­momra, annál is inkább, mert én még találkozhattam ezzél a ki­emelkedő Fradi-futballistával. Nagyszerű embernek ismertem meg, aki mindig szeretettel be­szélt velünk, fiatalokkal, és az egyénisége varázslatosan kedves volt. Ezért vagyok különösen boldog, amikor átveszem az általa alapított vándordíját. FRADI TAXI! HAJRÁ FRADI! Bese Vümos stílszerűen Fradi taxival érkezett a villáminter­júra. Egyike az alapító tagoknak, így kíváncsiak voltunk a véle­ményére. — A Fradi taxi indulásáról mikor értesült? — Egy szombat délutáni tévé-híradóból. Nem sokat gondol­kodtam, kiléptem a „kockás” taxitól és másnap beléptem a Cen­ter Vállalathoz. Az alapító tőkét letettem és május 3-án - az FTC születésnapján! — már az új kocsival kezdtem. — Emlékszik az első utasára? — Egy harminc év körüli fiatalembert vettem fel a Móricz Zsigmond körtérnél, aki kezében virágcsokrot szorongatott... Aztán egyik fuvar jött a másik után. — Megérte, hogy „kocsitulajdonos lett? — Nézze én 15 évig taxiztam, így van összehasonlítási ala­pom. Már most mondhatom, hogy megérte! Gondolja csak el, hogy egyedül járhatok egy autóval — tehát nincs váltótársam — és így mindig a csúcsidőben fuvarozhatok! Természetesen az autóra nagyon vigyázok, hiszen ez saját érdekem is, hiszen há­rom és fél év után elővásárlási jogom van az általam használt Dáciára. Aztán az is nagyon jó dolog, hogy Kuhár Endre a Center Vállalat igazgatója rendkívül rugalmasan kezeli a Fradi taxi ügyeket. Kértünk CB központot — napok alatt elintézte. Kértünk kis Fradi taxis szórókártyát - azt is megkaptuk. A pontos elszámolás, egymás segítése, érdekek egyeztetése — nos ez itt íratlan szabály. — Több a szabadideje, mint régen? — Nem így mondanám. A napi időbeosztásom kedvezőbb és az önállóságot is élvezhetem. Nem gond, ha az embernek váratlanul családi programja akad, nincs kötöttség. A nyaralá­sunk is rendhagyó volt az idén. A családdal lefurikáztunk Siófokra és a nyaralás mellett én majd mindennap Fradi taxiz­tam 2-3 órát. Jól jött a balatoni kiadásokhoz... — Vidéken „megszólták” mára taxija miatt? — Sehol, pedig a fél országot bejártam a zöld-fehér csíkos kocsival. Sőt, amikor a Fradi győzött Siófokon, hazafelé me­net több helyen is megtapsoltak... — Olyan esete volt már, hogy valaki azért, mert a taxi zöld- fehér, nem ült be a kocsiba? — Igen, egyszer egy újpesti leállította a kocsit, majd amikor meglátta a Fradi feliratot nem szállt be... Néhány más egyesü­letbeli is szóvátette, hogy ugyan ő Honvéd, Vasas, MTK szur­koló, dehát ez a Fradi taxi nem zavarja, sőt örülne, ha nekik is lenne ilyen vállakózásuk. — Kocsirongálás vereség idején? — Eddig még nem volt — sem Fradi verés, sem rongálás. — Sok Fradi szurkolót hozott már az Üllői úti stadionba? — Meccsek idején többen, már csak kabalából is szeretné­nek velünk utazni. Biztos eljön majd az az idő is, amikor már nem csak úgy szólítanak le bennünket, hogy „Hé! Taxi! fa­néul valahogy így: „Fradi taxi! Hajrá Fradi! Nagy Béla (gyenes) EMLÉKLÁP Szeretettel köszöntjük szurkolóinkat AZ 1979. ÉVI BEK-DÖNTŐN. Az FTC 1977. évi BEK-győztes, 1978. évi ezüstérmes tekecsapata. Következő számunkban az FTC férfi tekeszakosztályának elmúlt évtizedeiről emlékezünk

Next

/
Thumbnails
Contents