Fradi műsorlap (1988)

1988. november 2.

Fradi műsorlap TOLDI-BOLOGNA 4-1 Toldi! Toldii Toldi! Toldi! Ferencuáros-Boiogna4:i A Ferencváros az 1939-es KK első mérkőzésén — még június­ban, az Üllői úton— 3—2-re kika­pott a Spartától! így a zöld-fe­hérek nem sok eséllyel utaztak Prágába. A csehszlovák főváros­ban nagyon bizakodó volt a han­gulat és természetesen óriási ér­deklődés kísérte a július elsejei találkozót. Az egyik prágai szín­ház igazgatója például 20 ezer darab szócsövet osztott ki a né­zők között. „Már előre sajnáljuk a legyő­zött Ferencvárost. Olyan hang­orkán lesz, hogy a honi csapat győzelme nem maradhat el! — írta az egyik prágai sportláp. Aztán kiderült, hogy a hangor­kánt gólokkal mindig el lehet némi tani!... + Ferencváros—Sparta 2—0! Pontosan 1 órai játék után Sá- rosi dr. két csel után lőtt aháló- ba, majd négy perc múlva így esett a továbbjutást jelentő gól: „Gyetvai befelé húzódva, oko­san körülnézve látja, hogy Ki- szelyt jól lyukra lehet tenni. Körülbelül 30 méterre a kaputól Gyetvai a balösszekötő elé íveli a labdát. Kiszely kissé befelé húzódva kapja a labdát, kiug­rik három védő gyűrűjéből és mintegy hét méterről ballal hatalmas lövést ereszt meg az ellenkező, vagyis a bal sarokba. Utána el is esik, de nem baj, bent van a gól!” 2—0! A Fradinak — a Sparta ellen — ez volt az első győzelme Prá­gában! Óriási öröm volt, különö­sen, hogy az ellenfél is elismerő­en nyugtázta a bravúros sikert. Pelikán dr.: - A Ferencváros sokkal jobb volt, megérdemelte a győzelmet. Olyan középfedeze­tet, mint Sárosi III., még nem láttam a Sparta pályán. Burger, a Sparta kapitánya: — A Ferencváros nagyon is meg­érdemelte a győzelmet. Már az első félidőben is ki kellett volna jönnie a formának, hiszen ekkor is gólokkal volt jobb a Ferencvá­ros. + A Fradi Prágai továbbjutá­sát jelentő siker után a Képes Sportban így értékelték fiainkat: A továbbjutás dicsőségének fő részese a Háda—Szoyka, Tát­rai védőhármas volt. Végre meg­mutatták ezek a fiúk, hogy tud­nak ők komolyan is játszani - ha nagyon szorul a kapocs. Nyo­mát sem láttuk a szokásos ele­gáns belépőknek, a könnyed he­lyezkedésnek, a szép, de haszon­talan párosláb oxford és egyéb szemkápráztató, de céltalan bra­vúroknak. A védelem dolgozott. Elszántan, okosan, minden csa­tárt fedezve, s íme megszületett az eredmény: érintetlen maradt a zöld-fehérek hálója Prágában, noha Pesten háromszor is bevet­ték azt a cseh rohamozok. A fedezetsorban eleinte Mag­da emelkedett ki. Ő vérbeli ku­pajátékos, akia bajnoki mérkő­zéseken nem tud úgy küzdeni, mint az ilyen pattanásig meg­feszített levegőjű kupajátékban. A fedezetsor tengelyében a ma­gyar futball egyik legnagyobb ígérete: Sárosi Béla - különösen a játék második szakaszában kor­látlan úr volt. Hatalmas testével, mint valamin kinai fal állta a meg-megújuló rohamokat. Re­mekül helyezkedett. Lélekzethez sem engedte jutni a Sparta belső csatárait és ráadásul az első gólt is ő készítette elő, remekül ki­ugratván bátyját, Gyurka dok­tort. Táncos volt elől a rutin, Sáro­si dr. az ész, Polgár az erélytelen­ség, Kiszely a robot, Gyetvai pe­dig a lendítő