Fradi műsorlap (1988)

1988. november 19.

Fradi műsorlap Pósa a Vasasban folytatta él­vonalbeli pályafutását — ahon­nan később még a válogatottba is bekerült! MÁRCIUS + Rudas egyre jobban beleil­leszkedett a csapatba — több poszton is remekelt. Hogy Rudasból miként lett jobbhátvéd, ezt ő maga mesél­te: — Az egyik kétkapus edzés­re egyszer későn mentem ki. Dimény Lajos az edzőnk azt mondta, hogy várjak egy kicsit, aztán beállított jobbhátvédnek. Mit mondjak: ment a játék. A gyorsaságommal nagyon éltem. Minden labdán idejében rajta voltam, s utolértem a szélsőket akkor is, ha egy kissé elszalad­tak tőlem. Az edzés után Dimény mindjárt ki is jelentette: te ez­után jobbhátvédet fogsz játszani. Ilyen véletlennek köszönhettem, hogy jobbszélsőből hátvéd let­tem. Amikor azután az FTC-ből a Ferencvároshoz kerültem, ott is mindig hátvédként vettek első­sorban számításba. + A Magyar Kupa fordulójá­nak sorsolását nagy érdeklődés kísérte. A két ezüstkupába elhe­lyezett csapatneveket Esztike a szövetség gépírónője húzta ki. A Fradinak a BSZKRT csapatát juttatta. Az előző fordulóban a Törekvést és a Vasast búcsúztat­ták a kupaküzdelemből... Amint később kiderült a Fradit nem. Polgárék 2—0-ra győztek. + A bajnokságban az Elektro­mos volt a Ferencváros követke­ző ellenfele. Bakon, az Elektro­mos kapusa őszintén nyilatkozta: — Labdarúgó pályafutásom alatt egyetlen játékostól tartot­tam és ez Toldi Géza. Kívüle csak Sárosi III szabadrúgásait nem szeretem. És most mindkét játé­kos játszik ellenünk! Ezért is mondom, hogy nagyon nehéz mérkőzésünk lesz. Kisgólarányú vereséggel is megelégednék... A derék kapusnak jó megér­zése volt — a Fradi 3-0-ra győ­zött és mind Toldi Géza, mind Sárosi Béla lőtt neki egy-egy gólt... + A Ferencváros ismét űj játé­kos igazolásával próbálkozott. Kovács II Józsefet, a mindössze 20 éves miskolci balösszekötőt hozták az Üllői útra. + Békéscsabán, 5000 néző előtt nagy meglepetés született: Körösvidéki válogatott-Magyar válogatott 4—3! „A magyar válogatott hírverő mérkőzésre utazott Békéscsabá­ra, de a hírverésből — verés lett. A magyar válogatott nagy csaló­dást okozott. A derék körösvidé­kiek — sok nagyváradi labdarúgó is játszott — nos, hamar ráeszmél­tek arra, hogy ha keményen ösz- szecsapnak, a labda mindig náluk marad. Ha valaki későn- érkezett volna a mérkőzésre biztosan ösz- szetévesztette volna a két csapa­tot... Beliczey Miklós főispán a győztes csapat számára egy 40 cm magas fából készült kupát tűzött ki. A mérkőzést a Körös­vidék nyerte. A gyönyörű művé­sz: fafaragá : kupát a mérkőzést követő Vacsorán adták át Boross Pálnak, a körösvidéki kerület ka­pitányának. Meglepetésként a magyar válogatott csapat is meg­kapta a fakupa kicsinyített má­sát! ÁPRILIS + A forduló mérkőzése óriási meglepetést hozott: Ferencváros —Nagyváradi AC 5-0! Az üllői úti pályát már régen hagyta el olyan nehezen a zöld­fehérek szurkolótábora, mint a vasárnapi Ferencváros-Nagyvá- rad mérkőzés után. Nem azért, mintha a sporttelepről nem tu­dott volna idejében kijutni a har­minckétezres tömeg, hanem egy­szerűen azért, mert jónéhány százan még maradni akartak.