Fradi műsorlap (1988)
1988. október 12.
4 Fradi műsorlap Ketten együtt, de mindig másképpen Akik egy életre elkötelezték magukat egy sportághoz, akiknek életelemükké vált az edzés, a mérkőzés, a pálya, a közönség, csak a szerepük változik, a kötődésük sohasem. így van ez női kézilabda szakosztályunkban is. Hiszen Elek Gyula és Berzsenyi Mária évtizedekben mérhetik kapcsolatuk idejét a sportágban, de egymáshoz is. Csak feladataik változtak az évek során, de kapcsolatuk sohasem szakadt meg. A helyzetüket még érdekesebbé teszi az a tény, hogy a „közös” évtizedeket a mi női szakosztályunkban töltötték el. Milyen is most ez a kapcsolat? Berzsenyi Mária az NB I-es női és ifjúsági csapat edzője, vezető edző, Elek Gyula pedig a szakosztály vezetője. Az érdek közös, közös a cél is. Hiszen a szakosztály működé- • sének a zavartalanság, teljesítményének fokozását, az eredményességét kell elősegíteni. A következőképpen megtudhatjuk, hogyan látják feladatukat, mit tesznek a célok megvalósítása érdekében? — Marika, ismereteim szerint tudatosan készült az edzői pályára, és ahogy ismerem pályafutását és személyiségét, elérte azt, hogy NB I-es edző lett abban a klubban és szakosztályban, ahol versenyzői sikereit is elérte. Beszéljen erről a tudatos pályaalakításról. — Nagyon prózai és szabványos. Imádtam a kézilabdát. 1963-ban kezdtem versenyezni, a versenyzés mellett elvégeztem a Pedagógiai Főiskola testnevelés és földrajz szakát. Egy rövid kitérőt tettem a Goldberger SE- ben, majd 1975 végén „tértem haza”. Tulajdonképpen ezután értem el legnagyobb játékos sikereimet. Többszörös válogatottság, KEK-győzelem az FTC-vel. Ebben az időben a női kézilabdának „világmárka volt. 1982- ben súlyos térdsérülés és műtét nem múlt el nyomtalanul, így még tudatosabban készültem az edzői pályára. Az edzőképző után sikeresen elvégeztem a szakedzőit is. Játékos pályafutásom végén már megkezdtem az edzői munkát is a Postás ifinél, majd 1984-től a mi NB-s ifi csapatunknál folytattam. A megtiszteltetés, mely szerint a felnőtt csapatot irányítom, 1986-ban ért. Azóta kettős a feladatom a felnőtt és ifjúsági csapat felkészítése. — Amit elmondott, jó néhány kérdés felvetésére késztet. Először is nem szükséges az eredményességet elhallgatni, a játékosok teljesítménye mellett, az edzői munkát is minősíti. Most hogyan ítéli meg a felnőtt és ifi csapatokat? — Azzal kezdeném, hogy a kézilabda nem az, amit mi játszunk. Tudatos ez a megfogalmazás. A játékosság rovására ma az erő, a fizikai képességek érvényesülnek. A világszínvonalú kézilabdánk napjainkban tekintélyt vesztett. Nincsenek Lelkesnék, Sterbinszkik, Gódornék. Márpedig egyéniségek nélkül csak el* szürkülés várható. Ami a mi csapatunkat illeti, ezt is jellemzik a felsorolt okok. Jelenleg a 4—6. helyezés az, amit a rájátszás után tavasszal sikerként értékelhetünk. A két év alatt csapatunk nem erősödött, hanem gyengült. Kobilik és Kántor kiválása nagy vérveszteség. Ami az ifi csapatot és a közvetlen utánpótlást illeti, néhány igen tehetséges játékossal rendelkezünk, de versenyeztetésük igen nehéz, mert a mérkőzések zömében igen szorosak, így igen nagy a kockázat a fiatalok versenyeztetésére.