Fradi műsorlap (1988)
1988. november 2.
Fradi műsorlap púja mögé mentem. Leültem a fűbe. A kabalám ugyanis az, hogy ha az ellenfél kapuja mögött leülök a földre, akkor a Fradi nyomban gólt rúg. Ültem és vártam. Előbb Sárosi Béla szöglet után fejelt be majdnem a hálóba s két perccel később Toldi lapos fejese már bent is ült. A kabala bevált! Nyomban utána siettem vissza a kispadra. A másik kabalám tudniillik az, hogy ha a kispadon ülök, akkor a Ferencváros nem kap gólt. Hát alig ülök a kispadon, Toldi már megint gólt ér el! + Az olaszoktól a hazautazás pillanatában is kérdezősködtek az újságírók. íme két villámnyilatkozat a repülőtérről: Andreo- lo, a Bologna középfedezete: — Toldi azt csinált, amit akart. Rossz arra gondolni, hogy mi történik, ha véletlenül Sárosi dr. is jól játszik... Nem lehet így futballozni! Nem akarok labdát látni sem egy hónapig... Felsner dr.: — Nemrég voltam ötven éves. Szerettem volna KK győzelemmel megünnepelni. De- hát: Felsner tervez, Ferencváros végez... + A KK előző évi győztese a Slavia volt. A Nemzeti Sport prágai tudósítója a magyar KK döntő előtt „kupaszemlére” vállalkozott. „Sűrű júliusi hőségben nehezen küzdőm fel magam a Letna csúcsára, hiszen ott van a Slavia sporttelepe. Minden kihalt, a pálya aléltan alussza nyári álmát. A klub dísztagjai számára készült zárt lelátóban van a prágai piros csillagosok trófeáinak gyűjteménye. Novotny titkár fogad. Nyomban megmondom neki, hogy miért jöttem: — Látni szeretném a KK névre hallgató kupát! Szomorú pillantás irányul érdeklődésem tárgya felé. Követem Novotny tekintetét és meglátom az öblös ezüst serleget, amit tavaly a Slavia Budapestről vitt el valósággal a Ferencváros orra elől. Amikor mi már mindannyian boldogan vártuk, hogy újra magyar földre kerüljön a nagy nemzetközi vándordíj. Most Novotny hallgat. Az ő oldalán a fájdalom és az enyémen az öröm. A magyar sporttestvér öröme, hogy még el sem dőlt a KK sorsa, de máris biztos, hogy Prágából Budapestre vándorol a csillogó ezüst kupa. — Még egy hétig a miénk, azután útra kel vele Pelikan dr. és Gürtler dr. és viszi a magyar fővárosba. Pelikán dr. fogja átnyújtani a győztes magyar csapatnak a kupát.” + Az első KK döntő az Üllői úti pályán volt: Újpest—Ferencváros 4—1! Az ibolyaszínű mezben játszó újpestiek a 10. percben már 2—0-ra vezettek! A félidei eredmény is ez volt. A második félidőben még jobban kibontakozott az Üjpest fölénye, a Ferencváros nem javult olyan mértékben, hogy a mérkőzés sorsát kétségessé tudta volna tenni. Szomorú tény, de az újpestiek ezt a fontos meccset simán nyerték az Üllői úti pályán. + „Vasárnap este rendkívül kétségbeesett társaságot látott az ember a Ferencváros öltözőjében. A kétségbeesésre azonban aludtak egyet a ferencvárosi fiúk, hétfőn délután már ismét jó hangulatban gyűltek össze a gőzfürdőben. Az az érzésünk, hogy ugyanolyan a hangulat, mint a prágai Sparta-mérkőzés és a Bologna elleni budapesti meccs előtt volt. — Ügy látszik — mondta Magda — ez már a mi végzetünk: a második mérkőzésen kell kivágni a rezet. Akár otthon játszunk, akár idegenben. Még egyszer -nem játszhatunk olyan rosszul, mint vasárnap...” Nem is játszottak, sőt ismét bravúrközeibe kerültek! + KK döntő a Megyeri úton: Ferencváros—Üjpest 2—2. A Ferencváros a 28. percben 2—0-ra vezetett! ,,A B-közép tombolva biztatja csapatát, percekig viharzik a Mindent bele! Mindent bele! ... biztatás, a zöld-fehérek továbbra is frontban maradnak és a 31. percben Kiszely előtt megnyílik az egyenlítést jelentő óriási helyzet: kiugorva átemeli az újpesti védőkön a labdát, teljesen tisztán áll Sziklaival szemben, de az utolsó pillanatban nincsen idege nyugodtan betenni a bőrt a sarokba, hanem szeleskedve belsővel mellépofozza azt és