Fradi műsorlap (1988)

1988. november 19.

Fradi műsorlap _____________________ ben az t kérte, hogy engem hagy­janak ki a csapatból, mert eleget láttak már játszani.^ Hát ez na­gyon rosszul esett... A csatár talán vigasztalódott azzal, hogy a következő héten, a Törekvés elleni mérkőzésen — fő részese volt a 4—0-as győze­lemnek, hiszen két gólt is szer­zett! + Furcsa , .prémiumot ígértek a salgótarjáni játékosoknak arra az esetre, ha győztesként hagy­ják el a nagyváradi pályát:- A vezetőségünktől, illetve Korompay Lajos bányafőtaná­csos úrtól azt az ígéretet kaptuk, hogy ha a csapal döntetlenül végez a NAC ellen, akkor egy napig a fővárosban, maradhatunk — mondta az intéző. — Azután pedig minden gól egy napot számít a fővárosi tartóÁodásra. ügy góllal győztünk, így tehát kedd .estig Budapesten szórakoz­hatunk. Mondani sem kell. hogy a Fradinak is jól jött a tarjániak :-0-as nagyváradi győzelme... + A Nemzeti Sport beharango- zójában így Írtak a Kolozsvár— Ferencváros bajnoki mérkőzés előtt: „A Ferencváros azok közé a csapatok közé tartozik, amelyek ellen mindig, mindenütt felké­szülnek. Minden csapat meg akarja mutatni a Ferencváros el­len... Most a Kolozsvár is nagyon feni a fogát! Nehéz küzdelem vár tehát a Fradira, Kolozsvárott nem léphet elbizakodottan a pá­lyára. Ha így lesz oiztos Ferenc­város győzelmet várunk Kolozs­várott. Jóslatunk 4—1. „(Nem­zeti Sport) Hogy mi volt az igazi ered­mény? A kolozsváriak 1—0 -ra győztek! Pedig ha a Ferencváros­nak sikerült volna győznie, ak­kor annyira felzárkózott volna, hogy mindössze 1 ponttal ma­radt volna le a vezető csapatok mögött, s a Latorca utcai csata- vesztés ellenére is megszerezhet­ték volna az őszi elsőséget. Kolozsvárott természetesen óriási volt az öröm. A győze­lem hírére a Kolozsvári Nemze­ti Színház előadását is félbesza­kították és közölték a nézőkkel a meccs végeredményét! DECEMBER + A Megyeri úton: Ferencvá- ros-Üjpest 5-4. A lelkes Fradi remek küzdelem­ben győzött Újpesten. Sárosi III két gólt is szabadrúgásból ért el. A híres szabadrúgáslövő elé pe­dig nem kevesebb, mint kilenc tagú újpesti sorfal állt! A 63. percben - 4—3-as Fradi vezetés­nél - Polgárt a játékvezető rekla­málásért kiállította. A zöld-fehé­rek lelkes játékukkal tíz ember­rel is 5-3-ra elhúztak, és az új­pestiek csak az utolsó percben szépítettek. ,,A Ferencváros megérdemli a győzelmet. Teljes csapattal is egy góllal jobbnak mutatkozott. Tíz főre csökkenve pedig a régi KK-mérkőzésekről níres Ferencváros harci készsége támadt fel és az ekkor mutatott játéka után a kétgólos győzelem igazságosabb lett volna. Az őszi idény utolsó mérkő­zése után hármas holtverseny alakult ki az élen: a Nagyvárad, Szolnok és Csepel 20—20 pont­tal vezetett, negyedik a Ferenc­város, ötödik a Vasas 19—19 ponttal. Kemenesy Sándor: — Hej, ha az őszi idényben a balszerencse nem üldözött volna bennünket, akkor most vígan az első helyen állna a Fradi. Egy-két pontot bi­zony elkótyavetyélt a Ferencvá­ros. És tetejében még 12 perccel kevesebbet is játszottunk... A főtitkár itt a botrányos Elektromos meccs félbeszakítá­sára utalt, amelyet a pályán elért eredménnyel igazoltak. + ,.Minthogy a Ferencváros vasárnap először szerepel Békés­csabán, ünnepélyes zászlócsere előzi meg a mérkőzést. A régi FTC azonban már járt Csabán. — A hajdani Bohn SC-vei ját­szottunk ott országos bajnoki döntőt — magyarázza Mester György. — Nagyszerű kis eevüt- tes volt akkoriban a Bohn SC, s mondhatom, hogy csak óriási küzdelem után tudtunk dön­tetlent elérni. Nálunk akkor még Kemény is játszott. Meleg na­punk volt az Üllői úton is, de vé­gül megnyertük a visszavágót. A mostani Magyar Kupa-beli ellenfelet a csabai Törekvést nem igen ismerik a ferencvárosiak. — Csak annyit tudtam eddig róluk, hogy NB II-es csapat — mondja Csikós—. — Most, hogy az ellenfelünk lesz aztán utána­néztem, hogy kivel is játszunk vasárnap. A DVSC-t verték ki a kupából, ami komoly siker. No, de nem fogunk mi fölényesked­ni. A legutóbbi kupadöntő olyan szép élmény volt számunkra, hogy még most sem felejtettük el. Éppen ezért meg is szeret­nénk ismételni. + Ferencváros — Békéscsabai Törekvés 5—0. A sima lefolyású mérkőzésen Finta ritka gólt szerzett: „A 19. percben egy ferencvá­rosi roham,végén nqgy kavarodás támad a csabai kapu előtt, Finta a földre kerül. A labda véletlenül hozzápattan és Finta ülőhelyzetből egy méter­ről gólba pöcköli a labdát. + Pár nap múlva újabb Magyar Kupa mérkőzés következett: Fe­rencváros—Gamma 1—0. Tóth Potya: — Nehéz győzelem volt, de azért megérdemeltük a to­vábbjutást. + Az egyik szurkoló, amikor már Finta jónéhány helyzetet hi­bázott, így fakadt ki: — Finta csak akkor tudja fe­ledtetni a mai meccs rossz játé­kát, ha gólt rúg a Gamma hálójá­ba. Alig hangzott el a kijelentés, a zöld-fehér csatár berúgta a gólt és egyben megszerezte a Fradi­nak a továbbjutást a kupában. A szurkoló máris lelkendezett: — Mindig mondtam, hogy Finta Karcsi a Ferencváros leg­jobb csatára. + Az Üllői úti pályán kétna­pos Karácsonyi torna zárta az évet. A négyes torna a fradisták- nak váratlan kudarccal zárult: Kispest—Ferencváros 2-1 - Sá­rosi III kihagyott egy 11-est! Szolnok—Ferencváros 2—1 — Sá­rosi III sérülése miatt a Ferenc­város a játékidő nagy részében tíz emberrel játszott. Tiz ember­rel is egyenlíteni tudott a ferenc­városi gárda és egy ideig úgy fes­tett, hogy kiharcolja a győzelmet. A 80. percben eldőlt a mérkőzés: egy szolnoki ellentámadás góllal zárult... A serleget a Nagyváradi AC nyerte. + A Fradi jószívűsége miatt kapott ki a körmérkőzéseken... — Hogy-hogy? — Kellemes karácsonyi ünne­peket kívánt szerezni ellenfelei­nek. A fanyar szurkolói humort jel­zi ez az évzáró vicc is: — Csoda gyors csapat a Fe­rencváros! — Miért? — Mind a két nap 1 -2-re ki­kapott! 1943 JANUÁR + Szomorú hírt közöltek az újságok: Berán Lajos szobrász- művész 60 éves korában elhunyt. Fivére Berán József, az FTC első válogatott labdarúgója, csapat- kapitánya volt. „Berán Lajos nagy művészi tehetségét a sportérmek és vere­tek terén érvényesítette. Ő volt az egyik úttörője annak a mozga­lomnak, amely megtörte a ma­gyar sportdíjazásban a művészi­eden tucat serlegek és érmek egyeduralmát, 38 évvel ezelőtt tervezte meg az FTC híres vere­tét, amelynek klasszikus elgon­dolása valósággal iskolát alapí­tott a magyar sport veret-művé­szetben. A zöld-fehérek legszebb jelvénye is az, amelyik á Berán- féle veret kisebbített mását tün­teti fel. Ugyancsak Berán Lajos tervezte a Springer Ferenc dr. ve­retét, továbbá a Gschwindt-vere- tet is. Berán Lajos akinek művé­szi hímevét külföldön is jól is­merték, az Állami Pénzverő mű­vészeti vezetője volt — fővésnöki címmel. A Fradi futballmúzeum vitrin­jeiben a híres Berán-plakettek napjainkban is megtekinthetők. + A WMKASE labdarúgócsa­pata az amatőr bajnokságban szé­pen szerepelt, sok sikert aratott. Korábban igen érdekes körülmé­nyek között alakult a futballcsa­pat. Leltározás idején az egyik raktárban egy teljes felszerelést találtak a dalárda tagjai. Kapva kaptak az alkalmon és ha már volt futballmezük — elkezdtek játszani — a meccsek után meg énekelni... + Téli képek a Fradi pályá­ról — 1943 januárból... , Amikor a 20-as villamos a Fradi-pálya elé ért, csak egyedül igyekeztünk leszállni. Látszott a kalauz tekintetén, hogy ugyan­csak csodálkozik: „Mit akar ez a Fradi-pályán? Még a kesztyűnkön át is úgy éreztük, mintha jeget markol­nánk, mikor a kiskapu vaskilin­csét lenyomtuk. Ezt a kilincset sem igen adják egymásnak a ven­dégek, így január közepén. A vö­rös Taki közel lakik a bejárathoz. Ilyenkor csak