- Gondolom, a megfontolt kockázat nélkül nehezen dől el ezekről a fiatalokról így, hogy mire képesek. Nehezebb is így őket megtartani.- Ez igaz, de az is igaz, hogy egy-két mérkőzés szerencsétlen pontvesztése következtében a mi csapatunknál 3-4 hely visszaesést jelenthet.- Az utánpótlást jelentő ifi csapatnál igen sok az ügyes játékos, magas képzettségi szinttel. Köztudott, hogy az iff bajnokság hihetetlen gyenge. így a bajnokság folyamán kevés versenyinger éri ezeket a játékosokat. Az adódó játékhelyzeteket hihetetlen könnyen oldják meg. Nem hátrányos ez részükre?- Azt hiszem, hogy az, mert a többi „gyenge” csapatnál ha van egy kiváló képességű játékos, annak sokféle játékfeladatot kell védekezésben, támadásban is megoldani, valószínűleg gyorsabban, és jobban fejlődik, de képzettségben hátrányban van. A mi játékosainknak csak részfeladatokat kell megoldania, mert el- oszlik posztonként a sok játékos között a versenyfeladat.- Marika, két NB-s csapatot edz, a napnak csak 24 órája van, hogyan él, mi fér még bele az életébe?- Férhet még bele valami? Ez részemre nem foglalkozás, hanem életforma. Hál’ istennek, a környezetem így is elfogad. Édesanyámmal élek együtt, aki szerencsére egészséges. Ő tudomásul veszi életvitelemet és támogatja is. Így vagyok barátommal és családjával, létükkel és segítségükkel egész az életem. Fia van egy kis szabadidőm, olvasgatok és készülök a napi feladatokra.- Utolsó kérdésem. Mit tart a legszükségesebbnek szakmai célkitűzéseinek megvalósításához? Mit vár a klubtól és a szakosztályvezetéstől?- Azt kívánom tőlük, amit magamtól is. Legyenek ötleteink, legyen erőnk, hogy erkölcsi és anyagi bázist teremtsünk a saját értékeink, játékosaink és kézilabda hitelünk megtartására. Ne csak nevelő szakosztály, hanem eredményes, nemzetközi teljesítményre képes csapatunk legyen.- Elgondolkodtató mondatok. Kemény háttere kell, hogy legyen. De erről a legilletékesebb nyilatkozzék a szakosztályvezető Elek Gyula. Hogy van ez? Gyu- szi, mi a véleményed?- Teljesen igaza van Marikának. Jogos és korrekt igény. Hiszen a női kézilabda jelenlegi játékos állománya meglehetősen meggyengült. Az erősítést jelentő játékosok száma nagyon kicsi. Viszont az „áruk” igen nagy, tehát ezeket „igazolni” nem tudjuk. Lényegesen többet kell törődnünk a saját értékeink megtartásával, beleértve a tehetséges fiataljainkat is, ne másnak, hanem a mi csapatunknak neveljük a játékosokat. Tudomásul kell vennünk, hogy a pénz a mi sportágunkba is belépett, méghozzá hivatalosan. Ezzel számolnunk kell. Több intézkedést tettünk a közelmúlt keserű tapasztalatai alapján, mellyel elismerésünket kívánjuk növelni anyagi és erkölcsi eszközökkel a játékosok megtartásáért és védelméért.- Jól belevágtunk a téma közepébe! Mielőtt folytatnánk ,,kviz” játékunkat, beszélj arról az útról, mely a szakosztályvezetői megbízatásodig vezetett.- Tulajdonképpen a „történelmi” múltba vész egyesületi tagságom. A férfi kézilabda szakosztályban 1956-ban igazoltam, játékosként. Az aktív játék befejezése után — némi kitérővel — 1965-ben kezdtem mellékfoglalkozású edzői működésemet a női csapatnál. Az első fordulat 1972-ben történt, főfoglalkozású edző lettem, mely 1984-ig tartott. Majd kétéves „pihenő” után szakosztályvezetői megbízást kaptam, melyet örömmel vállaltam el.- Gyula, ez csak kronológia! Ez 32 év, egy fél emberöltő. Ez tele volt örömmel, sikerrel, kudarccal, szomorúsággal. Többszörös bajnok és érmes helyezést értetek el. Az MNK győzelmek, a KEK győzelem, a sok-sok válogatott játékos mind az eredményes szakmai munkádat igazolják. Mi a legkedvesebb?- Az első bajnokság és a KEK győzelem! A közös munka a mindenkori csapattal, mind egyforma értékű emlék.- Húsz évig edzősködtél. Te voltál a fix pont. Gondolom, a szakosztályvezetés jócskán vál- tozgatott ez alatt. Edzőként is figyelhetted a vezetés munkáját, sőt esetenként a bőrödön is érezted. Mit tudsz hasznosítani az ilyen tapasztalataidból a mai munkádban?- Ezt így sohasem gondoltam végig. Azóta más a játék, de a közeg is. Amiben „csinálni” kell a sportágat, nagyon sokat változott. De azt elmondhatom, hogy edző párti vagyok, övé a felelősség, tehát a döntés joga is őt illeti. Tehát nem a beleszólást, hanem a feltételek biztosítását, a szakosztály egészének zavartalan működését tartom feladatomnak.- Nehéz?- Is, de inkább összetett, sőt esetenként bonyolult. A jelenlegi vezetőség, különösen az elnökünk, Hegyesi József a BVGT igazgatója a mai igények szerint óriási segítséget ad a vállalatán keresztül, közvetlen anyagiakban, erkölcsi és vezetési területen egyaránt.- De a vezetési feladatok nagy része mégis rád hárul. Mi tölti ki a legtöbb idődet?- Tulajdonképpen két fő területét látom e munkának. Az egyik a mindennapi tevékenység az edzések, mérkőzések, edzőtáborok szervezése és néhány más jellegű feladat. Ezeknek a minősége kizárólag tőlem függ. Ez a munka csak időben, energiában 30^10 %-ot tesz ki. A 60-70 % pedig az anyagi eszközök megteremtése, a játékosok egzisztenciális lehetőségeinek felkutatása, biztosítása. Ezt Egyedül megoldani nem lehet, ehhez kell az egész szakosztályvezetés, sőt a club ügyvezetése is.- Látom a folyamatban, hogy alig oldjátok meg az egyik gondot, már ott az újabb nehézség. Ez a megváltozott körülményeknek a következménye? — Azt hiszem, igen. Megjelentek az „egyszakosztályos' sportegyesületek, mi 12 szakosztálytársunkkal nem tudunk konkurálni ezekkel. Mert egy-egy mérkőzésnek nemcsak erkölcsi, hanem anyagi súlya is van. A kettőnek a természetes egyensúlya még sem a játékosokban, sem az edzőkben nem alakult ki. Ebből keletkeznek naponta ellentmondások, melyeket fe] kell ol■ dani. Ez teszi bonyolulttá a vezetői munkát.- Gyuszi, azt mondd meg, hogy a Marikával a vezetőedzővel milyen a kapcsolatod? — Nagyon jó! Az esetleges vitás esetek ezt nem befolyásolják. Együtt dolgozunk, mostmár több mint egy évtizede, pontosan 16 éve folyamatosan. Ez akkor is nagy idő, ha más-más pozícióból alakult ki a kapcsolat. Volt, hogy edző—játékos, aztán edző—edző, napjainkban szakosztályvezető—edző a kapcsolatunk jellege. Mindig közös volt a célunk. Jó szakosztályért, eredményes csapatért, sikeres holna pért dolgoztunk mindig. Szakmai tudását a mai napig is nagyra értékelem, eredményesen dolgozó, őszinte munkatárs. — Szerencsés embernek tartalak, hiszen a családod nemcsak sportcsalád, hanem kézilabdás is. Gondolom, hogy nem tabu téma otthon a kézilabda. — Természetesen, hogy sokszor szóba kerül, de sohasem a munkám, hanem a sportág féltése, főleg Gabi fiam részéről a sportág jövője, melynek részese szeretne lenni. Mégpedig egy jó kézilabdának. — Sikeres „rájátszást” kívánok mindkettőtöknek a három fordulós bajnokság tavaszi futamára. r. Szer Kálmán FRADI-TELEFON Á Fradi-telefon szolgáltatás továbbra is meggyőző lendülettel halad... A labdarúgás továbbra is az érdeklődés homlokterében áll, de jelentős figyelmet köt le — jó hírnek köszönhetően — a szöuli olimpia. — Ne bánkódjanak, a fiúk a Honvéd elleni „zakó” miatt — vigasztal Keserű Béla Kecskemétről. Láttuk a játékosokon, hogy szíwel-lélekkel küzdenek, így mi szurkolók is emelt fővel távozhattunk a stadionból. Perényi Ferenc a munkahelyén szakított időt a velünk való társalgásra. Érthetően a telefonszámot nem mondta meg. — Ez a Vajda tehetséges kis futballista. Ha lehet, foglalkoztassák máskor is. Egyébként jobb volt így kikapni, mint ha tizenegyesekkel vesztünk. — Nincs veszve még semmi! — garantálja Kovács Ildikó 653—986. Most már többször tapasztalhattuk, hogy van tartása a csapatnak. — Egy ilyen vereségbe beszaladni még nem bűn, mindenkivel előfordulhat - magyarázza Komádi Béla egy borzalmas vonallal megáldott telefonfülkéből. OLIMPIA OLIMPIA OLIMPIA OLIMPIA OLIMPIA — Kérem, mi egy olyan nemzet vagyunk — véli Fekete Sán- dorné Siófokon —, hogy csak aranyakban gondolkodunk. Ez egyáltalán nem helyes, mert felesleges béklyókat teszünk sportolóink vállára. — Azt hiszem, az elvárás nem csak nálunk nagy... — Ez igaz, de mi biztos áranyesélyeseket nevezünk meg, ahelyett, hogy reálisan felmérnénk a lehetőségeinket. — Ön hány aranyat tippelt? — Izé, nem is tudom, ezen nem gondolkodtam... Talán hármat. — Vegyük végre számításba, hogy egyszer és mindenkorra vége a csonka olimpiák korának — szögezi le határozottan Her- telendi Géza 932—649. — Ez miért baj? — Nem baj, csak így nagyobb a tömörülés, kevesebb az éremszerzési lehetőség! — Nem értek egyet önnel. Szerintem a kis szigetek, akik most itt vannak nem befolyásolják döntően a ponttáblázatot. Az olimpiász alatti világversenyek pedig hűen kifejezik az olimpia erőviszonyait is! — Lehet, hogy igaza van... — Tudtam, EREZTEM, HOGY SIKE NYERNI FOG! - ordítja a telefonba Szelényi Pál gimnáziumi tanuló. Minden olimpián szerez valaki egy be nem kalkulált aranyérmet. Biztos emlékszik Varga Károlyra. — Hát lehet elfelejteni? — Na, most Sike csinálta meg a bravúrt! Gratulálok! Ehhez csatlakozott még közel tucatnyi telefonáló! Több ilyen céllal jelentkező együttérzéséről biztosítja Komáromi Tibit. — Fiatal még - támasztja alá véleményét Tóth Gábor Szegedről. Legalább két olimpia van még a tarsolyában, nincs oka az elkeseredésére. — Fog még Tibi olimpián örömkönnyeket hullatni! — biztosítja ezüstérmesünket Péterfy Endre Szigetvárról. Mégpedig Barcelonában! — Bár a próféta szólna magából!... Mit jósol még? — Gyulay Kati is érmet hoz haza Szöulból! A Fradi pedig megnyeri a bajnokságot, a vízilabdázók a BEK-et és a hokisok sem adják alább! — A BEK-nél? — Dehogy, a bajnokságnál!