oda a harmadik gól, a ki- egyenlítést és talán a Kupát jelentő bődületes helyzet... Pedig már-már úgy látszott, hogy a ferencvárosi szív magyar csapat ellen is képes csodára. A második negyvenöt percben azonban újólag kiderült, hogy a ferencvárosi szív nem párosul igazi erőnléttel és ez a második félidő újra az Újpestté volt. Az Üjpest kiegyenlítette a Ferencváros elsőfélidei előnyét és KK győzteshez méltó módon döntetlenné tette a második mérkőzést. Érdemes csapat szerezte meg a KK idei győzelmét. Magyar háziünnep volt, s a közönség a győztesre és vesztesre egyaránt büszke lehetett.” + A mérkőzés után az ünnepélyes kupaátadás következett. Pelikán dr. a KK bizottság nevében németül mondott rövid köszöntőt. Beszédében utalt arra, hogy érdekes módon mintha a sors nem akarná, hogy egy csapat háromszor írja be nevét győztesként a KK történetébe, hiszen ez most a Ferencvárosnak sem sikerült. Megdicsérte a győztes csapatot, majd elismeréssel hódolt a Ferencvárosnak, amelyet elismeréssel illetett a vereség ellenére is. Ezután átadta a kupát Futónak, az Üjpest kapitányának, akit a szurkolók vállon vittek az öltözőbe. + „A lilák KK-vacsoráján Kiszely is megjelent. Hamarosan nagy tábor veszi körül a ferencvárosi gólzsákot. Mindenki gratulál neki. Kiszely fanyar képpel fogadja az üdvözléseket s azután így beszél: — Az volt a szerencsétek, hogy 2—0 után rosszul jött a lábamra a labda. — Azért, mert a jobblábadra ment? — kérdik. — Dehogyis azért! — válaszol a ferencvárosi tank. — Mindig csak a jobblábamat okolják. Holott megmutattam, hogy tudok én jobbal is rúgni, ha nem is olyan jól, mint a ballal. Annál a nagy helyzetnél az volt a hiba, hogy pergés volt a labdában. Amikor csüdre vettem, lecsúszott és így ment mellé. Bizony, ha azt berúgom, akkor az Üjpest sehol sincs. Akkor ti törtetek volna össze. — És miért törtetek össze ti? — kérdezik Kiszelytől. — Miért? Igen egyszerű. Ádám Sanyi góljától. Addig nekünk állt a mérkőzés. Amikor azonban ezt a gólt bekaptuk, akkor — megmondom őszintén — összeestünk. Elvesztettük a kedvünket. Én nem akarom az Újpestet lekicsinyelni. Nagyon szeretem az újpesti srácokat, de ismerjék el, hogy ezen a meccsen nagy szerencséjük volt. Nekik szerencséjük volt, nekünk pedig balszerencsénk.” AUGUSZTUS + Az új idény kezdetén sokan beszéltek a régi „harcos” Pataki Mihály ismételt bevonásáról, szakmai és szellemi irányító munkájáról. A népszerű Pityke nehezen adta be derekát, csak nehezen vállalta a Fradi futball- jának az irányítását. Egyszerűen nem akart szerepet vállalni... — Miért nem? Mi, vagy ki tartja Önt távol attól a helytől, amelyben olyan sokat és emlékezeteset alkotott? — Nem a Ferencvárosi iránti szeretetem csökkenése ennek az oka. Egyszerűen rájöttem az egyévi szünet alatt, hogy kiakpcso- lódva az intenzív sportmunkából, izgalomtól, idegrongálódástól, anyagi áldozattól kímélem meg magam. Igazán hosszú ideig áldoztam és álltam már a Ferencváros szolgálatában és elég hosz- szú időn át használtam a magyar sportnak 1908-tól 1938-ig, tehát harminc esztendőn keresztül! Egyenlőre az a célom, hogy egységesebbé, eredményesebbé tegyem a Ferencváros működését, a vezetőség munkáját, amelyben eddig túl sokan vettek részt. + Bevezették az ifjú labdarúgók kötelező orvosi vizsgálatát! ,,1939. augusztus 15-től sem kölyök, sem ifjúsági játékos mindaddig nem igazolható, amíg az igazolási laphoz nem csatolja az orvosi bizonyítványt, amely tanúsítja, hogy a sportolásra testileg teljesen alkalmas. E rendelkezés értelmében az alszövetsé- gek 1939. augusztus 15-től kezdődően az 1921-es évfolyamtól felfelé csak olyan igazolási kérelmeket fogadhatnak el, amelyik mellé orvosi igazolást is csatoltak.” + Nincs új a nap alatt! íme: „a német sporthivatal kimondta, hogy a jövőben nem osztással, hanem kivonással állapítják meg pontegyenlőség esetén a jobbik gólarányát. Az angol futball szabályai szerint az a döntő a jobb gólarány megállapításánál, hogy ki adta vissza a kapott gólok többszörösét? Az adott gólok számát tehát el kell osztani a kapott gólok számával és a nagyobb hányados jelenti a jobb gólarányt. A németek most mást mondanak: szerintük az a jobbik gólarány, amelyben a különbség nagyobb az adott és a kapott gólok között. Mind a két rendszer mellett lehet érveket felhozni. Egy bizonyos, az angol rendszerben a védekezés nagyobb fontosságot kap, mint a németben, amely most inkább a támadás hangsúlyozására tért át.” + Az olasz labdarúgó szövetség ekkor mondta ki határozati- lag, hogy az 1939—40-es bajnoki évadtól kezdve a csapatok kötelesek a mezeket feltűnő nagy számokkal ellátni... + Ezen a nyáron vált meg a Ferencvárostól Táncos Mihály, a klub kiváló „veterán” jobbszélsője. — Július végén azt mondtam a Ferencváros elnökségének, hogy ha úgy gondolják, hogy feltétlen szükség van rám, akkor maradok még egy évig, de ha nincs, tegyenek szabadlistára, mert haza akarok utazni Erdélybe. Harmincnégyéves vagyok. Pesten sok barátom van, de hiányzik a család, az otthon. Az első 3—4 évben nagyon ízlett a magányos nomádélet, de senki sem lehet egész életében futballista. Engem Temesvárra hív a jö- vőm. Belekapcsolódom az üzleti életbe, kedvem is van hozzá, szükségem is van rá. Mindig büszke leszek a pesti tíz évre, a Ferencvárosban eltöltött csodálatos évtizedre. + A ,,T-betűs csatársor” egy másik tagjának — Toldi Gézának — a távozása már nagyobb viharokat kavart. Előbb a csatár — Í0 év után először! - fizetésemelést kért, majd amikor belátta, hogy a klub fizetésképtelen, maradt. Csakhogy addig már elmérgesedett a helyzet: Toldi a Ferencvárostól nem kapott szerződést! A Gamma azonnal szerződtette... + Miklós Béla Pál londoni tudósítása ismét bizonyság: Nincs új a nap alatt! „Ma délelőtt kint jártam Highbury ben. Meglepetéssel láttam, hogy a kapufák már nem négyszögletesek, hanem lekerekítettek. Nincs élük a kapufáknak! Az egész fehér lakkal van bevonva, olyan látszatra, mintha fémből lenne, de mégis — fa. Az edzésen megjelent Allison, az Arsenal igazgatója is. Megmagyarázta, hogy ebben az idényben minden ligamérkőzésen ilyen kapufát kell használni. Ez ligahatározat. — Ezzel remélhetőleg megszűnik minden játékvezetői tévedés — mondja mosolyogva Allison. — Erről a kapufáról ugyanis csak befelé, vagy kifelé pattanhat a labda. Amellett a nálunk amúgyis kevés kapussérülés is a lehető legkevesebb számra csökken. A kapufa éle többet nem sértheti meg a kapusokat.” + A magyar válogatott utolsó edzése a Hungária körúti pályán volt. Nagyban folyt a készülődés a Lengyelország elleni mérkőzésre. „Lázár csendben itta diétás teáját az edzés után. A játékosok a varsói repülőútról beszélgettek. Mind örül az újdonságnak, a rövid utazásnak. Lázár sajnálkozva beszél: — Ilyen a szerencsém! Most vagyok beteg. Milyen érdekes és szép lesz ez a varsói repülőút. Még sohasem repültem. Sajnos nem vehetek részt a válogatott első repülőútján.” A csapat repülővel utazott, néhány tudósító — így Mattano- vich Béla a Nemzeti Sporttól — vonattal. — Varsóba két és félórás késéssel érkeztünk meg. Érdekes látvány fogadott bennünket: a lakosok légvédelmi árkokat ástak. Vasárnap délelőtt... Vasárnap délután pedig 2-0- -ás magyar vezetés után: Len- gyelország-Magyarország 4—2! „A csapatok még aránylag nyugodtan készülődtek az összecsapásra, de Pekonennel a mérkőzés finn játékvezetőjével már baj volt. A világpolitika fenyegető eseményeire való tekintettel lemondta a mérkőzés vezetését és csak ismételt rábeszélésre volt hajlandó a játék vezetését mégis elvállalni. A finn bíró ezt a mérkőzést 72 órával a II. világháború kitörése előtt vezette... SZEPTEMBER + A Ferencváros a bajnoki idénynyitót Szolnokon játszotta. A zöld-fehérek a 89. percben Retkes öngóljával győztek! (3—-2) + A Törekvés elleni bajnoki mérkőzésen is született egy öngól - ezúttal Gyetvai erős labdája vágódott Tagányiról a kapuba. (Ferencváros—Törekvés 4—2) A mérkőzést végignézte Dietz Károly dr szövetségi kapitány is. A találkozó végén így nyilatkozott: — Ezen a pályán a Törekvéstől ugyan kevés csapat fogja elvinni mind a két bajnoki pontot. Ezzel nemcsak a Törekvést akarom dicsérni, hanem a Ferencváros győzelmének értékét is kiemelem. + Szegeden: FerencvárosSzeged 5-1! 0—1-es félidő után a Fradi 7 perc alatt 3 gólt szerzett és ezzel alaposan megfordította az eredményt. A negyedik gólt Kiszely 35 méterről rúgta! Sokan azzal magyarázták a Fradi II. félidei gólszüretét, hogy a rádió csak ekkor kezdte a helyszíni közvetítést a találkozóról. A Ferencvárosnak ez volt az első olyan mérkőzése, amelyet vidékről a rádió közvetített. A „beszélő” Pluhár István volt. + Az Üllői úton is 5—1, de ezúttal válogatott mérkőzésen: Magyarország-Németország 5— -1! A háborút kezdő Németországban ekkor még nem indult a bajnoki idény, így a vereség szinte előrelátható volt — nyilatkozták a német vezetők. Az 5—1 azonban olyan eredmény volt, amire a sportvilág felfigyelt. A magyar csatársor legjobbja Zsen- gellér az „ágyuzó középcsatár” volt. OKTÓBER + Ferencváros-Nemzeti 1-0 Finta boldogan szaladt be félidőben az öltözőbe. — Minek örülsz, Karcsi? — kérdezték tőle. — Az éjjel megálmodtam, hogy 5-1-re fogunk győzni a Ferencváros ellen, de a félidő még 1—0 lesz a Fradi javára. Most már biztos, hogy megvalósul az álmom — mondta a Nemzeti csatára. A meccs végén aztán szemrehányóan mondták a többiek: — Látod, csak egy félidős álomlátó vagy... A mérkőzés egyetlen gólját egyébként Pósa lőtte - tizenegyesből. + Taxisok—Ferencváros 4— -3! A Ferencváros nagy meglepetésre az Üllői úti pályán veszítette el veretlenségét! A Taxisoknál a „kis Taki’ volt a közép- cSatar, bátyja a „Mari-néni”, azaz Takács I. Géza pedig az edző. Azaz két régi fradista „verte” a zöldeket... + A balsikerű mérkőzés után Hlavay György lemondott! — A csapat teljesen lélek nélkül játszott, mégpedig rajtam kívülálló okokból. A játékosok részéről olyan csekély pártfogásba részesülök, hogy továbbra nem tudok felelősséget vállalni a munkámért az edzői tisztségben. Éppen ezért kérem, hogy mentsenek fel a Ferencváros edzői tisztsége alól. Felmentették — az új edző Dimény Lajos lett. + Dimény ekkor már egy éve az amatőr csapatnál tevékenykedett, és az FTC-vel szép sikereket ért el. Amikor a profi Ferencváros edzői teendőivel ellátták, hitvallását így fogalmazta meg: — Véleményem szerint az edző nem lehet csak dirigens, csupán szemlélője a játékosok munkájának. Tehát kár volna vasalt nadrágban és nagyszerű keménykalapban vezetni az edzést. Az edzőnek kell a legtöbbet dolgoznia. Közismert pedagógiai tétel a példa. Az edző kemény munkája láttán a játékosok restellnek kevesebbet dolgozni. A jó edző tehát munkaruhában vezeti az edzést. És a legfontosabb: amit meg akar tanítani, azt ő maga már tudja is. Az edző legyen a legjobban felkészült játékosa a csapatnak! + A bukaresti Magyarország—Románia mérkőzésre nagyban folyt a készülődés. Ginzery szövetségi kapitány: — Az indulás előtt még ösz- szeszoktató edzés lesz. A válogatás előtt azonban még egy na- goyn fontos dolgot fogok elvégezni. Minden jelölttől becsületszót kérek arra, hogy teljesen egészséges, hogy erejének és tudásának a teljes latbavetésével fog küzdeni a válogatottban a győzelemért és a magyar színek diadaláért. Aki tehát vállalja a