kerék ebben az ötösben. + A prágai mérkőzést a cseh rádió nem közvetítette, de nyomban a befejezés után részle­tes beszámolót adott. Läufer a prágaiak híres szpíkere beszélt. Elmondta, hogy a Ferencváros megérdemelten nyert, hogy a zöld-fehérek klasszisokkal voltak jobbak. Végül további sikert kí­vánt a Ferencvárosnak. A továb­bi sikert a Bologna ellen kellett kiharcolni. Először Bolognában. + „Szerda reggel gyakorlott utazók módja szerint alig ne­gyedórával az indulás előtt gyü­lekeztek a ferencvárosi játékosok a Déli-pályaudvar járdáján. Olasz kocsiban — finoman párnázott III. osztályban — foglalnak he­lyet a ferencvárosi fiúk. Kiszely és Kiss de te ktívregé nyékét vá­sárolt az útra. Lázár csak belepillant az egyikbe és félve húzódik félre: — Tartsd oldalt, mert ennek minden oldalán lőnek egyet. Horváth Sándor, a B-közép he­lyettes kapitánya is beszáll a vo­natba - Balatonszentgyörgyig el­kíséri a csapatot... A vonatot vé­gül utoléri a kikerülhetetlen sors: elindul. Kalaplengetés közben töprenghetnek a búcsúztatók: milyen sors vár a Ferencvárosra Bolognában? + Bolognában szombaton reggel nagy hőségre ébredtek a ferencvárosi fiúk, 26 fok volt a szállodai szobákban. Háromnegyed kilenckor mele­gítőruhában levonult a társaság a szálloda garázsába, s ott 15 per­ces edzést tartott. Az edzés után reggeli, majd városnézés követke­zett. Ebédre gulyást kapott a csapat, noha a vezetők kérték, hogy ne főzzenek gulyást, hiszen úgysem sikerülhet jól. A konyha­főnök azonban ki akart tenni magáért, mégis gulyást főzött — ami nem sikerült... Ebéd után a fiúk lefeküdtek aludni, majd koraeste a bolognai játékosokkal közösen uzsonnáz­tak. A Ferencvárosi vezetők egy nagy virágcsokrot vásároltak, hogy viszonozzák a Bologna ajándékát, amely egy sast ábrá­zoló bronzszobor, (a Fradi fut- ballmúzeum Toldi termében megtekinthető.) + A Iittoria-stadionban a jó propaganda ellenére — kevesen voltak, pedig tele volt a város a mérkőzés színes plakátjaival. A plakátokon a Ferencvárosi ösz- szeálh'tást, és a kupa fényképét is közölték. — Nos, tehát propa­ganda ide vagy oda a nagy hőség miatt csak félház, mintegy 20 ezer szurkoló volt a mérkőzés kezdetén. Óriási melegben, 40 fokos hőségben kezdődött a mérkőzés. A hazaiakat a hőség­ben is hidegzuhany érte: a 37. percben Kiszely vezetést szer­zett! Még a szünetben is ferencvá­rosi sikernek tapsolhattak a né­zők: Kiss Gyula hosszú percekig úgy fejelgette a labdát, hogy az egyszer sem esett le a pálya — egyébként kiégett — füvére. Aztán a 65. perctől már Puricel- lit a Bolgna legjobbját tapsolták: öt perc alatt három gólt szerzett! Igaz, ez az öt perc csak a meccs­idő szerint volt ennyi — hiszen a valóságban 1 — 1 után egy meg nem adott olasz gólt követően mintegy 20 percig állt a játék. ,/íz imént még csókolózó olasz játékosok a visszavont gólí- ítélet miatt elkeseredett tiltako­zásba kezdenek. Edzők, gyúrók, vezetők rohannak be a játék­térre. Felsner a Bologna edzője csitít, de nem sok eredménnyel. A közönség bedobál minden be- dobálhatót, rendőrök özönlik el a pályát és sok idő telik el, amíg a mérkőzés ismét megindul. És