ő van egyedül a Fradi-pályán. Mi nem őt jöttünk látogatni, hanem a pályát, meg a Springer-szobrot. — Ropp... ropp... - mondta a hó a lábunk alatt, amíg a pá­lyát övező vaskerítéshez értünk. Csodálatos valami. Ez a ,/opp- ropp ebben a nagy csendben valóságos hangorkánnak tűnt. Biztosan meghallotta valamennyi lelátó. Pedig már igen öregek... A pályán csend és hó. A Sprin- ger-szobor fején hósapka, a vál­lán hótakaró. A szobor néz és hallgat. Úgy tűnik fel, mintha szomorú lenne. Néhány évvel ez­előtt egy forró nyáreleji délutá­non is feltekintettünk a szobor arcára. Egész biztosan emlék­szünk, akkor mosolygott. Egy KK-mérkőzésen volt ez, amikor Kemény Tibor remek fejese a torinói Juventus hálójába fúró­dott... Most néhány veréb telepedett a szobor vállára. Egy-két perc múlva továbbrepültek. A pálya fölött húztak keresztül. A sajtó­páholy írólapján újra megteleped­tek. Nagy csiripeléssel lázasan billegni kezdtek. Úgy látszik ta­láltak valamit. Nem valami ízes falat lehetett, mert látható csaló­dottsággal hamarosan odébbáll- tak. Valószínűleg néhány ceruza­forgácsot találtak... Mielőtt elhagytuk volna a pá­lyát, még egyszer felpillantot­tunk a szoborra. Hiába no, csak komoran néz. Majd a legközeleb­bi Fradi—Juventus KK-mérkőzé­sen újra jól megnézzük... Sajnos, az azóta eltelt évtize­dekben sem volt Ferencváros^ Juventus meccs az Üllői úti pá­lyán... + Sipos Vilmos nem minden­napos indok alapján kérte az egyik edzés alól a felmentését: — Megnősültem, a holnapi edzés alól felmentést kérek... Sipos ekkor még csak négy hónapja volt a Ferencváros játé­kosa — de amíg az Üllői útra ér­kezett jónéhány helyen megfor­dult: az ekkor 29 éves játékos Bácsfeketehegyen született, de édesapjáék elhatározták, hogy kivándorolnak Amerikába. Útra is keltek, de Németországban megrekedtek. Sipos 17 éves volt, amikor már Zágrábban laktak és a Gradjanski edzéseit látogatta. Két évig Svájcban, majd Francia- országban is futballozott. Öt nyelven beszélt, a legjobban né­metül. Viselte a jugoszláv és a ro­mán válogatott mezét is... A Fe­rencváros Romániából szerződ­tette. FEBRUÁR + A háborús étkezés előnyei­ről így írtak a Nemzeti Sport­ban: „Jelenleg a zsírban szegénye­sebb táplákozás nagyon örvende­tes. Maga az a tény, hogy most kevés húshoz lehet jutni a sport szempontjából csak hasznos. Nem szabad, hogy a sportember étkezésében a hús játsza a fősze­repet. Ezt a zöldségeknek, főze­lékféléknek, gyümölcsöknek, sülttésztáknak, cukornak kell játszania. Természetesen ebben a kényszerű állapotban varr hát­rány is, de a sportember szem­pontjából, több az előny. Együnk lassan, rágjuk meg jól az ételt és ne siijuk vissza azokat az időket, amikor az ennivaló zsír­ban úszott.” + Lukácsot egy kis villamos­szerencsétlenség érte: a zsúfolt kocsi lépcsőjéről lelökték és zú- zódásokat, fejsérüléseket szen­vedve kórházba került. + A Sporthírlapban „Emléke,; zés egy névtelen szurkolóra címmel jelent meg Kardos Ede megkapó írása: 2000 néző gyűlt össze a pá­lyán. Ma talán semmi. Akkor: óriási tömeg. Hja, nagy naphoz érkezett el a magyar sport: az első labdarúgó mérkőzést játszot­ták magyar pályán. A régi testedzés hívei magu­kon kívül voltak. Hogyne, hiszen forradalmi újítást jelentett ez a lépés. Újabb, mégpedig hatalmas csapást a tornára s a szabadtéri sportok döntő térnyerését. A megjelent 2000 nézőt azon­ban nem izgatta ez a kérdés. Új volt a labdarúgás, de érdekes, vál­tozatos és könnyen megérthető. A magyar futball pedig elindult hódító útjára, hogy a legnagyobb és legkedveltebb sportággá vál­jék. A 2000 néző között egy fia­talember szorongott: e sorok író­jának édesapja. Valószínűleg ő is még kevés szakértelemmel nézte ekkor az új sportot, de hogy tet­szett neki, az bizonyos, mert azóta minden vasárnap délután­ját a futballpályán