- Megvárjuk a fiúkat - indít­ványozta egy öblöshangú szur­koló. — Ha szidni tudtuk őket, tudjuk most ünnepelni is... Aztán ahogy egy-egy ferenc­városi játékos kikerült a lelátó alatti öltözőből, olyan üdvrival­gás fogadta, mint — mondjuk — Beke „zsinóron behúzott gól­ját. Erről aztán igazán nem mert álmodni még a legmerészebb Fradi-szurkoló sem. Valahogyan hittek ugyan a győzelemben, de hogy öt gólt rúgjanak a NAC-nak s egyet se kapjanak Bodoláéktól, aligha képzelte volna el bárki is. Még Tóth István sportigazga­tó is szorongva mondta az első félidő után az öltözőben:- Ez a két gól előny még nem jelenti azt, hogy már győz­tünk is. A nehezebbje csak most jön... Hogy aztán mégsem így tör­tént, azt nem a Ferencváros bán­ta. A szurkolók nagy része csak azon csodálkozott, hogy a Sze­gedtől elszenvedett vereség és a Haladás elleni döntetlen után ho­gyan robbanhatott ki a Ferenc­városból ilyen nagyszerű játék.- Talán az volt a legjobb hú­zás — mondogatták a szurkolók —, hogy a technikás váradiak ellen a technikás Kiss Gyuszit állították be, balszélre pedig a valóban ballábas Bekét tették. Ezenkívül az is sokat jelentett, hogy újból játszott a csapatban a két Sárosi is. No meg a váradi- aknak nem ment úgy most, mint ahogyan várni lehetett... Így beszéltek a szurkolók s közben ünnepeltek. Most éppen Csikós került sorra. Majd hogy vállra nem vették...- Hát bizony jó meccs volt - fordult hozzánk Csikós. - Nem hittem volna, hogy gól nél­kül úszom meg ezt a mérkőzést.- Ön szerint — mondjuk a kitűnő kapusnak — hogyan ala­kulhatott ki ez a nem várt ered­mény, s hogyan jött ki a Fradi­ból ez a nagyszerű teljesítmény?- Szombathelyen — mondja Csikós — rengeteg dolgom volt a kapuban, ott bizony nem igen ment a mieinknek az első vona­lakban. Most néhány nagy hely­zettől eltekintve inkább néző voltam, mint játékos. Magamról tudom megállapítani legjobban, hogy megy-e a csapatnak, vagy nem. Most ment. Elsősorban azért, mert Sárosi Béla mégis csak tökéletesebb középfedezet, mint a kistermetű Kiss Gyuszi, aki fö­lött könnyebben elszállhatnak a magasabb passzok, mint Béla fö­lött. Kiss viszont roppant hasz­nos összekötő. Elől-hátul ott van, leveszi a levegőből a labdát és a földön tartja. Szerintem azzal vertük meg így a NAC-ot, hogy laposan játszottunk. Aztán Sáro­si dr. is jól irányítja a támadósort s Beke is kivágta a rezet, bár őt egy kicsit lebecsülték a váradiak. Könnyebben mozoghatott, tehát, mintha esetleg Gye tv a i játszott volna. „Gyetvást talán jobban szemmel tartották volna a váradi védők. {Beke, aid csak az utolsó pil­lanatban tudta meg, hogy ö lesz a balszélső Lukács helyett, így beszél:- A várakozás, hogy ját- szom-e, vagy sem, egy kissé ide­gesített. Sőt ideges voltam akkor is, amikor megtudtam, hogy én leszek a balszélső. Az idén - sé­rülésem miatt - még aZ FTC-ben sem játszottam bajnoki mérkő­zést s bár jó erőben érzem ma­gam, egy kicsit szurkoltam a mér­kőzéstől. Főleg azért, hogy ép­pen a NAC lesz az ellenfél Az­tán, amikor sikerült az első lefu­tásom s utána gólt is lőttem, egy­szeriben megjött az önbizalmam.) Még Kiss Gyuszit kérdezzük meg a nagy Fradi-győzelem felől. Kiss ezeket mondja: — A csapatból végre kijött az igazi tudás. Ésszerűen, okosan játszott a Ferencváros. Mégpe­dig a földön s nem a levegőben, így kell kipasszolni, felőrölni a védelmet, ha eredményes '’kar lenni egy csatársor. Nem vitás, hogy keményebben is tudtunk volna harcolni a győzelemért, ha a NAC kényszerít erre, de ezút­tal bizony a váradiaknak nem volt valami jó napjuk. Nem túl­zók, ha azt mondom, egészen könnyen értük el az öt gólos győ­zelmet. + Vasas—Ferencváros 3—2. A mérkőzés jóiramú, bár néha túlságosan kemény összecsapá­soktól tarkított játékot hozott. A Ferencváros az első félidő ki­egyenlített játéka után a máso­dikban óriási fölényben játszott, szinte állandóan egykapura folyt a játék, a csatársornak azonban ezúttal semmi sem sikerült. A II. félidőben látottak alapján a Fe­rencváros 6—3 arányú győzelme sem lett volna meglepetés. + Gamma—Ferencváros 1 -1. Mester György, a Ferencváros irodaigazgatója - aki ezidőtájt 20 éves jubileumát ünnepelte a Fradiban! — a meccsről ezt mondta: — A Gamma elleni mér­kőzés szinte kísérteties mása volt a Vasas elleni meccsünknek. Most is ■ végigtámadtuk az egész második félidőt, de csatáraink képtelenek voltak kapuba lőni a labdát. Egyszerűen nem megy most nálunk a góllövés. A NAC meccs óta balszerencsénk van. Csak nem átkoztak meg bennün­ket? + Három játékvezető beszélge­tését rögzítette a Sporthírlap munkatársa. Ebből idézünk egy érdekes részletet: (A földszinten Szőke n. Ha­rangozó, Fiala beszélgetnek arról a kérdésről: vállalhatja-e egy já­tékvezető olyan mérkőzés veze­tését, amelynek egyik vagy má­sik csapatában a barátai játsza­nak. Harangozó ezt mondja: — Én bizony nem vállalok Ferencváros-mérkőzést, mert a Fradinak csaknem minden játé­kosa jó barátom. Megvallom, én nem tudnám ugyanúgy elbírálni Tátrai Pubi egy-egy dancsát, vagy más szabálytalanságát, mint egy másik játékosét. Ha például kiállítanám, akkor úgy érezném, hogy kihúzom a zseoéből a rá- pénzt. Nem! Én nem vállalok Fradi-meccset. * Szőke II rá vágj a: — Én bizony nein így vagyok. Nekem is akad a Fradiban egy­két barátom, de én a pályán, amikor mérkőzést vezetek, nem ismerek barátot. Tessék csak visszagondolni a félbeszakadt Elektromos—Ferencváros mérkő­zésre! Vájjon vádolhat-e ennek az alapján bárki is ferencvárosi érzelmekkel? Pedig a Ferencvá­rosban lakom Kiss Gyuszi a szomszédom, és vitéz Kemenesy a házgondnokom. Toldi Gézával is nagyon jóban vagyok. — És ez a barátság sohasem volt rád hatással7 — Sohasem. Emlékszem, hogy Salgótarjánban, amikor ott 3:2-re nyert a Ferencváros, kiállí­tottam Toldi Gézát. Az eset így történt: Toldi valami szabályta­lanságot csinált, amiért szabadot ítéltem a Fradi ellen. Toldi erre odajött hozzám és ezt mondta; ,Mh csinálsz? Bolond vagy? Mire én rászóltam: „Ismételd ezt meg hangosan, hogy más is hallja. Akkor szép nyugodtan ki­állítalak.’ Kis idő elteltével meg­int történt valami, ami Toldinak nem tetszett. Toldi következe­tesen megismételte: ,Mondom tisztára bolond vagy máma.” Erre ezt mondtam neki: „Toldi úr azonnal hagyja el a pályát!” Toldi lemenés közben így szólt hozzám: „Mi az? Már a baráto­dat is megtagadod? Ha már kiál­lítottál, akkor legalább tegezz és ne magázz. A mérkőzés után aztán odajött hozzám Géza és mondta: „No jól kitoltál velem. „Ebben maradunk — mondtam én — és aztán a legjobb egyetér­tésben együtt vacsoráztunk Tol­di — ha jól emlékszem — három hetet kapott ezért a kis „baráti csevegésért, de azóta éppen olyan jóban vagyunk, mint az­előtt voltunk. — És a Latorca utcában tör­téntek után merne-e mégegyszer Fradi-meccset vezetni? — Miért ne mernék? Én nem haragszom a Fradiból senkire. Még a közönségre sem harag­szom. Pedig hát a mérkőzés után alaposan megkeserítették pár hét­re az életemet. Kaptam a fenye­gető leveleket, úgy hogy bizo­nyos óvóintézkedésekre kellett szánnom magamat. Ha az utcán, vagy a villamoson felismertek, akkor mindjárt kezdődött a bosszantás. Úgy tettek, mintha nem ismertek volna fel, de köz­ben ilyeneket beszéltek: „No, mit szólsz hozzá? Jól e 1 v e z e t- t e ez a nyavalyás Szőke II azt a mérkőzést. Hej, csak egyszer ta­lálkoznék vele valami sötét he­lyen! Egyik este fél 1 tájban meg három jól ötözött urat enge­dett be a házmesterné. Az egyik azt mondotta, hogy a sógorom. Sajnos, a házmesterné nem gon­dolkodott. Amikor kérdezték tő­le, hogy hol lakom, ő gyanútla­nul meg is mondotta nekik. Ho­lott a sógoromnak illet volna* tudnia, hogy hol lakom. Egyszer csak csengetnek az ajtómon. „Ki az? — kérdem. — „Üzenetet hoz­tunk Szőke úrnak. Kinézek a kémlelő ablakon, hát három is­meretlen marcona fiatalember áll az ajtóm előtt. .Miféle üzenetet hoztak éjfél ^irtán? Holnap nem ért volna rá? „Nem, nem! Csak nyissa ki az ajtót! ’ „Pukkadja­nak meg az üzenetükkel — mond­tam én — és táguljanak, amíg szé­pen vannak! ’ Erre aztán a ,,só- goromék nagy morgás közben eltávoztak. MÁJUS *■ Ferencváros—Kispest 5-0. ,Meg kell állapítanunk, hogy p ferencvárosi csatársor ezúttal — meglepetésre! — igen jó napot fogott ki. Hogy ennek mi az oka, azt persze nehéz biztosan meg­állapítani. Szerintünk az ok az, hogy részben erősen feljavult a csatárok erőnléte, részben pe­dig a fiatal Ónodi II lendülete és gólszerzési akarása magával ra­gadta a többit is. Ez a fiatal fiú nem pepecselt, mindig csak egy cél volt előtte: hogy a labdát minél tervszerűbben és minél ha­marabb a kapu elé juttassa. Aka­rásból is kitett magáért a zöld­fehér csapat. Akkor is minden erejével küzdött, amikor már teljes biztos volt a győzelem. + Toldi Géza bejelentetté, hogy az idény végén visszavonul, és egyben kérte, hogy amennyi­ben igényt tartanak edzői tényke­désére — úgy számolhatnak - ele. — Megvallom több helyről kaptam ajánlatot - mondta Tol­di — de engem a szavam és a szí­vem a Ferencvároshoz köt. Amíg a Ferencvárosnál maradhatok nem megy k máshová. Amint később kiderült a Fe­rencvárosnál nem tartottak igényt Toldi Géza