milyen kellemetlenül indul meg!” Egy szó mint száz, Puricelli mes­terhármast fejelt, így ez alakítot­ta ki a végeredményt: Bologna—Ferencváros 3—1. Egyébként Biavati a mérkőzés után így nyilatkozott: — Kevés lesz nekünk Buda­pesten a két gól előny. Úgy ér­zem, hogy az Üllői úton három gólt fogunk kapni. A próféta beszélt belőle... + A háromgólos győzelem­hez - mint utólag kiderült - szükség volt egy Toldira. Pedig alig-alig került be a csapat­ba! „A vezeték a partvonalról nézik az edzőmérkőzést. így beszélnek: — Toldi nehézkes, lassú. Nem lehet beállítani. — Az a balszerencsénk, hogy Kiszely, a másik balösszekötőnk sincs formában. De legalább küz­dött és gólt is rúgott Bologná­ban.” Kiszely aztán ezen az edző­mérkőzésen egy alkalommal a földbe rúgott, és olyan fájdalmai voltak, hogy alig tudott lábraáll- ni. Aztán Hlavay edző hamaro­san kijelentette: — Kiszely játékáról le kell mondanunk. Csatársorunk Tán­cos, Kiss, Sárosi dr., Toldi, Gyet­vai összeállításban játszik majd a Bologna ellen. + A Bolognát szállító repülő­gépből még alig szálltak ki az olaszok és máris többen Toldi felől érdeklődtek. Hja, az ola­szok előtt nagy tekintélyt szer­zett a ballábas bombázó. Felsner dr. a Bologna edzője: — Hallom, hogy a Ferencváros tartalékosán áll ki. Szerintem ez nem jelent semmit sem, hogy Kiszely helyett Toldi játszik. Toldi talán még jobb is. — De Toldi már régen nem játszott az első csapatban... — Nem baj! Pihent, teljes erejében van s az első mérkőzé­sen, azaz most vasárnap ellenünk biztosan jól fog játszani. Hát igen, az olaszok Tolditól féltek a legjobban. Jól érezték a veszélyt... — Ferencváros—Bologna 4— 1! Mind a négy ferencvárosi gólt Toldi Géza szerezte! „A Ferencváros azonnal tá­madólag lépett fel a közönség ujjongó örömrivalgása közepette már a második Ferrari hálójában táncol a labda: Toldi, mint a szélvész pillanatok alatt az olasz hátvédek mögött termett és kö­zelről a kapuba sodorta a bőrt... 1—0-ra vezet a Fradi! Még 88 perc volt hátra és Gyetvai máris szélvészként szá­guldozott a balszélen az olasz ka­pu felé. „Te jó Isten, mi lesz még itt?!” — mondogatták egy­másnak a Fradi szurkolók. De azután fokozatosan elhalkult a biztatás, alábbhagyott a lelkese­dés, mert a Bologna fekete-piros trikós játékosai egyre jobban ma­gukra találva, félelmetes bizton­sággal kezdték kipasszolgatni a ferencvárosi védőket és egyre több veszélyes helyzetet hoztak össze Háda kapuja előtt. Még jobban fellelkesültek az olaszok, amikor Sárosi kihagyta 11-esét, gyengén helyezett lövését a ka­pus kiütötte. Mindezek megko­ronázásául Puricelli egyenlített! Úgy látszott, hogy Itália híres bajnokcsapata simán kiveri a zöld-fehéreket. A második félidőben azután elhallgattak a kétkedők és gú­nyolódok. El kellett hallgat­niuk, mert mint a múltban már annyiszor, a végveszély pil­lanataiban megint feltámadt a legendás Fradi szív, azaz még- inkább Toldi Géza kemény, har­cos szíve és minden erejét, min­den utolsó csepp energiáját a küzdelembe dobva megfordítot­ta a már elveszettnek látszott mérkőzés sorsát. A közönség lát­ván Toldi Géza hősies küzdel­mét, önfeledten biztatja