töltötte... A Ferencvárosban laktunk. Amikor az FTC megalakult, ter­mészetesen azonnal híveinek tá­borába szegődött. Többé nem kellett töprengenie, hogy melyik mérkőzésre menjen ki vasárnap, hiszen az csak nem volt vitás, hogy az FTC-t kell megnéznie. Azóta több, mint 45 év telt el, de az FTC iránti nagy szerel­me változatlan maradt. Sokat em­legette a régi nagy időket, ami­kor az FTC legyőzte a Bamsleyt, amikor a zöld-fehérek Angliában aratták a nagy diadalukat, ami­kor az FTC egymásután nyerte a bajnokságokat. Kórody, Schlosser, Fritz, Rumbold, Payer, Borbás... Vala­mennyit ismerte és emlegette, noha soha életében nem beszélt egyikükkel sem. Igazi névtelen katonája volt a magyar sportnak. Aztán kitört a világháború. Az elsők között volt, aki kiment a frontra. Megsebesült, később a megszállt Szerbiába került, de onnan is nagy figyelemmel kí­sérte a futballt. Emlékszem, egyszer Szerbiá­ról beszélgettünk.- Nagyon szomorú ország az, fiam - mondta. — Képzeld el, még a futballt sem ismerték! Ma sem értem, hogy mit tudtam csi­nálni vasárnap délutánonként... Egyszer, a háború után, alkal­ma nyílt arra, hogy bebizonyítsa a Ferencváros iránti szerelmét. Takács I, a Mari néni elhagyta a Vasast és az FTC-be lépett. A Vasasok nagyon haragudtak rá és bizony Takács Géza állás nélkül maradt. Ekkor valaki apámat ajánlotta neki, hogy talán ő tud valamit csinálni az érdekében.- Nálunk nem fontos, hogy ki hol futballozik, — mondta apám szigorúan. — A gyárnak szüksége van sofőrre, ennek a Ta­kácsnak jó bizonyítványai van- nakf fel kell venni. így aztán Takács Géza nem maradt állás nélkül. Otthon azonban apám beval­lotta nekem, hogy egy kicsit a Fradi-szív is dolgozott benne:- Csak nem hagyhatom állás nélkül azt a Takács Gézát, aki az FTC miatt esett ki a munkahe­lyéről... Az évek múltak. Uj csillagok tűntek fel \ Kohut, Furmann, Bu- kovi, Obitz, Táncos, Turay,Szed- lacsik, Hungler, Takács II, majd a legújabbak: Háda, Korányi, Lá­zár, Gyetvai és a többiek. Apám együtt örült a zöld-fehérekkel és együtt búsult. És most meghalt. A másvilá­gon azonban egész biztosan to­vábbra is figyelemmel kíséri a Ferencvárost, amelyért itt lent a földön teljes szívvel tudott szur­kolni. A szíve ölte meg, amely az utolsó években már nagyon be­teg volt. De az a szív most már egészsé­ges! És majd ha elindulnak a ta­vaszi küzdelmek, ismét együtt fog szorongani a fradistákéval! És egy-egy nagy siker után biz­tos, hogy boldog lesz apám fent a mennyországban, ahol oly sok Fradi-szurkol óval együtt fogja a mi fülünk számára nem hallha­tó hangon harsogni, hogy- Hajrá, Fradi! + A Német szövetség kimond­ta, hogy a háborús helyzetre való tekintettel azok, akik a harc­téren kézsérülést szenvedtek, fél­kézzel is végezhetik a partdobá­sokat. A fontos csak az, hogy a dobás a fej felett történjék... + A Zuglói DSE elleni barátsá­gos mérkőzés előtt Dr. Darnay László az öltözőben meleg sza­vakkal búcsúzott Pósa Bélától. — Te mindig szívvel és lélekkel zöld-fehér játékos voltál és ezért rád mindig szeretettel gondol vissza a Ferencváros vezetősége, szurkolótábora, Pósa könnyek között búcsú­zott társaitól — 15 év után...- 1927-ben kerültem a zöld­fehérekhez és ettől az időtől kezdve megszakítás nélkül 15 éven keresztül szolgáltam a csa­patot. A szerződésem most lejárt és én kértem, hogy ne hosszab­bítsuk meg azt, mert már elég volt az FTC amatőrcsapatában, az NB Ill-ban versenyen kívül játszogatni. Nem volt cél, amiért komolyan küzdhettem volna, s ezért választottam azt a megol­dást, hogy — ha már nincs szük­ség rám — fájó szívvel, de megvá­lók a Ferencvárostól. Én még komoly tétért szeretnék valahol futballozni, ahol van értelme a küzdésnek, mert én még mindig nagyon szeretem a labdarúgást.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents