Fradi műsorlap (1988)

1988. október 12.

• • 1988. október 12., Üllői út: Ferencváros - Rába ETO „Rúgott gól nélkül ez a játék nem megy”, nyilatkozta eszten­deje Dalnoki Jenő, a Győrben elszenvedett 2—0-ás vereség után. „Végtelenül boldog va­gyok, csapatom kitűnő játékkal örvendeztette meg szurkolótábo­rát”, foglalta össze véleményét Albert Flórián, a március végi parádé, a Ferencváros 5—2-es győzelme után. Két ellentétes tartalmú nyi­latkozat, két lényegesen külön­böző mérkőzés, ami a Fradi szurkolói számára természetesen nem örvendetes, hiszen hullámzó teljesítményre utal. Vajon mi lesz a küszöbön álló Győr elleni találkozó kimenete­le? Széna vagy szalma? Örömmá­mor lesz az Üllői úton, avagy ha­zafelé ki-ki szép csöndesen elszo­pogatja a mérkőzés során szájba adott keserű pirulát? A pártatlan szemlélő tavaly ősszel is éfvezetes mérkőzést lá­tott. Tavasszal pedig felemelő Fra­di siker született. A tudósítQ egyebek közt a következő soro­kat vetette papírra. „Kisétált a Rába, s mindenki­vel megpróbálta elhitetni, lénye­gesen jobb csapat vendéglátójá­nál (...) A fordulás után a Fradi olyan negyedórát produkált, ami­lyet már évek. óta nem láttak a szurkolók az Üllői úton. Mozgás­ban volt az egész csapat, állandó­an volt üres területre futó ember, és az embert a labda is rendre megtalálta. Olyan különbség volt ekkor a két együttes között, mint egy szuperszonikus repülő­gép és egy luxushajó között. Ezért nem véletlen és cseppet sem túlzott a gólkülönbség. Sőt, ha Kovács kapuvédő néhány al­kalommal nem remekel, még na­gyobb lehetett volna a teljesen megérdemelt hazai siker. Ügy gondolom, minden „zöldszívű” embernek kedvesek ez utóbbi sorok. Akik kint vol­tak azon a váratlan tavaszi pará­dén, nem felejtik el könnyen. Akkor született Limperger Zsolt valóban ritkán látható gólja, ami­kor úgynevezett esernyőcsellel átemelte a labdát Preszeller fö­lött, s mielőtt az földet ért vol­na, kapásból vágta be ballal a jobb alsó sarokba. A soron következő találko­zó előtt annyi a különbség az elmúlt szezonhoz képest, hogy a Fradi eddigi teljesítményével fölzárkózott az idén is kiegyen­súlyozottan futballozó győrieké­hez. Remélhetőleg Fischer Pálék, Bánki Józsefék nem esnek az el­bizakodottság visszataszító be­tegségébe. s az alakulóban lévő Fradi lendületéhez, tartásához, fiatalos akarásához illő játékkal rukkol ki, amely nem nélkülözi a taktikusan kidolgozott, oko­san higgadt játékfelfogást sem. Hogy készülnek a játékosok a rangadóra? Közülük kettőt: Bánki Józse­fet és Fischer Pált kérdeztük a mérkőzés előtti napokban. — A magam részéről szere­tek a győri csapat ellen játsza­ni, felkészült labdarúgókból álló, kitűnő gárda — mondja Bánki. — Mindig, pontosabban legtöbb­ször ment ellenük a játék. Vere­bes idején Dalnoki újbóli edző- sége elején, ’85. augusztusában például, amikor 5—4-re győz­tünk, vagy amikor Sárosi László idején rúgtunk ötöt nekik, akkor is kijött a lépés. Az a lényeg, hogy az első gólt mi rúgjuk. Ez nem csupán a Győr ellen igaz, de a jó, sikeres csapatok ellen különösen fontos ez a recept. Hiszen nincs türel­mük vert állásban ahhoz, hogy kivárják, amíg mi hibázunk. Ro­hámoznák, kitámadnak, teret en­gedve a támadásainkhoz. Bánki Józsefnek azonban nem volt mindig fenékig tejföl az élet a Győr ellen. A sima ha­zai győzelmet hozó tavaly őszi 2—0-ás mérkőzés során például Dalnoki Jenő fél óra játék után leparancsolta a pályáról. „Azért cseréltem le Bánkit, mert nem volt jártányi ereje sem, egyszerű­en nem tudta megvalósítani azt, amire kértem” — nyilatkozta Dalnoki a találkozó után. Sajnos, az erőtlenséggel kap­csolatos tünetek napjainkban is fel-feltűnnek a nagyszerű techni­kai megoldásokra képes 26 éves középpályásnál. A szurkolók gyakran méltatlankodnak is, mi­ért nem állítanak helyére mást, aki fut, rohan, zakatol, ahogy egy fradistához illik. Nos ezt az egyszerű cserét mégsem lehet oly könnyen megejteni. Ezért nem került ki a csapatból Bánki az új vezetők irányítása óta. Tény ugyanis: jogos sokszor a szurko­lók panasza, csakhogy észre kell venni, a többi zömében még ér­lelődő csapattársnak szüksége van Dodóra a pályán. A legtöbb labda őt keresi, a támadások szinte kivétel nélkül tőle indul­nak, a társak számára biztos pon­tot jelent a‘játéktér közepén személyisége. Hozzá szoronga­tott helyzetben is lehet passzol­ni, csínbői is kihozza a labdát, szöktető seit nem nélkülözheti a gárda. Dyen típusú labdarúgó egyelőre hiánycikk az üllői úton, s posztja nem olyan, amelyhez a szükséges ismerete­ket egyik pillanatról a másikra bárki megtanulhatja. Lehet, oly­kor Bánkival is fazontalannak tű­nik időnként a Fradi játéka, nél­küle azonban a rend és elgondo- lát is hiányozna a pályáról. Folytatás a 2. oldalon Szőnyi János az „éremkovács A szöuli olimpián a kötött­fogású birkózásban két érmet nyertek a magyar versenyzők. Si- ke András arany—, Komáromi Tibor bronzérmet szerzett. Mindketten a Ferencváros spor­tolói. Komáromi győzelmét majd’ mindenki biztosra vette, míg Síkét „csupán” a dobogóra várták. Aztán fordult a kocka. A két birkózó edzője Szőnyi János.- Komáromival tíz, Síkével hat éve foglalkozom — mond­ta a mester, aki nem is tagadta, hogy egyik szeme nevet, a másik sír.- Milyen birkózó volt Sike Bandi, amikor Egerből a Fradi­ba került?- Még csak tizenhét éves volt akkor, de már mindent tu­dott, amit ebben a sportágban tudni kell. Technikailag nagyon képzett volt. Ám a nagy mérkő­zéseket nem bírta erővel. No és le kellett szoktatni a gyakori hátraesésektől, amivel a fel­nőtt mezőnyben nem sokra ment.- Mint tanítvány, milyen fiú?- Nagyon szereti a birkózást, és ezért ma már vállalja a ke­mény edzésmunkát. Persze elein­te akadtak problémáink, mert úgy gondolta, a kevesebb is elég. De az utóbbi másfél évben sem­mi baj nincs vele. Fogékony min­den újra. Az ő szintjén egészen új dolgokat már nem lehet kita­lálni, viszont egv-egy apróság sorsdöntő lehet. És ő hajlandó ezeket hónapokig gyakorolni. Megtanulta, hogy nem nagy dol­gokat kell produkálni, hanem győzni kell, s ehhez nem feltét­lenül a szépségdíjas mozdulatok vezetnek. így sokkal kevesebb a hibalahetőség, ugyanakkor köny- nyebben hibázásra kényszeríthe­tő az ellenfél.- A szívós munkának meg is lett az eredménye.- Igen, hiszen az olimpiai aranyérem előtt nyert négy ma­gyar bajnokságot, szerzett két EB-hatodik, egy EB-negyedik helyet és az idén egy EB-bronz- érmet. Ha három éve nem szen­ved súlyos fejsérülést, már ko­rábban is ott lehetett volna a nagy versenyek érmesei között. Két évig tartott, amíg ismét tel­jesértékű birkózó lett. Azóta pe­dig rohamosan javult a teljesít­ménye, egyre sallangmentesebbé vált a birkózása.- Hogyan készült Bandi az olimpiára?- Ha lehet azt mondani, a korábbinál még fegyelmezetteb­ben, még céltudatosabban ed­zett. Közös munkával rengeteget csiszolgattuk azokat a már emlí­tett apróságokat. Sike Bandi olyan típusú versenyző, aki na­gyon rá tud készülni egy-egy feladatra. Amikor elutazott Szö­ulba, már tökéletesen tudta csi­nálni speciális elemét, az egy lá­bon végrehajtott emelést. Ez a döntőben is pontokat hozott neki.- Mivel búcsúztatok el?- Az indulás előtti utolsó beszélgetésen, Tatán azt mond­tam Bandinak: te most már elér­tél arra a szintre, hogy a dobogó­ra kell állnod. Bevallom férfia­sán, nem hittem abban, hogy olimpiai bajnok lesz. Ő azt fe­lelte: oké Jani, de én nyerni aka­rok! Hát nemcsak akart, tudott is, és bebizonyította, hogy nem­zetközi klasszis. A földharc az erőssége, de végié stabillá vált az állóküzdelemben is, és akció­képes lett. Ez annak is köszön­hető, hogy mint magánember is példásan él, soha nem volt vele gond e tekintetben.- Mikor gondoltál először ar­ra, hogy Bandi aranyérmes le­het?- Amikor megverte a kínai fiút, úgy gondoltam, már nem­igen állíthatja meg senki. Sajnos egészen a döntőig csak a rádió­közvetítésből hallottam, hogyan birkózik, mert a televízió egyik mérkőzését sem adta! Aztán a fi­náléban fél perc elteltével biztos voltam abban, hogy nyerni fog. Pedig előtte ötven százalék esélyt adtam csak neki... Amikor végétért a találkozó, nagyon bol­dog voltam, és vártam a követ­kező aranyat.- Komáromi Tibi egész év­ben az olimpia lázában égett. A végén azonban nem sikerüli fel­tennie az i-rea pontot.- Sajnos nem, pedig nagyon nagy klasszis. De szeptember 23-án Mamiasvili, aki szintén óri­ási versenyző, kitűnő taktikával legyőzte. A szovjet fiú tudta, ha Tibi aláteszi a jobb kezét, vé­ge van. Ezért azonnal rátámadt a jobb kezére, és kizárta annak lehetőségét, hogy Tibi irányít­son. Ez szemmel láthatóan na­gyon váratlanul érte Komáromit, és ezért tudott Mamiasvüi rögtön az elején olyan nagy előnyt sze­rezni, Ő feltett mindent az első percre, és bejött a számítása. S hogy jól láttam, azt maga Tibi erősítette meg.- Véleményed szerint hol volt a hiba?- Utólag könnyű okosnak lenni, de érzésem szerint ott hibáztunk, hogy nem próbáltuk meg Mamiasvili fejével gondol­kodni. Amikorra Tibi megtalál­ta önmagát, már késő volt.- Sike huszonhárom, Komá­romi huszonnégy éves. 1992-ben Barcelonában mindkettő ruti­nos, ereje teljében levő birkózó­ként léphet szőnyegre.- Síkének nagy lökést adhat ez az aranyé.em, s ha továbbra is ilyen szivvel-lélekkel dolgo­zik, megismételheti ezt a sikert. Komáromi szeiintem még Barce­lona előtt visszavág Mamiasvili- nek, és addig is sok nagy ver­senyt nyer. Aztán jöhet újból az olünpia. Margay Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents