Fradi műsorlap (1987/88)
1987. november 22.
1987 november 22. MTK-VM-FERENCVAROS 75 ÉVE JÁTSZANAK A HUNGÁRIA KÖRÜTI PÁLYÁN ÖRÖKRANGADÓKAT ! Bárczy István polgármester kezdőrúgásával megynitja az MTK Hungária úti pályáját 1. 1912. április 1. MTK—FTC 1-0 2. 1912. október 13. MTK-FTC 2-2 3. 1914. február 15. MTK-FTC 4-1 4. 1916. szeptember 3. MTK-FTC 2-1 5. 1918. május 19. MTK-FTC 5-0 6. 1919. június 8. MTK-FTC 2-0 7. 1920. május 9. MTK-FTC 2-1 8. 1922. május 26. MTK-FTC 0-0-nál félbeszakadt a 2 pontot az MTK kapta. 9. 1922. november 12. MTK-FTC 3-0 10. 1924. október 19. MTK-FTC 11-2 11. 1925. június 14. MTK-FTC o o 1 2. 1926. május9. MTK-FTC 1-1 AZ AMATŐR KORSZAKBAN AZ FTC EGYSZER SEM TUDOTT GYŐZNI AZ MTK OTTHONÁBAN! 13. 1927. május 8. 14. 1927. október 16. 15. 1929. április 28. 16. 1929. október 20. 17. 1931. május 10. 18. 1932. március 27. 19. 1932. november 6. 20. 1934. április 8. 21. 1934. szeptember 23 22. 1935. szeptember 29 23. 1936. április 26. 24. 1936. november 8. 25. 1937. augusztus 22. 26. 1939. március 26. 27. 1939. december 23. 28. 1940. április 14. Ferencváros—Hungária 4—1 Ferencváros—Hungária 3—2 Ferencváros—Hungária 2—2 Ferencváros-Hungária 4-0 Ferencváros-Hungária 4-1 Ferencváros—Hungária 5—1 Ferencváros-Hungária 0—0 Ferencváros-Hungária 4—1 Ferencváros-Hungária 3—2 Hungária-Ferencváros 3—2 Hungária—Ferencváros 3-2 Hungária-Ferencváros 3—0 Hungária—Ferencváros 3—3 Ferencváros-Hungária 1 —0 Hungária-Ferencváros 3—0 Ferencváros-Hungária 2—0 A FRADISTÁK 13 ÉV ALATT TIZENKÉTSZER VERETLENÜL - EBBŐL KILENCSZER GYŐZTESEN! - TÁVOZTAK A HUNGÁRIA KÖRÚTI PÁLYÁRÓL! 1940-től 1961-ig - tehát 21 évig (!) nem játszottak örökrangadót az MTK otthonában! 29. 1961. április 23. MTK-FTC 4-2 30. 1968. augusztus 4. MTK-FTC 0-0 31. 1969. május 10. FTC-MTK 4-3 32. 1971. november 28. MTK-FTC 2-2 33. 1973. március 18. FTC-MTK 1-0 34. 1973. szeptember 15. FTC-MTK 2-0 35. 1975. november 8. FTC-MTK-VM 3-1 36. 1978. február 18. FTC-MTK-VM 1-1 37. 1979. december 5. FTC-MTK-VM 1-1 38. 1982. október 2. FTC-MTK-VM 2-0 39. 1983. november 7. MTK-VM—FTC 4-0 40. 1985. március 24. MTK-VM-FTC 1-0 41. 1986. április 16. FTC-MTK-VM 1-0 42. 1987, március 14. FTC-MTK-VM 0-0 AZ ELMÚLT NEGYEDSZÁZADBAN A FRADI HATSZOR, A KÉK-FEHÉREK CSAK HÁROMSZOR GYŐZTEK A HUNGÁRIA KÖRÚTON! LEHET, HOGY A FRADINAK NEM IS OLYAN IDEGEN EZ A PÁLYA?. . . EZT BIZONYÍTJA A 75 ÉVES STATISZTIKA IS: 42 mérkőzésből 16 kék-fehér és 15 zöld-fehér győzelem született. 11 alkalommal pedig döntetlenül mérkőztek az örök riválisok. November 22-én vajon „egyenlit” a Fradi, vagy az MTK-VM győzelmek száma szaporodik? Összeállította: Nagy Béla „ORGs.m esyszíR nfloy fflßfl VflGJUK R f€JSZ€T...” Valamikor évek hosszú során át barátok, klubtársak voltak. Karnyújtásnyira öltöztek egymástól, ha edzésre, mérkőzésre készültek, nagy csaták előtt néha egy szemvillanás, vagy egy kedélyes hátbaverés felért náluk a legszenvedélyesebb szózattal. Nem csupán az életben, a pályán is tudtak mindent egymásról. Szinte még a gondolataiból is tudott olvasni társ a társnak. Sok káprázatos diadalban volt részük, évtizedekig ünnepelt sztárjai voltak a Ferencvárosnak és a legjobb magyar tizenegynek. Aztán egyszer eljött a nagy pályafutás vége. Egy nagy generáció emlékezetes tettei a sporttörténelem lapjaira kerültek s kettőjük életútja is messze kanyarodott egymástól. Volt amikor ezer kilométerekre vitt egyiknek, másiknak az útja. Ők tudták, mi több elhatározták. hogy egyszer még találkoznak. Hol az egyik, hol a másik jelentette ki, ha az idők folyamán összefutottak, hogy: „Öreg, ha egyszer nagy fába vágjuk a fejszét az edzői pályán, akkor közösen csinálunk egy csapatot... Hogy mikor? Majd egyszer... És az egyszer most eljött. A hajdani középcsatár, az Üllői út hajdani császárja, Albert Flórián s összekötőtársa, a fáradhatatlan, a duplatüdejű mezőnymunkás, az összjáték futballmérnöke s sok ferencvárosi gól társszerzője, Rákosi Gyula ismét összetalálkozott a Ferencváros labdarúgó csapatának öltözőjében. Csak most nem játékostársak lettek, hanem szaktársak. Edzőkollégák. Albert pontos titulusa szakosztály-igazgató, Rákosié az, hogy edző. Ettől függetlenül Flóri nem tartja beosztottjának barátját. Hanem társnak. A kinevezésük óta sok nap telt el, mögöttük van már három bajnoki összecsapás is. Az újságok, a rádió és a tv már alaposan kifaggatta mindkettőjüket terveikről, elképzeléseikről. Én a munkájukról kérdeztem őket. Arról, hogy érzik magukat új szerepkörükben, vannak-e már álmatlan éjszakáik, elszorul-e néha szívük, ha látják, hogy játék helyett csak küzd, szenved együttesük, ha rendre azt veszik észre, hogy az a labda, amelyik egykor nekik szinte minden esetben alázatosan engedelmeskedett, most pattog, kevereg, szinte vítustáncot jár ott a futballci- pős lábak előtt. Albert Flóri azzal kezdi, hogy az ő helyzete alapvetően nem változott - magyarázta — hogy míg eddig csak a serdülő és az ifi csapatok szakmai munkájáért voltam felelős, most a kör bővült egy kicsit. Még két együttes jött mellé, a junior és az első csapat. — Csak ennyi? — Darabszámra igen. Két plusz csapat és pár mázsányi felelősség melléje. — Mit jelent mindez számára? — Óriási megtiszteltetést, ugyanennyi örömet s hogy mennyi streszt, azt majd akkor tudom meg, amikor jönnek majd az igazi nagy megpróbáltatások. Mert most ugyebár úgy tűnik, egy kicsit kilábalt a csapat a bajból. — Hogy lehet ennyi csapatot szem előtt tartani? — Egyszerű a dolog. Állandóan kint kell lenni a pályán. Eddig csak délutántól estig voltam futball körül, mostantól fogva a dél- előttjeim is foglaltak lesznek. — Tréningezik a felnőttekkel is? — Természetesen, ha az időm megengedi. — Mivel van rálátása az egész labdarúgó szakosztályra, van véleménye arról, milyen a Ferencváros futballutánpótlása? — Nem volnék reális, ha azt mondanám, hogy hemzsegnek nálunk a zseniális ígéretek. De az is tény, hogy vannak ügyes, tehetséges gyerekeink, akikből igenis lehetnek az FTC-be való futballisták. Ha gondosan törődünk velük s főleg, ha ők is tesznek érte. — Milyen helyezéssel lenne elégedett a bajnoki év végén az NBI-ben? — Ha ott lennék az első hat csapat között. Rákosi Gyula könnyebb helyzetben volt, amikor a beszélgetésre érkezett, mert amíg a Flórit faggattam, ő már bekaszírozta a gratulációkat a Siófok elleni győzelemért. — Kedves mester, Önnek pillanatnyilag hány csapata van? Kollégájának, Albertnek ugyanis ha jól számolom, lehet vagy tíz. — Nekem pillanatnyilag van két saját és egy közös együttesem. — Melyik a két saját? — Még a Vácszentlászló és a női válogatott, ugyanis mindkettőt segítem. A közös pedig a Fradi. Mármint a Flórival. — Milyen érzés volt belépni a régi „szentélybe" az Üllői úti öltözőbe? — Ünnepélyes. — Milyenek a tapasztalatai a játékosokat illetően? — Hogy megfellebbezhetetlen véleményt tudjak mondani a társaságról, ahhoz jobban kell ismernem őket. Az első benyomások jók, annál is inkább, mert eddig jöttek jövögettek a pontok. . . Persze ide is illik a közmondás, miszerint az emberek lakva ismerik meg egymást. — Mi hiányzik legjobban a mai játékosokból? — A profi szemlélet. Hogy mindent megtegyenek azért,hogy ők legyenek a legjobbak. Nálunk ez még nyomokban sem lelhető fel. A zöme megelégszik azzal, hogy eljutott az élvonalig, van a zsebébe egy kis pénz és slussz. De nem töri magát, hogy valamennyi zsebe megteljen. — A Ferencváros mindiga legpatinásabb klubok közé tartozott s nem volt sohasem híján a klasz- szisoknak. Ma pedig, hogy úgy mondjam, több a középszerű focista, mint az átlagon felüli. Addig pedig nincs nagycsapat, amíg nincsenek klasszisai. — Ez így igaz. De van egy komoly probléma, mégpedig az, hogy igazi klasszis szinte az egész magyar bajnokságban nem található. Az utolsó aki ezekhez hasonlítható, az Détárivolt. Aklasz- szis fő ismérve, hogy az élre áll, viszi a csapatot s el tud dönteni mérkőzéseket. És még valami: az igazi nagy egyéniségnek gyakoriak a nagy napjai, amikor brilliro- zik, vannak szürkébb teljesítményei is, de igazán pocsékul csak egészen ritkán játszik. Az átlagot még a rossz napjaiban is hozza. A maiak viszont .. . — Végéhez ért az Őszi idény, de egy komoly megmérettetés még hátra van. Az örökrangadó. Vagy ez már csak egy legenda, a maiaknak ez is csak egy meccs, a sok közül? — Ezt nem mondanám. Azelőtt is, most is voltak és vannak különbségekjáték és játék között. Mi is másként készültünk a Dózsa, a Honvéd, az MTK és a Vasas ellen, mint mondjuk egy szerényebb képességű kiscsapat ellen. Hogy mást ne mondjak, legutóbb az Újpestiek ellen is más volt az öltöző hangulata. A Megyeri úton is úgy mentek ki a pályára a játékosok, hogy most mindent beleadnak, most majd megmutatják, hogy mit érnek. Azt hiszem így lesz ez az MTK ellen is. De nem csak hiszem, remélem is. — Mond majd valami különöset Rákosi Gyula az örökrangadó előtt a játékosoknak? — Semmit ami csöpögni fog a pátosztól. De azt megemlítem, hogy amióta futball a futball két csapat örök rivális. És ez a kettő - ma játszik egymás ellen... V.S.