régenlá- tott kedvencét, amikor pedig a sorozatos zöld-fehér támadások befejezéseképpen a 20. percben közelről beteszi a Fradi második gólját, helyéről felállva percekig tombolva ünnepli és az egész kö­zönség, mint egy ember ordítja kórusban: Géza! Géza! Géza! Es Toldi Géza küzd, fáradhatatlanul tovább! Aztán jön a 40. perc, amikor Géza közelről befejelte az egyenlítést jelentő harmadik gólt. És jött a 41. perc, amikor belőtte a továbbjutást jelentő negyediket és aközönség ettől egyszerűen „megőrült”! Ismeretlen emberek egymás nyakába borulva, érthetetlen, ar- tikulátlan szótagokat üvöltöttek, elegáns hölgyek boldogan sikol­toztak, kalapok repültek a leve­gőbe és az egész óriási ember- karéj egyetlen ujjongó, kiabáló vad káosszá változott. Ilyen óriá­si túláradó örömet, ilyen mámo­ros boldogságot már nagyon—na­gyon régen nem láttak a Fradi pálya jó öreg tribünjei! Azután az örömmámorban úszó közön­ség beözönlött a pályára és a vál- lain vitte ki a nap hősét, Toldi Gézát”! A Ferencváros tulajdonkép­pen az utolsó tíz percben verte ki a Bolognát. Akkor érvénye­sült végre az a szív és az a tűz, amely egyes ferencvárosi játé­kosokban dobogott. Érvényesült Gyetvai lendülete és Toldi fegyelmezettsége, eredményessé­ge. A harmadik és negyedik gólt Toldi Géza csakis azért tudta megszerezni, mert nyugodt volt. Az olasz bajnoknak a világ egyet­len más csatára sem tudna négy gólt rúgni. Ezt a Bolognát csak Toldi verhette meg!” + Az II Littoriale lap így írt Gézáról:- Toldi Gézától sok tekintet­ben féltünk, de ezúttal meg kel­lett győződnünk, hogy a sport­szerűen viselkedő csatárnak csak a bombáitól kellett tartanunk. De azoktól aztán nagyon! A La Stampa többek között kiemelte:- A Ferencvárosnak még volt ideje, hogy a bolognai tanul­ságokat hazai gólokra és tovább­jutásra váltsa. A Ferencváros ez­úttal egyet jelentett Toldival. Toldi a mérkőzés hőse így nyilatkozott: — Nagyon, de nagyon boldog voltam. Sírtunk az autóban, leg­alábbis a feleségem. Én meg ne­vettem, úgy tettem, mintha ne­vetnék, de az öröm könnyei az én szememben is ott csillogtak. Közben a feleségem szemét tö- rölgettem és kérleltem: — Ne sírjon hát, mert én is sírva fa­kadok! + Ezt is Toldi mesélte: — Amikor a negyedik gólt berúgtam, odaszaladt hozzám Gyetvai s miközben megölelt, így szólt: Géza bá! Engedd meg, hogy mostantól kezdve tegez­hesselek... Én csak annyit mondtam örö­mömben: — Most már tegez­hetsz! + A Fradi nagy vacsora kere­tében ünnepelte a szép kupa- mérkőzés sikerét. Kint a Mar­gitszigeten volt a vacsora — méghozzá kabalából: amikor a Fradi az Ausztriát 6—1-re le­győzte, akkor is itt ittak áldo­mást és fogyasztották el az étele­ket. Ezúttal is odamentek, de nem valami jól érezték magukat az elegáns helyen. Többen mondták is:- Mentünk volna inkább egy ferencvárosi kiskocsmába, ahol jó a kiszolgálás és jóízűen meg­vacsorázhattunk volna... + Tóth Lajos dr., a Ferenc­város intézője a vacsoránál me­sélte: — Tíz perc volt még hátra... És még mindig csak 2—1. Azt mondtam magamban, hogy most kipróbálom a kabalámat. Felkel­tem a kispadról és a Bologna ka-

Next

/
Thumbnails
Contents