edzői munká­jára... + A Ferencváros — Csepel mérkőzés előtt Rudas volt az első, aki benyitott az öltözőbe. — Nyugodtan szeretek ké­szülni. Ilyenkor még ráér az em­ber igazítani mindenen, ha vala­mi nem stimmel... Előfordul ugyanis az, hogy rosszul ágyazza be az ember a lábát a cipőbe, s ha így megy ki a pályára, akkor bizony nem megy úgy a játék, mint ahogyan kellene. Éppen ezért be kell járatni a cipőt, erre pedig legalább negyed- ó a idő kell. A cipő a labdarúgó számára olyan, mint a katona számára a puska... Az öltözőben már mindent előkészítettek a mérkőzésre. Mezt, harisnyaszárat, vattát, ci­pőt. A mez ezúttal fehér, csak az ing hajtókája zöld. Amikor a mezt Rudas észreveszi mindjárt el is mosolyodik: — No, ebben a mezben csak győznünk lehet! Akármennyi pénzben lefogadom... Aztán megtudjuk Rudastól, hogy ez a mez, a Fradi „szeren­cse-meze . Ebben a mezben nyer­ték a Szt. István Kupát, ebben győzték le a nagyváradiakat, és még sok szép győzelem emléke fűződik hozzá. — Nekem azért is kedves ez a mez — mondja Rudas — mert eb­ben mutatkoztam be először a Ferencvárosban. Szívesen emlé­kezem vissza arra a mérkőzésre, mert jól ment a játék nekem is, de a csapatnak is. Azóta, ha ezt a mezt húztuk fel, sohasem kap­tunk ki. Ezért veszem biztosra, hogy most a Csepelt is legyőzzük! + Ferencváros—Csepel 3—1! „A zöld-fehér csapatot saját lendülete annyira magával ragad­ta, hogy szünet után szinte állan­dóan az volt a játék képe, mint­ha a Ferencváros állna a bajnoki táblázat élén és nem ellenfele. Minden vonalában jobbnak bizo­nyult a ferencvárosi csapat, de különösen a csatársorokban mu­tatkozott meg megsemmisítő módon ez a különbség. Lyka Antal örömtől sugárzó­an nyilatkozta: — Szavakkal ki sem tudom fejezeni, hogy mennyire örülök a Csepel ellen kivívott győzel­münknek. A csepeliek a hét köz­ben bizony eléggé lekicsinylőén nyilatkoztak rólunk s nem szá­mítottak arra, hogy esetleg vere­séggel is kikerülhetnek ebből a mérkőzésből. Örfmemet csak fokozza, hogy a sokat emlege­tett ferencvárosi szív ismét feltá­madt a csepeliek elleni találko­zón. Minden játékosunk úgy küz­dött, mint egy oroszlán. Bár így harcoltak volna a tavaszi forduló minden egyes mérkőzésén, akkor ma mi állnánk a táblázat első he­lyén . + Ezen a tavaszon a Ferenc­város mindkét bajnokjelöltet le­győzte (NAC 5—0! Csepel 3—1!) Az egyik ferencvárosi szurkoló erre célzott, amikor megjegyezte: Ha nem is mi nyerjük meg ezt a bajn kságot, de legalább az „erkölcsi bajnokok mégis a fe­rencvárosiak! JÚNIUS + Tóth Potya István megvált a Ferencvárostól, az új szakveze­tő Schaffer Alfréd lett. Pataki Mihály így beszélt róla: — Játé­kos képességeit ismerem, edzői képességeiről csak hírből hallot­tam, és az eddig elért edzői ered­ményei dicsérik őt. Azt hiszem nem mondok újságot, ha azt állí­tom, hogy éppen a Ferencváros­ban nehéz, sőt a legnehezebb dolga az edzőnek és szakvezető­nek. A Ferencváros múltja, a mögötte sorakozó milliós töme­gek szinte megkövetelik a min-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents